Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2008-07-01 / 152. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 1. Szín folk 11 Már egyetemistaként a Széli Jenő vezette Népművészeti Intézet állandó külső munkatársa, diplomásként pedig tárgyi néprajzosként kezd ott tevékenykedni Egy hősi korszak megszállottái Borbély Jolán néprajzkuta­tó, az európai hírű néptánckutató és -gyűjtő, Martin György özvegye, sok néprajzos nemzedéket indí­tott útjára. Nyolcvanéves korára is nagyon aktív, ta­nít, intézkedik, szervez. Szövőknek tart mesterkur­zusokat, szakmai alkotótá­borokban vesz részt, a Nép- művészeti Egyesületek Szö­vetsége és a Muharay Ele­mér Népművészeti Szövet­ség elnökségi tagja. BERNÁD EMESE A hajdúszoboszlói születésű lányt és ikertestvérét édesapjuk ko­rai halála után a jómódú, paraszt nagyszülők nevelik fel. A lányok aktív részesei a paraszti élet min­den mozzanatának: az ünnepek­nek, a lakodalmaknak, a halotti to­roknak, a gyásznak és az örömnek. Jól érzik magukat abban a kultúrá­ban, ahova belenőttek. Az érettségi után a lányt a to­vábbtanulás gondolata foglalkoz­tatja: az életet adó föld és a földdel együtt élő, a földet megmunkáló szorgos kezek életének, szokásai­nak alaposabb megismerése vonz­za. Ám a parasztság feje felett lebe­gő félelmetes rém, a földek államo­sítása és téeszesítése miatt az ag­rármérnöki pálya jövője bizonyta­lannak tűnik. így a másik gondolat, a népi kultúra megismerésének vá­gya kerül előtérbe. Budapesten próbál szerencsét, reménykedik, hogy a nagyváros­ban nem szúr szemet a nagyszülők vagyona. A néhai édesapa barátja, akkori parasztpárti államtitkár se­gíti. Lebeszéli őt a népi kollégium­ról és elhelyezi az egyetlen állami leánykollégiumban. Más lehetőség nem lévén, magyar-német szakra iratkozik be, gondosan felvéve a pedagógiai tárgyakat is. Úgy ítéli, a semmire sem jogosító szabad bölcsészet egy vidéki parasztlány számára túl nagy luxus. Harmad­éves, amikor az egyetemen meg­alakul a várva várt muzeológiai tanszék. Át is lépne, de az új rend­szernek égető szüksége van lelkes, ifjú tanárokra. Dacból a házasság kötelékébe menekül és otthagyja az egyetemet. Táncos múltjának köszönhetően (Molnár István együttesében táncolt) felveszik a Táncművészeti Főiskola esti tago­zatára. Közben az egyetem KISZ- bizottsága is megkömyékezi, csá­bítgatnák vissza a kiváló tanulót. Ám ő kiadja az ukázt: ha nem en­gedik át muzeológia szakra, nincs miről tárgyalniuk. Végül Ortutay Gyula, akkori kulturális miniszter jóváhagyásával szakot válthat. Ké­sőbb megszerzi magyartanári má­soddiplomáját is. Már egyetemis­taként a Széli Jenő vezette Nép- művészeti Intézet állandó külső munkatársa, diplomásként pedig tárgyi néprajzosként kezd ott tevé­kenykedni. Az intézetben szorgal­mas gyűjtőmunka folyik, Muharay Elemér, a néprajzi osztály vezetője sok tehetséges fiatalt gyűjt maga köré. Pesovár Ernő, Pesovár Ferenc és Martin György megszállottságá­nak köszönhetően itt alapozódik meg a magyar néptánckutatás. 1956 után az intézetet Népmű­velési Intézetté szervezik, több munkatársat elbocsátanak, Martin György egymaga viszi tovább a táncosztályt. Innen menti át őt ké­sőbb Kodály Zoltán a Magyar Tti- dományos Ákadémia Zenetudomá­nyi Intézetébe, ahol tudományos munkatársként, majd a néptánc osztály vezetőjeként dolgozik. Martin magával viszi a közös gyűj­tések termését, az akkor már tíz­ezer méternyi filmfelvételt. Házas­társa, Borbély Jolán, áldva előrelá­tását, amiért megszerezte pedagó­gusi diplomáját, tanítani megy. De a gyűjtőmunka, a tánckutatás, részben saját zsebből, tovább foly­tatódik az erdélyi és felvidéki ma­gyarság körében. „Hősi korszak volt az akkor - emlékezik vissza Jo­li néni. - Sok adatközlőt lehetett filmre rögzítem. Falusi együttesek jöttek hozzánk, és bemutattak egy- egy helyi szokást, például lakodal­mat, de az elejétől a végéig. És azt a rengeteg adatközlőt mindig mi lát­tuk el, vittük az ajándékokat, hi­szen ott abban az időben még szap­pant sem lehetett kapni. Mindezt a mi szerény fizetésünkből! Minden pénzünket a kutatásokra költöttük, mert az Akadémia csak a hazai gyűjtőmunkát támogatta. Saját filmfelvevővel dolgoztunk amit egyébként Csehszlovákiából csem­pésztünk át, az utazást is saját zsebből vagy baráti segítséggel ol­dottuk meg. De soha nem tiltakoz­tam. Tinka, amikor megkérte a ke­zem, azt mondta: jól tudja, rajtam kívül senki nem tudná elviselni az ő életmódját. Ismertem őt, tudtam, mire vállalkozom, amikor igent mondtam.” Az immár pedagógus feleség hat­hatósan segíti férje munkáját, mi­közben saját szakterületét, a tárgyi népművészetet sem hanyagolja el. - Kallós Zoltán segítségével gyűjtöt­tünk Erdélyben, ő szervezte meg, hova menjünk, kikkel találkozzunk. Rajongott a népművészetért, min­den faluban szőtteseket és fazekas munkákat keresett. Az összes mű­helyt ismerte, a díszítőmotívumok szerint felismerte a készítőt. Na­gyon sokat tanultam tőle. A felvidéki munkát a napokban életmű-díjjal elismert Méry Margit, Takács András, Jókai Mária segítet­ték, akikhez Joli nénit szoros szak­mai barátság fűzi. Amatőr néprajzi gyűjtőtáborokat szerveznek, vala­Martin György (Képarchívum) mint évente a zselízi fesztivált. A fesztivál alatt tárgyi népművészeti kiállítást rendeznek egy-egy kisebb régióból, bemutatják a táncgyűjté­seken feltérképezett adatközlőket. A tanítás, az ismeretek átadása kedves Joli néni szívének. A gyere­kekkel nincs sok gondja, annál több akad a kollégáival. A tanári karban trágyaszagúnak érzi magát. Szem­rehányóan teszik szóvá aktivitását, mondván, ne csináljon annyi min­dent, mert akkor mástól is megkö­vetelik a plusz munkát. Mert Joli néni napközije redhagyó, merőben különbözik attól, amit más napkö­zikben csinálnak. A gyerekek nagy örömére. A lányokkal hímeztet, a fiúkkal faragtat, regölnek, táncol­nak. Nehezen kezelhető gyerekek válnak nála kezes báránnyá. Ha a magyartanárnak úgy tartja kedve, hogy nem tanítja meg a gyerekek­nek a János Vitézt, mivel ő maga utálja, Joli néni a napköziben elját­szatja a gyerekekkel Petőfi elbeszé­lő költeményét. Balladákat énekel­Borbély Jolán túl a nyolcvanon is tanít, intézkedik, szervez nek, népdalokat tanulnak. Régi ta­nítványainak ma is gyakran eszébe jut a nem mindennapi tam'tó néni. Amikor Podolay Gézát kinevezik kecskeméti színidirektomak, Joli néni az első bemutató díszvendé­ge. Két éve érettségi találkozóra hívták mint az osztály kedvenc pe­dagógusát. Amikor a Magyar Művelődési In­tézetben megüresedik egy népraj­zos helye, régi ismerősének, Karsai Zsigmondnak jut eszébe Joli néni. Örül a felkérésnek, könnyű szívvel hagyja ott az iskolát, ám az új mun­ka azt is jelenti, hogy nehezebben tud részt venni Martin György gyűjtőútjain. Joli néni saját munka­körében túlbuzgó, bizonyítani akarja, hogy megfelel a feladatnak. Az intézetben egyedül foglalkozik a tárgyi néprajzzal, amelyet az ő te­vékenységének köszönhetően sike­rül kibővítem. A hímzők mellé szö­vők, bőrösök, fazekasok, fafaragók csatlakoznak, alkotóházak jönnek létre, amelyeket ő gondoz egyedül. Martin György megrázóan korai halála után lelkiismeret-furdalás gyötri, amiért nem segített neki többet. Ha többet segít, szeretett Tinkája talán még ma is él. - Nem kellett volna annyira túlbuzgónak lennem a munkámban, hiszen sen­ki nem kérte volna számon, ha ke­vesebbet dolgozom - mondja. - Sok mindenért kár volt, mert máig nincs becsülete. A táncház is ne­künk köszönhető, mert ha mi nem hozzuk át Erdélyből a táncokat, ak­kor ma például nincsen széki tánc­rend. És ha Martin György és Tímár Sándor nem valósítják meg kette­jük nagy álmát, a táncgyűjtést és táncoktatást, akkor sehol nem vol­na a néptáncmozgalom. Mégis ma már azt kérdezik egyes neves tán­cosok is, vajon meddig emlegetik még Martin Györgyöt. Sajnos, ezt kellett megélnem! Ez az én bána­tom. Most belőle él az egész táncos társadalom, nekünk meg még egy használt Trabantra sem tellett, mert mindenünket a gyűjtésre ál­doztuk. Ezért, amikor számot vetek azzal, mi végre is voltam, eljutok odáig, hogy nem lett volna szabad sok mindent úgy csinálnom, ahogy csináltam. Talán túl falusi voltam, azt hittem, amit csinál az ember, azt teljes mellbedobással kell csi­nálnia. A népi kultúrának mai na­pig nincsen becsülete. Pedig amit nem fogunk meg ma, azért holnap már hiába kapaszkodunk. Behódo­lunk a divatos kultúráknak, pedig ezek ma vannak, holnap pedig már nincsenek! Joli néninek a néprajzosok népes tábora mellett családon belül is (Somogyi Tibor felvétele) vannak követői. Fia, az első házas­ságból született Éri Péter, akit Mar­tin Györggyel közösen neveltek fel nagy szeretetben, a Muzsikás együttes zenésze. A fiú apaként szerette nevelőapját. Még a román szakot is felvette a néprajz mellé, hogy segíteni tudja Martin György erdélyi gyűjtőmunkáját. A gimna­zistaként már népzenével foglalko­zó unoka pedig a napjainkban oly népszerű informatikát hagyta ott a kultúrantropológia kedvéért. Meg­fertőzte őt is a családi szenvedély. Martin György értékes hagyaté­kát Joli néni lelkiismeretesen ápolja. Őrá maradt a nagy munka, a lehető legjobban gondoskodni róla. - Tinkával soha nem beszél­tünk erről. Miért is tettük volna? Hiszen egy ötvenéves ember még nem készül a halálra, nem gondol arra, mi lesz a dolgaival, ha már ő nem lesz. Könyvtárukat a Hagyományok Házában tette letétbe. Ez olyan szakkönyvtár, amilyen nincsen se­hol máshol. Hiszen Martin György műiden fellelhető, néptánccal kap­csolatos publikációt beszerzett. Egy részét megvette volna a Szé­chényi Könyvtár, de az özvegy nem adta. Szerette volna együtt tudni a nagy gonddal és sok nélkülözéssel összegyűjtött értékes könyveket. FOLKAJANLO (Kovács Zoltán felvétele) Ötéves a Pimpimpálé Néptáncegyüttes 2008. július 19-20. Ekecsi szabadtéri színpad 19- én: 20.30-tól Forog az orsó ke­reke... című műsor bemutatója 20- án: IV. Pimpimfeszt néptáncfesztivál 18.00- tól aratási felvonulás 19.00- tól fesztiválműsor Egész hétvégén megtekinthető az együttes történetét bemutató kiál­lítás. Részletek a www.pimpimpale.mlap.hu VIII. Gömör-Tomai Fesztivál július 19., szombat, Várhosszúrét Egész nap kézművesvásár Helyszín: a Kézműves Központ udvara 20.30 Magyar népzenei koncert és táncház Helyszín: a Kézműves központ udvara Szádelő 14.00 Rege túra Indulás Szádelőből a parkolóból július 22., kedd Rozsnyó 20.00-23.00 VII. Andrássy Napok Éjszaka a múzeumban - tárlatve­zetés és a Fonó Zenekar koncertje Helyszín: a Rozsnyói Bányászati Múzeum és udvara, Šafárik u. 31. Népzenei koncert és táncház július 27., vasárnap, Jablonca 18.00 „Sólyomkőig zeng a nóta” - népzenei koncert és táncház, köz­reműködik a Csalló zenekar és a Búzavirág Néptáncegyüttes Helyszín: Bikarét Ipoly Menti Fesztivál július 20., 16.00 , Ragyolc „Ne aludj el két szememnek világa...” - Emlékképek egy asz- szony életéből, a Palóc Táncmű­hely bemutatója Részletes tájékoztatás: Illés Gábor, illeshazy@centrum.sk, 0908/943 713 Xni. Nógrádi Nemzetközi Folk­lórfesztivál augusztus 2., 19.00 Fülek, várudvar Információ a fesztivál hivatalos honlapján: www.nogkozmuv.hu és a füleki Városi Művelődési Köz­pontban: 047/43 81 665 Szőttes Tánctábor augusztus 5-10. Várhosszúrét Mátyusföldi táncok és bogártelki táncok oktatása. Bővebb informá­ció www.szottes.sk Vendégségben Palócföldön szeptember 12-15. Vendégségben Mátyás Udvarában szeptember 14. Fülek, várudvar Információ: Varga Norbert, 0908/041 947 Szent Mihály Napi Ünnepség szeptember 27. Bodony (Magyarország) „Ne aludj el két szememnek világa...” - Emlékképek egy asszony életéből, a Palóc Táncműhely bemutatója Információ: Illés Gábor, illeshazy@centrum.sk, 0908/943 713

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents