Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-30 / 151. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 30. Egészségünkre 111 Mit tesz az egészségéért Tarján Györgyi színésznő? Énekelt orrműtét közben Egészséges ember, mert az kell, hogy legyen. Több mint tíz éve él már Amerikában, és még mindig nincs egészségbiztosítása. SZABÓ G. LÁSZLÓ Taiján Györgyi tehát nem lehet beteg. Kész is a leltár pillanatok alatt. „Hajam jó, körmöm jó, megvan mind a harminckét fogam, alkoholt nem iszom, nem dohányzom, ha fáj a torkom, skálázom. A magánéletembe pedig csak olyan embereket engedek be, akikkel jól érzem magam, és nem szívják le az energiámat.” A vércsoport szerinti étkezést, bár ismeri, sosem próbálta ki. „Én csak azt eszem, amit szeretek. Halat, sajtot, rántottát, tükörtojást és rengeteg zöldséget, gyümölcsöt. Természetesen mindent nyersen, bár olykor-olykor grillezek egy banánt, vagy sütök pár almát. A mangót és az avokadót imádom, ha salátát készítek, teszek rá citromot is. Anyukám kutatóorvos volt, úgy nevelt, hogy tudjam, mi egészséges és mi nem. Gyerekkoromban nem szerettem enni. Sokszor meg is büntettek emiatt. Mindent utáltam. A lecsót, a spenótot, a húslevest, mindent. Az uborkát vagy a paradicsomot nyersen, önmagában megettem, de salátaként, tejföllel, cukorral, fokhagymával nem kellett, mint ahogy a paradicsomlevest sem tudták belém parancsolni. Furcsa gyerek voltam ilyen szempontból. Hatévesen, hogy megerősödjek, Erdélybe, Nagyváradra kerültem a nagyszüleimhez. Eleinte ott is csak egy-két ételt ettem meg, mindentől fájt a gyomrom. Mivel csípőficammal születtem, az orvosok azt mondták, nem fogom megélni a hatodik évemet, aztán hogy a tízet, és ez így ment még jó ideig. Ráadásul kevés volt a vörösvérsejtem. Anyukám orvosként mindig röntgen közelben volt, a védőruhát azonban, a súlya miatt, akkor sem tudta hordani, amikor terhes volt velem. Szombaton még dolgozott, vasárnap pedig megszülettem, két hét múlva pedig már újra munkába állt. A csípőficam miatt 1 hónapig voltam gipszben, járni négy és félévesen kezdtem el.” Nagyvárad, a pesti környezet után, maga volt a paradicsom. Féltették ót. Vigyáztak rá. Új ízekhez szoktatták. O meg közben édesanyja orvosi könyveit bújta. Adyt olvasott, Mikszáthot és Zolát. Ó volt a városi könyvtár leggyakoribb látogatója. „Hirtelen nagyon eleven gyerek lett belőlem. Mivel semmit sem volt szabad csinálnom, nehogy bajom essen, mindent csináltam, ha nem láttak. Fára másztam, ernyővel a kezemben leugrottam a háztetőről. Az iskolában felmentettek tornából. Én voltam az egyeden, akinek ülnie kellett, közben egyfolytában a kötélmászáson járt az eszem. Más nem érdekelt. Sem a bordásfal, sem a svédszekrény, sem a gyűrű. Csak a kötél. Kamaszként, már Pesten, megkaptam a pénzt, hogy fizessem be a napközit, de én inkább olasz cipőt meg harisnyanadrágot vettem. Persze titokban. Ahhoz nagyon értettem. A fasírt, a főzelék, a felvágott amúgy sem érdekelt. Hiányoztak az erdélyi ízek. A savanyítás, felvert tej. Attól sosem voltam beteg. Meg a frissen szedett eper, a cseresznye, a naspolya. Az olajba mártogatott, ropogós kenyérhéj. Főiskolás koromban elvoltam egykét almával, egy darab sajttal. A húsról úgy mondtam le, hogy rájöttem, fokozza a fájdalmaimat. A csípőm, a gerincem mindig jelezte, ha húst ettem. Úgyhogy maradt a hal és a csirke. Attól sosem voltam rosszul. Különös, de a parasztkolbásztól sem. Vettem egyszer az éppen aktuális szerelmemnek, aki zenész volt, és Svédországba ment játszani, gondoltam, jó lesz neki az útra, de elfelejtettem odaadni neki. Három hónap múlva megtaláltam a kolbászt a kocsiban, jól kiszáradva. Először csak szagolgattam, aztán meg-megnyaltam, végül mind megettem. Finom volt. De ez is már csak emlék.” Gyógyszert nem szed, legfeljebb vitaminokat, a nyolcórás alvásra pedig nagyon figyel. „Ha netán arra ébredek, hogy éhes vagyok, akkor is csak vizet iszom. Az nem fordulhat elő, hogy az éjszaka kellős közepén jól belakom. Ha étterembe megyek, akkor is olyan helyre, ahol az a jelszó, hogy Maximalizmus a díszítésben, minimalizmus az ételben. A zöldségek közül már jó ideje a rukkola a kedvencem. Teszek rá kis sajtot vagy tonhalat, esetleg lazacot, kevéske főtt tojást, fokhagymás salátaöntettel meglocsolom, és kész. Kenyér helyett korpát eszem. Van egy saját találmányú palacsintám: tejjel, tojással és egy banánnal elkeverem a korpát, és megsütöm. Nagyon finom! De vannak olyan napjaim is, amikor csak joghurtot és sárgarépát eszem.” Tornázni, jógázni nem szokott naponta. Inkább csak alkalomadtán. Ha úgy tartja a kedve. „Már az is megnyugtat, ha gondolok rá, hogy mozognom kellene. Ha fáradt az arcom, akkor sem kozmetikushoz megyek, hanem az ágyba. A jó alvás aranyat ér. Ránc- talam't. A zsírleszívásról és a plasztikáról pedig csak annyit: meghagyom másoknak. Egyszer, még Budapesten, a nyolcvanas években elmentem, hogy leszívjanak. Ötvenegy kilós voltam, de azt mondták, hogy kövér vagyok. Konzultációra mentem az orvoshoz. Üljön csak le, művésznő, mindjárt hívni fogjuk, mondták. És ahogy ott várakozom a folyosón, egyszer csak kilép az orvosi szobából egy csinos nővérke fehér gumikesztyűben, gumicsizmában, kezében egy bádogvödörrel, abban pedig azzal a véres-sárga valamivel. Épp végeztünk, mondta. De én már akkor indultam is kifelé. Hová megy, drága művésznő, máris szólítja a doktor úr, szólt utánam a nővér. Mindjárt jövök, csak megnézek valamit, feleltem, kint, a kocsiig azonban már futva tettem meg az utat, és azóta sem mentem vissza. Inkább tornázom - egy kicsit -, vagy ami még jobb: nem nézegetem a derekam. Plasztikai műtétre csak akkor vállalkoznék, ha fizetnének érte. Volt vagy hat orrműtétem, eltörött forgatás közben, szétrúgták a színpadon, vagy leestem a lóról, és meg kellett operálni. Elég volt. Mindig attól féltem, hogy elveszítem a hangomat, ezért nem engedtem, hogy elaltassanak, és műtét közben is énekeltem. Nemrég azt vettem észre, hogy megnagyobbodott egy szemölcs a karomon. Megbeszéltem a jó Istennel: ha meg kell halnom, legyen, műtétre nincs pénzem. Vagy engedi, hogy dolgozzak, vagy szólítson magához, de gyorsan. Azóta nincs bibir- csók. Eltűnt.” (Archív felvétel) TESTÜNK TITKAI A mellékpajzsmirigy és a mellékvese - III ÚJ SZÓ-TANFOLYAM A mellékpajzsmirigy túlműködése A mellékpajzsmirigy-túlműködés miatt kialakuló csontritkulás (ugyanúgy, mint a szervezet bármely részén fellépő meszesedés) különféle vesebetegség gyanúját is felveti, de leggyakrabban mégis a vesekövesség fordul elő. A mirigy túlműködésekor keletkező kövek általában kalciumfoszfátból vagy kalciumoxalátból állnak. A vizsgálatok az általános állapot felmérésével kezdődnek. A jellegzetes tünetek közé tartozik az alsó végtagok izmainak gyengesége, vizelési zavarok (gyakori vizelési inger, többszöri vizeletürítés), a vizelet fajsúlyának emelkedése, kifejezett szomjúságérzés stb. A diagnózist alátámasztó laboratóriumi leletek a következők: a vér magas kalcium- és alacsony foszforszintje az alkalikus tartalék csökkenésével a vesék fokozott kalcium- és foszforkiválasztása miatt; a vizeletben fokozott kalcium- és foszforürítés, a vizelet mennyiségének megnövekedésével. A diagnózis felállítása után a köveket és az esetleges mellékpajzsmirigy-daganatot vagy túl- tengést sebészi úton kell eltávolítani. A mellékpajzsmirigy elváltozása sokszor csak a műtét során válik láthatóvá, ezért az operáció mindi feltáró jellegű. A műtéti beavatkozás elmulasztása (azaz az alapbetegség kezelése) fokozza a hajlamot a vesekő kialakulására, ami a veseműködés visszafordíthatatlan károsodásához vezethet. a gyógyszer adagját fokozatosan csökkentik. A kortikoszteVesekövesség Gyógyszermellékhatás riodok természetes előállítását akadályozhatják más gyógyszerek is, pl. a gombás fertőzésekre előírt ketakonazol. A mellékvese funkciói Ha a mellékvesekéreg működése csökkent vagy fokozott, jellegzetes tünetek, sőt önálló betegségek is megjelennek. A mellékvesekéreg szteroidjai, a gliko-kortikoidok és a mineralo- kortikoidok, nélkülözhetetlenek az élethez. A gliko-kortikoidok a szervezet szénhidrátanyagcseréjének szabályozása révén az energiatermelésben fontosak, és gyulladásgátló hatásuk is van. Ezeket a tulajdonságokat a kortizonszármazékok gyógyszerként történő felhaszHólyagkövesség nálásánál értékesítik. A mine- ralo-kortikoidok a vesén keresztül a vízháztartást szabályozzák, hatásukra a vese visszatartja a nátriumot, és ezzel megakadályozzák a vízvesztést. Az izmok folyadéktartalma nagyon fontos az izmok rugalmasságának megőrzésében. Végül a mellékvese jelentős szerepet játszik a különféle stresszreakciókban, a velő ugyanis olyan hormonokat választ ki, melyek a vérnyomásra, a szívritmusra, az izzadásra lés más olyan működésekre hatnak, amiket a szimpatikus idegrendszer is szabályoz. (Család és egészség) „Betegségemre olyan gyógyszert szedek, amiről azt olvastam, hogy gátolhatja a mellékvesék működését. Igaz lehet ez? Ha igaz, honnan tudjam, hogy mekkora adag veszélytelen még?” A mellékvesék működését valóban gátolhatják bizonyos gyógyszerek, pl. ha valaki hosz- szabb ideig kortikoszteroidokat szed. Már egy hónapi rendszeres gyógyszerszedés után, ha a gyógyszerezést hirtelen leállítanák, előfordulhat, hogy a mellékvese képtelen lesz elegendő mellékvesekéreg-hor- mont termelni. Az, hogy ez az állapot meddig tart, természetesen függ a bevett gyógyszer adagjától és a kezelés időtartamától is. Azonban nem kell félnie, az orvosok ennek elkerülésére szedés teljes leállítása előtt A lazac a jód gazdag forrása (Képarchívum)
