Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-15 / 190. szám, péntek
7 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 15. www.ujszo.com TALLÓZÓ LE FIGARO Oroszország tönkre akarja tenni a grúz demokráciát, meg akarja akadályozni Grúzia NATO-csadakozását - vélekedett a grúz külügyminiszter a Le Figaróban. „Oroszország célja lerombolni a demokráciát Grúziában, elhárítani Grúzia NATO-csadakozását” - fogalmazott Eka Tkeselasvüi. Grúziának szüksége van a nemzetközi közösség segítségére, hogy megóvja területi integritását. „Ha elfogadjuk egy másik ország elleni orosz agresszió következményeit, átalakul a nemzetközi rendszer. Minden ország fenyegetve érezheti magát. Különösen önök, európaiak” - folytatta. Minden nemzetközi szervezetet fel kell használni, hogy eltérítse Oroszországot a szándékától és kényszerítse, hogy tartsa tiszteletben kötelezettségeit. (mti) A grúz társadalom egyelőre összefog a közös ellenséggel, Oroszországgal szemben Szaakasvilire nehéz idők várnak a katonai kaland után Az Oroszországgal támadt konfliktus idején a grúzok felsorakoztak vezetőik mögött, ám a harcok csillapodásával kritikus hangok kezdenek hallatszani. A bírálók a szemére vetik Miheil Szaakasvili elnöknek, hogy olyan háborúba vitte bele az országot, amelyet az soha nem nyerhetett meg. A/Vn-HÁTTÉR Tbilisziben erősödik az a benyomás, hogy az államfő - aki múlt pénteken csapatokat vezényelt Dél-Oszétiába, hogy elfoglalja a szakadár térség fővárosát, Chinvalit - hazardírozott, arra számítva, hogy nyugati szövetségesei beavatkoznak az orosz ellentámadás megállítása érdekében. Ez nem jött be: Szaakasvili súlyos vereséget szenvedett, s ennek eredményeként Grúzia NA- TO-csatlakozása ma minden korábbinál távolibbnak tűnik. A politikai ellenzék - amely élesen támadta az elnököt azért, mert tavaly ősszel kemény kézzel verték le az utcai tiltakozásokat - az utóbbi napok harcai idején vonakodott bírálni a kormányt. Most azonban néhányan megtörik az eddigi csendet. „Szaakasvili elnök támogatása elvi kérdés a grúz lakosság többsége számára, elvégre orosz katonai agresszióval állunk szemben - fogalmazott David Uszu- pasvili, az ellenzéki Köztársasági Párt vezére. - Ám ha véget ér ez a lidércnyomás és tragédia, akkor az emberek közül sokan elkezdenek kérdezni. Az emberek látják, hogy Szaakasvili hibát követett el, mert nem gondolt (a katonai akció) következményeire.” Elemzők szerint az államfő, aki 2003 őszén a „rózsás forradalmat” meglovagolva döntötte meg elődje, Eduard Sevard- nadze uralmát, reformokat és felvirágzást ígérve, veszélyes helyzetben van. A katasztrofális katonai hadjárat után elveszítheti azoknak a bizalmát, akik az elnöki székbe juttatták őt. „Ó döntött a támadásról - mondta Vaszilij Csitadze, aki a grúz-oszét határon fekvő Nikozi faluból menekült el a hétvégén indított orosz ellentámadás hatására. - Jobb lett volna el sem kezdeni ezt a háborút, hanem inkább politikai megoldást keresni. Egy csomó fiatal ember meghalt. Mi értelme volt ennek?” „Jól kitervelt csapdába sétáltunk bele” - mutatott rá Arcsil Gegesidze, a nemzetközi és biztonságpolitikai tanulmányok grúz intézetének munkatársa. Egyes megfigyelők azonban úgy vélik, hogy a megosztott ellenzékkel szemben Szaakasvili mindaddig domináns szereplője marad a grúz belpolitikának - még ha meggyengült pozícióban is -, amíg fel nem bukkan egy erős hazai vetélytárs. A grúz társadalom egyelőre összefog a közös ellenséggel, Oroszországgal szemben. „Ám Szaakasvili politikai jövője attól függ, milyen határozottan próbálja a Nyugat rászorítani Moszkvát arra, hogy mondjon le a harctéren elért nyereségéről” - vélekedett Arcsil Gegesidze. ....JEGYZET Bizalmatlansági index NAGY ILDIKÓ Ha a hitelminősítő intézetek mémékabizalmatlanságerejét nálunk, a közép-európai térségben, és ezt összevernék a nyugateurópaival, messze leköröznénk a vüág boldogabb részén élőket. Hogy mi az oka nagyfokú bizalmatlanságunknak és ez miben nyilvánul meg? Nos, ezen gondolkodom azóta, hogy a Pátria rádió egyik műsorában a véradásról beszélgetve a szerkesztő többször is megkérdezte vendégétől: tudják-e garantálni, hogy a véradóktól levett vér jó, nem fertőzött, nem árthatnak vele a rászorulóknak. Meglepett és elgondolkodtatott a kérdés. Ugyan miért akarna tudatosan ártani embertársainak egy véradó? Vajon nem ajó szándék vezérli, amikor kaijába szúratja a tűt? És miért ne mondaná meg, ha átesett valamilyen fertőző betegségen? Értem én a kérdezőt is, aki sokat megélt újságíró kolléga, ismeri a közép-európai ember gondolkodását és viselkedését, mindennapjaink színét és fonákját. Ezért bujkált kérdéseiben kimondatlanul is a gondolat: nem bízhatunk meg vakon egymásban. S ha egy magamfajta, a honi viszonyokat szintén jól ismerő és külföldön is kicsit jártas újságíró párhuzamot von bizonyos helyzetek között nálunk és Európa más országában, megdöbbentő eredményre jut. Hosszabb ideje Nagy-Britanniá- ban élő, magyar származású vejem és lányom mondta ki a szentenciát: a szigetországban a bizalomra épül a társadalom, nálunk a bizalmatlanságra. S hogy ennek ott mik a kézzelfogható jelei? Csak néhány példa: ami életünket megkeserítő hivatalos ügyintézés Angliában a lehető legegyszerűbb. A postán mindenfajta formanyomtatvány megtalálható (útlevél-vagyjogosítványkér- vény, ha lenne személyi igazolványuk, azt is itt igényelnék, adóbevallás, az önkormányzatnak küldendő bármilyen hivatalos okirat stb.). Kitöltésükhöz az alkalmazottak nyújtanak segítséget, a kész kérvény simán postázható, nem kell ajánlott levélként feladni, hiszen nem veszhet el. A kész okmányt haza küldik! Akinek nincs ideje vagy kedve a postára menni, minden ügyét intézheti e-mailben: le- és kitölthető mindenfajta dokumentum otthon, az íróasztal mellett is. Lányomék gyermekük születésekor már a kórházban megkapták a tájékoztató füzetet: mikor melyik anyakönyvi hivatalba menjenek. Odaérkezésükkor mindent tudtak róluk, mert a kórház értesítette a hivatalt. Ha nem vittek volna magukkal semmilyen okmányt, akkor is tudták volna, kinek a szülei. De ami a lényeg: hittek nekik. S hadd álljon itt még egy példa a bizalomról: Nagy- Britanniában gépkocsit rendőr csak szabálysértéskor állíthat meg. Nem bírságolhatja mega sofőrt azért, hogy épp semmilyen okmánya nincs. Pár kérdéssel, zsebszámítógépe segítségével ugyanis azonnal kiderítheti, kié az autó. S ha nem lopott a jármű, mehet isten hírével. Abüntetés- ről levélben értesítik az érintettet, csatolva a befizetendő csekket. És fel sem merül, hogy az illető nem fizeti ki a bírságot. A hazai példákat hadd ne soroljam, könyvnyi lenne belőlük. Már eszünkbe sem jut reklamálni, ha az édesként eladott paprika csíp, a mézédes dinnye íze leginkább a tökre emlékeztet, megjavított cipőnk sarka pár hét múlva leválik, a néhány ezerért megjavított hűtőért a szerelő nem vállal garanciát, a postán öt ablakból négy zárva, mert az alkalmazottak szabadságolnak, a hivatalnok gúnyos mosollyal adja vissza a hibásan kitöltött nyomtatványt, a rendőr pedig figyelmeztetés helyett akár kétezer koronára is megbüntetheti azt, aki elfelejti időben elvinni kocsiját az úgynevezett emissziós vizsgára. Velem is ez történt, bár az engem igazoltató rendőr legalább korrektül viselkedett. A hibát helyrehoztam, ám utólag kiderült, a szerelők alaposan átvertek. Pozsony legeldugottabb rendőrőrsére pedig kétszer kellett elmennem a kocsi forgalmi engedélyéért, amelyet igazoltatáskor természetesen elvettek tőlem. Hogy postázzák, az szóba sem jöhet. Hadd érezzen az ember bűntudatot. Vagy a mérhetetlen bizalmatlanságot. KOMMENTÁR Minket táncoltat a medve S1DÓ H. ZOLTÁN Az orosz medve mint afféle csúcsragadozó, „körbevizeli” területét, most éppen vérrel és tankkal a NATO irányába kacsingató Grúzia rovására terjeszti ki érdekeltségi territóriumát. A múlt péntek óta tartó fegyveres összecsapások katonai és politikai vetülete mellett az energiapolitikai vonzata is figyelmet érdemel. Grúzia területén ugyanis az Oroszországot elkerülő Baku-Szupsza és a Baku-Tbili- szi-Ceyhan olajvezeték vezet, emellett az európai uniós tervekben szereplő Nabucco vezeték nyomvonalának is otthont adna - ami a háború miatt kérdésessé vált. Márpedig Moszkva nem szívesen veszi, ha Európa tőle független energiaforrásokból nyeri kőolaját és földgázát. Ezt kivédendő, Vlagyimir Putyin korábbi elnök fokozatosan megvalósította a legnagyobb orosz gázipari társaságról elnevezett úgynevezett Gazprom-doktrínát, melynek lényegét a következőképpen lehet összefoglalni: A földgáz exportára a politikai büntetés és jutalmazás eszközévé vált, a Gazprom a sokoldalú nemzetközi nyomásgyakorlás egyik leghatásosabb fegyvere, végezetül a gázipari gigász felhasználható az orosz hatalomkoncentrációra és a birodalom újraszervezésére. Ugyanebbe a kategóriába tartozik az olajipar államosítása is, aminek része a Jukosz társaság szisztematikus szétverése. Grúzia destabilizálása jelzi, az orosz fél nem tűri, ha energetikai kérdésekben megkerülik őt. Lassan úgy tűnik, az Európai Unió bármelyik irányban indul is útnak földgázszállítókat keresni, mindenütt a Gazpromba ütközik. A Kremlből koordinált politika eredményeként a társaság nemrégiben intenzív tárgyalásokat folytatott a Kaszpi-tenger menti energia-kitermelő államok vezetésével, továbbá Iránnal, sőt Líbiába és Algériába is betette a lábát. Moszkva hajlandó akár magas áron felvásárolni a felsorolt államok gázkitermelését, csak hogy Európa ne jusson hozzá. A kőolajtól eltérően a földgáznak nincs egységes világpiaci ára, minden szállító önkényesen állapítja meg a fizetendő összeget. Moszkva tehát a köbméterenkénti ár felsrófolásával bünteti a vele ellenkezőket, például Észtországot vagy eddig Grúziát, másrészt előnyben részesíti a hozzá húzó országokat, mint például Örményországot. Az árkülönbség 1000 köbméterenként meghaladhatja a 100 dollárt is, ami rendkívül súlyos érv. Szlovákia teljes egészében az orosz féltől kapja gázszükségletét, ezért el kell döntenie, az orosz furkósbotot vagy a mézesmadzagot választja. A francia-német résztulajdonban levő Szlovák Gázművek éppen most folytat tárgyalásokat a következő évek tarifáiról. Talán a Fico-kormány oroszbarátsága mellett a várható gázárak valamivel kedvezőbb kialkudásával is magyarázható a kaukázusi háború kapcsán megütött békülékeny pozsonyi hang. Félő, hiába leszünk kedvesek a medvéhez, az málnaszemnek nézi Szlovákiát, mi meg minden korábbinál magasabb árat fizethetünk. Ez pedig nagyon gáz Ficónak, na meg persze a fogyasztóknak. FIGYELŐ Oroszbarát kormány a cél A német lapok szerint Grúzia végleg elveszítette szakadár tartományait, Oroszország igyekszik tovább destabüizálni a grú- ziai helyzetet, elérni Miheil Szaakasvili bukását és oroszbarát kormány megalakulását. A grúz elnök mindent elveszített az Oroszországgal vívott háborúban abból, amit el akart nyerni - írta a Die Welt. Dél-Oszétia végleg elérhetetlenné vált Tbüiszi számára, s Abháziáról is lemondhat - állapította meg a lap. Az orosz csapatok biztonsági folyosót létesítettek a szakadár terület és Grúzia között, minden utat ók ellenőriznek. Bevonultak a Dél-Oszétiával és Abháziával szomszédos grúz területekre is: amíg a Tbiliszitől 60 kilométerre fekvő Gori orosz kézen van, az oroszok ellenőrzik az SÍ jelű, kelet-nyugati irányú grúziai fő közlekedési utat, elvágva a keleti országrészt és a - szintén megszállt - nyugat-grúziai Potit is a fővárostól. Senki sem tudja, az • orosz erők mikor és milyen feltételekkel távoznak a grúz területekről - írta a Die Welt. Oroszország addig destabilizálja Grúziát, amíg meg nem dől Szaakasvili hatalma - jósolta a Handelsblatt. A gazdasági-pénzügyi lap szerint a kremlbeli duó addig nem hagyja nyugton a kis déli szomszédot, amíg oroszbarát kormány nem alakul Tbilisziben, és a NATO-val kapcsolatos összestervaszemétkosárbanem kerül. Az újság biztosra veszi, hogy Grúzia búcsút mondhat a NATO-csatlakozásról szőtt álmoknak. A grúz-orosz fegyveres konfliktus után elképzelhetetlen, hogy az atlanti szervezet tagjai közé fogadja. Ezzel Moszkva elérte egyik célját - állapította meg a Handelsblatt. Európa, különösen a Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel tárgyaló Angela Merkel német kancellár felelősségére figyelmeztetett a liberális Süddeutsche Zeitung. George Bush amerikai elnök ugyan többnapi hallgatás után végre kemény szavakkal illette az orosz inváziót, Moszkva aligha érzi úgy, hogy elszámolással tartozna az iraki háborús politikusnak, akinek alig néhány hónapja maradt a hivatali idejéből. Fontos, hogy Merkel meghúzza a „vörös vonalad’, világossá tegye az orosz elnök számára, mire számíthat Oroszország a Nyugattól. Meg kell húzni a határvonalat-követelte vezércikkében a Financial Times Deutschland (FTD) is. Oroszországnak vissza kell vonnia csapatait a szakadár területekre, és nincs joga a demokratikusan megválasztott grúz elnök lemondását követelni. Egyértelművé kell tenni, hogy van kilátás Grúzia NATO-tagsá- gára. Ha a vüág lanyha tütakozás után hagyja, hogy folytatódjon az agresszió Grúziában, azzal csak bátorítja Vlagyimir Putyin orosz kormányfőt, s Moldova, Ukrajna, a balti államok jöhetnek a sorban- írta az FTD. Noha a katonai megoldás utóbbiak esetében nem valószínű, Moszkva kikényszerítheti, hogy engedelmeskedjenek. (mti)
