Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-04 / 129. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 4. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ FRANCIA LAPOK A 98 évesen Párizsban elhunyt Fejtő Ferenc íróra, történészre emlékeztek a francia lapok. A Le Figaro hangsúlyozta, Fejtő 1938-as bebörtönzését követő párizsi emigrálása előtt József Attilával megalapította az antifasiszta és antisztá- linista Szép Szót. Franciaországban részt vett az ellenállásban. A népi demokráciák történetével elsőként próbálta a francia értelmiséget felébreszteni „dogmatikus álmából”, leleplezve a sztálinizmusbűneit. ALibérationis azt emeli ki életútjából, hogy már a harmincas években elkötelezte magát a sztálinizmus ésafasizmus ellen, (mti)- Apám megígérte, hogy a nyári szünetben az őt üldöző bűnügyi szervek nyomába eredünk. (Peter Gossányi karikatúrája) Ha török közvetítéssel összehoznák az izraeli—szíriai békét, az megerősítené Törökország tekintélyét Területet a békéért Nemhivatalos forrásoksze- rintlzraelés Szíria török közvetítéssel béketárgyalásokat kezdett. A hivatalos tárgyalásokat mindkét fél cáfolta, tehát a hír valószínűleg igaz. Igazvagynem, a béke mindkét fél érdekében állna - csak az a kérdés, képes-e mindkét fél eleget engedni, hogy a má- siknakis megérje. ONDREJCSÁK RÓBERT A kompromisszum ismét a „terület a békéért” elv alapján rajzolódhat ki, mely szerint Szíria békét köt Izraellel, amiért az kivonul a Golán- fennsíkról. Ilyen megoldással valószínűleg mindenki elégedett lenne (kivéve a nemzetközi borkedvelőket, hiszen ha az izraeliek visszaadják a fennsíkot, a szíriai uralom alatt vége lesz a Golán Heights pincészetnek, amely a régió egyik legjobb borát termeli). A lényeg, hogy a szíriai—izraeli béke mindkét ország számára fontos lenne. Izrael a Közel-Kelet legerősebb katonai hatalma. Haderejének minőségi fölénye a térségben megkérdőjelezhetetlen, és képes lenne egyszerre legyűrni minden szomszédos hadsereget. Az ország stratégiai helyzete azonban sokat javult az Egyiptommal 1979-ben megkötött béke után, amelyet másfél évtized múlva Jordániával is megkötöttek. Jelenleg tehát a stratégiai szempontból súlytalan Libanont kivéve egyedül Szíria áll szemben a zsidó állammal. Izraelnek azonban nem Damaszkusz miatt kellene aggódnia. A palesztin szélsőségesek sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint bármely szomszédos állam. Nem stratégiai szintű veszélyről van szó, hiszen a szélsőségesek képtelenek veszélyeztetni az ország stratégiai szintű biztonságát vagy puszta létét. Ám Izrael számára elfogadhatatlanok a terroristatámadások, amelyek az infrastruktúra és a civilek ellen irányulnak. Az ország energiáinak jelentős része ennek elhárítására megy el. A Szíriával megkötendő béke felszabadítana némi energiákat, hogy egy olyan potenciális veszélyforrásra lehessen őket összpontosítani, amely sokkal komolyabb lesz Izrael számára, mint Szíria és a palesztin szélsőségesek együttvéve - Irán. Izraelnek elsősorban ezért lenne fontos a béke Damaszkusszal: át lehetne csoportosítani az energiákat a fontosabb veszélyforrásokra, ráadásul Teherán befolyása is meggyengülne a térségben (jelenleg Szíria és Irán szövetségesek). De mit nyerne Szíria a békével? Visszakapná a Golán- fennsíkot, amelynek visszaszerzésére nincs esélye, még akkor sem, ha katonailag próbálkozna. Tönkrevernék. Másodsorban, Damaszkusz eléggé elszigetelődött a térségben. Az utóbbi években éppen Irán vált fő szövetségesévé, amelyet a legtöbb arab ország a legnagyobb potenciális veszélyforrásnak tart. Harmadrészt, a szíriai gazdaság sem áll a helyzet magaslatán, a fegyveres erők is egyre gyengülnek (ezen nem segítettek az orosz fegyverszállítások sem). Egy Izraellel megkötött béke helyreállítaná a nemzeti büszkeséget - sikerülne visszaszerezni a Golánt -, és növelné Damaszkusz mozgásterét. Mi akadályozhatja meg a békekötést? Elsősorban maga Izrael és Szíria. Mindketten gondolhatják úgy, hogy túl sokat kellene engedniük, ami esetleg „nem menne át” a hazai közvéleményben. Mindketten kerülhetnek saját szélsőségeseik politikai nyomása alá. Csak akkor van remény, ha olyan helyzet alakul ki, amikor a mai állapot mindkét félnek rosszabb, mint a békekötéssel elérhető új status quo. Vannak azonban komoly külső tényezők: Irán és egyes palesztin terrorista szervezetek, amelyek egyik fő regionális támaszukat veszítenék el. Teherán számára Szíria az előretolt bástya Izrael ellen, melynek elvesztése stratégiai kudarc lenne. Ezért ne legyenek illúzióink, az irániak mindent megtesznek a béke ellen. Még egy kérdés maradt megválaszolatlanul: miért éppen Törökország közvetít Szíria és Izrael között? Ankara regionális hatalom, szavának megvan a megfelelő súlya. Izrael és Törökország stratégiai szövetségesek. Az új török kormány megpróbálja szorosabbra fűzni kapcsolatait a környező arab országokkal, sőt Iránnal is. Márpedig az utóbbi kettő egyszerre nem megy, ha a két csoport között ellenségeskedés áll fenn. Kézenfekvő hát, hogy meg kell próbálni javítani a kapcsolatukat, ami stabilitást hozhat a déli és keleti török határok mentén, megakadályozza, hogy Ankara olyan helyzetbe kerüljön, hogy nyíltan kelljen kiállnia Jeruzsálem mellett az arab országokkal, elsősorban Szíriával szemben. S ha török közvetítéssel sikerülne összehozni az izraeli-szíriai békét, az jelentősen megerősítené Törökország tekintélyét a térségben. A nemzetközi közvélemény szemében is megnőne Törökország tekintélye, hiszen ha valakinek sikerül egy olyan bonyolult diplomáciai manővert végrehajtani, mint a Jeruzsálem és a Damaszkusz közötti béke, az nem semmi. Összegezve: komoly változás van készülőben a Közel-Keleten. Számtalan akadályt - véltet, valósat, politikait, emocionálisát - kell leküzdeni ahhoz, hogy megvalósuljon. Akkor lesz béke, ha az új status quo mindkét fél számára kedvezőbb lesz, mint a jelenlegi állapot. _________________________JEGYZET ____________________________________________ A foci eposzi kellékeiről HAJTMAN BÉLA Ahogyavilágegy csodával, a vi- lágteremtésévelkezdődik, alab- darúgás történelme is e csoda jegyében fogant. Ami az irodalomban a legősibb műfaj, az eposz, a sportban a labdarúgás. Az Euró- pa-bajnokság közeledtével a Fo- citipp olvastán felidéződtek bennem az elmúlt évtizedekemléke- zetes mérkőzései. És nem kizárólag a pályán történtek. Persze, tárgymegjelölésként magáról a fociról, a labda (kapuba) bolyongásáról és az azt kiváltó őrületről, megtartó és közösségformáló ere- jérólleszszó. Közben bevillannak régi-régi emlékképek, epizódok. Felidéződikaközegis: ahűs szülőiház, a zsúfolt kollégiumi tanulószobák, a dohányfüstös, áporo- dott vasúti restik. In médiás rés: a nyolcvannégyes Európa-bajnokságon annyira beleszerettem Piatini szabadrúgásaiba, hogy a francia trikolórszínei- ból köttettem csuklóvédót, fejpántot és háromnegyedes nadrágot. Úgy felbuzdultam, hogy egyszer iskolába is ebben a háromszínű pamutnadrágban merészkedtem. Nyomban haza is zavart az osztályfőnököm, az iskola nem cirkuszi mutatványosok színhelye. Jól is jártam, merthaaz egész napot ebben a szúrós, szűk ruhaneműben töltöm, napokig kenegethettem volna a bőrömet. Minden bajnokságnak megvolt a csodás eleme: a dánok menny- bemenetele, Gullit hajkölteménye, mely még a nőket is a tévékészülékek elé csalta, Zidane színrelépése ésvilághódító útja, Koe- man negyvenméteres szabadrúgásai... Ákilencvenhatos angol-német elődöntőt, a portugál-francia, a cseh-holland és a német-holland párviadalokat csak epitheton omansokkal lehet illetni. Nem felejtem el, amikoraz isteni beavatkozás helyett ajáték- vezető bugyuta közbelépése borzolta az idegeinket, például a félelmetes képű, könyörtelen Collina ítéletei. A legmélyebb nyomokat a het- venhatos jugoszláviai döntő hagyta bennem. Tízéves voltam. Apám frissen borotválva, csíkos frottír fürdőköpenyében, tarkóját összekulcsolt kézzel megtámasztva meredten figyeli a gyepen történteket. Mellette bátyám a muffot rugdossa izgalmában. Anyám itt-ott benyit, hogyne üvöltsünk akkorákat. Nagyanyám a heverőn bóbiskol, időnként felriad. Az izgalom egyre fokozódik. Atizenegyesrúgások előtt anyám is beül, érzi, nem mindennapos dolog történik. Mami, ne aludjon, rivali rá apám nagyanyámra. S ő is figyelni kezdi, hogy egy bajszos, csapzott hajú focista, csehszlovák címeres mezben a labdát hanyag eleganciával a tizenegyes pontra helyezi... Apám szemébe könny szökik, s az ismétléskor már bőg, bátyám a tévékészülék tetejére helyezett vázából a május elsejei felvonulások egyikéről megőrzött csehszlovák selyemzászlóval hadonászik. Karol Polák után kórusban, de kü- lön-különis megismételjük: Eu- rópa-bajnokokvagyunk! Bánom is én, mondj a egykedvűen nagyanyám, de az ő arcán is látni a megilletődöttséget. Neki is sugárzik arca az örömtáncot lejtőveje és unokái láttán. Vannak-e, lesznek-e még ilyen családi rítusként megélt közösségi fociélményeink? Az 1976. június 20-i belgrádi esemény a foci- történelem egyik legszebb momentuma volt. Egyszeri és meg- ismételheteden. Áz azóta elköltöző családtagokkal, a fekete-fehér tévékészülékkel, tetején a cseh- szlovákselyemzászlóval. S mindehhez a Maiért elfektető Panenka gólja. A múlt relikviái, melyekhez a foci eposzának,áiősi mértéke” szab irányt és határt. KOMMENTÁR Trianon CZAJL1K KATALIN Kévés olyan téma létezik, amely jobban megosztaná a Kárpát-medencében élőket, mint a 88 éve kelt trianoni békeszerződés. Amit mi, magyarok, történelmünk talán legsúlyosabb csapásának érzünk, az a csehek és a szlovákok számára például önálló államuk létrejöttét jelenti. Törvényszerű hát, hogy nemzeteink történelmi emlékezetében ellentétes előjellel szerepel az esemény, s ezen valószínűleg nehezen tudnánk változtatni. Nem is kell. Minden nép történetében vannak diadalmas és fájó elemek. Nekünk, magyaroknak alighanem - amíg a történelmi emlékezet ki nem törli - fájdalmas lesz a történelmi Magyarország fel- darabolása, amely számos emberi és családi tragédiát okozott. Ez a tudat - akaijuk-e vagy sem -bennünk van, s minden bizonnyal jelentősen befolyásolja a világról s a benne elfoglalt szerepünkről kialakuló nézeteinket. Hiába is küzdenénk hát ez ellen. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy történelmi gondolkodásunk mozgatórugójának törvényszerűen a minket ért sérelemnek kell lennie! Nem szabad megengedni, hogy a magyar gyerekek azt tudatosítsák, hogy a magyar nemzet a történelem legnagyobb vesztese, ahogy ezt a szélsőséges nacionalista erők sulykolják az erre fogékony rétegekbe. Az ilyen gondolkodás csak ahhoz vezet, hogy az embereket megfosztjuka sorsukért viselt személyes felelősségtől. Ha az egyént meggyőzzük arról, hogy minden problémájáért valaki más tehet, csak a sérelemérzést és a tehetetlenséget geijesztjük benne, nem azt, hogy próbálja meg saját kezébe venni a sorsát. Ezért kellene Trianon témáját kivenni a szélsőségesek kezéből, akik az utóbbi években nagyon sikeresen kisajátították azt, s elkezdeni végre higgadtan, a történelmi tényeket és az alternatív szempontokat is figyelembe véve beszélni róla. Ebben elsősorban a szülőknek, tanároknak, a helyi és országos véleményalkotóknak van nagy felelősségük, hiszenalegnagyobbmértékbenrajtukmúlik, miként öröklődik át a történelmi hagyomány. Végső soron azonban mindnyájan felelősek vagyunk személyes álláspontunk kialakításáért, azért, hogy a tényszerű ismeretek és összefüggések hiányát ne helyettesítsük leegyszerűsítésekkel, dühvei, vádaskodással, netalán gyűlölködéssel. Ez pedig még 88 év után is kihívást jelent. FIGYELŐ Csekély volt a szavazókedv A romániai magyarok körében kisebb volt a szavazási kedv az országos átlagnál - írta tegnap a romániai magyar sajtó, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) romániai helyhatósági választási szereplését értékelve. A bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) szerint a választás egyértelmű jellemzője, hogy országos viszonylatban csekély volt a szavazókedv, a magyar lakosság körében még csekélyebb. Az MPP most meg sem közelíti a Tőkés László által a múlt év novemberében lezajlott európai parlamenti választásokon elért eredményeket. De be tudja gyűjteni azokat a szavazatokat, amelyeket az eddig is az RMDSZ jelöltjei ellen szavazó magyarok függetlenekre vagy román pártok színében indulókra adtak. A kolozsvári Szabadság szerint a helyhatósági választások után bebizonyosodott, hogy a romániai magyarság legfőbb érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ továbbra is élvezi a romániai magyar közösség jelentős többségének támogatását. A szerző szerint a romániai magyar politikai elitnek továbbra is felelőssége, hogy az eleve adott, kedveződen demográfiai körülmények között a minimálisra csökkentsék a parlamenti képviselet elvesztésének kockázatát. A szintén kolozsvári Krónika szerint a hely- hatósági választások magyar eredményei sem az RMDSZ, sem az MPP számára nem kecsegtetők. Az RMDSZ-nek nem sikerült visszaszereznie a marosvásárhelyi polgármesteri széket, és Székelyudvarhelyen az RMDSZ önkormányzati képviselői kisebbségben vannak a helyi tanácsban. A Krónika szerint az MPP sem ünnepelhet, jelöltjei - kevés kivétellel - elbukták a polgármesteri, tanácselnöki presztízscsatákat - úja a Krónika, (mti) Segélyért munkát Lassan mozgalommá terebélyesedik Monok „segélyért munkát” akciója: a kormány is hajlik a segélyezés reformjára, az ellenzék sem áll ellen, de a szociális szakemberek inkább az aggályaikat fejezik ki - derül ki a Népszabadságban közölt összeállításból. A lap idézi Gyurcsány Ferenc egyik legfrissebb blogbe- jegyzését, melyben a kormányfő elismeri, sokan egyre türelmetlenebbül nézik, hogy a jelenlegi szociális rendszer „nem eléggé ösztönöz a legális munkavégzésre, sőt, mintha esetenként ellene hatna”. Erre a kormányfő megjegyzi, nem lenne jó, „ha az erősödne meg sokakban, jobb és könnyebb segélyből élni, mint munkából”, de arra is vigyázni kell, ebből nehogy szegényvagy cigányellenes előítéletek szülessenek. A monoki rendelet, de a kormány „Út a munkához” nevű - a szociális segély fejében háromhavonta 15 nap közmunka -, áprilisban nyilvánosságra került előterjesztése is alkalmatlan a növekvő társadalmi feszültség oldására - nyilatkozta a lapnak Pataki Éva, a Szociális Szakmai Szövetség elnöke. Hozzátette: „a segély megélhetési eszközzé válása a munka világát minősíti”. Azt a munkaadói hozzáállást, amely elválja a dolgozótól, hogy mobil legyen, ám letelepedési támogatást elvétve ad. Monok példája ragadós, elsőként Ivád választotta a megoldást, majd Sátoraljaújhely és Sárospatak jelentette be, fontolóra veszi a rendeletalkotást. (mti)
