Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-29 / 124. szám, csütörtök

ISKOLA UTCA 2008. május 29., csütörtök 5. évfolyam 20. szám Az iskolában tanult ismeretanyag kis töredékét sem tudnák a diákok elsajátítani, ha a pedagógusnak nem lenne tekintélye (sxc.hu-felvételek A tanár ne azért élvezzen tekintélyt, mert az iskolai rendtartás előírja, hanem tudása, embersége révén Mit ér a tekintély napjainkban? Hová lett a tekintély megőrzésének igénye, s a tekintély tisztelete? A diák inzultálja tanárát, rangos közéleti személyi­ségeket illetnek alantas jelzőkkel, ruhátlanul sze­repelnek más közszerep­lők, olykor művészek is a bulvárlapok címoldalán. Hová lett a tekintély meg­őrzésének igénye, s a tekin­tély tisztelete? Úgy tűnik, a korlátlan szabadság eltün­tette a mércét, amely a te­kintélyt a méltatlanság fölé emelte. DR. TAKÁCS ILONA A tekintély nagyon összetett szociálpszichológiai fogalom. Lé­nyege - leegyszerűsítve - az em­bernek mások által való pozitív értékelése. Sokféle indítéka van. Lehet az alapja külsődleges érték - rang, állás, származás vagy az illető egyén fizikai kiválósága (például szépsége, termete, ereje, ügyessége), vagy szellemi, erköl­csi érték (tudás, jóság, bátorság, igazságosság), illetve valamüyen felsőbb tisztség, küldetés. Hanyatlik a tekintély szerepe A tekintély fogalmához és ér­vényesüléséhez bizonyos hatalom is kapcsolódik. Egyes elméletek szerint a tekintélynek olyan meg­határozása is van, mely szerint a tekintély egyfajta erkölcsi hata­lom. Ám azt sokszor világi, fizikai hatalom - nem ritkán erőszak - védi, illetve támogatja. A tekintély gyakorlását a legtöbb esetben a jogrendszer szabályozza. Századunkban a tekintély, ü- letve a hozzá kapcsolódó hatalom gyakorlásával annyiszor visszaél­tek, hogy sokan úgy gondolják: a tekintély szerepe hanyatlik. Azt tartják, hogy a nagykorúvá lett emberi személyiségnek már nincs szüksége a tekintély igájára, fon­tosabb, hogy legyen - úgymond - kisugárzása, amely a többiek számára vonzó és tiszteletet pa­rancsol. Vegye kezébe az ember a saját sorsát, saját maga győződjön meg valamüyen állítás igazáról, vagy hamisságáról, és maga dönt­sön sorsa felett. Más szóval a nagykorúvá lett mai ember sze­mélyi szabadságának korlátozá­sát éli meg, ha vele szemben bárki a tekintélyét gyakorolja. A törvény betűj e Ezzel szemben a jogrendszer szabályozó szerepe sem sokat se­gít, mert a jogrendszert is embe­rek készítik, ők értelmezik és működtetik, ezért mindig megta­lálják benne a sokszor már előre, tudatosan is beépített kiskapukat. Ezeket használják ki egyesek a törvény betűje szerint jogszerűen, de valójában erkölcstelenül, cse­lekedeteikkel súlyos károkkal ter­helve a társadalmat. Némely gondolkodó ezért vallja azt, hogy a tekintély szerepét csökkenteni kell, sőt akadnak olyan álláspon­tok is, hogy a tekintély szükségte­len, a megszüntetése ma már in­dokolt. Csakhogy miként lehetne a te­kintélyt és annak gyakorlását a ci­vilizációból kiiktatni? Hogyan jö­hetne létre és maradhatna életké­pes a tekintély nélküli emberi lét­forma? Elég csak arra gondolni, hogy a tekintély érvényesülése nélkül az emberi tudás és az ezen alapuló információk megszerzése hihetetlenül lelassulna. Csak egy egyszerű érv: a gyermek az anya­nyelvét 5-6 év alatt elsajátítja. Ez azért történhet meg, mert a tekin­tély alapján szinte ösztönszerűen elfogadja a szülei által használt nyelvet. Ugyanígy az iskolában tanult ismeretanyag kis töredékét sem tudnák a diákok elsajátítani, ha nem a tekintély alapján tanul­nák meg a feladatot. A közlekedés szabályozását, a közigazgatást, a jogrendszer nagy részét ugyan­csak tekintély alapján fogadjuk el. Az emberi kultúra és civilizáció igen nagy mértékben a tekintély alapján áll, melynek értékeit for­mális és informális oktatásban, hagyományokban és szokásokban adja át az egyik generáció a má­siknak. Viselkedés, emberség A tekintélyt tehát nem lehet az emberi életformából kiiktatni, még akkor sem, ha azzal egyesek visszaélnek! Azaz nem a teldntély szerepét kell megszüntetni, ha­nem - lehetőségek szerint - a visszaéléseket kell megakadá­lyozni. A kérdésre tehát, hogy megma- rad-e a tekintély szerepe ebben az évezredben is, határozott igennel lehet válaszolni. Hozzáfűzhető, hogy annál inkább lesz szerepe a tekintély gyakorlatának, minél inkább a szolgálathoz és nem a hatalomhoz fűződik a tekintély gyakorlata. Azaz, amikor a peda­gógus nem azért élvez tekintélyt, mert az iskolai rendtartás előírja, hanem személyisége, tudása, vi­selkedése, embersége révén. A szerző az MTI munkatársa. Országos történelmi-honismereti verseny Múltidéző Udvardon TUDÓSÍTÁS Udvardon zajlott a szlovákiai magyar középiskolások történel­mi-honismereti vetélkedőjének, a Múltidézőnek az országos elődön­tője és döntője. A15 középiskolás csapat részvételével megtartott verseny témáját a reneszánsz év al­kalmából a reneszánsz művészet és Hunyadi Mátyás kora jelentette. A Történelemtanárok Társulása és a Pro Pátria Honismereti Szövetség rendezésében megtartott vetélke­désen két kategóriában hirdettek győzteseket. A gimnáziumok kate­góriájában a somoijai Madách Imre Gimnázium csapata nyert. A máso­dik helyet a dunaszerdahelyi Vám- béry Ármin Gimnázium csapata, a harmadik helyet pedig a komáromi Selye János gimnázium diákjai sze­rezték meg. A szakközépiskolák ka­tegóriájában a nagymegyeri Keres­kedelmi Akadémia tanulói győze­delmeskedtek. A döntőbe jutott csapatok tagjai térítésmentesen részt vehetnek a középiskolások már hagyományos nyári történel­mi-honismereti táborában. (hb) Ingyenes lap nem csak egyetemistáknak Megjelent a PRESStige LAPAJ AN LO Megjelent az egyetemi központú regionális havilap legújabb száma. Az újság beszámol arról, hogyan ta­rolt a PRESStige a Diák és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesületének diákmédia-pályázatán, beszélge­tést olvashatunk a nyitrai Konstan­tin Egyetem rektorával, Libor Vo- zárral. Megtudhatjuk, hogy miért alakult ki patthelyzet a Selye János Egyetem vezetése és a Hallgatói Önkormányzat között. Mit hoz a jövő az irodalom számára? - kérde­zik H. Nagy Pétert és Keserű Józse­fet. A Parnasszus rovatban most is fiatal szerzők szépirodalmi alkotá­sai kaptak helyet. Az Art Regnum- ban olvashatunk a Medičiek fény­koráról, a jelképek rendszeréről, Andy Warholról, egy érdekes bécsi kiállításról, továbbá egy beszélge­tés is helyet kapott a lapban a Quimby zenekar énekes-dalszö­vegírójával, Kiss Tiborral. A szel­lemtudományok rovatában Do­mény Andreától megtudhatjuk, kié a hatalom, együtt filozofálhatunk arról, meg van-e írva a sorsunk, vagy éppen hogyan léphetünk rá szabadulásunk útjára. A szubjektív nézőpontok fórumában Laczkó Sándor a fiatalokat érintő új tör­vényjavaslatról, Polák Gábor pedig a Beneš-dekrétumok megszünteté­sét kezdeményező aláírásgyűjtés­ről ír. Finta Márk a sátánistákat ve- sézi ki, ám egy fiktív börtönnapló is fűződik nevéhez, Bokora Ákos gro­teszk élménybeszámolóm keresz­tül pedig betekintést nyerhetünk a kocsmakultúrák mélyére, illetve megtudhatjuk, hogy buszozni jó. Az itt felsorolt írásokon kívül még sok érdekes olvasnivaló található a májusi PRESStige hasábjain. Az in­gyenesen terjesztett lap megtalál­ható a fontosabb szlovákiai magyar kulturális csomópontokon az aláb­bi városokban: Nyitra, Komárom, Dunaszerdahely, Galánta, Vág- sellye, Nagymegyer, Gúta, Po­zsony. A júniusi szám csupán az in­terneten, a www.presstige.sk cí­men lesz elérhető. (lager) Az érsekújvári és a kürti ovisok mesenapja Mese, mese, mátka... ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Kürti vendégek érkeztek az ér­sekújvári Blaho Pál utcai magyar és szlovák nevelési nyelvű óvodá­ba, hogy közös mesedélelőttön ve­gyenek részt. Bajla Gizella, a kürti óvoda igazgatója és óvodásai több mesét is hoztak a tarsolyukban. Nagy sikert arattak az Aranytara- jas Idskakassal, majd Valkó Barna­bás lépett fel az Öreg néne őzikéje c. mesével, Csillag Ágnes pedig ar­ról a bizonyos ostoba legényről mesélt, aki a kecskére bízta a ká­posztáját. Szabó Eleonóra, a ven­déglátó óvoda igazgatónője la­punknak elárulta, első alkalommal rendeztek mesedélelőttöt, és azt szerették volna, ha erre a rendez­vényre kedves vendégek is jönnek. „A gyermekek számára rendkívül fontos, hogy az anyanyelvükön hallják az első meséket. Csak üyen módon tudják megőrizni a ha­gyományokat, ízlelgetni a már- már feledésbe merülő kifejezése­ket. Elsősorban ez volt a célunk, megőrizni a mesét, és eljátszatni a gyerekekkel a legszebb története­ket“ - tette hozzá Szabó Eleonóra. Az érsekújvári gyerekek Az aranyszőrű és a fekete bárány népmese ötletesen színre vitt elő­adásával lepték meg a közönséget. A családi jellegű óvodában a ma­gyar beszéd ápolása, a népi játé­kok és táncok, népmesék elsajátí­tása mindig fontos szerepet ka­pott. A Mese, mese, mátka... által újabb hagyománnyal gazdagodott az intézmény, (száz) Az érsekújvári óvodások az aranyszőrű és a fekete bárányról meséltek a közönségnek (Csupor! István felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents