Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-25 / 147. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 25. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ BMJ Mintegy 5,4 millióan haltak meg háborúkban a világban 1955 és 2003 között, azaz há­romszor annyian, mint a ko­rábbi becslések szerint - áll egy tanulmányban, amely a British Medical Journal című brit folyóiratban jelent meg. A 13 országra vonatkozó ta­nulmány csak a vietnami há­borúkban meghaltak számát 3,8 millióra becsüli. A leggyil- kosabb periódusnak éppen a vietnami-amerikai konfliktus időszakát tekintik: 1965 és 1974 között évente 205 ezren haltak meg a BMJ-ban közölt adatok szerint. A szerzők úgy vélik, hogy a korábbi, sajtóje­lentéseken vagy népszámlálá­son alapuló statisztikák lé­nyegesen alulbecsülték mind a katonai, mind a civil áldoza­tok számát. Különösen feltűnő ez Srí Lanka esetében: az uppsalai egyetem és az os­lói Nemzetközi Békekutató Intézet korábban referencia­ként kezelt adatai a szigetor­szágban zajló belháború áldo­zatainak számát 61000-re te­szik, míg az új kutatások 215 ezerről szólnak. Irakban e becslések a hivatalosan közölt civil áldozatok számának tíz­szereséről beszélnek. A seatt- le-i Washington Egyetem Ziad Obermeyer vezette kutató- csoportja az Egészségügyi Vi­lágszervezet (WHO) által 2002-ben és 2003-ban összegyűjtött adatokat dol­gozta fel. NÉPSZABADSÁG A május végén kiszivárog­tatott Orbán-beszéd sokak érdeklődését felkeltette, de általában nem helyeselték az elhangzottakat - ez de­rült ki a Népszabadság szá­mára június elején végzett Medián-felmérésből. A lap tegnapi számában közölt, 1200 ember személyes megkérdezésén alapuló felmérés szerint az Orbán- beszédből kiszivárgott rész­leteket a megkérdezettek többsége helytelenítette. A legnagyobb elutasítást az a javaslat kapta, amelyet az­óta fideszes és keresztény- demokrata vezetők is igye­keztek finomítani, vagyis hogy reálértéken fagyasszák be a nyugdíjakat. Valamivel kisebb mértékben, de álta­lában azt is helytelenítenék a válaszadók, ha a Fidesz kormányra kerülésével fe­lülvizsgálnák - s ha szüksé­ges, leállítanák a nagy álla­mi beruházások egy részét. A Fidesz első embere a jelek szerint hibát követett el a nyugdíj befagyasztásával és néhány nagyberuházás átvi­lágításával, esetlegesen a munkálatok átmeneti leállí­tásával, mert az emberek je­lentős részét komolyan meg lehet ijeszteni a gazdasági megszorítások rémével. A válaszadók jelentős része egyáltalán nem ebben látja a kiutat a gazdasági nehézsé­gekből: a relatív többség, tehát minden második em­ber úgy véli, az ország hely­zetének javításához nincs szükség megszorításokra. Ezt a nyugdíjasok majdnem fele így gondolja, a fiatal demokraták szavazói közül pedig még többen, tízből ha­tan utasítják el, hogy továb­bi megszorításokkal igye­kezzenek az ország helyze­tén javítani. (mti)- Sajnálom, uram, a szeme már nem a régi. Vigasztalja a tudat, hogy nem látja, milyen vacak a hazai labdarúgás színvonala. (Peter Gossányi karikatúrája) A lapok dolgozóik ezreitől váltak meg, az újságokat kisebb oldara nyomtatják Csökkenő profitok Az amerikai nyomtatott sajtó számára a 2008-as év minden korábbinál kisebb hirdetési bevételeket ho­zott; kétségessé válik több újság fennmaradása és az anyavállalatok fizetőké­pessége - írta a The New York Times, mely maga is tekintélyes visszaesést könyvelt el. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A tengerentúli nyomtatott sajtótermékek hirdetési bevéte­lei korábban soha nem csök­kentek ilyen mértékben, több­nyire két számjegyű a zsugoro­dás mértéke. A hirdetésekből származó jö­vedelem, amely az újságok fő be­vételi forrása, két éve kezdett erősen apadni, amire a lapok elő­ször létszámstoppal válaszoltak, majd következtek a felvásárlások és az elbocsátások. A nyomtatott újságok történelmi visszaszorulá- si tendenciáját erősíti a gazdaság gyengélkedése, különösen Flori­dában és Kaliforniában, ahol a lakóházpiac beszűkülésével az ingatlanhirdetések is megfogyat­koztak. Míg tavaly az amerikai lapok át­lagosan 8 százalékkal kisebb hir­detésijövedelemhez jutottak, mint 2006-ban, addig idén az év első öt hónapjában 12 százalékkal gyen­gébb volt az eredmény, mint 2007 hasonló időszakában. Májusban 14-15 százalékos visszaesést mér­tek. A lapok dolgozóik ezreitől vál­tak meg, áramvonalasították a ter­jesztést, az újságokat kevesebb és kisebb oldalakra nyomtatják, a profitok mégis feltartóztathatat­lanulcsökkennek. A déli államokban több újságot birtokló Media Generálnák tavaly 10,9 százalékkal kevesebb hirde­tési bevétele volt, mint 2006-ban, idén májusig 18,1 százalékos csökkenést mértek. A további, több lapot kiadó társaságok között a McClatchy az idei év első öt hó­napjában 15,4, a Journal Commu­nications 11,3, aGannett 11, aThe New York Times pedig 10 százalé­kos csökkenést szenvedett el. „Ez a folyamat rosszabb min­den várakozásnál, ha két éven át folytatódik a két számjegyű csök­kenés, néhány újság anyagilag bajba kerül” - mondta Edward Atorino, a Benchmark cég elem­zője. Szerinte több lap várhatóan nem fog minden nap megjelenni, és kihelyezhetik külső cégekhez a nyomtatást. Elemzők egyetértenek: az új­ságok legnagyobb ellensége im­már csaknem egy évtizede az in­ternet, amely elszipkázza a hir­detési bevételeket. Ez a folyamat azonban tavaly gyorsult fel. Mi­vel az interneten sokkal több a lehetőség, a hirdetőknek csak egy részét tudták megtartani a lapok internetes kiadásai, ráadá­sul a webes hirdetési felületek olcsóbbak, mint a nyomtatott sajtóbeliek. Az utcára kerülő lapok hirde­tési bevételeinek csökkenése az elkövetkező 3-4 évben bizonyára nem áll meg, a kérdés csak az, hogy ez alatt az idő alatt milyen mértékű lesz a zsugorodás - mondta Peter Appert, a Goldman Sachs bank elemzője. A kozákok önellátóak voltak, idejük nagy részét hadjáratokban töltötték Az ukrán kozákság bölcsője, a szics MTl-HÁTTÉR A XV. században a mai Ukraj­na területén, a Dnyeper alsó fo­lyásának vidékén létrejött kato­nai szervezet, a kozákság szál­láshelyéül szicseknek nevezett erődítmények szolgáltak, ame­lyekről később katonai egysége­ket neveztek el a függetlenségü­kért küzdő ukránok A legelső szics erődítmény az 1500-as évek derekán épült a Dnyeper Hortica nevű szigetén. Az erődítmény külső fala kihe­gyezett végű, szorosan egymás­hoz illesztett hasított szálfákból épült. Innen ered a szics elneve­zés, ugyanis a szó ukránul azt je­lenti: hasítani. Dmitro Visneveckij kozák hetman 1556-ban megalapította a Zaporizzsjai Szicset, amelyet az ukrán kozákság bölcsőjének tekintenek. A szicset később a zaporizzsjai kozákok központjá­nak tekintették. Maga az erő­dítmény patkó alakú volt, falai mögött fából épült házak és rak­tárépületek álltak. Középen egy nagy tér volt, ezen tartották a népgyűléseket, az úgynevezett vicséket. Az alapító halála után tovább fejlődő Zaporizzsjai Szics terüle­tén élő, szüntelenül háborúzó kozákok létszáma az 1770-es évek elejére elérte a százezret. Mivel a szics lakóinak életét teljes egészében a háborúskodás hatá­rozta meg, ezért nőknek tilos volt az erődítmény területén tartóz­kodniuk. A kozákok teljesen önellátóak voltak, egyedül szabtak, varrtak és főztek. Idejük nagy részét had­járatokban töltötték, így békés te­vékenységgel gyakorlatilag nem is foglalkoztak. Az orosz csapatok 1775-ben átfogó támadást intéztek a za­porizzsjai kozákok ellen, és föl­dig rombolták a Zaporizzsjai Szicset, amely soha nem épült újjá, de az ukránság történelmi emlékezetében mély nyomot hagyott. Nem véletlen, hogy a későbbi­ekben az állami függetlenségért küzdő ukránok a fegyveres alaku­lataikat - a dicső Zaporizzsjai Szicsre emlékezve - szicsnek, szics-lövészeknek vagy szics-gár- dáúak nevezték el. így 1938. no­vember 9-én a kárpátaljai Husz- ton megalakult a Karpatszka Szics nevű félkatonai szervezet. Az alakulatot a Podkarpatszka Rusz kormányának védelme és az államellenes propaganda felszá­molása céljából hozta létre Dmit­ro Klimpus vezetésével. A Kar­patszka Szicsbe szép számmal je­lentkeztek önkéntesek a Kárpá­tokon túli galíciai területekről. A Karpatszka Szics alakulatai 1939. március 15-én harcba bo­csátkoztak a Huszt irányába elő­renyomuló magyar csapatokkal, de azok egy nap alatt felszámol­ták ellenállásukat. KOMMENTÁR Alku CZAJL1K KATALIN Az utóbbi napokban nyilvánvalóvá vált, hogy az SNS az oktatás­ügyi törvényt megkerülve és Robert Ficónak a kisebbségi status quo megtartásával kapcsolatos ígéretét megcáfolva valósítja meg oktatásügyi elképzeléseit. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy a néhány hete elfogadott ok­tatásügyi törvény csak az európai szocialisták és egyéb szerveze­tek elhallgattatására szolgáló kulissza, amely mögött azonban ugyanúgy folyik az SNS-es elképzelések megvalósulása, mintha a kilencvenes évek közepébe pottyan tunk volna vissza. A kisebbségi nyelvórák számának csökkentése nem tetszett az eurószociknak, hát nem is került bele a törvénybe, hanem a jogszabály végrehajtó rendeletéként funkcionáló állami oktatási program rendelkezik róla. A helységnevek „megfelelő” használatát pedig elintézték egy miniszteri levéllel. Kiderült hát (újra), mennyit ér a Smer és Fico ígérete, de az MKP politikai előrelátásáról is újra többet tudhatunk. A magyar párt ugyanis éppen a kisebbségek számára elfogadható oktatási tör­vényjóváhagyásáért cserébe szavazta meg a Lisszaboni Szerző­dést. Az „üzlet” nagy kockázatára akkor is felhívtuk a figyelmet, mert a legnagyobb kormánypárt szavahihetőségéről nekünk nin­csenek illúzióink. A leginkább azonban azt tartottuk aggályosnak, hogy alapvető demokratikus jogok - a szólásszabadság (az ellen­zék ugyanis a sajtótörvény-tervezet módosítását akarta elérni a Lisszaboni Szerződés bojkottjával), és a kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz való joga - nem lehetnek politikai alku tárgyai. Ha mégis azzá válnak, pontosan az történik, mint esetünkben: az új sajtótörvény csorbítja a szólásszabadságot, az oktatási törvényt pedig gyermekien egyszerű trükkökkel megkerülve léptetik ha­tályba a kisebbségi jogokat szűkítő intézkedéseket. Ha az MKP mégis sikerként könyveli el a Lisszaboni Szerződés kapcsán választott taktikáját, azon a fentiek tükrében csak moso­lyogni lehet. Fontos azonban, hogy a szlovákiai magyar közösség egyéb szereplői - ez esetben főként a szülői és pedagógusszerve­zetek - ne fogadják el, hogy a kisebbségi oktatás politikai alku tár­gyává váljék, és folytassák megkezdett küzdelmüket az államap­parátussal szemben. FIGYELŐ Nem kell " vezekelni Nem a magyar katonák végez­ték ki azokat az ukrán Szics-gár- distákat 1939-ben, akikért Kirilo ungvári és kárpátaljai ukrán pravoszláv püspök múlt pénte­ken misét celebrált - állítja Bot- lik József, a Pázmány Péter Kato­likus Egyetem docense. A törté­nész felhívta a figyelmet arra, hogy a Szics-gárdisták a lengyel határvédelmi alakulatokkal ví­vott harcokban, már a Kárpátok túloldalán estek el, amikor a Kárpátaljára bevonuló magyar csapatok elől hátráltak. A múlt pénteken mintegy félszáz ukrán fiatal az ukrán állami címert és a Kárpátaljára 1939-ben bevonu­ló magyar csapatoknak ellenálló ukrán fegyvereseket dicsőítő és a magyar nép nevében bocsána­tot kérő márványtáblát szerelt fel az emlékműre. A Szvoboda Összukrajnai Szövetség kárpát­aljai szervezetének tagjai a „ma­gyar nép vezeklésének emlék­művévé” keresztelték át a verec- kei honfoglalási emlékművet, mondván: Kárpátalja 1939— 1944-es magyar megszállása idején elkövetett „fasiszta bűn­tettekért” kell bocsánatot kérni­ük a magyaroknak. A Szvoboda szerint március 14., az emlékmű tervezett felavatásának dátuma az a nap, amikor „a fasiszta Magyarország” és a Kárpát-Uk- rajnát védő Szics-gárda közti üt­közetben 600 ukránt öltek meg. A vereckei emlékműnél tartott rendezvényen Kirilo ungvári és kárpátaljai ukrán pravoszláv püspök misét celebrált az 1939 márciusában „kivégzett” kárpáti Szics-gárdistákért. Bodik Jó­zsef, aki 2005-ben egy monográ­fiában tárta fel Kárpátalja 1918-1945 közti történetét, a forrásokra hivatkozva azt mondta, a Vereckei-hágó akkori lengyelországi oldalán történt események nem tartoznak az 1939 március közepén a kárpát­ukrajnai fegyveresek, a Szics- gárdisták ellen folytatott magyar katonai hadműveletek körébe. Ezek fő központja az akkori kárpát-ukrán főváros, Huszt és környéke volt, ahol több száz uk­rán szicsovik esett el. (mti) Csak hirdetik a demokráciát A vereckei honfoglalási em­lékmű meggyalázásának hátte­rében ott munkál, hogy Ukraj­nában a demokráciát hirdetik, de nem védik, a kisebbségi jogo­kat deklarálják, ám nem szava­tolják - írta vezércikkében az ungvári Igazi Kárpáti Igaz Szó. Horváth Sándor, az újság főszer­kesztő-helyettese megállapítot­ta, hogy Ukrajnában a nemzeti­ségi politikával kapcsolatos gondokat nemcsak a vereckei emlékmű „ukránosítása” jelzi, hanem a nemzetiségellenes ok­tatási koncepció is. Ennek fabri- kálása nem fogható ötven nem­zetvédő ukrán suhancra. A kér­dés kapcsán a szerző - Balia D. Károly kárpátaljai író megállapí­tására utalva - megjegyezte, Uk­rajnában a többségi nemzetnek is kisebbségi skizofréniája van, s mivel alkotni, építkezni rest, má­sok alkotásának rombolásában éli ki magát. „Persze tudom (re­mélem), nem az ukrán nemzet, hanem csak néhány ukrán ilyen” - fogalmazott a cikkíró, aki sze­rint az ukrán demokrácia nagy próbatétel előtt áll. A menet- rendszerű kormányválságok, parlamenti viszályok lehetnek mind a vajúdás, mind az elveté­lés jelei. Mindannyiunk érdeke, hogy végül érték szülessék - fűzte hozzá. Csak nagy a féle­lem, mert tegnapelőtt emlék­táblákat öntöttek le festékkel, tegnap egy emlékművet gyaláz- tak meg - emlékeztetett a szer­ző, aki feltette a kérdést, mi lesz holnap, (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents