Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-15 / 163. szám, kedd
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 15. TALLÓZÓ mmmmmmmmmmmmsm KRON1KA.RO Függetlenül attól, hogy mennyire gondolja komolyan, Fodor Gábor SZDSZ- elnök kijelentése - amelynek értelmében az általa vezetett párt felelősséget érez mindazok iránt, akik a határon túl magyarnak vallják magukat, valamint hogy mind az egyén, mind a közösség számára az autonómia jelenti a legjobb megoldást - fordulatot jelent a szabad demokraták eddigi retorikájához képest. A kijelentés akkor válik hitelessé, ha az SZDSZ a szomszédos országok fővárosaiban, s Brüsszelben az uniós fórumok előtt is fölvállalják, hogy liberális pártként érveljenek a határon túli magyarok kollektív önrendelkezésijoga mellett.- Úgy fogalmaznék, Klárika, hogy messzebb kerültünk egymástól, mintáz ellenzéki pártok! (Peter Gossónyi karikatúrája) Bár a kérdésben minden szlovák párt egyetért, nem államérdekről, hanem profán (bel)politikáról van szó Mi lesz Koszovóval? Pozsony továbbra is ignorál- ja a független Koszovói. A veszélyes precedensre való hivatkozás és a saját kisebbségeitől való félelem azonban egyre nevetségesebbé teszi. PETŐCZ KÁLMÁN Szlovákia továbbra sem ismeri el Koszovót, és nem fogja elfogadni a koszovói hatóságok által kibocsátottjúlius 18-tól érvényes útleveleket -jelentette ki a külügyminisztérium szóvivője a minap. Az EU-n belül már csak elenyésző kisebbséget képez azoknak az országoknak a csoportja, amelyek még nem ismerték el Koszovót. (Szlovákián kívül Spanyolország, Görögország, Ciprus és Románia tartozik ebbe a körbe.) Szlovákiának természetesen lehet különvéleménye - bár ezt európai uniós fórumokon nagyon ritkán szokta megjeleníteni még olyan esetekben is, amikor valóban országos érdekről van szó. Ebben az esetben viszont nem államérdekről van szó, hanem profán (bel)politikai érdekről. Attól, hogy ez az érdek az összes szlovák pártot összeköti, még nem válik államérdekké. A veszélyes precedensre való hivatkozás és a „saját kisebbségeink alá lovat nem adunk” szemlélet nevetségessé válik annak tükrében, hogy Franciaország és Lettország, amely kisebbségjogi ügyekben az EU-n belül hagyományosan szövetségese Szlovákiának az elsők között ismerte el Koszovó függetlenségét. Az EU-n belül pillanatnyilag két ország van, amely valóban a szeparatizmus problémájával küszködik - ez a két ország Ciprus és Spanyolország. Az ő álláspontjuk talán még elfogadható, Szlovákiáé nem. Az emberi jogi szemlélet alig van jelen a szlovák külpolitikában. A nemzetközi jogra való hivatkozás helyénvaló, ám ha minden nemzetközi politikai döntésnél olyan rugalmatlanul alkalmazták volna a jogot, mint a szlovák kormányzat ebben az esetben, akkor az emberi jogi egyezmények meg sem születtek volna, és talán Szlovákia sem jöhetett volna létre. Mindemellett a szlovák hatóságok nem érvelnek korrekt módon. Mert ugyan gyengébb pillanatokban még hajlandók is részben elismerni, hogy a koszovói albánokat súlyos emberi jogi sérelmek érték, ám a szlovák álláspont szerint még ez sem képezhet jogalapot az elszakadásra, mert a koszovói albánok nem nemzet, csak nemzeti kisebbség. Önrendelkezési joguk pedig - a szlovák érvrendszer szerint - csak nemzeteknek van. Egy nemzetnek két állama nem lehet. Nos, egy nemzetnek nemcsak két állama lehet, hanem akár tizenhét is. Mert tizenhét arab nemzetállam létezik a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Nehezen tudná Robert Fico cáfolni, hogy az Egy nemzetnek nemcsak két állama lehet, hanem akár tizenhét is. Pontosan ennyi arab nemzetállam létezik. említett térségben élő arab népesség nem fedi a nemzet fogalmát abban az értelemben, ahogy azt a szlovákok nagy része képzeli. Persze, ezek az államok mai formájukban általában úgy jöttek létre, hogy a volt gyarmati hatalmak mindenféle vonalakat húzogattak a térképen. No de ettől lennének legitimebbek, mint Koszovó, amely saját népének akaratából vált függetlenné? A két nemzetállam elutasításának érve azért sem korrekt, mert Koszovó az alkotmánya szerint nem nemzetállam. A koszovói alkotmány nem beszél nemzeti többségről és kisebbségekről, hanem egyenjogú és egyenrangú etnikai és vallási közösségekről, amelyek részvétele a döntéshozatalban messzemenően szavatolva van minden hatalmi ágon és szinten belül. A koszovói alkotmány egy multietnikus, multikulturális állam polgári elvre épülő modem alaptörvénye. Talán ez is zavarja a szlovák (román) hatalmi elitet. Hogy a koszovói alkotmány netalán példát statuálhatna a mi országainkban... A helyzet, persze, nem ilyen egyszerű. Koszovó alaptörvényét profi nyugati nemzetközi jogászok munkálták ki, a hazai elit bevonásával. Amíg a gyakorlatban is úgy fog működni, ahogy azt szerzői elképzelték, bizonyára még sok idő eltelik. De legalább az alap le van fektetve. Szlovákia részéről ezért felelőtlenség belpolitikai érdekektől vezéreltetve akadályozni az alap megszilárdulását. A bírósági döntés alapján Szlovákiában bárki cenzúrázhatja bármely független műsorszolgáltató műsorát A másodlagos cenzúra LOVÁSZ ATTILA Megszokhattuk már, hogy a politikai osztálynak néha fáj egy- egy alkotmányos alapjog, s ha teheti, ügyeskedve meg is kerüli. Azt is megszokhattuk, hogy a hatalmat gyakorlóknak néha nagyon kellemetlen, ha alapjogokat kell figyelembe venniük. De arra ritkán akad példa, hogy alkotmányos alapjogokat sértsen vagy vonjon kétségbe egy bírói döntés. Nos, kis hazánkban a múlt héttől erre is van példa. Történt ugyanis, hogy Jahná- tek miniszter korrupciógyanús ügyei kapcsán a közrádió vitaműsort rendezett. A vitába meghívták az érintettet, meghívták azt az ellenzéki képviselőt, aki a dologra figyelmeztetett, és meghívták az egyik független civil szerveződés elnökét. Jahnátek néhány perccel az adás előtt lefújta szereplését s maga helyett az általa vezetett tárcából sem jelölt ki senkit. A vita üres karosszékkel ugyan, de adásba került, s a múlt héten (ugyan kinek a kezdeményezésére?) a kerületi bíróság kimondta: a közrádió 1. csatornája törvényt sértett, mert nem biztosította a jogszabály által előírt kiegyensúlyozott tájékoztatást. Az ember azt gondolná egy ilyen hír láttán, vicclapot olyas, de nem, a helyzet valóban komoly, s bár a döntés még nem jogerős, hihetetlen, mennyire nem képes egy bíróság a vonatkozójogszabályon kívül elolvasni más, annál jóval fontosabb törvényeket. Például az alkotmányt. A szólás szabadsága és a szabad információáramlás alkotmányos jog. Ha a közéletben valami igazán fontos, az a közszereplők tiszta, korrupciótól mentes viselkedése. A közrádió tehát a témát súlyának megfelelően kezelte. Megszólította az összes érintettet, de az egyik egyszerűen nem ment el a vitaműsorba. A bírósági végzés szerint a közrádiónak le kellett volna fújnia a műsort és valamilyen pótműsort kellett volna szolgáltatnia (talán zenét?). Ezzel viszont a bíróság azt is kimondta, hogy amennyiben egy hatalmat gyakorló személy csak azért, hogy ne foglalkozzanak a témával, nem hajlandó ahhoz nyilatkozatot adni, nem hajlandó egy jellemzően médiaműfajnak tekinthető beszélgetésen részt venni, akkor táv- irányítással, a részvétel lemondásával, a nyilatkozat megtagadásával meggátolhatja a téma boncolgatását, ergo: szerkesztővé lép elő egy független médiumban. A bíróság ézzel azt is megállapította, hogy az esetleg kellemetlen dolgokkal vádolt hatalomgyakorló egyszerűen kikerülheti a nyilvános kontrollt, ha begubózik, és hallgat. A bírósági döntés alapján innentől kezdve tehát közvetve ugyan, de bárki cenzúrázhatja bármely független műsorszolgáltatóműsorát. Nos, a bíróság, lehet, tudatlanságból, de az is lehet, a hatalmasoktól való félelemből kimondta, hogy a közrádiót szabályozó törvény az alkotmány fölött áll. Egy ilyen megállapításért pedig a joghallgató az első szemeszterben röpülne úgy, hogy a lába nem érné a küszöböt. Á cenzúra tiltása és a szabad véleménynyilvánítás és információáramlás joga az alkotmányban szó szerint szerepel, kikerülhetetlenül, fél- remagyarázhatatlanul. Azt semmilyen egyszerű jogszabály nem írhatja felül. Még egy bírói döntés sem. S még akkor sem, ha a nagy népszerűségnek örvendő kormány egyik tagjának ez most éppen jól jött. Sőt, pont azért. Azon túl, hogy a fellebbezést követően esetleg helyben hagyott döntés után megint Strassbourg- ban kell szégyenkeznünk valakiért, érdemes beleolvasni az Eu- robarométer friss adataiba. Az a kormány, amelynek Jahnátek is tagja, 31 százalékos bizalmi indexszel bír. A közrádió 78 százalékossal. A bíróságok 34-en állnak. Vajon miért? KOMMENTÁR Obamánia JARÁB1K BALÁZS Még jó, hogy az amerikai elnökválasztási cirkusz az uborkaszezon alatt is zajlik, hiszen az amúgy eseménytelen időszakban a sajtóközönség világszerte örvend egy-két szaftos fordulatnak. Ebből pedig már idáig is produkált párat a Fehér Ház uralmáért folyó verseny. Ma már a legátalkodottabb republikánusok is - persze csak sör mellett és szigorúan négyszemközt - azt remélik, hogy novemberben a demokraták csak picit verik el rajtuk a port. A legutolsó felmérés szerint ugyanis a szavazók többsége nem a demokrata jelölt bőrszíne, hanem a republikánus jelölt kora miatt aggódik inkább. A republikánusok problémája azonban leginkább abban rejlik, hogy John McCainnek nem sikerült egyesíteni a George W. Bush és zseniális tanácsadója, Karl Rove által összehozott republikánus nagykoalíciót. Ennek a taktikának az volt a lényege, hogy bármilyen konfiktus árán mobilizálni kell a republikánus szavazóbázist, amely majd az általuk fontosnak tartott témák hallatán - biztonság, fegyvertartás, abortusz, de a gazdaság is - feléjük billenti a mérleg nyelvét. McCain azonban nem a republikánusoknak, hanem elsősorban a függetleneknek köszönheti, hogy úgy-ahogy lépést tud tartani Barack Obamával a népszerűségi felmérésekben. Az elmúlt hetekben azonban McCain kampánya látványosan váltott, és a Kari Rove-féle trend felé vette az irányt. Kérdés, hogy ekkora váltást egyáltalán túlél-e a McCain-kampány. Eközben Obama tovább folytatja a populista nyomulást. Akármerrejár, mindenütt továbbra is felcsendül a hangos „yes we can” (képesek vagyunk rá) kórus. Az „Obamánia” mellett azonban már hallhatók a kétkedők hangjai is, akik joggal kérdezik, mit is tudunk-tudtok valójában? Az Obama-csapat valóban adós a konkrétumokkal egy csomó kérdésben, ám messze a legfontosabban, a gazdaság kérdésében a felmérések szerint Obama nagyságrendekkel vezet McCain előtt. Nem tett jót a republikánus jelöltnek a McCain top gazdasági tanácsadójának tartott Phü Gramm szenátor elszólása sem, akivel McCain gyorsan szakított, melegebb égtáj helyett azonban Belaruszba küldve őt. Nem is lehet kérdéses, hogy a republikánusok a külpolitikát és biztonsági kérdéseket erőltetik (elsősorban Irán kapcsán), ahol McCainnek kétségtelen az előnye. Emellett pedig elkezdték a szintén Karl Rove által tökéletesített irányzott kampányt, amely a legnagyobb számú elektorokkal rendelkező államokra öszpontosít. A Rove-dogma szerint nem az számít, ki kap több szavazatot, hiszen az elnököt a szavazatok alapján jelölt ún. elektorok választják (Bush a szavazatok számában, picivel ugyan, de vesztett A1 Gore- ral szemben 2004-ben). McCain így meglehetősen sokat utazik Ohióba, vagy éppen Floridába kampányolni. A republikánusok remélik, hogy a Hillary által „felizzított” fehér, ún „kékgalléros” munkás réteg (kétségtelenül rasszista felhanggal) akár meghozhatja John McCain számára a kellő számú elektort. Obamánia ide vagy oda, McCain bizonyára ismeri a rejtői mondást, miszerint hosszú az út a pohártól az ajakig. JEGYZET Keleti büszkeség SZABÓ LÁSZLÓ Egy találós kérdéssel kezdeném: tudják-e, hol állítják ki a nemzetközi vasúti jegyeket kézzel és indigóval? Pozsonyban, Prágában, Galántán vagy Budapesten? Aki a magyar fővárost jelölte meg helyes válaszként, jól tippelt. Míg ugyanis a galántai pénztárban a mindig csinos és mosolygós Andrea néhány másodperc alatt kiállít- j a az akár Oslóig szóló vasúti menetjegyet, addig a magyar fővárosban még mindig kézzel írják ki a jegyeket. Lassan, komótosan, ahogy azt a hetvenes évek elején megszokták. De ez még mind semmi, az egészet indigós papírra írják, mellette egy új abb tömb, amelyre sok-sok számjegyű kód kerül, természetesén kézzel. Ha pedig valaki esetleg Helsinkibe vagy más távoli városba szeretne vonattal utazni, és naivan itt áll sorbajegyért, akkor bizony fel kell készülnie rá, hogy az okmány kiállítása - a pár órás sorban állást követően - legalább fél órát vesz igénybe. A pénztáros néni lassan hátraballag a MÁV-könyvtárba, vastag kötetek között megtalálja a megfelelőt, kikeresi a díjszabást, a kilométereket, a megfelelő kódokat, jegyzetel, számol, néz, lapoz, és bő fél órán belül már meg is rajzolja az első betűt a jegyre (már csak azt várom, mikor kapnak vonalzót, ceruzát, színezőt, és az egész jegyet ők rajzoljákmeg, vonalakkal, lógókkal). Leadminisztrálja, jöhetnek a kódok, és már fizethet is az utas. Történik mindez 2008-ban, amikor a legtöbb helyen - Szlovákiában még a kisebb városokban is - számítógéppel, pár másodperc alatt állítják ki a jegyeket. Nem kell külön ember, aki adminisztrál, aki számítógépes rendszerbe viszi, aki vigyáz az archívumra. Néhány gombnyomás, és kész is. Budapesten a Keleti pályaudvar körülállványozott, eldugott nemzetközi pénztárában már nemcsak ez borzolja a kedélyeket, hanem az új, állítólag a hosszú sorban állást megakadályozni hivatott elektronikus hívórendszer is. Ez valóban megszünteti a sorban állást, ha a rendszer által kiadott sorszámmal- amikor például 70 ember várakozik- három-négy óra múlva visszatér a pénztárba, akkor valószínűleg már csak pár perc (max. fél óra, de tényleg), és el is mondhatja, hova utazna. De a MÁV szakemberei megtalálták a megoldást, nevezetesen, a héten új irodát nyitnak a Keleti pályaudvaron, ahol jegyet ugyan nem adnak, de elmondják a turistáknak, hol mindenütt lehet még nemzetközijegyet vásárolni. Van mire büszkének lenni...
