Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-01 / 152. szám, kedd
10 Szín folk ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 1. www.ujszo.com Csallóközi Táncháztalálkozó és Néptáncfesztivál 2008 Jövőre szépíthetnek ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Az országos fesztivál előtt 1955-ben és 1956-ban járási fesztiválok, majd kerületi versenyfesztiválok voltak Az országos népművészeti fesztiválok ötven éve I. (Gyökeres György és Prandl Sándor felvételei) Korpás Éva CD-bemutató koncertje, a Cirkálom Néptáncegyüttes Bácskatopolyáról, a kolozsvári Szarkaláb, Lakatos Róbert és a Rév zenekar, az Ifjú Szivek - többek között ők voltak hallhatók, láthatók az első alkalommal megrendezett Csallóközi Táncháztalálkozón és Néptáncfesztiválon Nagymegye- ren, május közepén. Persze ennél jóval többet kínált a rendezvény. Volt tücsöktánc a legkisebbeknek, tánctanítás idősebbeknek és haladóknak, látványos menettánc a kisváros utcáin, nagyszabású szabadtéri gála, folkkocsma és mulatság ki meddig búja alapon, kirakodóvásár és kézműves-bemutató... Ezzel kínálta meg a népi kultúra barátait a szervezők csapata: az ekecs-apá- caszakállasi Pimpimpálé, a nagymegyeri Megyer Táncegyüttes és a Sermo Popula Polgári Társulás. „Annyit lemértünk az idei rendezvényen, milyen rengeteg munkába kerül egy ilyen fesztivál megszervezése, lebonyolítása - meséli Dobsa Tamás, a szervezőcsapat tagja. - A visszajelzések alapvetően pozitívak voltak: a vendégek dicsérték a hangulatot, örültek, hogy találkozhattak régi barátokkal, tudtak beszélgetni, táncolni, műsorokat nézni, utána pedig még közösen mulatni is. A nagyobb néptáncos rendezvényeken sokszor éppen erre nincs lehetőség. Talán nagyobb számú közönségre számítottunk, de így sem panaszkodhatunk: napközben nem volt tömeg, de az esti műsorokra megtelt a nézőtér. Azt fájlalom egy kicsit, hogy a környékbeli együttesek távolmaradtak. Pedig mindannyi- ukat meghívtuk, és főleg a gyerek- csoportoknak éppen a hasonló táncházak, tánctanítások adhatnak megfelelő lökést. Másrészt persze az is igaz, hogy úgy gondoljuk: akkora rendezvényt érdemes szervezni, amekkorát még magáénak érezhet a vendéglátó település, ami az ott élő embereknek szól. Ezt most Nagymegyeren éreztük, a város maximálisan támogatja, hogy hagyománnyá váljon a fesztivál.” Aki idén otthon maradt, jövőre szépíthet. Már megvan a dátum: egy év múlva május 16-án és 17-én várják az érdeklődőket Nagymegyeren. A szervezők azt ígérik, első alkalommal nem lőttek el minden puskaport - jövőre annyiban módosul a program, hogy hangsúlyosabb szerephez jutnak a hagyományőrzők; a tervek szerint apáik, nagyapáik táncait szlovák, szlovákiai magyar és erdélyi települések képviselői is elhozzák a n. Csallóközi Táncháztalálkozóra és Néptáncfesztiválra. (as) Két országos méretű, a Cse- madok által szervezett kulturális rendezvényt tartalmaz a cím: a Zselízhez kötődő országos népművészeti fesztivált és a Gombaszöghöz kötődő országos kulturális ünnepélyt. TAKÁCS ANDRÁS Mindkét rendezvény a felvidéki magyarság népművészeti kulturális életében nagyon értékes, semmi vei sem pótolható, értékeket feltáró és fényesre csiszoló, nemzetiségi tudatunk ápolását egy nagyon nehéz időszakban vállaló társadalmi tevékenységnek ország-világ elé tárását jelentette. Az országszerte évente helyi, járási, kerületi szinten megrendezett száz meg száz népművészeti rendezvénynek az országos méretű kicsúcsosodását, a jókból is a legjobbak színpadra állítását jelenti ez a két településnév. E két név hallatán lelki szemeink előtt a város, a település arculata mellett megjelenik az a több száz vidám szereplő, a sok ezer vidám néző/látogató arca is, és szinte látjuk a táncoló szereplőket, a hömpölygő tömeget. Gombaszögön 1966-ban és 1972-ben a látogatók száma a két nap alatt elérte a negyven ezret, de még 1955-ben, a 40. évfolyamon is több mint 15 ezer volt a nézők száma. Zselízen pedig, mindjárt az első szabadtéri országos dal- és táncünnepélyen 14 ezres tömeg ült a gyönyörű kastély előtti nézőtéren, de még 1992-ben a fesztivál Martosra telepítése előtt is 11 ezren voltak kíváncsiak a 930 táncos, énekes, zenész, hagyományőrző, hagyományápoló gyermek és felnőtt szereplő tolmácsolta népművészeti kultúránkra. Nagyon nagy értékmentő, hazánk, múltunk, magyarságunk szereteté- re nevelő mozgalom volt ez. AII. világháború után Csehszlovákiában a kulturális élet területén megindult egy folyamat: a cseh, a szlovák nemzet, valamint a köztársaság területén élő nemzetiségek, etnikumok népi, nemzeti és forradalmi hagyományainak felkarolása. Ezek a hagyományok képezték az újra induló kulturális élet alapját. Á. nemzetek, nemzetiségek kulturális életében nagy szerepet kapott a népi hagyományértékek megmentésé, felgyorsult felkutatásuk, gyűjtésük, tudományos feldolgozásuk és színpadra állításuk. A negyvenes évek második felében létrehozták e hagyománykultúra kutatásainak, tudományos és színpadi feldolgozásának intézményeit, művészeti kollektíváit, a különböző szintű versenyfesztiválokat, illetve a verseny nélküli seregszemléket, valamint ezek szervezésére is a nemzetiségi kulturális szövetségeket. Csehszlovák Köztársaságban a dél-morva kisváros, Strážnice jelentkezett elsőnek. Itt régebbi hagyománnyal bút a néptáncosok, a népi táncos, dalos, zenei hagyományokat őrző és ápoló csoportok, népzenekarok évente megrendezett versenye. A megváltozott politikai viszonyok között 1946-ban erre a hagyományra épülve jött létre a köztársasági népművészeti fesztivál. Ekkor még csak a cseh, a morva és a szlovák népi kultúra: néptánc, népdal, népzene, népszokáshagyomány, népviselet eredeti és színpadra alkalmazott remekei képezték a műsorait. A fesztivál mindannyiszor 2-3 napig, péntektől vasárnapig, a kísérő tudományos szakmai konferencia 7-10 napig tartott. Minden év június utolsó hétvégén éjjel-nappal műsorok folytak a Magnis család várkastélyának hatalmas parkjában épített három nagyméretű szabadtéri központi színpadon, és a park területén elhelyezett többi kisebb színpadon. Az érdeklődés a fesztivál iránt óriási volt. 1954-ben a látogatottság a rendezvény három napja alatt meghaladta a kétszázezret. Igazi köztársasági méretű népünnepély volt, melyet rendszeresen meglátogatott a köztársasági elnök is. Én 1954-ben, katonaként az ünnepi felvonuláskor, hogy könnyebben bejuthassak a nézőtérre, belesodródtam Antonín Zápotocký köztársasági elnök kíséretébe, s mivel onnan nem tudtam szabadulni, egy teljes műsort az elnöki páholyból voltam „kénytelen” végignézni. Pathó Károly, a Csemadok akkori főtitkára, így emlékszik vissza a sztrázsnyicei fesztivál jelentőségére: „Egy alkalommal a járási titkárokat Pozsonyból vonattal vittem el tanulmányútra Sztrázsnyicére, hogy közösen nézzük meg az országos dal- és táncünnepélyt, amely aztán arra motivált bennünket, hogy mi is létre hozzunk hasonlót”. Ez a látogatás, ill. „tanulmányút” 1955-ben volt. A strážnicei fesztiválra a hazai magyar néptánckultúra képviselői 1952-ben jutottak el első ízben: a Csemadok Kassai Helyi Szervezete néptánc-csoportja - a későbbi Új Nemzedék - volt az úttörő. Három tánccal léptek színpadra, melyeket a Fesztivál mindhárom nagy színpadán bemutattak. Nagy szeretettel fogadták őket, és ezt nagyon jó szerepléssel köszönték meg. Béres József volt a szervezési, Hemerka Olga pedig a szakmai vezetőjük. Majd tíz év telt el, amíg Szlovákia is megtalálta a saját országos fesztiváljának színhelyét, Vychod- nát, az egyik észak-szlovákiai, népi hagyományait, sajátos építési stílusát akkor még hűen őrző Tátra alji szlovák községet. 1955-ben rendeztek ott először szlovák országos fesztivált. Ide a magyar nemzetiség tánckultúráját képviselő csoport, a Csemadok Kisgyarmati Helyi Szervezetének hagyományőrző tánccsoportja 1956-ban jutott el először, szervező vezetője Szurdi Miklós tanító, szakmai előkészítője és a fesztivál műsor-főrendezőjének, Cyril Zálešának az asszisztense e sorok hója volt. A východnái fesztiválon azóta is majd minden évben képviseltetjük magunkat, ahogyan a szlovák kultúrát képviselő csoport jelen volt a mi fesztiváljainkon. Több alkalommal az Ifjú Szivek, a Szőttes, az Ilosvai, az Új Nemzedék, a Rozmárig együttes képviselte a magyar tánckultúrát. 1955-ben megrendezte első szlovákiai országos fesztiválját Svidní- ken (Felsővízköz) a Szlovákiában élő ukrán-ruszin nemzetiség kulturális szövetsége, az UDKSz. Rendezvényüket ugyan országosnak nevezték, lényegében a Kelet-szlovákiai Kerületre, az epeijesi régióra korlátozódott - mivel ott él az ukrán-ruszin nemzetiség zöme. Ez volt az első olyan népművészeti rendezvény, melynek fő szervezője, anyagi feltételeinek biztosítója, közönség- és műsorszervezője társadalmi kulturális szervezet volt. Az előző kettőt, költségvetési pénzből, állami kulturális intézetek szervezték. A későbbi években az ukrán és a magyar szövetségek között megállapodás született, melynek értelmében 1959-től 1994-ig rendszeresen csoportokat küldtek egymás fesztiváljaira. A 35 év alatt a fesztiváljukat megjárta közel mindegyik élvonalba tartozó táncegyüttesünk, illetve gyerekcsoportunk. A Csemadok egy év múlva az ukránokéhoz hasonló feltételekkel követte a fenti példákat. Országos színre lépett Csehszlovákia magyarságának népművészeti hagyománykultúrája is. Az első országos fesztivált 1955- ben és 1956-ban járási fesztiválok, majd kerületi versenyfesztiválok előzték meg a négy, magyarok által is lakott kerületben: a pozsonyiban Somoiján, a nyitraiban Léván, a besztercebányaiban Rimaszombatban, a kassaiban Bodrogszerda- helyen. A kerületi versenyfesztiválok győztesei kaptak meghívást az első országos népművészeti seregszemlére. Az I. ODT-re 1956. december 30- án került sor Losoncon a Vigadó színháztermében. Összesen 11 tánccsoport, 4 énekkar és 6 folklórcsoport 468 szereplője lépett színpadra. A szereplő csoportok a következők voltak: a Csemadok pozsonypüspöki, somoijai, negye- di, tardoskeddi, garamszentgyör- gyi, losonci, fülekpüspöki, rima- szombati, tornaijai, abaújszinai, bodrogszerdahelyi helyi szervezetének tánccsoportja, a rozsnyói Munkásdalárda, a Csemadok nagymegyeri, egerszegi és rimaszombati énekkarai. A tánccsoportok közül több még ma is létezik, pl.: a somoijai Csalló, a dunaszerdahelyi Csallóközi, a fülekpüspöki Palóc, a rimaszombati Új Gömör, a szinai Rozmaring, és az elmúlt ötven évben mindegyikük a táncmozgalom élvonalába tartozott. Az első ODT műsora az éjszakába nyúlt - az egyes kerületek mindent meg akartak mutatni a felgyújtott hagyományokból. A műsorok esztrád jellegűekvoltak: tánc, ének, zene, itt-ott egy-egy szavalat, szólóének vagy énekkari szám. A rendezés az akkori időnek megfelelően teljesen puritán volt. A gálaműsor az újraéledő magyar nemzetiségi kultúra teljes fényében ragyogott. (Kovács Zoltán felvételei)
