Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-30 / 151. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 30. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ VECERNJE NOVOSTI Koszovó még nem kérte felvételét az Európa Tanács­ba, a szervezet az ENSZ-hatá- rozat alapján tevékenykedik a területen - jelentette ki Terry Davis, az ÉT főtitkára a belgrádi napilapnak. Ugyan­akkor a belgrádi média jelen­tette, hogy Fatmir Limaj ko­szovói tájékoztatási miniszter azzal a kéréssel fordult Mo­nacóban a Crans Montana Fórum résztvevőihez, hogy Koszovó kapjon nemzetközi telefonos hívószámot és in­ternetes domain-címet. El­panaszolta, hogy ezek híján Pristina problémákkal szem­besül. A nemzetközi közösség eddig Koszovó eldöntetlen jogállása miatt tagadta meg a kódok megadását, de a füg­getlenség kikiáltása után ha­ladéktalanul rendezni kell a kérdést- hangoztatta Limaj.- A mostani benzinárak mellett nemsokára kollégák leszünk... (Peter Gossányi karikatúrája Amikor a kormány Szlovákia multikulturális jellegének támogatásáról szónokol, nem tudja, mit beszél Mi fán terem a status quo? Mivel Szlovákiának nincs kisebbségi törvénye, így az előző két kormányzati cik­lusban az ún. nemzetiségi status quo megtartásának záloga az volt, hogy a Ma­gyar Koalíció Pártja részese volt a hatalomnak. Most, hogy az MKP ellenzékben van, nincs, aki (és ami) védje a status quót. A dolog ennyire egyszerű. PETŐCZ KÁLMÁN Megfelelő átfogó törvényi ren­dezés hiányában ugyanis a külön­böző jogi normákban található, túlságosan általános, gyakran (szándékosan) homályos és kétértelmű kisebbségjogi rendel­kezéseket a kisebbségekre nézve vagy inkább megengedően, vagy inkább korlátozóan lehet értel­mezni. Az MKP kormányzása ide­jén az állami és egyéb közigazga­tási szervek gyakorlatára inkább - habár nem minden esetben - a megengedőbb értelmezés volt jel­lemző. Most fordított az ábra. Ebben a helyzetben mit tesz az MKP, a magyar szervezetekkel egyetem­ben? A „békebeli” status quót ké­rik számon Robert Fico kormá­nyán. Azt az állapotot, amely nem egy kodifikált jogi státusból volt eredeztethető, hanem pusztán egy átmenetileg kialakult szokás­jogból, amely az MKP hatalmi po­zíciójának volt köszönhető. Ugyan mi érdeke fűződne a jelen­legi hatalomnak ahhoz, hogy egy számára előnytelen gyakorlathoz ragaszkodjon? Ez fából vaskarika. A jelenlegi hatalom nemzetál­lamban gondolkodik. Ezért min­den kisebbségjogi érvelést a hata­lom szempontjából felülüt egy adu ásszal: „a Szlovák Köztársa­ság területén a szlovák nyelv az államnyelv” (alkotmány, 6. cikk). Ez a rendelkezés - nem pedig a preambulum - fejezi ki leginkább Szlovákia nemzetállami jellegét, mert csak másfajta megfogalma­zása annak a tételnek, hogy Szlo­vákiában az egyetlen államalkotó közösség a szlovákság. Ha nagyon akarjuk, az alkotmány 6. cikkéből akár a jelenleg sok indulatot fel­kavaró, a magyar nyelvű tan­könyvekben „államnyelven” íran­dó településnevekről szóló hír­hedt Mikolaj-levél jogszerűsége is levezethető. Mert olyan demokráciákban, ahol nem az erkölcs, az igazságos­ság és a józan ész képezik a tör­vénykezés alapvető fundamen­tumát, hanem az aktuális többség hatalmi érdeke érvényesül min­den tekintetben, az abszurd is előbb-utóbb normálissá kezd vál­ni. Kár, hogy számos szlovákiai magyar közszereplő is elkezdte az utóbbi időben az „államnyelv” ki­fejezést használni. Nehéz úgy harcolni a nemzetállami politikai gyakorlat ellen, ha közben át­vesszük a nemzetállami retorikát. Szlovákia kormánya a prog­ramnyilatkozatában kiáll a „szlo­vákiai társadalom multietnikus és multikulturális jellegének támogatása” mellett. A valóban multietnikus és multikulturális demokratikus államoknak - bár­hol a világon - nincs „nyelve”. Nyelve csak az állam polgárainak van, miközben valódi multikultu­rális államokban általában ezek­ből a nyelvekből többnek hivata­los státusa is szokott leírni. Ami­kor tehát a szlovák kormány Szlo­vákia multikulturális jellegének támogatásáról szónokol, nyilván­valóan nem tudja, mit beszél. Mindent összevetve, nemzeti­ségi jogok tekintetében Szlováki­ában a „status quót” nem a multi- kulturalizmus, hanem a nemzet­állam jelenti. Nos, ha az MKP eh­hez ragaszkodik, akkor lelke rajta. Nyilvánvaló, hogy a szlovákiai magyarság előtt két út van. Az egyik az, hogy visszafarol a szo­kásjogi status quóhoz, ergo, hogy az MKP „beverekedi” magát a kö­vetkező (minden számítás szerint ismét Robert Fico által vezetett) kormányba, ahol ismét megkísérli - különösképpen a magyarok szempontjából - többé-kevésbé elfogadható mederben tartani a kisebbségi joggyakorlatot, ami ideig-óráig az optimális megoldás illúzióját fogja kelteni az embe­rekben. (Itt valószínűleg már el­kezdődött vslsrrűféls tapogató­zás.) Vagy megpróbálja a kor­mányt szaván fogni, és elkezd komolyan dolgozni a tényleges status quo javításán, azon, hogy Szlovákia valóban multikulturális társadalommá váljék. Az Európa Tanács Kisebbségjo­gi Keretegyezménye szerint olyan társadalommá, amelyre a „nem­zeti kisebbséghez és a többséghez tartozó személyek valóságos egyenlősége a jellemző”, és ame­lyek a nemzeti kisebbségek szá­mára megteremtik a „kulturális, társadalmi, gazdasági életben, ugyancsak a közügyekben való hatékony részvételhez szükséges feltételeket, főképpen azokon a területeken, amelyek őket érintik”. A kettő, persze, nem zárja ki egymást, bár az utóbbi a nehe­zebb út, mert ehhez törvény kell, méghozzá alkotmánytörvény. Ráadásul egy törvény minden po­litikai szereplőt korlátozna - az MKP-t is. Ilyen törvény Koszovó­ban és Macedóniában is van, igaz, hogy órájuk a Nyugat „tukmálta” rá. Elképzelhető, hogy mi külföldi segítség nélkül leszünk képesek megegyezni? Talán mégiscsak előbbre tartunk, mint a Nyugat- Balkán... Londoni elemzők: nemcsak az élelmiszer és az olaj fűti az inflációt, hanem a laza pénzügypolitika is Marad az infláció Kelet-Európábán MT1-ELEAAZÉS A globális élelmiszer- és üzem- anyagár-emelkedés mindenhol nagy inflációs ugrásokat okozott, de számos kelet-európai ország­ban a „végletekig laza” pénzügy- politika még tetézte is ennek ha­tását. Ezekben a gazdaságokban emiatt tovább fog tartani a magas infláció, áll az egyik vezető lon­doni befektetési ház elemzésé­ben, amely szerint Magyarország a térség megfelelő pénzügypoliti­kát űző országai közé tartozik, és ezért bár éves távlatban még a cél felett marad, de hamarosan le­cseng az erős infláció. A Goldman Sachs átfogó hely­zetelemzése szerint a jelenlegi két fő inflációs tényező -az élelmisze­rek és az energiahordozók ársokk­ja - fokozatosan elenyészik, ahogy a globális ciklus enyhül és a nyersanyagpiaci infláció stabilizá- ■ lódik. A „végletesen engedékeny” monetáris politika hatásait azon­ban nem lehet ilyen gyorsan meg­szüntetni. Az elvégzett vizsgálat alapján a kelet-európai felzárkózó térség­ben a balti köztársaságok, vala­mint Románia, Bulgária, Ukrajna és Oroszország inflációja „alapve­tő módon kötődik” a laza pénz­ügypolitikához, és nem teljes mér­tékben importált, vagy ciklikusan vezérelt. Fennáll a kockázata an­nak, hogy ezekben az országok­ban beragadnak a jelenlegi inflá­ciós dinamikák azután is, hogy „a nyersanyag-sztori kifut”. A lista másik végén áll ugyan­akkor Magyarország, Lengyelor­szág és Csehország, amelyekben az infláció kevésbé kötődik túlzot­tan megengedő pénzügypolitiká­hoz, és a tartósan erős infláció kockázata a másik országcsoport­tal összehasonlítva alacsony. A Goldman Sachs valószínűsíti, hogy ezekben a gazdaságokban az infláció fokozatosan visszatér a normális szintekre, ahogy az inflá­ciós kosár élelmiszer- és energia­összetevőinek bázishatása belép, és a gyenge növekedés enyhíti a kapacitás-hasznosítási nyomáso­kat. Magyarország esetében a cég azzal számol, hogy jóllehet az inf­láció 2009 egészében is még a cél felett lesz, az éves összevetésű ütem az idei év végére azonban 4,6 százalék körüli szintre csökken. A Merrill Lynch nemrégiben kü­lön elemzést adott ki Londonban a magas olajárak kelet-európai inf­lációs hatásairól. Eszerint a mere­deken dráguló olaj a következő há­rom hónapban 0,4-1,00 százalék- pont közötti mértékben fogja emelni a térségi országok éves összevetésű inflációs ütemeit. A Barclays Capital minapi lon­doni elemzése egyenesen azt ál­lapította meg, hogy a felzárkózó térségben még nagyobb az inflá­ciós baj, mint a vüág többi részén. A londoni befektetési csoport elemzői szerint nemcsak az a gond, hogy ennek az országcso­portnak a fogyasztói inflációs ko­sarában nagyobb súlyú az élelmi­szer- és az energiakomponens, hanem az is, hogy ezek az össze­tevők a felzárkózó piacokon gyor­sabban drágulnak, mint a fejlett térségekben. KOMMENTÁR Vastaps - gatyaletolásért BARAK LÁSZLÓ Csudák vannak, ahogy Hofi Géza szokta volt mondani annak idején oly gyakran, amikor már a rendszerváltást követően is ugyanolyan vehemenciával ostorozta a közéleti szereplőket, mint a kádári gu­lyáskommunizmus időszakában. így megy ez, a bohóc, ahogyan a közíró is, mondja a magáét, aztán vagy történik valami, vagy nem. Vagy tényleg csoda az, ami ugatásra inspirál, vagy nem. A karaván viszont halad rendületlenül, pesszimistább alapállásból ítélve, re­ménytelenül - ez lenne a csoda... Szlovákiában a múlt héten is akadt hétköznapi csoda, több is. Miért is ne, hiszen épp annyira az önjelölt csodatévők tartománya, mint bármely egyéb közép-európai provincia. Az ügyeletes mágus most is természetesen a kormányfő, Robert Fico volt, aki világhírű kollé­gáját, Úri Gellert is zsebre teszi, ha úgy adódik. Ugyanolyan techni­kával természetesen, amint azt a mentalista szemfényvesztők álta­lában teszik, lyukat dumálva a közönség hasába, ha sikeres a mu­tatvány, ha nem. Fico szóban forgó mutatványának asszisztense ezúttal is, mint már annyiszor, az úgymond, legszociálisabban gondolkodó miniszter asszony, Viera Tomanová volt. Aki, mit ad is­ten, egészen véletlenül azt a konjunktúralovagot alkalmazta az ál­lami szociális biztosító igazgatói posztján, aki az ő leányának szok­nyája körül legyeskedik. Nincsen ebben semmi első látásra, hiszen Közép-Európa-szerte bevett szokás, hogy közéleti funkciókhoz só­gor-koma alapon jutnak a delikvensek. Hogy aztán, ha kiderül ró­luk, mennyire alkalmatlanok, sógor-koma alapon bukjanak-álta­lában fölfelé. Szóval, Fico ellenőrzési napot abszolvált a szociális és munkaügyi minisztériumban, ahol kiderült számára az, amit egyébként is hónapok óta tudnia kellett, az emberek elenyésző számban voltak csak hajlandók átlépni az állami szociális biztosító­ba a II. nyugdíjpillérből. Alapvetően persze nyilván azért, mert eszükben sem volt a ficói szociális állam kegyosztói gyakorlatát a saját zsebükből finanszírozni. Másrészt, Fico úgy ítélte meg, nem lettek kellő intenzitással félrevezetve... Tehát, mivel a kormányfő megítélése szerint Tomanová vőjelöltje nem dolgozott kellő inten­zitással a szociális biztosító élén, azonmód - vagyis az „ellenőrzési nap” befejeztével és fénypontjaként - teátrálisan, azaz a sajtó kép- viseiőmekjeieniéteben, ki lett rúgva. Hogy aztán egy óvatlan pilla­natban Tomanová, egy tévétársaság véletlenül élesben, azaz be­kapcsolva hagyott mikrofonja „társaságában” kikönyörögje Ficótól, Brüsszelben, mégpedig a szlovák EU-adminisztráció kötelékében landolhasson a leváltott csicskás. Nyilván csak azért, mert ez a faszi eddig jól feküdt nála, jobban mondva, az ő leányánál... A kormány­főnek pedig a szeme se rebbent, s mintha mi sem történt volna, ví­gan rábólintott annak az embernek a tulajdonképpeni előléptetésé­re, akit pár perccel azelőtt a rá jellemző demagógiával feketített be és alázott meg a nyilvánosság előtt... A csoda azonban korántsem ebben a visszatetsző közjátékban lele­dzik, hiszen eleve tömve van ilyen mutatványokkal a kormány programja. Sokkal inkább a szimpla gatyaletolást is vastapssal ho­noráló, bárgyú publikumban... JEGYZET ____ Variációk tegezésre JUHÁSZ KATALIN A múlt héten egy újdonsült, hetven körüljáró ismerősöm azon frissiben felajánlotta a te- geződést. Nem könnyűek az ilyen esetek, de egyre gyakorib­bak, mivel mostanában sokat mozgok magyarországi „mű­vészkörökben”, ahol ez a formu­la dívik, korra, nemre és érde­mekre való tekintet nélkül. Bunkóság visszautasítani a gesztust, ezért legtöbbször a Karinthy által megírt módszert alkalmazom, a kínosan macerás többes szám első személyt. (Hogy szolgál az egészségünk? Hát a feleségünk hogy van?) Az egyenes, nyílt tegezés elkerülé­se bizonyos esetekben lehetsé­ges, ám fennáll a veszélye an­nak, hogy nevetségesek leszünk vele, amint azt a fenti példa is mutatja. Ilyenkor irigyli az em­ber az angolokat és a spanyolo­kat. Aztán adódik olyan helyzet is, (mostanában meglehetősen sűrűn), hogy huszonévesekjó napot kívánnak, netán csóko- fommal köszönnek nekem, ami­től megrepedeznek a falak, el­szárad a cserépben a virág, le­fagy bennem a szerver. Főleg, ha a magam részéről hangos hellóval köszöntöttem a „másik fiatalt”. De hadd osszak meg veletek/önökkel egy vidámabb esetet is. Ajó múltkor meghívást kaptam egy egyházi gimnázi­umba, hogy beszélgessek iroda­lomról a diákokkal. Kellemes feladat, imádom, hiszen valaha tanárnak készültem, csak út­közben hagytam magam eltérí­teni. Az igazgató megsúgta, hogy náluk a tanárok magázzák a gyerekeket, és ha egy mód van rá, legyek szíves én is ehhez tar­tani magamat. Nos, feszülten igyekeztem, de negyed óra után elfeledkeztem a dologról és fel­rúgtam a szabályt. A sarokban ülő magyar szakos tanár rezze­néstelen arccal figyelt. Mind­egy, a fene megette, ez most már így marad, gondoltam, és foly­tattuk a rendhagyó irodalom­órát. Kicsengetés előtt aztán olyasmi történt, amivel sokáig dicsekedni fogok. Az egyik ti­zenhat éves srác véletlenül visszategezett. „Az előbb azt mondtad, hogy ebben a versben ez és ez van...” Nem emlékszem pontosan, hogy szólt a mondat, de a tegező formulától kivirított a határ, madarak csiripeltek a . lelkemben, hajam begöndörö­dött és csillogó fényt kapott. Lám, milyen kevés elég a bol­dogsághoz! Mert bizony az én koromban annak is örülni szo­kás, ha az embert letegezi a fia­tal bolti eladó. Ez főleg Magyar- országon dívik, tíz éve még pipa voltam rájuk, mostanában vi­szont kifejezetten jól esik. És szinte biztos, hogy veszek vala­mit. Vagy legalábbis alaposan szétnézek, és sokáig maradok...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents