Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-16 / 164. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. július 16., szerda _____________________________________________5. évfolyam, 29. szám 22. oldal Komárom és ami körötte van A természetjáróknak különleges élményekben lehet részük A helyi média szerepe a multikulturális Eurápában Az Európai Unió erősíteni akarja a kapcsolatot a helyi és regionális médiával Ezüst, egység, edzés. Extraliga? Samaria Wings, avagy a somorjai női kosárlabda új hulláma 27. oldal Találékonyak az ipolyhídvégi emberek, ha át akarnak kelni a folyón. A szlovák és a magyar külügyminiszter tavaly szerződést írt alá két Ipoly-híd megépítéséről, az Európai Unió azonban még nem írt ki verseny- tárgyalást. A magyarok viszont megoldást kínálnak. Nyolcvankétmillió koronát (2 733 330 euró) előlegeznek meg a az egyik híd megépítésére. (Ján Krošlák felvétele) JEGYZET Szégyellem magam V. KRASZN1CA MELITTA Szégyellem magam a komáromiak érdektelensége, közönye, passzivitása miatt. Nagyon szégyellem, hogy ennyire ignorálják a tálcán kínált jobbnál jobb programokat, amelyeket puszta jelenlétükkel kellene csupán megtisztelniük. És még ehhez sem veszik a fáradságot! Sajnos nem új a jelenség, csupán az elmúlt napok eseményei újra felszínre hozták. Egy hét leforgása alatt ugyanis két olyan rendezvényen is volt szerencsém részt venni, ahol a nézőtér ásított az ürességtől. Pedig mindkettő színvonalas, remek szórakozási lehetőséget jelentett- annak, aki felkelt kényelmes karosszékéből, letette a televízió távkapcsolóját és elment megnézni. A helyzet annál fájóbb, mivel a fellépők bizonyára elviszik - ez esetben bizony rossz - hírünket szerte a Kárpát-medencébe és nem biztos, hogy még egyszer ellátogatnak Komáromba. Nemcsak fellépőként: talán turistaként sem. A keserű szájíz soká el tudja kísérni az embert. Az egyik rendezvény ugyanis, amelyről szinte alig vettek tudomást városunk polgárai, az a néptáncgála volt, amelyen a határon túli magyar fiatalok budapesti találkozójának több száz résztvevője lépett színpadra, remek hangulatú, nívós produkciókkal szórakoztatva - jobbára önmagát. Hasonlóan jártak a jótékonysági focigála és koncert szervezőirésztvevői is. Más műfajú, más célközönséget megszólító rendezvényük éppúgy nem hozta lázba a komáromiakat, mint ahogyan néhány nappal korábban a néptánc sem. Az erdélyi Csíkmindszenten felállítandó Attila-szoborra szerettek volna adományt gyűjteni, de úgy, hogy ők is adjanak valamit. Nevezetesen a budapesti színészválogatott részvételével megrendezett focitornát, majd egy koncertet Agócs Gergely népzenész és Vikidéi Gyula közreműködésével. Ők eljöttek, a közönség nem. Vikidéi, látva az üres lelátót, megfordult, és visszautazott Budapestre. Érthető emberi reakció, bár azért megtehette volna, hogy a jelenlévő maroknyi embernek elénekel néhány nótát. Hol a hiba? Rossz volt a szervezés? Kevés volt a reklám? Lehet. Viszont mindkét eseményről a nyomatott sajtóban és több internetes honlapon is lehetett olvasni. Sőt: a jótékonysági koncertre szóló meghívót a bizonyítvánnyal együtt vitték haza a gyerekek. Nincs pénze ilyesmire az embereknek? Az egyik ingyenes volt, a másik jótékonysági alapon szerveződött, tehát mindenki annyival járulhatott hozzá, amennyit a pénztárcája engedett. Még a hőségre se lehetett hivatkozni: a néptáncgála este hétkor kezdődött, igazán kellemes nyáresti időben, és a szombati jótékonysági rendezvény alatt sem sütött hétágra a nap. Valószínűleg ennél súlyosabb okokat kell keresni a háttérben: az emberek közönyét, az igénytelenséget, a színvonalas szórakozás iránti fogékonyság hiányát. Mindeközben úton-útfélen azt hallja az ember: Komáromban nem történik semmi, nincs pezsgés, a belváros esténként szinte kong az ürességtől. Bezzeg itt, bezzeg amott...! Jó lenne, ha az örök elégedetlenkedők kicsit magunkba szállnának és elgondolkodnánk azon, ők mit tesznek ez ellen. Mert az utcák valóban kihaltak, a belvárosban tényleg nincs olyan nyüzsgés, mint elvárható lenne, de senki ne mutogasson másra, ne fogja azt a programok hiányára. Sőt, talán az is a baj, hogy a városban - amelyet a felvidéki magyar kultúra fellegváraként is szokás emlegetni - egymást érik a különböző fesztiválok, események. Talán ki kellene éheztetni a komáromiakat, évente legfeljebb egy-két rendezvénnyel kiszúrni a szemüket, azzal esetleg fel lehetne rázni őket. Bár félő, hogy akkor sem...
