Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-18 / 141. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 18. Vélemény És háttér 7- Kedves képviselőtársak, azt javasolom, hogy a választási időszak végéig viseljünk szirénát. (Peter Gossónyi karikatúrája) A dolgot azzal sem lehet elütni, hogy a lakosság nagy része műveletlen Dublin, péntek 13. TALLÓZÓ NÉMET SAJTÓ Nem szabad elszigetelni Írországot, amiért elutasította a Lisszaboni Szerződést - véli Jean-Claude Juncker, Luxemburg miniszterelnöke. Az euróövezethez tartozó országok csoportjának vezetője a német Financial Times Deutschland (FTD) című üzleti-politikai napilapnak adott, tegnap megjelent interjúban óva intett attól, hogy az elutasítás miatt nyomást gyakoroljanak Dublinra. Juncker úgy vélte: különösen egyes nagyobb tagállamok részéről nincs meg a szükséges „érzékenység” Írország iránt. „Nem tudjuk megoldani a válságot akkor, ha az íreket szidjuk, vagy a sarokba állítjuk” - hangsúlyozta a luxemburgi miniszterelnök, akinek véleménye szerint Európára nézve végzetes lenne Írország kirekesztése. Pökhen- diség volna azt mondani az íreknek, hogy szavazatuk nem számít, mert egy kis országot képviselnek - fogalmazott a kormányfő, emlékeztetve arra, hogy ő maga is egy kis ország „szakértője”. „A kis országok nem szeretik, ha a nagyok kioktatják őket” - jelentette ki, hozzátéve: az EU-nak az írekkel együtt kell megtalálni a kiutat a válságból. A konzervatív Die Welt című napilapnak Juncker kijelentette: azzal számol, hogy a reformszerződés az eredeti ütemterv - azaz 2009. január 1. helyett - meglehetős késéssel lép életbe. Keddi német sajtóértesülések szerint az EU olyan javaslatokon dolgozik, amelyek eloszlathatnák az írek aggodalmait. A Financial Times Deutschland ennek kapcsán arról írt, hogy jegyzőkönyvek, illetve nyilatkozatok formájában igyekeznének választ adni az írországi aggodalmakra, különös tekintettel a nemzeti szuverenitás „érinthetetlenségére”. Ezek az állásfoglalások az újság szerint magukban foglalnák annak határozott ki- nyilvánítását, hogy a szerződés nem törvényesíti a terhességmegszakítást amitől az írek a legjobban tartanak -, továbbá nem vonja kétségbe az írek jogát az Európai Unió egyes adózási szabályainak meg- vétózásához. (mti) A zöld sziget egy fekete pénteket szolgáltatott az égszínkék (sárga csillagokkal) Európai Uniónak. Egyesek fellélegeztek, mások lélegzetüket visszafojtva figyelnek, jórészt tanácstalanul csóválva fejüket. Újra bebizonyosodott: „habár felül a gálya és alul a víznek árja...” GÁL ZSOLT 2001-ben az urnákhoz járuló ír szavazópolgárok többsége egyszer már leszavazta az Európai Unió alapszerződésének (abban az időben Amszterdami Szerződés) tervezett módosítását (Nizzai Szerződés). Akkor - az európai országok és a hazai politikai elit nyomásának következtében - az írek egy megismételt népszavazáson végül is igent mondtak a változtatásokra. Főleg azzal sikerült jobb belátásra bírni őket, hogy a szerződés elutasításával ellehetetlenítették volna az EU keleti irányú bővítését. Az írek, bár komoly fenntartásaik voltak, nem akartak a bővítés kerékkötői lenni, ezért a Nizzai Szerződés „második olvasatban” átment a népszavazáson. Most, hét évvel később ennek a szerződésnek az újabb módosítását (amelyet ezúttal „Lisszaboninak” neveznek) kellett volna elfogadniuk az ír választóknak, csakhogy a megjelentek többsége újra nemet mondott. Az újabb ír nem jól szimbolizálja azt, hogy az európai választók - ha úgy tetszik, a „nép” - milyen távol kerültek a politikusaiktól, akik elvileg őket képviselik. A politikai elit nagy része által támogatott európai alaptörvények (Nizza, alkotmányos szerződés, Lisszabon) folyton megbuknak, ha népszavazáson a polgárok dönthetnek a sorsukról (ír, holland, francia referendumok). A nép elutasítására azonban általában az a politikai elit válasza, hogy új, megismételt szavazást ír ki, bízva a ,jó” eredmény megszületésében, vagy az elutasított szerződést kicsit átalakítva megpróbálja a nép háta mögött, annak megkérdezése nélkül elfogadni. Az ezredfordulón az európai konvent egyik deklarált célja az volt, hogy az unió bonyolult működési mechanizmusait leegyszerűsítse, érthetőbbé tegye a széles közvélemény számára, közelebb vigye az emberekhez. Ehelyett az alkotmányos szerződés tervezete egy nagyon bonyolult, több száz oldalas, száraz, még a szakértők számára is nehezen értelmezhető dokumentum lett. Ezt a francia és a holland választók egy népszavazáson elutasították, a ratifikációs folyamat megfeneklett. Számos uniós tagállam megkönnyebbüléssel fogadta a hírt (ha ezt nem verték is nagydobra), mivel már előre attól félt, hogy saját közvéleménye is hevesen ellenezné az EU-al- kotmányt, s így kapóra jött nekik, hogy a francia és holland kudarc után nekik már nem kell az elfogadást erőltetni (ír, brit, cseh, lengyel stb. hozzáállás). Az európai politikusok ahelyett, hogy a lakosság számára érthetőbb, elfogadhatóbb (azaz jóval egyszerűbb és rövidebb) szöveggel álltak volna elő, úgy döntöttek, hogy az EU-alkotmány szövegét némi kozmetikai változtatással megpróbálják csendben, a választók háta mögött a parlamentekben elfogadni. Csak egyetlen olyan tagország volt, ahol az immár Lisszaboni Szerződésnek nevezett dokumentumot népszavazásra kell bocsátani, mert azt a helyi alkotmány megköveteli: Írország. Aligha lehet most arra hivatkozni, hogy egy kis négymilliós ország ellenkezése nem akaszthatja meg az ötszáz milliós unió fejlődését. Lisszabon ugyanis még legalább fél tucat másik tagállamban is megbukott volna, ha népszavazást mernek kiírni róla. Inkább a politikusok tervei és a lakosság félelmei közötti szakadékszerű különbség áthidalásának lehetséges módjain kellene gondolkozni. A dolgot azzal sem lehet elütni, hogy a lakosság nagy része műveletlen, fogalma sincs, miről szavazott. Bár a népszavazás egyes esetekben veszélyes lehet és kerülendő (például az állami bevételek esetében), olyan alapkérdésekben, amelyeket az uniós szerződések érintenek, igenis legitim lehet a lakosság megkérdezése. Ennek a megkérdőjelezése a népszuverenitás, ezáltal a demokrácia megkérdőjelezését jelenti, és a „rólunk, de nélkülünk” elv irányába viheti el az uniós politikát, tovább mélyítve a szakadékot a közvélemény és a politikai elit között. Ezek az alapvető problémák nem kerül- hetőek meg az ír kudarc utáni kiútkeresés során. Az RMDSZ egyelőre nem kezdeményez megegyezést az MPP-vel, Szász viszont szorgalmazza Mind a két magyar párt elégedett MTl-lSMERTETÉS Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke szerint az őszi parlamenti választásokon a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) szüksége lesz a kiegyezésre az MPP-vel, az RMDSZ szerint azonban egyedül is elérheti a parlamenti küszöböt- derül ki a romániai magyar sajtó tegnapi számaiból. Az RMDSZ-nek a két fordulóban megrendezett választásokon összesen 184 polgármesteri széket sikerült meghódítania. Igaz, ez kettővel kevesebb, mint amennyit a négy évvel ezelőtt rendezett helyhatósági választásokon nyert. Az MPP összesen 11 polgármesteri, 19 megyei és 489 helyi önkormányzati mandátumot szerzett. A mostani helyhatósági választások eredményei irányadóak az őszi megmérettetés esélyeit illetően is. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint az RMDSZ 184 és az MPP 11 polgár- mesteri tisztsége világosan mutatja a két politikai alakulat súlyát. Szász Jenő is elégedetten nyilatkozik. Abukaresti Új Magyar Szónak (ÚMSZ) elmondta: ahhoz képest, hogy alakulatát csak három hónapja jegyezték be, eredményeik jónak mondhatók. Akadt olyan település, ahol csak néhány százalékon múlott az MPP jelöltjének győzelme - fűzte hozzá. Erre alapozva szorgalmazta, hogy az alpolgármesteri és a megyei tanácsi alelnöki tisztséget az MPP jelöltjeinek engedje át az RMDSZ-es többség ott, ahol a szövetség nyerte el a vezető tisztségeket. „Arra kérem az MPP-s polgármestereket is, hogy lehetőleg RMDSZ-es alpolgármesterrel dolgozzanak együtt” - mondta Szász, hangsúlyozva azt is, hogy szerinte az őszi parlamenti választásokon „szükség van a kiegyezésre, összefogásra a két magyar párt között”. Az erdélyi Krónika úgy fogalmaz: az RMDSZ egyelőre nem kezdeményez tárgyalásokat az MPP-vel. Utal Markó nyilatkozatára, amelyszerint a parlamenti választásokon az RMDSZ anélkül is eléri a bejutási küszöböt, hogy szövetkezne a másik magyar párttal, noha egy saját listákkal induló párt elvehet bizonyos számú szavazatottőle. Markó szerint még nem döntötték el, hogy újrakezdik-e a tárgyalásokat a „nagyon gyenge” eredményt elért polgári alakulattal. Mint mondta, az RMDSZ nem az MPP-t akarja meggyőzni, hanem annak szavazóbázisát. KOMMENTÁR Pótcselekvés CZAJL1K KATALIN A parlament tegnap nem hagyta jóvá a fiatalkorúak alkohol- fogyasztását szabályozó törvénymódosítást, amelyet Ivan Gašparovič államfő adott vissza a törvényhozásnak. Ez jó hír. Még akkor is, ha nyilvánvaló, Gašparovičot nem szakmai, még csak nem is politikai, hanem zsigeri indítékok vezérelték. A fiatalkori italozást szankcionáló törvénymódosítás ugyanis a HZDS konyhájából származik, s tudvalévő, hogy a Mečiar- pártból egykor kivált Gašparovič és az „anyapárt” közti kapcsolat azóta is feszült. Legutóbb a Horváth György alkotmánybíró lemondatása kapcsán szólalkoztak össze, s várható, hogy a közelgő államfőválasztással (Mečiar továbbra is lebegteti, újra harcba száll a posztért) csak szaporodni fognak a csaták. Ezúttal mégis helyeselhetjük Ivan Gašparovič döntését. A szóban forgó jogszabály ugyanis tipikus példája az olyan jogi normának, melynek alkotói fittyet hánynak „művük” megvalósíthatóságára és reális hatásaira. Az állam így azt a hamis látszatot kelti, hogy hatékonyan kezel egy komoly társadalmi problémát, a valóságban azonban puszta porhintésről, s a kérdés alapvető meg nem értéséről van szó, amely pont, hogy megakadályozza a probléma érdemi kezelését. Mert gond, az van, az biztos. Egyre több fiatal s egyre korábban próbálja ki az alkoholt. Sőt, nem csak az alkoholt - a cigarettát és a drogot is. Bár mindhárom termék eladását fiatalkorúaknak (a drogot pedig teljesen) tiltja a törvény. Méltán felmerül a kérdés, hogy ha az állam képtelen hatékonyan ellenőrizni ennek az előírásnak a betartását, hogyan lett volna képes például arra, hogy lecsapjon az otthon italozó gyerekekre. A törvényalkotók persze erre is találtak megoldást: a kivitelezhetetlen kötelezettségeket rátestálták volna az önkormányzatokra, mint annyi más esetben. Közben nyilvánvaló, hogy a jogszabályi tiltás önmagában képtelen kezelni egy bonyolult társadalmi-szociális-pedagógiai hátterű problémát. Remek, ha az állam foglalkozni akar ezekkel a témákkal, ennek azonban csak akkor van foganatja, ha a törvényi szabályozás, tiltás, büntetés meghatározását komoly elemző munka előzi meg, amely a jelenség gyökereire is megpróbál fényt deríteni. Ellenkező esetben a törvényalkotás nem más, mint jobb esetben a törvényhozók jó szándékú, ám a valóságtól teljesen elszakadt ténykedése, rosszabb esetben pedig pótcselekvés, amely képmutató módon a társadalom gondjaival való törődést hivatott mímelni a választók számára. JEGYZET Sárisápig jutottak JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Sárisápon - a község honlapja szerint - virágzik a turisztika, ami nem is csoda, hiszen a település megfelelő távolságra van mind Budapesttől, mind Esztergomtól. Ez a jegyzet mégsem a település nevezetességeit szeretné számba venni. Évek óta virágzik ugyanis tájainkon a termékbemutató turisztika, amely elsősorban az idősebb, ezáltal védtelenebb polgártársainkat pécézte ki magának. Azokat a nyugdíjasokat, akik annak idején, a szocializmus fénykorában még eljutottak a Balatonra és egy-két szocialista országba, de a rendszerváltás után ezek a kirándulások - főleg anyagiak híján - megszűntek. Ezért is oly hívogatóak azok a szórólapok, amelyek nagyon olcsó pénzért a látnivalók mellett még finom ebédet és ajándékokat is ígérnek. Nem beszélve a különböző csodaedényekről és kenceficékről, amelyeket csakis ott és akkor, egyszeri kiváltságos áron meg lehet vásárolni. Hogy aztán az egy ebédet is alig kibíró csodaedényért hiperkedvezmé- nyes áron is háromszor annyit elkérjenek, mint amennyiért azt egy átlagos kisvárosi boltban beszerezheti az ember. De fő az üzlet. Ennek az ajánlatnak dőlt be, immár sokadjára anyám is, aki életében még utoljára Budapestre szeretett volna elmenni mindössze száz koronáért. A kényelmes autóbusz mellett reggelit, ebédet, utazási csekket és ajándékot is ígértek. De ami ieginkább vonzotta a főleg nyugdíjasokból álló csapatot, az a budapesti állatkert volt. Az utazás tényleg kényelmes volt, s mellesleg igen hosszú is, ugyanis Rimaszombatból Budapestre Sárisápon át tervezte meg a cég az utat, s ez csaknem a háromszorosára növelte meg a Rimaszombat és Budapest közötti normális távolságot. Mire Sárisápra érkezett a társaság, az óra már elütötte a delet, s fel is szolgálták a tényleg finom ebédet. Mire azonban befejeződött a termékbemutató, az óra már négy felé járt, ezért a sofőr bejelentette, hogy az érdeklődők a budapesti állatkert helyett elégedjenek meg Sárisáp nevezetességeivel. Egyébként is, ilyen kevés pénzért örüljenek, hogy ennyit is kapnak - tette hozzá nyomatékosítva a döntését. Az átvert kirándulók ugyan mérgelődtek egy sort, de belátták, hogy manapság száz koronáért tényleg nem várhatnak csodát. Kárpótlásul azért betérhettek az egyik esztergomi szupermarketbe. Anyám azzal jött haza, hogy soha többet nem dől be az efféle ajánlatoknak, de lefekvés előtt még megkérdezte: feladtam-e a kirándulópapírt Bécs- be. Lehet, hogy csak Ligetfaluig jutnak el, de 129 koronáért ugyan mi mást várhat el egy kisnyugdíjas.
