Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-14 / 138. szám, szombat

12 Szalon ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 14. www.ujszo.com SZALON-TÉMA Örök bűnbak? Wolfgang Behringer német történész dél-németországi példákon szemléltette, hogy a boszorkányüldözés akkor erősödött fel, ha a la­kosságot valamilyen szerencsétlenség (éhínség, járvány, természeti csapások) sújtotta. A zsidóság száműzetése, üldöztetése évezredek­kel a boszorkányüldözési hullámok előtt kezdődött, s a középkor­ban, majd később is sokan szenvedtek máglyahalált koholt vádak alapján. A középkorban megjelent vérvád (mely szerint a zsidók ár- tadan keresztények vérét veszik) még a 19. században is tovább élt, a tiszaeszlári vérvád kapcsán például a civilizált Európa figyelme meglepődve fordult Magyarország felé. Sokat elárul a mai magyar társadalom állapotáról, hogy 2007-ben a szélsőjobboldali sajtó ismét vérvádról cikkezett a körmendi gyil­kosság kapcsán, a bűnbak ezúttal a szombathelyi Traubisoda tulaj­donosa lett. A boszorkányüldözés már rég a múlté, a zsidóság bűn­bakszerepe azonban máig megmaradt. A holokauszt szörnyűségei után sokan azt remélték, hogy az antiszemitizmus is a múlt részévé válik, de a kommunista időszakban is lappangó eszme az 1989-es rendszerváltás után tájainkon ismét felszínre tört, s napjainkban már egyre ijesztőbb jelenségeknek lehetünk tanúi. A beteg eszme a fiatalokat is megfertőzte: bizonyos zenekarok, énekesek és más mű­vészemberek is mutatják a rossz példát. A holokauszttagadók tábora is egyre növekszik, annak ellenére, hogy hatalmas mennyiségű írott, képi és hanganyag őrzi e szörnyűséges korszak emlékét. Nagyon ke­gyetlen dolog ez a zsidósággal szemben, különösen ha figyelembe vesszük: a túlélők még itt vannak közöttünk. De nem csak a holokauszt túlélői, köztünk élnek még a bűnösök is, sokan közülük nyugodt körülmények között tengetik életüket. Ők magas kort érhet­tek meg, nem úgy, mint a sok halálra ítélt ártatlan gyermek, akik fel sem fogták, mi történik velük, szinte még meg sem ismerhették a vi­lágot. Számukra nem adatott meg a jövő, mert egy ordas eszme ne­vében füstté váltak az ördögi terv szerint működő, jól megszervezett halálgyárakban. Ki hitte volna, hogy a sors nagyon furcsa fintora­ként éppen egy Auschwitzban szolgálatot teljesítő SS-tag, Oskar Gröning lesz az, aki nyilvánosan vitába száll a holokauszttaga- dókkal! „Megpróbálták bebizonyítani, hogy amit saját szememmel láttam és Auschwitzban tapasztaltam, az egy nagy-nagy tévedés, hogy csupán hallucináltam, mert az egész meg sem történt” - nyüat- kozta. A nyolcvanas éveiben járó Gröning ezért döntött úgy, hogy le­jegyezi élettörténetét, és a BBC-nek interjút is adott, amelyben a kö­vetkezőket üzente a holokauszt tagadóinak: „Szeretném, ha hinné­nek nekem. Láttam a gázkamrákat, láttam a krematóriumokat. Lát­tam a máglyákat. Ott voltam a rámpán, amikor a szelekcióra sor ke­rült. Szeretném, ha elhinnének nekem, hogy mindezekre sor került, mert én ott voltam.” (Laurence Rees: Auschwitz. A nácik és a „végső megoldás”. Budapest, Alexandra, 2005,295-296.) Sajnos a zsidók világuralmi törekvésének mítosza sem lett a múl­té, az egykor az orosz titkosszolgálat által politikai célokból kreált és hamisított Cion bölcseinek jegyzőkönyvei ma is milliós példány­számban terjednek a világon különböző nyelveken, annak ellenére, hogy rég kiderült, müyen ocsmány hamisításról van szó! Vlagyimir Burcev egykori orosz szociálforradalmár még 1938-ban orosz nyel­ven megjelent könyvében tudományos hitelességgel mutatta be a hamisítás eredetét és körülményeit (A Cion bölcseinek jegyzőköny­vei közönséges hamisítvány. [Racskovszkij fabrikálta, Hitler tette vi­lághírűvé A Cion bölcseinek jegyzőkönyveit] Oreste Zeluk, Editeur, Paris, 1938) A jegyzőkönyv lényegében Márnice Jolié francia szerző 1864-ben megjelent szatirikus művének, a Párbeszéd a pokolban Machiavelli és Montesquieu között átirata. Machiavelli elmagyaráz­za III. Napóleonnak, hogyan ragadhatja magához a hatalmat. A ha­misítványban ezt átírták a zsidókra. A hírhedt jegyzőkönyv 1999- ben megjelent Magyarországon is. Az egykor politikai célokra létre­hozott hamisítvány ma is a bűnbakképzés eszköze. Kevesen tudják, hogy a Svájci Náci Front ellen a jegyzőkönyv terjesztéséért a svájci hitközség nevében Georges Brunschvig ügyvéd pert indított, s 1935- ben a búóság kimondta, hogy a jegyzőkönyv hamisítvány. Hadassa ' Ben-Itto Lengyelországból származó izraeli jogász 1999-ben magya­rul is megjelent Máig élő hazugság. A Cion bölcseinekjegyzőkönyvei cáfolata című kötetéből (Budapest, Kredit Kiadó, 1999) minden megtudható, amit erről a hamisítványról és utóéletéről tudni lehet. Az antiszemitákat jól jellemzi, hogy meggyőződésüktől sem ész­érvekkel, sem pedig bizonyítékokkal nem lehet őket eltántorítani, minden üyen kísérletre általában agresszíven reagálnak. Beteg esz­méiket napjainkban a technika legújabb vívmányának, az internetnek a segítségével még gátlástalanabbik és hatékonyabban terjeszthetik, s fertőzhetik meg az erre fogékony embereket, köztünk nagyon sok fiatalt. Az újnáci szervezetek pedig egyre bátrabban ma­síroznak. Elszomorító és aggasztó, hogy a kisebbségi magyarok kö­rében is hódít az antiszemitizmus, már megjelent ún. szlovákiai ma­gyar weboldalakon is. Elgondolkodtató, hogy amikor a szlovák jobboldali szélsőségesek gyűlöletének célpontjai között más kisebbségekkel együtt mi ma­gunk is ott vagyunk (ami természetesen nagyon felháborító), nyu­godt lelkiismerettel utáljuk vagy gyűlöljük az ugyancsak kisebbség­ben élő más csoportokat, s persze a szlovákokat se szeretjük különö­sebben. Az egykori szocialista tábor országaiban egyre aggasztóbb méretek ölt az idegen- és kisebbségellenesség, (múlt ahogy a más­képp gondolkodókkal szembeni intolerancia is), a nacionalista poli­tikusok műidig szívesen húzzák elő időnként ezt a kártyát. (L. Juhász Ilona) Akad olyan középiskolai tanár, aki nem hajlandó átlépni a zsinagóga küszöbét diákjaival, s óráiról szinte elma Konferencia a holokausztoktatásról Az antiszemitizmus és a holokauszttagadás terjedé­sének veszélyét felismerő lelkiismeretes pedagógu­soknak és szakembereknek köszönhetően több helyen is beépítették a tananyagba a holokausztoktatást, vagy külön program keretében foglalkoznak a témával. L. JUHÁSZ ILONA Egyébként szinte minden tan­tárgyba beépíthető, hiszen talán nincs is olyan terület, ahol a zsidó­ság ne alkotott volna valami fonto­sat: a tudománytól az úodalomig a magyar kultúra szerves részévé váltak. Számos kitűnő módszer és prog­ram született már, ezeket mutatták be május utolsó két napján és június 1-jén Komáromban a holokauszt oktatásával foglalkozó szakembe­rek a szlovák és magyar gyakorló pedagógusoknak, valamint a téma úánt érdeklődőknek a Komáromi Zsidó Hitközség Pinchas leb Frie­den Oktatási Központja által szer­vezett Ways - Utak - Cesty címmel megtartott háromnapos tanácsko­záson. A konferencia szlovák és ma­gyar nyelven folyt, a szinkrontolmá­csolást a ma Budapesten élő, Vág- sellyéről származó Vadász Magda végezte mesteri módon. Sok egyéb mellett a program része volt a dél­komáromi Jókai Mór Gimnázium­ban látható Anne Frank-vándorkiál­lítás megtekintése is, ám itt rendha­gyó módon nem pedagógusok kala­uzolták a látogatót, hanem Anne Frank kortársai, maguk a diákok. A koncentrációs táborban mártírha­lált halt Anne életéről szóló doku­mentumfilmet ugyancsak ők vezet­ték be. A vándorkiállítással kapcso­latos tapasztalatokról a program úányítója, Hédi Fanni egyetemista számolt be a konferencia résztvevő­inek. O egyetemistaként a budapes­ti Holokauszt Emlékközpont ön­kéntes munkatársa, s maga is részt vett a tárlatvezető diákok képzésé­ben. Az Anne Frank életét bemutató magyar-angol nyelvű kiállítás anyaga könnyen mozgatható, en­nek köszönhetően már több iskolá­ban is bemutatták, s a kiállítás meg­tekintése után számos diák elolvas­ta Anne naplóját. A szóban forgó konferencián a két főszervező, a ko­máromi házigazda Paszternák And­rás és Tamás is bemutatta közös ok­tatási programját, amellyel már több dél-szlovákiai iskolában meg­fordultak, de készítettek oktatási programot pedagógusok és felnőt­tek számára is. A ma alig több mint ötven tagot számláló Komáromi Zsidó Hitköz­séggel kapcsolatban mindenkép­pen meg kell említenünk, hogy a környékbeli zsidóság egyfajta szel­lemi központjának tekinthető, ha­vonta - már tizenkét éve - megjele­nő Hitközségi Híradójuk a széles környék eseményeinek egyfajta krónikájává vált, előfizetőik van­nak szerte a vüágban. Létrehoztak egy, a komáromi és a környékbeli zsidóság történetét bemutató mú­zeumot, valamint a zsidóság kultú­rájához, történetéhez kapcsolódó gazdag könyvtárat is. A holokauszt előtt vúágzó komáromi hitközség 2170 tagot számlált, közülük több mint kétezren mártírhalált haltak. A komáromi zsidóság külön tragé­diája, hogy 1945 januárjában a he­lyi nyilasok 114 zsidót gyilkoltak meg, zömüket a Dunába lőtték. E szörnyűségek ellenére az antisze­mitizmusnak ma is vannak hívei a városban. A zsinagóga falán 1992- ben felavatott holokauszt-emlék- táblát ellopták, a 2005-ben elhelye­zett új emléktáblára az idén horog­keresztet festettek, s ami különö­sen aggasztó: akad olyan középis­kolai tanár, aki nem hajlandó átlép­ni a zsinagóga küszöbét diákjaival, s óráúól szinte elmaradhatadanok a zsidóellenes megjegyzések... és sajnos még folytathatnánk a sort. A nyilasok által legyilkolt zsidók eml r alussza s: lUt ZSIDÓ i életét a sí a kioltotta ILÉKlihFT

Next

/
Thumbnails
Contents