Új Szó, 2008. június (61. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-12 / 136. szám, csütörtök
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. JÚNIUS 12. TALLÓZÓ NEW LIGHT OF MYANMAR Mianmar 911 külföldi segélymunkásnak adott beutazóvízumot azóta, hogy a Nar- gis ciklon május elején lecsapott az országra - adta hírül az állami sajtó. Az ENSZ és nemzetközi humanitárius szervezetek azzal vádolták az országot irányító katonai juntát, hogy cserbenhagyta a természeti katasztrófa 2,4 millió túlélő kárvallottját, mert az első három hétben egyeden külföldi segélymunkást sem engedett be. A New Light of Myanmar című hivatalos újság számolt be a külföldieknek kiadott vízumokról. 458 vízumot kaptak ENSZ-alkal- mazottak és nyugati humanitárius szervezetek munkatársai, 357-et délkelet-ázsiai országok segélyezésben közreműködő állampolgárai, 96-ot egy nemzetközi segélykonferencia résztvevői. (mti)- Az átállást az euróra lazán túlélem, de belehalnék, ha át kellene állnom a kímélő étrendre. (Peter Gossányi karikatúrája) Fonák helyzetet teremt, hogy az amerikaiak az orosz Szojuzokra és Progresszekre lesznek utalva Orosz-amerikai űrpóker „Majdnem öt éven keresztül Oroszországtól fogunk füg- geni, és az Egyesült Államok számára szörnyűség ilyen helyzetbe kerülni.” Michael Griffin NASA-főnök kifaka- dása abból az alkalomból került nemrég a The Washington Post hasábjaira, hogy az amerikai fővárosban döntés született: „nyugdíjazzák” a többször felhasználható, pilóta vezette űrjárműveket, a repülőgép és az űrhajó kombinációját megtestesítő space shuttle-okat. MT1-HÁTTÉR A meglevő három űrsiklót 2010-ben kivonják a forgalomból, szerepüket az Orion űrhajók veszik át, de ezek csak 2015-től állnak munkába, addig az amerikai űrhajósok orosz űreszközökre lesznek utalva... Nem jó hír ez az 1958. október 1-jén washingtoni székhellyel megalapított NASA (Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Igazgatóság) számára, amely idén fél évszázados jubileumának megünneplésére készül. Amerika természetesen nem veszíti el két év múlva az egyik vezető kozmikus hatalom státusát. A Nemzetközi Űrállomáson (ISS) megmarad a részlege, amelybe dollármilliár- dokat fektetett, megmarad az oroszt négyszeresen meghaladó műholdállománya, megmaradnak nagy teljesítményű rakétái, űrrepülőterei és - természetesen - gazdag űrhajózási-űrkutatási tapasztalatai. A három amerikai űrsikló (Endeavour, Atlantis, Discovery) közül az első néhány hete vitte fel a Nemzetközi Űrállomásra a japán „részleget”, ezzel Föld körüli pályára került immár mind az öt közreműködő - az Egyesült Államok, Oroszország, Európa, Kanada és Japán - részegysége. Az űrsiklók még összesen tizenegy alkalommal emelkednek a magasba „nyugdíjaztatásukig”, amelyet teljesítményi, biztonsági és pénzügyi okok indokolnak. Persze nem merült feledésbe a döntés kapcsán a Columbia 2003-as tragédiája sem. Mindazonáltal fonák helyzetet teremt, hogy az amerikaiak az orosz Szojuzokra és Progresszekre lesznek utalva egy fél évtizeden keresztül. Bili Nelson, az amerikai szenátus NASA-ügyekben illetékes bizottságának elnöke szerint „valósággal árulásról kell beszélni, hiszen az Egyesült Államok jelentős kozmikus fölényéről kénytelen lemondani”. Az orosz űrhajózási csúcsszerv, a Roszkoszmosz a jelek szerint elégedett az előállt helyzettel: 2009-2011 között hat utasszállító és három teherűrhajót szállít Amerikának. Építésük részben már megkezdődött az Enyergija mamutvállalat üzemeiben. Hét- százmillió dolláros ügyletről van szó, de ez nagyjából az önköltséggel összevethető, nem is számítva a dollár árfolyamesését. A Nemzetközi Űrállomás amerikai részlegével kapcsolatos szállítási szolgáltatásokra a NASA 2,6 milliárd dollárt irányzott elő a 2009-2013 közötti időszakra. A döntés az amerikai kongresszus kezében van. A washingtoni törvényhozás lépéskényszerben van, ha nem akar nemcsak saját, hanem orosz szállítási alkalmatossági eszközökről is lemondani. Moszkva katonai sajtója nem tagadja, hogy az előállott helyzetet kívánatos maximális mértékben az orosz érdekeknek megfelelően kihasználni, egyebek között a nemzetközi problémákról várható amerikai-orosz tárgyalásokon. Gazdasági szempontból indokolt az Egyesült Államokból jövő pénzt új orosz űrhajózási technika kidolgozásába fektetni, nehogy az Egyesült Államok helyzetébe kerüljön, „elveszítve pilóta vezette független hozzáférését a világűrhöz”. Végül nem felesleges emlékeztetni arra sem, hogy amerikai rakéta orosz hajtóművel először 2002-ben emelkedett a magasba, 2007 derekán pedig több mint félszáz orosz gyártmányú RD-180- as rakétahajtómű „szállt partra” az Egyesült Államokban Atias-3 és Atlas-5 típusú hordozórakétákban való hasznosításra. KÉZ,IRAT Kampányfilm MIKLÓSI PÉTER Ezúttal, csütörtöki igémben, a populista kampánytól való viszolygásra, undorodásra szeretném felhívni a figyelmet. E témában a magamfajta finnyás megfigyelők jobbára négy ponton adnak hangot orrhuzigálá- suknak: a nemes törődés zizegő sztanioljába csomagolt olcsó kampány unalmas; minden kampányban mindenki csak lózungokat ígérget; minden kampányfogás átlátszó; minden magamutogató kampány ostoba. Berzenkedésemben nem is az a lényeg, hogy magára vessen, aki tokkal-vonóval lenyeli a bárgyú kampányfogásokat, hanem inkább az a dolgok fácitja, hogy a kormány(fő) kedvenc elfoglaltsága az értelmetlenségig illuzórikus látszatpolitizálás. Mert mi az, ha nem közhelyes szemfényvesztés, amit az utóbbi napokban ingyencirkuszként teátrálisan ránk tukmál a minisztériumról minisztériumra „ellenőrzésekre” zarándokló miniszterelnök. (Egyáltalában: miért e búcsújárás? Tán a kormányüléseken nem találkozik a minisztereivel? Vagy ott nem felállva fogadják amikor belép - mint volt ez szokás Magyarországon Orbán Viktor miniszter- elnöksége idején?!) De e dilemmák maradjanak a csúcspolitika titkai, számunkra az legyen szembeszökő, hogy a kormányfő itt és most - a precíz szakpolitika exponálása helyett - a nép nevébenjár miniszterei nyakára. Kontrollra. Óhozzájukszól, rájuk is pirít, úgy, hogy a pómép is lássa, megértse. Például Harabin igazságügyi minisztert a perek felgyorsítására, a búói munka javítására utasítja; Kaliňák belügyminiszternek a bűnözés elleni harc eredményességénekjaví- tását ajánlja; Mikolaj oktatási miniszter osztályzata 1-es, hiszen legfőbb sikere a nemzeti ügy forszúozása meg a szlovákórák számának emelése a nemzetiségi iskolákban. Hogy eközben egyetlen magyar iskolának sem jut egy másik minisztériumban támogatás az uniós pénzekből? Ez szóra sem érdemes baga- tell, ettől még kijár a vállverege- tés az ott illetékes tárcavezetőnek. Elvégre bánja a kánya, hogy rozoga iskolában tanul többnyire közös fedél alatt a roma és a magyar gyerek, azokra úgysem szakad rá a tető, hiszen csalánba nem üt a mennykő... És persze a kormányfői vizit során dicséret illeti Kubiš külügyminiszter urat is, mert a minden hájjal megkent karrierdiplomata rókalelkűségével fújja a szlovák-magyar haragszomrád parazsát. A fő dolog, hogy e vizitsor közben peregnek a kamerák, isszák a miniszterelnöki szavakat a mikrofonok. Nos, vajon micsoda mindez, ha nem egy végtelenített szocialista kampányfilm? Főszereplője a minisztereit ráncba szedő kormányfő, zsánere az öntömjén- zés, a cselekménye fából vaskarika. És jelzés az ellenzéknek: szívhatjátok ájulásig, mi már az országiás félidejében a szolidaritás szószával leöntött korai hajrát nyitottunk. Nehogy majd 2010-ben vegye észre a polgár, hogy a szerény igényű megélhetés költségeihez is kevés a pénze és az átiagnyugdíj még fájóbban csekély, vagy hogy a strukturális reformok elkerülhetetlensége révén a kereső rétegnek előbb- utóbb veszélyben a munkahelye. No meg azért is jó e korai hajrányitás, mert a nacionalista hőzöngésre fogékony populáció most nagyjából zsebben van, így sem ma, sem azután nem kíván eligazodni az ügyes manipulációk, nagyotmondások hálójában. Inkább lelkendezzünk, elvégre ha lúd, legyen kövér! Feledkezzünk meg a józan észről s próbáljuk meg élvezni a dolgot. Az én ötletem eme remek produkcióhoz, hogy e kampányfilm egyik epizódja szóljon arról: csinálhassanak maguk alá olcsóbban, áfamentesen a csecsemők. Egyébként tényleg, miért ne? És miért csak ők? KOMMENTÁR A közös ló háta MAL1NÁK ISTVÁN Európa feltartóztathatatlanul közeledik a mind szorosabb egységesülés felé, egyre több kérdésben a brüsszeli bürokrácia fog dönteni a tagországok helyett. Ha a Lisszaboni Szerződésről rendezett mai írországi népszavazáson esetleg a nem szavazatok lesznek többségben, az is csak lassíthatja ezt a folyamatot, meg nem állíthatja. Lesz tehát az uniónak közös elnöke, külügyminisztere, és még hosszan lehetne sorolni. A dolog hátulütője, hogy ezek az urak például a világpolitika legfontosabb vagy elvi kérdéseiben nem tudnak majd egységes uniós álláspontot képviselni, hanem csak a legbefolyásosabb csoportok érdekeit. Biztosan eljutunk oda, hogy míg most csak a szlovák külpolitikáért felelős személyiségek bakugrásaiért kell szégyenkeznie az embernek, a jövőben egyes uniós döntések miatt is pironkodhatunk. Érzékletesen szemlélteti ezt a Kuba kapcsán kirobbant vita is. A spanyol-francia nyomásnak engedve a szlovén elnökség a múlt héten javasolta a Kuba elleni szankciók teljes eltörlését és a kapcsolatok normalizálását, úgy, mint bármely más demokratikus országgal. Az érvelés szerint ezzel támogatnák a Raúl Castro-féle új kubai vezetést és reformjait. Ez a megközelítés alapvetően hibás. Először azért, mert Raúl a bátyja majd fél évszázados diktatúrájának egyik legfőbb támogatója volt az ország második embereként, és a pár „új” arctól a felsőbb vezetésben még nem újult meg a rendszer, a hatalmi struktúrák a régiek. Másodszor: egyenesen nevetséges reformnak nevezni azt, hogy engedélyezték az átiagkubai számára a mobiltelefonok, DVD-lejátszók vásárlását, a szobafoglalást az olyan szállodákban, amelyeket eddig csak külföldiek használhattak. Az anyagi lehetőségeket tekintve az átiagkubai ugyanis aligha tud élni ezekkel a „vívmányokkal”. Az emberi jogok elnyomásáról és arról, hogy még mindig több tucat politikai fogoly van a kubai börtönökben, már nem is beszélve. Brüsszeli diplomáciai források kedden közölték, az uniós tagországok közeljutottak a szankciók eltörléséről szóló megállapodáshoz, olyannyira, hogy a külügyminiszterek a jövő hétfőn akár rá is bólinthatnak. Jelzésértékű, hogy ezt akkor közölték, amikor a szankciók legkövetkezetesebb hívének számító amerikai elnök épp az unió vezetőivel tárgyalt. Egyébként a tagországok megosztottak, a szlovén tervezet néhány támogatójával szemben a volt szocialista országok inkább ellenzik, Csehország, a kubai disszi- densek fő támogatója még vétóval is fenyegetőzik. Prága a tárgyalásokat nem zárja ki, de a szankciók eltörlését komoly feltételekhez, az igazi rendszerváltáshoz köti. A harmadik csoportot a közömbös tagországok alkotják. Igaz, Kuba nem nevezhető fontos világpolitikai problémának, hanem „csak” elvinek. Ettől függetlenül kiábrándítóan elvtelen döntés lenne, ha az unió szalonképessé tenné Fidel Castro örökösét. FIGYELŐ mmmmmmškgmmmmmrnmmmtiímmmmimmmmim Szabad és felelős társadalom Oroszország bármely jövendő amerikai kormányzattal kész konstruktívan együttműködni, mivel átérzi, milyen hatalmas a két ország felelőssége a nemzetközi stabilitás és biztonság fenntartásában - jelentette ki Dmitrij Medvegyev az Orosz Sajtó Világkongresszusa nevű rendezvényen Moszkvában. Medvegyev azt mondta, hogy sem a NATO, sem az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet nem képes teljes egészében megoldani az európai biztonság szavatolásának kérdését, s úgy vélte, átfogó megoldást egy minden európai ország bevonásával kidolgozott szerződés jelentene. Hozzátette: nem gondolja, hogy a szerződés panacea, vagyis mindent gyógyító szer, a mai politikában ilyen nem létezik, de legalább jó irányba tett lépés lenne. Az orosz elnök kijelentette: országa prioritása a szabad és felelős társadalom építése, az emberi jogok tiszteletben tartása, a sajtó- és a szólásszabadság, valamint a jog uralmának megteremtése. Az információtechnológiai kor egyik kihívásának nevezte a szerzői jogok tiszteletben tartását, valamint az erkölcsiség és a kulturális értékek védelmét. Úgy vélte, hogy ezek a problémák csak éleződni fognak. Hangsúlyozta: a kérdésekre meg kell találni a megoldást, de úgy, hogy ne legyen cenzúra, és ne kössék meg a szerzők kezét. Megfelelő nemzetközi szerződések kidolgozását és a meglevők korszerűsítését sürgette a probléma megoldására. Medvegyev hangsúlyozta: Moszkva politikai feladatnak tekinti az orosz nyelv és az orosz nyelvű sajtó iránti érdeklődés fenntartását. Támogatást ígért a külföldi orosz nyelvű sajtónak és rámutatott: Oroszország nem hagyja, hogy az orosz nyelvű sajtót kiszorítsák az információs térségből, noha erre egyes országokban vannak kísérletek. Támogatást ígért az elektronikus sajtó fejlesztéséhez: úgy vélte, nem az állami anyagi támogatás, hanem a technológiai folyamat képes garantálni a sajtószabadságot. Elmondta, hogy nőni fog az orosz nyelven sugárzó tévécsatornák száma. Medvegyev szólt arról is, hogy meggyőződése: az interneten meg kell jelenniük a cirill betűs doménneveknekis. Ennek a komoly ügynek jelképes jelentősége is van az orosz nyelv és a cirill betűs írás számára. Az elnök sajnálattal állapította meg, hogy az utóbbi időben Oroszországban kiéleződött az idegengyűlölet, a szélsőségesség és a fasizmus problémája, és hangsúlyozta: e jelenségek ellen keményen fel kell lépni a törvények, a rendvédelmi szervek és az államgépezet minden erejével, s ehhez a sajtó segítségét kérte. Az elnök és a kongresszus résztvevői megemlékeztek a kedden elhunyt Csingiz Ajtma- tov kirgiz íróról, (mti)
