Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-23 / 145. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 23. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ THE DAILY TELEGRAPH Csak a következő parla­menti választást vállalja Gordon Brown brit kormány­fő a Munkáspárt vezéreként - írta kormányforrásokat idézve a The Daüy Telegra­ph. A legnagyobb brit kon­zervatív napilap értesülései szerint Brown maga tudatta a belső kabinet néhány ma­gas rangú tagjával, hogy a következő utáni voksolás előtt „legalább egy évet” hagyni akar utódjának a fel­készülésre. Pénteken lesz az első év­fordulója annak, hogy Brown átvette a kormányfői posztot Tony Blairtől. Blair - a brit baloldal történetében rekordot felállítva - egymás után háromszor vezette győ­zelemre az 1997 óta kor­mányzó Munkáspártot. A Labour támogatottsága azonban Brown vezetése alatt mélységi rekordokat döntött: a mind súlyosabb gazdasági bajokért sokan Brown tízévi pénzügyminisz­teri tevékenységét okolják. A párton belül egyre többen megkérdőjelezik, hogy a je­lenlegi miniszterelnök veze­tésével megnyerhető-e a leg­később 2010-ben esedékes következő parlamenti vá­lasztás. Brown egy súlyos ve­reséget már elszenvedett: a májusi angliai és walesi helyhatósági választásokon a Munkáspárt az utóbbi 40 év legrosszabb eredményét hozta, és elvesztette a leg­főbb trófeát, az előzőleg nyolc évig birtokolt londoni polgármesteri tisztséget is. A felmérések szerint a Labour támogatottsága most jóval 30 százalék alatt, az ellenzé­ki konzervatívoké ugyanak­kor 40 százalék felett jár. A The Daily Telegraph megbízásából készített leg­újabb közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a toryk 26 százalékponttal járnak a Munkáspárt előtt. A lap érte­sülése szerint azonban Brown akkor is .jóval” kö­vetkező mandátumának le­járta előtt távozni kíván, ha valamely jelentős fordulat révén megnyerné a követke­ző választásokat. Blair - a brit politikatörténetben ad­dig példátlan módon - 2004-ben nyilvánosan és hi­vatalosan bejelentette, hogy a 2005-ös választások után nem kíván még egy választá­si csatát megvívni. Ez azon­ban később stratégiai hibá­nak bizonyult, mivel vezetői pozíciója annyira meggyen­gült, hogy párton belüli el­lenlábasai nyomására végül tavaly júniusban kénytelen volt távozni, jóllehet, koráb­ban még a teljes ciklus kitöl­tését ígérte. A The Daily Telegraph forrásai szerint Brown nem „ismétli meg” ugyanezt a hi­bát. Az egyik név nélkül idé­zett alsóházi képviselő azt mondta a lapnak: a jelenlegi kormányfő nem jelenti be előre, hogy a következő vá­lasztás lesz számára az utol­só. Ez lehetővé teszi, hogy ha sikerül fordulatot elérnie és győz, csak a következő parlamenti időszak felénél hozza meg végső döntését. „A képviselők dönthetnek úgy is, hogy még mindig ő az egyetlen, aki képes meg­vívni egy választási csatát” - fogalmazott az idézett tör­vényhozó. (MTI) Az ügy jelentősen megosztja a prágai politikát és a csehországi társadalmat Rice július 8-án írja alá a radarmegállapodást Várhatóan július 8-án írják alá Prágában a cseh-ame- rikai szerződést a Csehor­szágban létrehozandó amerikai radarállomásról - közölte a Mladá fronta Dnes című cseh napilap szombaton. KOKES JÁNOS Az újság értesülését a cseh kormány két tagja és a külügy­minisztérium diplomatái is meg­erősítették. A hírek szerint Con- doleezza Rice amerikai külügy­miniszter július 8-án délelőtt ér­kezik Prágába, hogy kollégájá­val, Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszterrel még aznap aláírja a dokumentumot. A radar ellenzői már jó előre bejelentet­ték: Rice prágai látogatása és a dokumentum aláírása ellen utcai tüntetéseket szerveznek. „Rice asszony kedden, július 8-án délelőtt érkezne. Ezután aláírnák a megállapodást, majd ünnepi vacsora következne, amely után a miniszter el­utazna” - írja a lap a prágai kül­ügyminisztérium magas rangú, de meg nem nevezett hivatalno­kára hivatkozva. A látogatás konkrét időpontját és részleteit a cseh fél biztonsági okokra hivat­kozva titkolja. Egyelőre az sem világos, hogy a cseh-amerikai keretszerződésen kívül aláírásra kerül-e a másik megállapodás is, amely az amerikai katonák csehországi jogállását szabá­lyozná. A keretszerződés már április óta készen van, de a másik szer­ződést még nem sikerült tető alá hozni. A legfőbb probléma az: a felek nem tudnak megegyezni abban, hogy az amerikaiak fizes­senek-e adót Csehországban. A csehek ezt követelik, viszont az amerikaiak ellenzik. Az USA-radarállomás ügye je­lentősen megosztja a prágai po­litikát és a cseh társadalmat is. Ugyanakkor tény, hogy a képvi­selőházban a koalíciónak jelen­leg még saját táborában sincs meg a szükséges támogatás a szerződés jóváhagyásához. A szociáldemokrata-kommunista ellenzéken kívül ugyanis a koalí­ciós zöldek egy része sem támo­gatja a megállapodást. Felméré­sek szerint a csehországi lakos­ság több mint 70 százaléka el­lenzi az amerikai radarállomás elhelyezését. A kubai ellenzék szerint az EU elárulta a kommunista sziget demokratikus erőit Fidel Castro: „hatalmas álszentség” az európai uniós szankciók eltörlése MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Fidel Castro volt kubai elnök „óriási álszentségnek” nevezte a Kuba elleni európai uniós szank­ciók feloldását egy hivatalos in­ternetes honlapon megjelent cik­kében, miközben a hatóságok őri­zetbe vettek hét ellenzékit. „Az én koromban és az én egészségi állapotomban nem tud­ni, mennyi időm van még hátra, de mindenesetre tudatni kívá­nom, hogy megvetem azt az óriási álszentséget, amelyet ezt a döntés jelent” - írta a kubai vezető a Cu- badebate című portálon megje­lent „állásfoglalásában”. Fidel Castro, aki februárban mondott le az államfői tisztségről, bírálta azt a módot, ahogyan az EU megállapodott a 2003-ban be­vezetett és 2005-ben egyszer már felfüggesztett büntetőintézkedé­seknek - például a magas szintű látogatások korlátozásának - a feloldásáról. Az unió közlemé­nyéből ugyanis kiderül, hogy a közösség javulást vár Havannától az emberi jogok terén, továbbá követeli, hogy engedjék szabadon a politikai foglyokat. Az EU azt is a kubai hatóságok szemére veti, hogy „brutális módszerekkel” to- loncolják ki az illegális latin-ame­rikai bevándorlókat. Castro cikkében sérelmezi, hogy az EU az emberi jogok nevé­ben olyanok számára követel bün- tedenséget, akik megpróbálják „kiárusítani a hazát és a népet az imperializmusnak”. Egyúttal hangsúlyozta, hogy az unió dön­Manapság már csak a „ kritikáit" látni (Reuters-felvétel) tésének „semmilyen gazdasági következménye nem lesz Kubára nézve”. Castro rendszeresen megjelent cikkei a kubai forradalom törté­nelmi vezetőjének jelenlétét hiva­tottak erősíteni. A súlyos beteg, 81 éves, leköszönt államfő szemé­lyesen nem jelent meg a nyilvá­nosság előtt 2006. júliusi műtétje óta, csupán néhány videofelvételt és fotót láthatott róla a világ. A hét ellenzékit nem egész 24 órával a szankciók eltörlése után vették őrizetbe Matanzasban, ahol a belügyminisztérium irodá­ja előtt békésen tiltakoztak egy börtönben megvert társuk érde­kében. Egyiküket rövid idő múlva szabadon engedték, majd később mindannyian kiszabadultak. Jorge Luis García Pérez el­mondta, hogy a kihallgatás során „engedetlenséggel, ellenállással, hatósági közeg megsértésével, törvénysértéssel és károkozással” gyanúsították meg. Szerinte a fel­lépés ellenük „meggyőző válasz azoknak az országoknak, amelyek eltörölték a szankciókat, és elárul­ták Kuba demokratikus erőid’. KOMMENTÁR Janó belecsap a lecsóba? BARAK LÁSZLÓ Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke az Európai Parlamentbe menne, Ján Podatek, a szlovákiai gazdasági oligarchia kedvence pedig civilbe. Szlovákiának persze sokkal jobb lenne, ha Slota tar­tana civilbe, vagyis kifele a belpolitikai porondról, a pénzügymi­niszter pedig külföldön képviselné önmagát, azaz a hazát. Utóbbi ugyanis, mivel legutóbb Monacóban jachtozott, vélhetően tud késsel-villával enni, s ha közben üríthetnékje támad, kimegy a mosdóba, oda is a férfiszekcióba. Slotával kapcsolatban mindez nem biztos, legalábbis ilyen érzése támad az embernek a nagytermészetű férfiú majdnem minden közszereplése alkalmá­val. Ilyen szempontból viszont nem táplálhatok illúziók a kor­mányfővel, Robert Ficóval szemben sem, hiszen az ő szótára nem sokban különbözik a szóban forgó nemzeti paprikajancsiétól. Elég csak felidéznünk minapi nyűt színi szitkozódását, amelynek tár­gya épp Ján Podatek volt. Fico a szó szoros értelmében lehülyézte a minisztert, és kilátásba helyezte, hogy eltöri a derekát, ha legkö­zelebb is olyan, az egész szlovák kormányt lejárató ostobaságot követ el, mint szóban forgó monacói kiruccanása során. Amikor gyaníthatóan olyan információkat szivárogtatott ki pénzügyi be­fektetőknek, amelyek birtokában aztán azok akkorát kaszáltak, amiről egy közemhemek halvány sejtelme sem lehet... Első látás­ra ebből, mármint Fico szóban forgó cirkuszolásából is levonhat- nók persze a konzekvenciát, hogy ő is épp oly faragatlan tahó, mint Ján Slota. Korántsem biztos azonban, hogy Fico személyében egy zsigeri tahóval van dolgunk, amint gyaníthatóan Slota sem egy született hülye, amint azt egy szlovákiai magyar internetes hírportál olvasóinak többsége megítélte a minap. Sokkal inkább szerepjátszásról van ugyanis szó, amelynek közvetett népbutítás a célja. Pedig az efféle közbeszéd az egyébként is buta köznépnek szól. Annak a népes választóbázisnak, amelynek tagjai kizárólag érzelmileg képesek maguknak csillagot, vagyis kedvenc politikust választani. Szinte csak azért, mert az épp olyan keresetlenül képes velük kommunikálni, mint ahogyan ők beszélnek otthon a gye­rekkel vagy az asszonnyal. Nem utolsósorban a csaposokkal... Az efféle politikusi technika aztán persze igencsak alkalmas a köz­vetlen népbutításra is, hiszen a közvetítendő hazugságok a közné­pi, azaz a célközönség nyelvén hangzanak el. Fico tehát rendkívüli profiként hőbörgött hibázó miniszterére, holott ha valóban követ­kezetes és esetleg nem annak cinkosa, akkor szó nélkül útilaput köt a talpa alá. Fico viszont azért hülyézte le miniszterét a nyilvá­nosság előtt, mert eszében nem volt komolyan megbüntetni őt. Mi történt hát? Csak annyi, hogy a kecske is jóllakott, meg a káposzta is megmaradt. Fico kielégítette a tenyeres-talpas közönséget, és minisztere is megmaradt. Mármost, Ján Slota ugyanilyen módon terelgeti a saját nyáját. Azzal a korántsem elhanyagolandó kü­lönbséggel, hogy ő mint egy jó bűvész eleve összekacsint a birkák­kal, vagyis a közönségével, s mintegy előrebocsátja, csalni fog. Nem is olyan hülyeség tehát - mint amilyennek látszik -, hogy föl- pezsdül majd az élet az Európai Parlamentben, ha Slota belecsap a lecsóba, azaz elindul jövőre a választásokon... JEGYZET Városi kutyavilág JUHÁSZ KATALIN Legalább húsz éve nem sétál­tattam kutyát, ezért hálás va­gyok a sorsnak, hogy új mun­kahelyemen erre is lehetősé­gem adódott. Ismerjük a hely­zetet: pörgés, rohanás, sok munka, vadóc lelkű kutyus, „aki” hálás minden jó szóért, simogatásért. Neki sem jó ott­hon egyedül. Az irodában vi­szont nem mindenki nézi jó szemmel az ebet, akinek kö­szönhetően a gazdi is veszíthet népszerűségéből, ha együtt ér­keznek reggel, és előadják, hogy nem volt kire hagyni a kis drágát, hát behoztam, ellesz csendben itt az íróasztal alatt. Nos, ez nem mindig egyértelmű, a kis drága ugyan­is huszonkét kilós, és hiába „gyerek még”, mérete miatt so­kan tartanak tőle. Az sem igaz, hogy nyolctól négyig mozdu­latlan tud maradni egy asztal alatt. Rohangálni, játszani, ba­rátkozni akar, elvárja, hogy foglalkozzanak vele. így hát a minap fogtam a pórázt, és sétá­ra indultam vele a belvárosban. Mindkettőnknek új volt a hely­zet. Neki különben is minden új: a póráz, a szagok, a sok em­ber, akik közül jó néhányan füttyentenek, gügyögnek, híze­legnek neki, hiszen az eb gyönyörű, jó drága is volt, szó se róla. Minden második gyerek meg akar ismerkedni vele. A felnőttek pedig velem. Látszó­lag a kutyusról kérdezgetnek ezt-azt, valójában azonban arra kíváncsiak, hogyan viselkedhe­tünk ennyire bénán a korzón, például miért megy az ember arra, amerre az állat húzza. A szagok miatt van, magyará­zom, muszáj mindent megsza­golnia, még a járókelőket is. Pozsony belvárosában nem sok kertvendéglőbe ülhetünk be kettesben. A pincér azonnal jön és udvariasan elhesseget min­ket, holmi higiéniai előírások­ra, valamint a többi vendég nyugalmára hivatkozva. Fiatal barátom ugyanis a szomszéd asztaltársaságokat is végigsza­golja, végignyalja, sőt meg is mászná őket, ha hagynák. A boltokból is kinéznek minket, szóval marad a néhány apró park és a forró flaszter, általá­ban a kutya választ, hol szeret­ne időzni. A belvárost nem neki találták ki. Külsőbb kerületekbe viszont csak tömegközlekedési eszközzel juthatnánk el, ha a buszok, trolik és villamosok nem lennének reménytelenül tömve szinte minden napszak­ban. Úgyhogy elnyalunk egy fagyit, (enyém a puncs-vanília, övé az ostya), és kullogunk vissza az íróasztal alá. Két-há- rom óráig talán nyugtunk lesz ez után a fárasztó séta után... (Peter Gossányi rajza- Kisasszony, üljön be, és együtt megelőzhetjük az áremelkedéseket...

Next

/
Thumbnails
Contents