Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-28 / 150. szám, szombat
10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 28. www.ujszo.com Polgár Tamás: „Anyagi biztonságban még mindig nem érezhetem magam, de a Delta sikere boldogít. Részese lehetek valami pozitívnak, és az nagyon jó..." Cannes a további életét is Cannes-ban rangos elismerésben részesült, Karlovy Varyban versenyen kívül vetítik, Brüsszelben az Európai Parlament Lux-díjáért versenyez Mundruczó Kornél alkotása, a Delta, amelyben Polgár Tamás a gyükos erővel teli fiút játssza. SZABÓ G. LÁSZLÓ Polgár Tamás, akárcsak Tóth Orsi, állandó résztvevője a Mund- ruczó-filmeknek. Főszerepe volt az Aftában, a Szép napokban (ezzel két elismerést is nyert, Európa ifjú tehetsége lett az ausztriai Baden- ben, és a legjobb férfialakítás díját kapta a franciaországi Angers- ben), s most övé a Delta kegyeden záróakkordja. Kitől tudta meg, hogy a Delta kijutott Cannes-ba, hogy ott lesz az idei versenyben? Szó volt róla, hogy nevezni fogják, arról tudtam. Aztán el is feledkeztem róla. Egyszer Kornéllal elmentünk egy sörözőbe beszélgetni, ott kérdeztem rá, hogy mi van Cannes-nal? Azt mondta: még semmi, de három-négy nap múlva el fog dőlni, hogy beválogatták-e a Deltát. Vártam nagyon, hogy mi lesz, egyszer csak kaptam egy sms-t, hogy egy hétfői napon DelMeg a vár, ahol a Tenkes kapitányát forgatták. Igen, de ennyire erősen ott, a Fekete-tengernél éltem meg először a természetet. Nagyon energikus hely az. Lehetetien elfelejtem. A Tenkes kapitánya másfajta élmény. Gyerekkori. Túdtuk, hogy ott forgatták nálunk, a siklósi televízió talán most is sugározza. Nekem ez ennyi, egy kicsivel sem több. A Deltában a táj is főszereplő. S szinte percenként változik. Az én szememben a szulinai kikötő a legerősebb kép. Meg azok az érdekes emberek, akik a forgatás során naponta felsorakoztak. A helybeliek, akik nem a fogyasztói társadalom katonái. Igen egyszerű emberek, akiken én azt láttam, hogy nagyon jól elvannak a maguk környezetében. Szegények? Mert a filmből úgy tűnik. Szegények, de nem úgy, hogy sajnálni kellene őket, mert nem éheznek, nem nélkülöznek. Nekik nagyon jó ott. De oda nem lehet csak úgy beköltözni, oda születni kell. Ha mégis úgy dönt valaki, hogy irtóra megelégelte a világot, és inkább ott akarja folytatni az életét, akkor tényleg nagyon erősnek kell lennie. Ott a kikötő, lehet halászni... a kis szigetek között csónakkal vagy hajóval lehet csak közlekedni. Érdekes hangulatot ébreszt az emberben az ottani táj, Tóth Orsival Cannes-ban ta-ünneplés lesz, találkozunk. Abból már tudtam, mi a helyzet, hogy bekerült a versenyprogramba. Meg is ünnepeltük rendesen, és kérdeztem Kornélt, hogy ugye, nincs olyan, hogy én itthon maradok, hogy engem nem visztek? És megnyugtatott, hogy mindenki megy. Kornél ugyanis erkölcsi kötelességének érezte, hogy mindenki ott legyen, főleg mert a viszontagságos körülmények ellenére mindenki kitartott mellette, és meglehetősen kis összegért dolgoztak. Nagyon összetett munka volt ez, de jó volt csinálni. Én ezt az egészet teljesen máshogy éltem meg, mint például egy vüágosító, aki érzelmileg mindvégig függedem'teni tudta magát a produkciótól. Nekem más volt a hozzáállásom. Tekintet nélkül arra, hogy a kamera előtt vagy a kamera mögött állok. Tehát ha nekem Komélék azt mondják, hogy nem tudnak fizetni semmit, én akkor is velük tartok, és nem azért, mert ezt a kötelességemnek érzem, hanem mert szeretek velük dolgozni. Ráadásul láthattam a Duna-deltát, ezt a csodálatos tájat! Nagyon-nagyon színes pontja ez az életemnek. Egy nagy zöld folt. Gondolom, Siklóson, ahol felnőtt, is szoros kapcsolatban voltvan a természettel. Ott hegyek vannak. arrafelé semmi sincs úgy, mint nálunk. Ott minden máshogy működik. Az emberek is mások. Én mégis azt éreztem, valami azt súgta, hogy ott jó lehet élni. Románok, ukránok, oroszok, lipovánok élnek együtt békében, nyugalomban. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ott lehettem köztük heteken át. Elképesztően furcsa volt hazajönni egy hónap után, és felszállni Pesten a Com- bino villamosra. Nagyon kontrasz- tos érzés. Nem jó. Szeretnék is még egyszer visszamenni majd valamikor. Azt már feldolgozta magában, hogy a film legbrutálisabb jelenetét játssza? Feladat volt. Kemény feladat. Nem egy kellemes érzés Orsikát pofozni. A jelenetnek viszont helye van a filmben. Olyan lelkiállapotban voltunk Orsival a kamera előtt, hogy éreztük, ezt nem fogjuk elrontani. Orsi biztatott, hogy legyünk rajta túl minél hamarabb, hogy ne lelkizzek, hanem üssek. Én nem számoltam ezzel, hogy majd üyet kell tennem. A megpofozás nem volt a könyvben. Kornél változtatott, a valóságban minden máshogy működött, mint a papíron. Még a próbák során sem volt pofon. Közvetlenül a felvétel előtt tudták meg, hogy „ez is benne van a pakliban”? Kornél játszott velünk. Nagyon nagy játékmester. Nem azt mondom, hogy kihasznált minket, bár hajói meggondolom... igen! Úgy szórakozott velünk, ahogy akart. Nagyon jó volt ezt így csinálni. Örülök, hogy részese lehettem. Jó érzés, hogy nem hagytak ki belőle. Ráadásul ez volt az első filmem, amelyben berendezőként és kellékesként is jelen voltam. Ha nem játszottam, akkor a kamera mögött pakolásztam. A pofozkodás persze nehezebb volt. Nem akartam Orsit bántani. A kész filmben szerencsére ebből semmit sem lehet látni. Nagyon nehéz volt. Orsi olyan törékeny, és mégis olyan hihetetlenül erős személyiség! Csodálattal nézem, amit ebben a filmben művel. Ahogy ezt a bátyján rajongva csüngő lányt megformálta, abban a minőségben! Fantasztikus színésznő. Cannes-ban is ott volt mellette. Kivételes helyzet lehetett ez is, életre szóló élmény. Én ezzel nem tudok mit kezdem. Ott voltam és kész. Ez akkora dolog az életemben, hogy ennél nagyobb, szakmailag, nem is hiszem, hogy történhet még. Ez kötelez is a jövő- met nézve. Bízom benne, hogy ilyen minőségű, ilyen horderejű filmekben játszhatok ezután is. Ez lesz a motiváció. Az alap. Az elen- gedheteden szint. Itt ez a cannes-i fotó, ahogy egymáshoz simulnak Tóth Orsival... ... az öltönyt kölcsön kaptam. Az én ruhatáramban az elegancia egyáltalán nem szerepel. Meg sem engedhetném magamnak. Miből? Nincs nekem annyi pénzem. De nagyon tetszett, szép volt, el tudnám képzelni, hogy egyszer majd nekem is lesznek ilyen ruháim, és így fogok járni. Jó lenne. Brad Pittet hányszor látta a Croisette-en? Egyszer sem. Sharon Stone-t viszont láttam. Hatás? Őszintén? Semmilyen. Inkább a fény, a hatalmas pompa? Azt sem mondhatom. Tőlem annyira idegen ez a felhajtás! De az egész környezet is, az a miliő! Nekem ez így egyszerűen sok volt együtt. Mindent egybevetve mégis azt kell hogy mondjam: nagyon kellemes érzés volt. A vetítés végén kétezer háromszáz ember felállva tapsolt. Előbb egy nagy csend, az utolsó kocka után, az nagyon hosz- szú időnek tűnt, meg is ijedtem, hogy na, hát akkor ez nem tetszett az embereknek, aztán szép lassan elkezdtek tapsolni, s végül nagyon megünnepelték a filmet. Több mint tíz percig senki sem mozdult a helyéről. S ami ugyancsak jó érzéssel töltött el: azzal a csapattal, azokkal az emberekkel élhettem meg mindent, akikkel a forgatást is élveztem. Minden perc nagyszerű volt velük. De maga a környezet nekem nagyon idegen. Biztos a fesztivál miatt is rápumpáltak nagyon durván. Siklós, Aszód, Budapest, Cannes. Szép útvonal. Ez nekem is hiheteden, de megvan. Mi kellett hozzá? Én úgy gondolom, ez az egész, a filmezéssel együtt nem rajtam múlott. Kornél kiválasztott. Akart velem dolgozni, én meg élni tudtam a lehetőséggel. Az összes többi a Kornélra volt bízva. Végül is, ha úgy nézzük, ő maximálisan tisztábiztosan motiválni fogja ban volt azzal, hogy mi az, amit rendezőként tőlem kérhet, elvárhat, tehát hogy mekkora feladatot bízhat rám. Ismer engem nagyon, és jól tud használni a filmjében. Én meg nagyon örülök, hogy szüksége van rám. Bevillan még néha egy-egy momentum az Aszódon töltött húsz hónapból? Igen, főleg az évfordulókon. Évfordulók? A nevelőintézet kapcsán? A június 9-e. Az például olyan nap. Akkor kerültem oda. Küenc éve. Hülye kis stiklik miatt. Én voltam hülye, a stiklik pedig megtaláltak. Húsz hónap bizonyára elég hosszú idő odabent. Vagy ennyit még ki lehetett bírni anélkül, hogy nyomot hagyjon egy amúgy érzékeny fiú lelkén? Aszód nem rossz hely. Nem börtön. Ha az ember észnél van, igazából csak a hasznára válik. Ott nincs diktatúra. Ott nem bűnözőként tartják számon az embert, nem úgy állnak hozzád, hogy te nulla vagy és a legalja, inkább segítenek. Visszahoznak a normál világba. Nekem könnyű volt visszatalálnom, mert igazából más az én mentalitásom. Csak tizenévesen olyan ostobaságokba tud keveredni az ember! Most viszont Ágh Márton, az egyik legnevesebb magyar díszlettervező munkatársa lett. Inkább a segédje. Az ő berendező csapatának a tagja lettem. Már a Deltában is mellette dolgoztam, mint díszletező és kellékes. Most reklámfilmek vannak, de lesz majd mozifilm is. Cannes után nem furcsa ismét a létra tetején állni, festékes vödörrel szaladgálni? Egyáltalán! Az a fontos, hogy zajlik az életem. Hogy nem unatkozom, hasznosan töltöm az időmet. Hogy történnek a dolgok. Anyagi biztonságban még mindig nem érezhetem magam, de a Delta sikere boldogít. Részese lehetek valami pozitívnak, és az nagyon jó. S tart még a szerelem a francia színésznővel, akivel Faur Anna Lányok című filmjében játszott? Tomboltunk rendesen Fulviával, de már vége. Hazautazott. Rövid vonal volt ez mindkettőnk számára, és nem lehetett hosz- szabb, mert Párizs messze van. Én nem utazgathatok. Nincs rá pénzem. De így is boldog vagyok, mert ebben az évben már annyi szép és jó történt velem! Nem szeretnék elkényelmesedni, azért is örülök, hogy Ágh Marci mellett dolgozhatok. Jobb mestert nem is választhatott volna. Ő választott engem, én meg nagyon akartam. A Delta felvételei alatt bebizonyosodott, hogy alkalmas vagyok erre a munkára. Hogy ez nekem való. Csinálni tudom. Miközben újabb filmszerepre vár. De azt sem úgy várom, hogy ha holnap nem jön, akkor összedől a világ. Én a Deltával nagyon sokat nyertem, az még sokáig ki fogja tölteni a lelkem. Ja, és a Félix, Lajkó Félix! Hogy milyen zseniális a filmben! Annyira különleges figura! S ahogy zenél, elképesztő. Na, ennyi! Most már mennem kell. Vár a pemzli. Félbehagytam a munkát, be kell fejeznem.
