Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-03 / 154. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 3. Vélemény És háttér 7 A felmérés alapján az osztrákok 28 százalékának van kedvező képe az EU-ról Megrendült az osztrákok bizalma FIGYELŐ Nem hisznek a demokráciában A német állampolgárok egyharmada nem hiszi, hogy a demokrácia alkalmas problémák megoldására - mutatta ki a müncheni Polis/Sinus közvélemény-kutató vállalat legutóbbivizsgálata. A Friedrich Ebert Alapítvány (FES) megbízásából végzett felmérés eredménye szerint a németek majdnem 50%-a el tudja képzelni, hogy nem vesz részt a jövőre esedékes szövetségi parlamenti választáson. 57% a reformok leállítása mellett van vagy a - például a munkanélküli segélyezés rendszerében végbevitt - változtatások visszafordítá- sáttámogatja. Az ország keleti részén, az egykori NDK területén élók 53 százaléka szerint a demokrácia egy gondot sem old meg. Az egész országot tekintve nagyjából egyharmad képviseli ezt a véleményt, tízből négy ember pedig abban is kételkedik, hogy a demokrácia egyáltalán működik-e még. A Die Welt című napilap online változatában megjelent beszámoló szerint meglepő, hogy a rendszerbe vetett hit megroppanása nemcsak a gazdaságilag hátrányos helyzetű rétegekre jellemzőek, hanem az egész társadalomra. „Ez arra utal, hogy sokan félnek a lecsúszástól, és ezért a demokratikus rendszert tartják felelősnek” - mondta Frank Kari, a szociáldemokrata párthoz közel álló FES munkatársa. A 2500 fő megkérdezésével végzett reprezentatív kutatás alapján csupán egyharmad váija bizakodva a jövőt, a túlnyomó többség szerint megszorításokra vagy a társadalmi, gazdasági lecsúszás veszélyére lehet számítani a következő három évben. A bizalomvesztés elsősorban a nagy pártokat sújtja. „Az emberek nem hisznek már a felemelkedésben, és a rendszer iránti lojalitást, bizalmat fenntartó nagy néppártok három emberből egyet már nem is érnek el” - mondta az alapítvány társadalompolitikai osztályának munkatársa, (mti) Az Európai Bizottság elnöke szerint bizonyosan helyi okai vannak annak, miért táplál az osztrák közvélemény kirívóan erős kételyeket az unióval szemben. MTI-HÁTTÉR Jósé Manuel Durao Barroso a Der Standard osztrák lapban megjelent interjújában különlegesnek nevezte Ausztria esetét, amit azzal magyarázott, hogy az osztrákokban feltehetően torz kép él az unióról, hiszen a tények egészen mást mutatnak: az alpesi ország nemcsak saját EU-tagságából húzott nagy hasznot, hanem az unió keleti bővítéséből is rengeteget profitált. Szerinte az osztrák - szövetségi és helyi szintű - politikai vezetés feladata volna, hogy az EU-ról alkotott hamis képet kiigazítsa. Utalt arra is, hogy az uniós reformszerzódés ausztriai ratifikálása előtt az osztrák jobboldali pártok „hosszú, makacs és populista kampányt folytattak Európa ellen”. Az Európai Bizottság elnöke abból az alkalomból fejtette ki véleményét, hogy a legújabb Euro- barométer tanúsága szerint az osztrák közvélemény bizalma „drámai módon” megrendült az unióval szemben, és még sohasem volt annyi fenntartás benne, mint most. Az évente két alkalommal készülő felmérés alapján csupán az osztrákok 28 százalékának van kedvező képe az EU- ról, ami hétszázalékos csökkenést jelez az előző, tavaly őszi jelentés óta. Ez a mutató a legrosszabb a 27 uniós állam adatait tartalmazó listán. Már csak a lakosság alig több mint egyharmada tartja jónak az ország EU-tag- ságát, és tovább mélyült az EU-s intézményekkel szembeni bizalmatlanság is. Uniós szinten ugyancsak csökkent a megítélési index, amelynek átlaga 48 százalékon áll. Barroso szerint az emberek hangulatára nyilvánvalóan kedvezőtlen hatást gyakorolt a romló gazdasági helyzet: az emelkedő élelmiszer- és energiaárak bizonytalanságot váltanak ki belőlük, ami visszatükröződik az EU-ról alkotott véleményükben is. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a „félelmet könnyebb eladni, mint a reményt”. A korszerű politika kihívásának nevezte, hogy lelkesedést keltsen az emberekben - akár a leegyszerűsítő, demagóg és szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben is - olyan dolgok iránt, amelyeket csak bonyolult összefüggésekben lehet megmagyarázni. Mint mondta, ebben óriási az egyes kormányok felelőssége, elvégre az EU-intézményekkel szembeni bizalmadanságban kifejeződik a helyi intézményekkel való elégedetlenség is. Szavait alátámasztja, hogy a mostani felmérés szerint az osztrákoknak alig 46 százaléka bízik a parlamentben - a mutató nyolc- százalékos süllyedést jelez -, a kormányban pedig még kisebb hányaduk (42 százalékuk). KÉZ, IRAT ___________________________________ Kocsibakon MIKLÓSI PÉTER E találós kérdést jó pár évvel ezelőtt egy televíziós kvízműsorban hallottam: Van egy üres, egyenes cső, annak két végén világos nappal benéz két macska, mindkettő ép szemű, mégsem látják egymást. Hogy lehet ez? A válasz egyszerű; az egyik macska kilenckor nézett be, a másik meg tízkor. Most, per analógiám, üssük fel a Toldit. Miklós harcra készül a cseh vitéz ellen a Duna-parton; Ho- lubár viszont ott sétál valahol a Moldva mentén - így Arany János hősei nyüván nem is találkoznak soha. Vagy vegyük az Anyegint. A párbajra Jevgenyij a malomnál, a tetthelyen váija Lenszkijt, de hiába, mert ő épp az operaházban áriázik. A duel- lum elmarad, így nincs miről dalolnia Lenszkijnek, nincs mire emlékeznie Anyeginnak, és még Puskin kerül hazudós hírbe, hiszen olyan párviadalra nem érdemes kivonulni, ahol az idő meg a hely nem stimmel. Amiképp olyan vitában sem lehet győztest hirdetni, amely le sem folyt. Bár az is lehet, hogy épp ez a cél. Gondolok itt, ábécérendben, Bugár Bélára és Csáky Pálra, elvégre az MKP június végi jubileumi ünnepségén ők sem néztek a „csőbe”, akarom mondani: egymás szemébe. De nem is akarták megtenni e lovagias gesztust, mert Bugár tüntetőleg el sem ment a pártzsúrra; Csáky pedig a tévékamera üvegszemébe nézve decens etikettmosollyal kijelentette: Bugár Béla nem is hiányzott az évfordulós pártrendezvényen... Nos, nekem az a véleményem, hogy az MKP kocsibakján ülő vezérek kölcsönös averziója már elvesztette hamvát, modorát és nívóját. Egy nyolc évig sikeres kormányzati pozícióban levő parlamenti párt korábbi és mai elnökéhez méltatlan az a kicsinyes ravaszkodás, amellyel visszakézből osztogatott kisszerűséggel kívánják lefokozni egymást. Láthatóan azt vallják: ideális az a taktika, amellyel kettejük perbeszédében ki-ki maga választja meg a helyszínt, az időpontot, a fegyvert, ráadásul az eredmény is előre borítékoltatik. Fölpillantva a magosságos kocsibakra, azt kell hát mondanom: így, nekünk idelenn bizony, nem könnyű tisztelni az odafönn ülőket. Nem ám, mert nem vitás: blamázs- szaga van a dolognak, és a szlovákiai magyar - ha legközelebb nem akar félreszavazni - egyre kedveszegettebben szemléli ezt a kutyakomédiát. A kritikusabb- ja már ott tart, hogy azt mondogatja: ha már értünk nem is, legalább önmagukért álljanak helyt. És ütésváltásaik helyett inkább ringen kívül kellene pa- rádésabban kesztyűzni. Például a választókörzetek hátrányos módosítása ellen Nyitra megyében, vagy a hazai magyar kultúrára szánt összegek, az anyanyelvi órák számának és a nyelvhasználati jogok megnyirbálása ellen. Ugyanis odafönn a kocsibakon ne tessék elfeledni, hogy az egyszerű halandó nem négyévenként, hanem mindennap szavaz. És legföljebb fél szemmel nézi azt, ki ül a kocsibakon. Különösen, ha a másik fél szemével azt látja, hogy vannak, akik nemhogy az érvek du- ellumáig, hanem az engesztelő kézfogásig sem jutnak egymással. Innen ugyanis már nincs messze ama „eredmény”, amikor a pártatlan néző egyszerűen zavaró körülménnyé válik. Mondja ezt a „viszkető tollú”, ám független státusa révén az olvasóitól elbocsáthatatlan újságíró, noha tudja: hatalom és ellenzék, egyén és párt azt a toliforgatót szereti, aki azt dalolja, amit ő akar hallani. Üzenetképpen van egy kulcsmondatom: nagybaj, ha viták fóruma helyett viták tárgyává válik egy párt. KOMMENTÁR Bűnös, aki hallgat MAL1NÁK ISTVÁN Zimbabwéban, Fekete-Afrika hajdan egyik legfejlettebb, leggazdagabb országában az infláció éves mértéke eléri a kétmillió százalékot, a lakosság nagyobbik fele éhezik, egyharmada elmenekült a szomszédos Dél-Afrikába, a segélyszervezetek többségét betiltották. Egyébként is, a külföldről érkezett élelmiszerből - a korábban élelmiszert exportáló országban - csak a kormánypárt, a ZANU-PF hívei kaphatnak. A 84 éves Robert Mugabéből, a fehér gyarmatosítók elleni harc szimbólumából kegyetlen, véreskezű szörnyeteg lett. Az Afrikai Unió kedden véget ért csúcstalálkozóján ismét hősként ünnepelték az agg, de vitális diktátort, vagyis: az abszurd játszma folytatódik. Az afrikai állam- és kormányfők világos üzenete: a Nyugat (értsd: a fehérek) ne avatkozzon be az afrikai országok belügyeibe. Ironikusan hozzátehetnénk: elég, ha tovább pumpálja a dollármilliárdokat az afrikai rezsimekbe, de ez így nem lenne tisztességes. Tény, a több tucat állam- és kormányfő - a kevés kivételtől eltekintve - nem merte elítélni Mugabét, egyrészt azért, nehogy a fehérekkel való kollaborálással vádolhassák őket, másrészt azért, mert nem sokkal jobbak Mugabénél (hiszen ő a példaképük). Miért annyira abszurd az a tragikus színjáték, amelynek rendezője, főszereplője Mugabe? Márciusban parlamenti és elnökválasztást tartottak. A parlamentit az 1980 óta hatalmon levő Mugabé- val és pártjával, a ZANU-PF-fel szemben az ellenzéki MDC nyerte. Az elnökválasztás eredményét a Mugabe által ellenőrzött választási bizottság (ZEC) egy hónapig nem merte közzétenni, majd ezzel az elképesztő megfogalmazással állt elő: Morgan Tsvangirai, az ellenzék vezetője a szavazatoknak hozzávetőleg a 48 százalékát szerezte meg, Mugabe 43-at kapott. Tehát második fordulót kell tartani, mert senki sem ért el 50% plusz egy szavazatot. Tsvangirai ekkor lépett vissza, megakadályozandó, hogy híveit tovább gyilkolják, kínozzák, megfélemlítsék a kormány pribékjei. Az első fordulóban vesztes Mugabe így a múlt pénteki 2. fordulót fölényesen nyerte, vasárnap már be is iktatták tisztségébe - hatodszor. Az EU, az ENSZ, az USA ezért nem hajlandó Mugabét legitim elnöknek elismerni, és ezt nem volt hajlandó elítélni az AU-csúcs. A válságot elsősorban az AU-nak kellene megoldania, amely azonban a zimbabwei ellenzéket (és főleg a népet) magára hagyta. Ha az MDC az utcára viszi az embereket, kegyetlen mészárlás, polgárháború kezdődhet, amely az egész térséget destabüizálhat- ja, például a rengeteg menekült miatt. A Mugabe és Tsvangirai között közvetítgető Thabo Mbeki dél-afrikai elnök a tekintélye folytán sokat tehetne, de neki Mugabe régi jó barátja. Ügy tűnik, az Afrikában jelenleg is dúló - vagy féltucatnyi - véres konfliktusok száma eggyel szaporodik. Christopher Hitchens neves amerikai publicista két nemzetközi tekintélyen is elverte a port a hallgatásuk miatt. Az egyik a pár nap múlva 90 éves Nelson Mandela, a fajüldözés elleni harc apostola, aki már azzal is sokat tehetne, ha felemeli szavát Mugabe ellen, és saját utódjának, Mbekinek a politizálása ellen. A másik a Vatikán, amely szintén nem adott ki kemény állásfoglalást a misszionárius iskolában nevelkedett, buzgó katolikus Mugabe ellen, aki II. János Pál temetésén is megjelent. És bár Mugabénak tilos beutaznia az unió területére, nemrégiben még a FAO római ülésén is ott díszelgett. Fura, nemde? Már csak ezért sem mondható, hogy bennünket mindez nem érint. TALLÓZÓ MOSZKOVSZK1J KOMSZOMOLEC Alekszandr Basztrikinnak, az orosz legfőbb ügyészség nyomozati bizottsága vezetőjének saját vállalata van Csehországban, s ezzel számos jogszabályt sért -írta a Moszkovszkij Komszomolec. A cikk szerzője, Alekszandr Hins- tejn az állami duma képviselője 2003 óta, a cég adatainak ismertetése után rámutat: Basztrikin azzal, hogy a prágai székhelyű cég igazgatója és 50%-os tulajdonosa (a másik 50% a feleségéé), hogy Prágába utazgat, számos jogszabályt sért meg súlyosan. Például az állami alkalmazottakról és az ügyészségről szóló törvényt, amelyek tiltják, hogy e területek dolgozóinak gazdasági társasága legyen. Megsérti az adótörvényt is - a LAW Bohemia jövedelmeit nem említi bevallásaiban -, továbbá a titokgazdák külföldi utazásairól szóló jogszabályt. „Ha valaki szép beszédeket mond a jog érvényesüléséről, keresztes hadjáratot indít abűnözés ellen, közben maga is súlyos törvénysértéseket követ el, az nem törvénysértés, hanem a jog lejáratása” - írta Hinstejn. Megemlítette, hogy Basztrikin nyugodtan megtehette volna, amit előtte sok más állami tisztségbe került személy tett: vagyonrészét átadja társtulajdonosának, és nem utazgat titokban, üzleti vízummal. „Hogy nem így tett, arra egyetlen magyarázat létezik: az, hogybün- tethetetlennek tartja magát, úgy érzi, megfogta az isten lábát, s ő maga a törvény” - írta Hinstejn. Hozzátette: a főnyomozót senki nem ellenőrizheti, az ügyészségnek nincs felette hatalma, ő a legfőbb ügyész első helyettese, de még nyomozást sem indíthat ellene senki, legfeljebb saját maga. Hinstejn emlékeztetett arra, hogy Basztrikin a legfelső szintű állami vezetők támogatását élvezi - Vlagyimir Putyin miniszterelnök évfolyamtársa volt a leningrádi jogi karon, s oda járt Dmitrij Med- vegyev elnök is -, ezért ilyen magabiztos. Ezért nem járnak következményekkel a nyomozati bizottságban és körülötte kitörő sorozatos botrányok. A volt évfolyamtársakat aligha örvendezteti meg a Basztrikin titkos életéről szóló hír, mert mindennek, még a régi diákbarátságnak is van határa - vélekedett az újságíró, s cikkét azzal zárta: kéri a közlést az államfőhöz, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat igazgatójához és a legfőbb ügyészhez intézett hivatalos képviselői kérdésnek, valamint a szükséges vizsgálatok megindítására vonatkozó indítványnaktekinteni. (mti) (Peter Gossčmyi karikatúrája- Hogy én nem vagyok izmos? Látnának csak a parlamentben!
