Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)

2008-07-07 / 156. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 7. www.ujszo.com Robert de Niro és Juraj Jakubisko Karlovy Varyban: új filmjükkel vegyes érzelmeket keltettek mindketten Túl két nagy csalódáson Robert de Niro a legünnepibb pillanatokban is Robert de Niro marad (ČTK-felvételek) A Kispál és a Borz újabb zenei csemegét kínált (A szerző felvétele) A Voltosok 250 zenei produkció közül választhattak Volt - van és lesz CZ1BULA ÁDÁM Sopron. Tizenhatodik alka­lommal rendezték meg az évről évre nagyobb népszerűségnek ör­vendő VOLT Fesztivált. Idén is óri­ási tömeget vonzó, ütős programot sikerült összehozni. Az előző évek­től eltérően már a nulladik napon megnyitották a fesztivál kapuit, hogy az óriási táborozó tömeg és a napi látogatók száma megosztód­jon, ezáltal elkerülhető volt az idegfeszítő, többórás sorban állás, amit az idelátogatók nagyra érté­keltek. Az időjárás szerencsére kedvezett a fesztiválnak, sőt me­rem állítani, ilyen tikkasztó hőség­ben nagyon ritkán fesztiválozhat- tunk Magyarországon. A zenei kínálat igazán változa­tos volt: a nagyszínpadi mega- produciók mellett még hat szín­pad programjai közül válogatha­tott a fesztivállátogató. A tavalyi programokhoz képest érdekes elmozdulást jelentett a Tank­csapda koncertje, amely a nagy­színpad szerdai fő produkciója volt a Kispál és a Borz koncertje után. Ők eddig a Volt történeté­ben soha nem kaptak ilyen előke­lő fellépési lehetőséget. Az emlí­tett Kispál és a Borz pedig a tavalyi szigetes zenei meglepetése után, amikor is teljesen áthangszerelve játszották el legismertebb száma­ikat, most újabb zenei csemegével lépett színpadra. Legrégebbi szá­maik közül játszottak ritkán hal­lott dalokat új hangszerelésben. Az Európa Kiadó tavalyi emlé­Trencsénteplic. Ünnepélyes díj­átadóval ért véget szombaton a trencsénteplici Artfilm. A nemzet­közi zsűri, Cristian Mungiu román rendező elnökletével a nagyjáték- filmek nemzetközi versényében a 14 opus közül kettőnek ítélt oda Kék Angyal-díjat. Az egyiket a Tatil kitabi című török film (rendezője: Seyfí Teoman), a másikat Nanouk Leopold rendezőnő Wolfsbergen című holland-belga koprodukció­ban készült opusa kapta. A Keleti kezetes koncertje után a szerve­zőknek ismét sikerült ugyanak­kora meglepetést szerezniük a zenerajongók számára, hiszen szombat este a nagyszínpadon 18 év után a 80-as évek legnagyobb nevű alternatív zenét játszó for­mációja, az URH (Ultra Rock Hírügynökség) dobogtatta meg a nosztalgiázok szívét, de az újabb generáció is jól fogadta a pro­dukciót. Megemlíthetem még a másik nagy csemegét, az F.O. System koncertjét; a formáció a 91-es fel­oszlása óta szinte alig lépett szín­padra. A szervezők kicsit melléfogtak, amikor a Kiscsillag és a Belga kon­certjét a metálsátorba rakták, ez a két banda enyhén szólva kilógott a sorból. A külföldi előadók közül a tava­lyi Prodigy után most a legneve­sebb fellépő a The Offspring punkformáció volt, amely egyben a nagyszínpad záró koncertjét ad­ta, de nem kisebb sikerrel játszott a Manu Chao, a Cypress Hill, a Dreadzone, valamint az Exploi­ted, hogy csak a legnevesebbeket említsem. Összegezve: a Voltosok 250 ze­nei produkció közül választhat­tak, de a zenén kívül még renge­teg kísérőprogram is színesítette a kulturális kínálatot. Itt megemlít­hetném a belvárosban a fesztivál­ra kapcsolódó nyolc színházi elő­adást. Ilyen bő választék után nyugodt szívvel kijelenthetik a szervezők: Volt - van és lesz. panoráma elnevezésű verseny­szekcióban A legjobb kelet-európai film díját a Jas sum od Titov Veles című macedón, A legjobb rövidfilm díját pedig a Terminus című kana­dai opus érdemelte ki. A Színész­misszió díját idén az olasz Chiara Caselli, az egyiptomi Omar Sharif, a norvég Liv UÜmann és a szlovák Ivan Palúch vehette át. Arany Ka­mera-díjjal a 16. Artfilm fesztiválon Miroslav Ondŕíček cseh operatőrt, Krzysztof Zanussi lengyel rendezőt és Tonino Guerra olasz forgató­könyvírótjutalmazták. (ú) Karlovy Vaty.Tűzijátéka nyitófilm után, Robert de Niro tiszteletére volt a Kar­lovy Vary-i fesztivál első napján. A Thermal Szálló nagymozija előtt péntek este szolid bevonulással kezdődött az idei mustra. Vörös szőnyeg helyett egyébként is zöldet terítet­tek a fesztiválpalota bejá­rata elé. SZABÓ G. LÁSZLÓ Napjaink egyik legjelesebb amerikai színésze, a maximaliz- musáról híres Dühöngő bika örült is a zöldnek. Testileg meglehető­sen nagy formátumú felesége mély kivágású, vörös estélyiben lépdelt mellette, így dús idomai­val egyáltalán nem olvadt bele az élénk zöld szőnyegbe. A fotózást pedig szemmel láthatóan élvezte. Ezzel együtt volt némi megmoso­lyogtató abban, ahogy férjét ma­gához ölelte: mintha szerepcsere történt volna kettőjük között. A hölgy, férfias mozdulattal átfogta párja vállát, de Niro pedig fino­man hozzásimult. A nézők tapsa azonban később következett. Azokban a percekben, amikor a hollywoodi sztár, már kezében a Kristály Glóbusszal, amelyet te­temes életművéért kapott, köszö­nőbeszédében egész mondatokat formált csehül. Az elején még minden szóval könnyedén meg­birkózott. Amikor azonban odáig jutott, hogy „szívemből köszö­nöm, hogy itt lehetek”, elakadt a nyelve, de nem adta fel. Három­szor egymás után bakizott, ám negyedszerre minden szót ponto­san, érthetően kimondott. Aztán angolul folytatva közölte: szereti a fesztiválokat, ő is igazgat egyet New Yorkban, mert egy fesztivál kitűnő alkalom arra, hogy filmek­ről beszélgessünk. Jiirí Menzel, Véra Chytilová, Ivan Passer és Mi­los Forman nevét megemlítette, akárcsak a hatvanas évek cseh új hullámát, amelyet ő is nagyon fontosnak tart, majd hangsúlyoz­ta: másodszor is örömmel jött Karlovy Varyba, hiszen tizenvala- hány évvel ezelőtt már vendége volt a fesztiválnak. Tömören fo­galmazott, nem alakított, eszébe sem jutott a világbéke fontossá­gát elemezni, mint évekkel ez­előtt kínos beszédében Sharon Stone-nak. Robert de Niro a leg­ünnepibb pillanatokban is Robert de Niro marad. Kristály Glóbusszal a kezében aztán a fesztivál idei klipjében szereplő korábbi négy életmű­díjas szellemes alakításán szóra­kozott. Ivan Zachariáš, a legneve­sebb cseh reklámfilmrendező ké­szítette a klipet olyan művészek közreműködésével, mint Danny DeVito, Milos Forman, Harvey Ke­itel és Véra Chytilová. DeVito mé­lyen alszik, csak a csupasz talpát látjuk az ágyban, amikor megszó­lal szobájában a telefon. Ám ahe­lyett, hogy felvenné, a Karlovy Va­ryban kapott Kristály Glóbusz akad a kezébe, és azzal csap jó na­gyot a készülékre, amely aztán el is hallgat örökre. Forman connec- ticuti otthonában ül a számítógép előtt, amikor háta mögött meg­szólal a felesége, hogy: „Itt van­nak a gyógyszereid!” Késő este le­het már, Forman arcán a fáradság jelei. Fél kézzel előhalássza a Gló­buszt, valahonnan az asztal alól, jó nagyot rásóz vele a gyógysze­rekre, a tabletták azonnal porrá lesznek, s már tömi is mindet ma­gába. Műre jó egy életműdíj?... Harvey Keitel egy New York-i bárban iszogat a klipben, ott me­séli el balesetének rövid történe­tét. Valahol Közép-Európában van egy város, Karlovy Vary, ott kapott életműdíjat, elég súlyosat, és ráejtette a lábára, azért van be­dagadva. Nem adja alább a keserű humor nagyasszonya, Chytilová sem. Jóízűen káromkodik, mert darabokra törött a Glóbusza. A díj nőalakja épen maradt, csak a földgömb esett ki a kezéből, azt ragasztgatja. A folyékony ragasz­tóból azonban egyetlen cseppet sem tud kinyomni, így nem sokáig vacakol vele. Szalagragasztót te­ker a gömbre, azzal erősíti vissza a helyére, mert nem adja fel. Ő az­tán soha! A nyitóest show-műsora idén is a Caban fivérek ötletességét di­csérte. Percekbe telt, míg a nézők rájöttek: azt látják a vásznon, amit a színpadon vagy tíz makett­asztalon, „élőben” teremtettek meg. Azokat a helyzeteket, azt a történetet. Karlovy Vary orosz „fennhatóság” alatt éli az életét, ez minden turistának szembeötlő. Övék a Kolonnád szinte összes ék­szer-, üveg- és porcelánboltja, az ő kezükben a sok teraszos étterem és nem egy szálloda, övék a leg­szebb golfpálya. Már csak a temp­lomokat nem vették meg... és a fesztivált! „Eta chacsu, pa- nyimájes?” (Ezt akarom, érted?) - mutat a Kristály Glóbuszra a hely­beli orosz maffia főnöke a színpa­di történés első momentumában, és már megy is fel a jelenet a vá­szonra, hiszen két fiatal filmes kamerázza. És megindul egy eszeveszett hajsza - a makettek között. Az autós üldözéstől a heli­kopteres bevetésig sajnos elég sok idő múlik el, így a történet veszít is valamit drámaiságából, a végén azonban ejtőernyővel a hátán megjelenik az igazi hős, aki visszaszerezte az ellopott Kristály Glóbuszt, így nem szenvedett kárt a fesztivál. Robert de Niro az életművéért vehette át a díjat, nem a nyitófilm­jéért, a What Just Happened (Mi is történt valójában?) című, Barry Levinson által rendezett unalmas kis vígjátékáért. Pedig dupla ter­het vett magára: ő a film produce­re s egyben főszereplője is. Nagy port sem az idei Sundance feszti­válon, sem a cannes-i mustrán nem kavart a film, és nem is cso­da. A hollywoodi berkekben ját­szódó történet egy idősödő pro­ducer körül bonyolódik, akinek ügynöke, forgatókönyvírója és filmjének főszereplője keseríti meg az életét. Közben a házassága is romokban hever, sem a lányá­val, sem a feleségével nem tudja igazán harmonikus kapcsolatát fenntartani. De Niro a szokásos formáját hozza végig, ám úgy lát­szik, már ez sem elég ahhoz, hogy a film lekösse a nézőt. Másfél óra kín és szenvedés kivárni a végét, s utalva a címre, csak azt kérdezhe­ti magától az ember nagyokat dü­höngve, hogy .Akkor most mi van?”. Vagy odaát, túl az Óperen- cián már valóban azt hiszik, hogy erre, felénk mindent bevesz az ember? Életműdíjat kapott Juraj Jaku­bisko, az önmagát szlovák Felli- ninek nevező, egykor értékes, a rendszerrel bátran szembeszálló alkotásokat létrehozó, a világban több mint nyolcvan díjat nyert néhai újhullámos rendező is. Há­romszáz millió cseh koronából forgatott friss opusa, Báthory Er­zsébet, a csejtei véres asszony le­gendáját dolgozza fel. Világpre­mier Karlovy Varyban. Mivel csil­lár nincs a Thermal Szálló nagy­mozijában, ezért csak azt írha­tom: még a falon is lógtak. Nép­szabadságbeli kollégámnak nem is jutott jegy a díszbemutatóra, a történet magyar vonatkozásai miatt azonban nem kellett izgul­nia. A Bathoryban nincsenek ma­gyarellenes momentumok, ám íve sincs a történetnek, s árnyal­tan kidolgozott figurák sem ta­lálkoznak benne. Minden csak úgy magától zajlik a vásznon, gyönyörű kosztümökben, festői környezetekben, F. A. Brabec és Ján Ďuriš kamerájának köszön­hetően. Még a címszerepet játszó Anna Friel számlájára sem írha­tunk rosszat, a Báthory mégsem tud igazán erős, ütős alkotássá válni. Olyan művészi mismás az egész, a valós történettől alapo­san és értelmetlenül elrugasz­kodva. Életműdíjat kapott Juraj Jakubisko. Új opusa, a Báthory világpremierjén még a „falon" is lógtak. Az egyik díjazott: Seyfi Teoman török rendező (SITA-felvétel) Véget ért a trencsénteplici Artfilm fesztivál Elkeltek a Kék Angyalok ÚJ SZÓ-HÍR

Next

/
Thumbnails
Contents