Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-25 / 147. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 25. www.ujszo.com __________________Röviden Ismeretlen Brecht-műre bukkantak Berlin. Bertolt Brecht német költő, próza- és drámaíró minded­dig ismeretlen, 90 évvel ezelőtt íródott művére bukkant egy augsburgi kutató. Az augsburgi leányiskola 1918-as nyári tanév­zárójának tudósításáról van szó, amely az Augsburger Neuesten Nachrichten című helyi lapban jelent meg név nélkül. Jürgen Hil­lesheim Brecht-kutató szerint a cikk egyértelműen a Koldusopera világhírű szerzőjének tollából származik. Az újságcikk abban az időszakban íródott, amikor Brecht „fontoskodó lapfirkászból nagy költővé emelkedett” - fogalmazott Hillesheim. A kutató szerint Brecht röviddel az újságcikk előtt írta a Legenda a halott katonáról című versét. Az újonnan felfedezett írással az író valószínűleg ba­rátnőjére akart jó benyomást tenni. A 16 éves Paula Banholzer, akinek Brecht akkoriban már két éve udvarolt, a szóban forgó tan­évzáró ünnepségen vette át iskolai bizonyítványát. (MTI) Sikeres éjszaka a Vermes-villában Dunaszerdahely. A Kortárs Magyar Galéria ebben az évben első ízben csatlakozott a Múzeumok hosszú éjszakája nevű rendezvény- sorozathoz. Június 22-én éjféli nyitva tartással és számos érdekes programmal várta a látogatókat. Este hat órakor Szmrecsányi Bol­dizsár kiállítását nyitották meg. A magyarországi szobrászművész anyagát Pogány Gábor budapesti művészettörténész méltatta. A megnyitó után a Csallóköz hiedelemvilágáról tartott előadást Mar- czell Béla muzeológus, néprajzkutató. Ezt követően magyar költők megzenésített verseiből adott elő Gaál József és Komjáthy Lóránt. A rendezvénysorozat, mely fiatalt és időset egyaránt vonzott, az Inas a szalonban című film vetítésével ért véget, (ú) Carlos Santana holnapi koncertje elé Világsztárjárás Pozsonyban KONCERTAJÁNLÓ Pozsony. Úgy alakult, hogy az idei nyári szlovák koncertszezon két legfontosabb és leginkább várt fellépője egy hét alatt érkezik: Lenny Kravitz tegnapi fellépése után holnap már Carlos Santana koncertjén csápolhatunk. Az 1947. július 20-án Mexikó­ban született zenész a világzene egyik úttörője, tehetségét hege­dűművész édesapjától örökölte, ám a mexikói zenei környezet ha­tására ő inkább a gitárjáték iránt tanúsított érdeklődést. Seregnyi stílust, hatást (soul, hard rock, dzsessz, blues, latin, afro, kubai) tökéletesen, skatulyamentesen újrafogalmazott, és egyedi gitár­játékkal ízesít. Első lemezét San­tana címmel 1969-ben jelentette meg, ám még ezelőtt bemutatko­zott és meglepetéssikert aratott a Woodstock Fesztiválon. A kilenc­venes években némi (zenei) pihe­nőt engedélyezett magának, kari­tatív tevékenységet folytatott fe­Carlos Santana (Reuters-felvétel) leségével. 1999-ben megjelent Supernatural című nagylemezé­vel tért vissza a színpadra, képes volt alkalmazkodni a modem könnyűzenei elvárásokhoz, de bluesos, rockos gyökereihez is hű maradt. Carlos Santana zeneka­rával holnap Pozsonyban lép fel, szombaton pedig Budapesten, az ingyenes Kapcsolat koncerten lesz látható. (Pj) Üdítő felvidéki jelenlét a kisvárdai fesztiválon Hyppolit, a levehetetlen JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Kisvárda. A város napok óta in­tenzív hársfaillatban úszik. Mivel napok óta elviselhetetlen a hőség, a megedzett színházlátogatók is egyre nehezebben viselik a meg­próbáltatásokat. Több előadáson is látni lehet szunnyadó szakem­bereket. Bizony, ember legyen a talpán, aki üdén végig tudja nézni a napi három-négy előadást, va­lamint végighallgatni a szakmai értékeléseket. Tegnap megérkezett Ascher Tamás. Kiselőadásai felérnek egy gyorstalpalóval. A felvidéki társulatok több iz­galmas előadással is megajándé­koznak. A legnagyobb közönség- sikert a kassai Thália Színház arat­ja, a Hyppolit, a lakáj című örök­zölddel. Mondhatunk mi akármit, ha a közönségnek ez kell - reagál­ja le erdélyi kritikus kollégám a tomboló sikert. Pedig a kassaiak előadását több, nem tervezett esemény is megzavarja. A fülledt melegben orvosért kiált egy néző, s így meg kell szakítani az elő­adást. Az enyhén lejtő színpadon pedig felmondja a szolgálatot az ajtó. Szerencse, hogy e díszlet­elem - bár központi helyen van - nem játszik szerepet. El sem me­rem képzelni, mihez kezdtek vol­na egy hallgatózási jelenetben. A kassaiak már az első fesztivá­lon is jelen voltak, így Kolár Péter igazgató mellett a társulat több tagja (Illés Oszkár, Petiik Szüárd, Cs. Tóth Erzsébet, Bocsárszky At­tila, Kövesdi Szabó Mária, Pólós Árpád, Dudás Péter) vehet át el­ismerő oklevelet. A kassaiak előtt a komáromiak második előadásukkal is bemu­tatkoznak. Ám hiába a négy tehet­séges színésznő nagyszerű alakí­tása, Charlotte Keatley erősen me- lodramatikus, rosszul dramatizált színpadi játéka (Anyám azt mondta, hogy ne) méla unalomba fullad, s a közönség fele távozik a szünetben. Előzőleg, amint már írtam, fergeteges sikert aratott A bor, melynek esetében a laikus néző véleménye megegyezett a szakmai zsűri véleményével. Ascher Tamás egyenesen revelá- cióról beszélt az előadással kap­csolatban, kiemelve, hogy Beze- rédi Zoltán nagyon modem szín­padi eszközökkel állította szín­padra Gárdonyi Géza kissé már avíttnak érzett népszínművét. Sodró lendületű, érzelemgazdag előadást rendezett az István a királyból Szikora János Meghalt a király, éljen a király! A várakozásoknak megfe­lelően tomboló siker volt az István, a király jubileumi bemutatója a Papp László Arénában. Megérdemel­ten, mert Szikora János és A Társulat minden idők legdinamikusabb, ugyan­akkor legdrámaibb előadá­sát hozták létre a legendás rockoperából. VRABEC AAÁR1A Lenyűgöző színpadképek (Kiss Gábor Gibbó felvételei) Ha voltak valakinek kétségei, amikor Szikora János Herczeg Flórát választotta ki Réka szere­pére, a bemutatón egy szálig el­oszlottak. Ahogy ez a törékeny lány megjelent a színpadon, és ér­zelemdús hangon, szinte mágikus kisugárzással énekelni kezdett, ti­zenkétezer embert varázsolt el egyszerre. Más módon, más eszközökkel, de hasonlóan magával ragadott Labore (Varga Lajos) is. Sodró erejű magánszáma, a Nem kell olyan isten olyan frenetikus volt, hogy a székek alatt együtt járt a lábunk a táncosokéval. A két tál­tos, Tóth Attila és Fejes Szandra produkcióját pedig az egész Aré­na végigcsápolta-dübörögte. Min­denképpen szót érdemel még Derzsi György Asztrik szerepében - szép öblös hangja betöltötte a teret, minden megnyilvánulásá­ban benne volt az igaz hit védel­mezőjének megalkuvást nem is­merő magabiztossága. Megszületett az új legenda A szereplők jellemrajzát és az előadás mondanivalóját híven szolgálják Kovács Yvette Alida mesésen részletgazdag jelmezei, valamint az a számos apróság, amitől egy-egy jelenet még életszerűbbé, még hitelesebbé vá­lik. Géza ravatalánál például a tál­tosok megvágják az arcukat, és levágnak egy tincsüket, Réka az Elkésett békevágy című jelenet­ben fehér lovon jön be, és emléke­zetes az a pillanat is, amikor a ra­bul ejtett Koppányi hálóban von­szolják végig a színpadon. Részlet- és érzelemgazdag elő­adást láthattunk, s nem ahhoz ké­pest, hogy a szereplői szinte kivé­tel nélkül amatőrök. Ez az egy do­log biztos senkinek eszébe sem ju­tott a nézőtéren. Az viszont so­kaknak eszébe juthatott, hogy mennyi munka, erő, akarat, s fő­leg mennyi szív van ebben a pro­dukcióban. Nem volt véletlen, hogy a tízezres tömeg a darab vé­gén a Himnusz hangjait sem várta meg, már a Felkelt a napunknál mindenki állt és énekelt. És az sem volt véleden, hogy a darab szerzői, akik maguk is szerepeltek a bemutatón - Szörényi Levente az Oly nehéz a választás, Bródy János az Azt ígérted, édesanyám kezdetű dalt énekelte, pont úgy, mint huszonöt éve -, a darab vé­gén könnyekig meghatódva jöttek ki meghajolni. Most már biztosak lehetnek abban, hogy új legenda született. Réka és Labore (Herczeg Flóra és Varga Lajos) A nézőket már a monumentális színpadkép (Csikós Attila munká­ja) lenyűgözte, s a hatást csak fo­kozták a fények, a háttérben a helyzethez alkalmazkodón válo­gatott derűs vagy villámló égbolt, valamint a színpadon mozgó tö­meg. A rendező elképzelése, hogy a táncosok adják meg az előadás dinamikáját, abszolút bejött: nem volt olyan pillanat, amikor úgy éreztük volna, csak azért vannak ott, hogy ne legyen üres a tér. Kü­lönösen hatásos volt Géza temeté­sén a fekete kendős, gyászoló asszonyok látványa, akik varjak­ként járták körbe a koporsót, de hasonlóan megragadott a csataje­lenet és a táltosok által felajzott tömeg tánca is. Szikora tablóképszerű előadást rendezett. A színpadi látvány minden pillanatban magáért be­szélt, mesterien hangsúlyozva a mondanivalót, legyen szó a ha­talmas keresztekkel bevonuló papokról, a páncélos lovagokról, a lándzsás hadakról vagy a fák­lyás táncjelenetről. Az előadásnak valóban nem volt mellékszereplője, és nem csak azért nem, mert szinte ál­landóan mindenki a színpadon volt, hanem elsősorban azért nem, mert mindenkinek meg­adatott a maga fényes öt perce is. Koppány feleségei (Töreki Andrea, Molnár Ágnes, Papp Annamária) hol marakodnak a háttérben, míg uruk rendre nem utasítja őket, hol csábítanak, hol flegmán tűrik a keresztény szer­tartásokat, de végig tudjuk, hogy abból, ami körülöttük történik, nem értenek semmit. Nagyon is értik viszont a dörgést a főurak (Kristóf István, Mező Zoltán, Nagy Szilárd), akik hol Istvánt, hol Koppányi gyalázzák, miköz­ben úgy karikírozzák a gyarló ember természetét, hogy bárme­István és Koppány (Feke Pál és Vadkerti Imre) lyikük megfelelne táncos komi­kusnak. Hasonlóan karakteresek a német lovagok (Aradi Imre, Koroknai Árpád, Wunderlich Jó­zsef). Ők azonban egyáltalán nem gyarlóságot, sokkal inkább erőt és fegyelmet sugároznak. A tényleges és az erkölcsi győztes Ilyen közegben egyszerre volt könnyű és nehéz dolguk a fősze­replőknek, hiszen mégiscsak ki kellett valahogy tűnniük. A fel­adat nagysága azonban egyiket sem rémisztette meg. Már István és Koppány első összecsapásában, Géza temetése után kiderült, hogy Feke Pált és Vadkerti Imrét senld nem fogja összehasonlítani Varga Miklóssal és Vikidál Gyulával - itt két egyformán erős és egyformán karizmatikus férfi mérkőzik meg egymással. Feke Pál Istvánja az országáért áldozatot hozó, sok­szor a saját emberi meggyőződése ellen cselekvő férfi, Vadkerti Imre Koppányából viszont sugárzik a magabiztos erő. Ebben a rende­zésben két főszereplő van, és ket­tejük harcában az egyik tényleges, a másik erkölcsi győzelmet arat. Ezt az elgondolást hivatott alátá­masztani az a rendezési elv, hogy a darab elején a fejedelmi család - Sarolt oldalán a még élő Gézával - együtt jelenik meg, Koppány az utolsó pillanatig szinte a saját tes­tével fékezi a lázadókat, és István is megadja neki azt a, méltó ellen­félnek kijáró tisztességet, hogy nem négyelteti fel, hanem lefejez­teti. A darab egyik leghatásosabb jelenete, amikor a koronázás előtt a leendő király látomásában meg­jelenik az egész család, köztük a véres öltözetű Koppány, aki a zá­róképben végül megbocsát Ist­vánnak. Az egész csak egy gesz­tus, egy gondolat, de a szereplők kifejező arcjátéka révén, és nyil­ván a mai magyarországi megosz­tottságnak köszönhetően is, na­gyon hatásos. Dübörgő, csápoló közönség Már a megjelenésével királynéi hatást kelt Sarolt szerepében Éder Enikő. Minden gesztusában méltóság van, erő és okosság. Épp ezért mindig pont akkor tud váltani, amikor átmenne kegyet­lenbe, és ráébreszt, hogy talán neki a legnehezebb, hiszen egy­szerre félti a népét és a fiát. Si­mon Boglárka Gizellája bájosan odaadó. Tisztán csengő hangja szépen kiegészíti Feke Pál karcos tenorját. S még akkor sem egy nyafka nőt mutat, hanem a férje figyelmére és kisbabára jogosan vágyó feleséget alakít, amikor unja a politikát.

Next

/
Thumbnails
Contents