Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-05 / 104. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 5. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Az Egyesült Államok azt tervezi, hogy jövőre további hétezer katonát vezényel Afganisztánba, miután NATO- szövetségesei nem hajlandók növelni kontingenseik létszámát. Ha ez teljesül, már 41 ezer amerikai katona fog szolgálatot teljesíteni az ázsiai országban. Ehhez viszont szükség lesz az iraki amerikai erők csökkentésére. George Bush amerikai elnök a NATO áprilisi bukaresti csúcsán már bejelentette, hogy jövőre növelik az afganisztáni kontingens létszámát. Robert Gates védelmi miniszter pénteken közölte: gondolkodik, hogy további katonákat küldjenek Dél-Afganisztánba - ott támadnak a legtöbbet a tálib lázadók.- Mennyi az eredmény? (Peter Gossányi karikatúrája) Ez a kormány a magántőke, a magánbiztosítás elleni háborúban semmilyen módszertől nem riad vissza Nem tévedés, hazugság Richard Sulik az a közgazdász, aki az egységes adósáv bevezetése előtt Ivan Miklós miniszter elméleti guruja volt. A fiatalember analitikus képességei kiválóak, saját weblapján közérthető és különösebb gazdasági ismereteket nem igénylő módon érvel, sokak örömére. LOVÁSZ ATT11A Sulik emellett pontosan számol, szereti, ha az érvek korrektek és megalapozottak, ezért minden állításához számításokat rendel, hogy így is alátámassza mondanivalóját. Végezetül még egy érv e fiatal közgazdász mellett: az adócsökkentés és az egységes adósáv bevezetésekor a gazdasági elemzők nagy része azt állította, csökken az állam bevétele és azt valahogyan pótolni kell. Suliknak lett igaza: az állam bevétele már a bevezetést követő évben nőtt, a személyi jövedelemadóból addig nem látott összeg folyt be az adóhivatal számlájára. Most Richard Sulik azt állítja, hogy a szociális tárca által a postaládáinkba juttatott szórólap hamis adatokat tartalmaz. A szórólapot böngészve számomra, aki szöveggel, szövegekkel foglalkozom húszon egynéhány éve, azonnal világossá vált, hogy kizárólag a II. nyugdíjpillér elleni kampány egyik részét látom. A tendenciózus szórólap ugyanis azt sugallja, hess ki a tőkésítő pillérből, amíg nem késő, mert ebek harmincadjára jutunk. Eközben - a szórólap állítása szerint - mi sem könnyebb, mint kilépni és csak a szolidáris nyugdíjalapba fizetni. Amikor viszont megláttam Sulik számításait és utána számoltam, rá kellett jönnöm: a szociális tárca szakemberei vagy nem tudnak számolni, vagy tudatosan hazudnak. Tekintettel arra, hogy a minisztériumban hatástanulmányok és elemzések százait végzik komoly képesítésű emberkék, csak azt tudom elképzelni, ez a kormányzat a magántőke, a magánbiztosítás elleni háborúban semmilyen módszertől, tehát a nyíltszíni hazugságtól sem riad vissza. A lakosság jelentős része úgyis a bulvársajtóból tájékozódik, egy ilyen szórólap elolvasása után még arra is hajlamos lesz, hogy csapot és papot otthagyva rohanjon kijelentkezni a tőkésítő pillérből. Persze, már látom, hogy a minisztérium elfogult embernek állítja majd be Sulíkot. Az is. Sulik ugyanis mindenféle nyugdíjalap esküdt - elméleti - ellensége, tehát nem csak a szolidáris állami alapot tartja rossznak, hanem a nyugdíjbiztosítás tőkésítő formáját is. Ezért nem valószínű, hogy beállna Tomanová ellen a magánpénztárak védelmében kam- pányolni. Egyszerűen számolt egyet - ő már csak ilyen. A szolidaritás kapcsán viszont van némi gond. A szolidáris nyugdíj- és egészségbiztosítást sok politikai reprezentáció úgy állítja be, mint eleve nagy vívmányt, amelyben nincs biznisz, ami az emberek javát szolgája. Pedig nem így van. A kikényszerí- tett szolidaritás nagyon csúnya dolgokat is képes okozni, például vállaltan és öntudatosan szinglik erkölcstelenségét, amikor azt várják el, hogy majd nyugdíjasként a más gyermeke tartsa el őket. Például olyan gyermeket, aki kötelezően szolidáris, de emiatt saját szüleit nem képes öregségükre támogatni. A szolidáris rendszerekkel csúnyán vissza lehet élni, ergo nem az erkölcs és a szamaritánus világ megtestesítői azok, hanem csak finanszírozási modellek. Mint ahogyan a tőkésítő alap sem a világ legcsodálatosabb intézménye, de azért még nem az ördögtől való, és nem fontos szent inkvizíciót hirdetni ellene. Mint ahogyan azt az önmagát népbarátnak hirdető jelenlegi kormányzat teszi. A szocialistáknak az egyszerű többséget igénylő szavazásoknál is gondjaik lehetnek Ellehetetlenülhet az MSZP az Országgyűlésben MTI-HÁTTÉR A parlamenti munkában sokkal több egyeztetésre kényszerül a kisebbségi kormányzás miatt az MSZP ezentúl az egyszerű többséget igénylő szavazásoknál is bajban lehet, ha a koalíciót felmondó SZDSZ vagy más frakció képviselői közül néhányan nem szavaznak velük. Az önálló MSZP-kormány 190 tagú szocialista frakcióval vág neki a kisebbségi kormányzásnak. Ez a gyakorlatban azonban 186 képviselőt jelent, ugyanis a tartósan beteg Horn Gyula és Toller László jó ideje egyáltalán nem tud részt venni a munkában, és másik két képviselő, Csákabonyi Balázs és Szántó János is betegeskedik az utóbbi időben. Viszont a függetlenként bejutott Gyenesei István önkormányzati miniszterként várhatóan többnyire a szocialistákkal szavaz majd, így 187 támogatója lehet az Országgyűlésben a kisebbségi kormánynak. A helyzetet az is bonyolíthatja, hogy ha az ülést éppen a szocialista Szili Katalin házelnök, vagy Mandur László alelnök vezeti, akkor eggyel kevesebb szavazata van a kormányoldalnak, hiszen az elnök csak szavazategyenlőség esetén voksolhat. (Ez természetesen az SZDSZ-t is érinti, ha Világosi Gábor elnököl, és a Fidesz- KDNP-t is, ha éppen Áder János, Lezsák Sándor vagy Harrach Péter vezeti az ülést.) A koalícióból kilépett SZDSZ frakciójában 20 képviselő ül, ők május 1-jétől hivatalosan már az ellenzékhez tartoznak, és egyelőre nem lehet tudni, hogy a volt koalíciós partner milyen kormányjavaslatokat támogat majd. Az eddigi nyilatkozatok szerint az SZDSZ konstruktív ellenzéki szerepre készül, és Róka János pártelnök szavai szerint nem fognak dacból nemmel szavazni egyetlen javaslatra sem, és nem céljuk a kisebbségi szocialista kormány megbuktatása. A Fidesz-KDNP frakciószövetség 162 tagot számlál. A Fidesz képviselőcsoportjából kilépett Lengyel Zoltán és Tóth András ugyanakkor azóta is következetesen a Fidesszel szavaz, így 164 képviselő támogatására számíthat az ellenzéki frakciószövetség. A Fidesz eddig sem támogatott kormánypárti előterjesztéseket, kivéve néhány ötpárti egyetértéssel benyújtott javaslatot. A legkisebb ellenzéki pártban, az MDF- ben 11 képviselő foglal helyet. Gyurcsány Ferenc április elején tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy az egy- párti szocialista kormány mérsékelt és felelős reformpolitikát folytat majd, és biztos abban, hogy egy ilyen politikához az SZDSZ és az MDF is támogatást nyújt. Az MDF ugyanakkor többször is világossá tette, hogy nem támogat sem kívülről, sem belülről, sem kisebbségi, sem többségi baloldali kormányt. Az Országgyűlés határozatainak jelentős részét a jelenlévő képviselők több mint felének szavazatával hozza. Ez azt jelenti, hogy ha a betegeskedőket kivéve minden képviselő jelen van, akkor összesen 382-en ülnek az ülésteremben. Ebben az esetben 192 képviselő szavazatára van szükség, hogy többséget kapjon egy javaslat, vagy a Ház elfogadjon egy interpellációra adott választ. így az MSZP-nek műiden szavazás alkalmával még hat képviselőt kell a maga oldalára állítani. Ebből egy lehet Gyenesei István, aki független képviselőként miniszter a kisebbségi kormányban. Az Országgyűlés napirendjének elfogadásához is kell ez a többség. (A Ház csak akkor határozatképes, ha a képviselők több mint fele jelen van és gombot is nyom.) Szili Katalin házelnök éppen ezért minden frakcióvezetővel egyeztetett a kisebbségi kormányzás parlamenti hatásairól. Állítása szerint a frakciók többségének nem érdeke a parlament munkájának ellehetetlenítése. Ugyanakkor elképzelhetőnek nevezte, hogy a megszokott kézfeltartás helyett gombnyomással kell majd szavazni a napirendről. Szili Katalin azt nyilatkozta, hogy a kisebbségi kormányzás miatt olyan helyzet is előállhat az Országgyűlésben, amilyenre korábban nem volt példa. Gyurcsány Ferenc többször kinyilvánította, hogy a párbeszéd kormányzására készülnek, javaslataikat minden parlamenti párttal egyeztetik. Az MSZP és a Fidesz is jelezte, szigorítják a frakciófegyelmet annak érdekben, hogy minél több képviselő ott legyen és szavazzon is a plenáris üléseken. KOMMENTÁR Csáky markában...! BARAK LÁSZLÓ Ha akad ebben az országban olyan közéleti érdeklődésű ember, aki nincsen tisztában azzal, hogy Simon Zsoltot az MKP OT úgy kirúgja a pártból, mintha soha ott sem lett volna, akkor ezúttal tétetik közhírré, hogy az ilyen halandó semmit nem tud a MKP-ról. Szóval Simon Zsolt MKP-beli napjai meg vannakszámlálva. Kizárólag ezért, mert igazat beszél, amikor azt állítja, hogy az MKP elnöke folyamatosan hazudott és hazudik. Mind a közvéleménynek, mind pedig azoknaka mezei párttagoknak, akik nem tudták, hogy a Lisszaboni Szerződés megszavazása előtt Bugár Béla és Berényi József társaságában tárgyalásokat folytatott Robert Ficóval és a szlovák házelnökkel, Pavol Paškával. Majd az eszmecsere befejeztével 1 milliós támogatást kért könyve kiadójának, a Madách Posoniumnak. Csáky bűne egyébként korántsem az, hogy tárgyalt a kormányfővel. Sőt az sem főbenjáró vétség, főként nem e balkanizált tájakon, hogy pénzt akart intézni kiadójának. Egy olyan hetilapot is jegyező kiadónak, amely rendre, mintegy az ő - és természetesen Duray Miklós - mamelukj aként, vagyis az MKP kritikátlan szócsöveként funkcionál. Márpedig az efféle szolgáltatásért gázsi jár. A „szolgáltató” számára meg tök mindegy, Csáky a Ficóék felügyelte közpénzből, a pártkasszából, esetleg saját zsebéből törleszt... Csakhogy éppen ez nem mindegy a legalább viszonylagnormális értékrendetvalló embereknek. Az üyenekto- vábbá azt sem igen kvittelik, sőt ha a tényeket cinikusan ignorálva, ország-világ szemébe hazudozik egy vezető politikus, mert így tulaj- donképpenhülyéknekvannaknézve... Csákyugyaniseztteszi. Holott, amikorkalandja a nyilvánosságra került, emelt fővel beismerhette volna, igenis politikai üzletet akart kötni az ellenféllel. És ura- mobocsá! összekötve a kellemest a hasznossal, némi „borravalót” is megpróbáltkicsikarnitőle. HaCsáky idejekorán színt vall, inkasszál néhány ejnye-ejnyét, oszt jó napot... Ó azonban az alantas hazugságot választotta. Hogy aztán voltaképpen az egész rábízott pártot a cinkosává züllessze. Bugárostul, Berényistül. Akkor is, ha előbbi nyíltan, utóbbi pedig a rá jellemző falmelléki sunyisággal ki is pofázta az igazságot. Amellyel egyébként már a kipofázás pillanatában tisztában volt a sajtó minden egyes embere. Nyilván Ficónak és köreinek köszönhetően. Nekik ugyanis nagyságrenddel több eszük Van, mint Csákynak. Jól tudják, minél rosszabb helyzetbe kerül egy-egy ellenzéki pártelnök, nekik annál szilárdabb a hatalmuk... Szóval Csáky alaposan belelépett, Simon meg ahelyett, hogy az MKP-ban még Bugár alatt meghonosodott képmutatással elfordította volna a fejét, beszólt a főnöknek, hogy szaros lábbelihez nem igen megy a Hugo Boss- öltöny meg a kubai szivar... Kizárólag ez a bűne Simonnak. No és persze az, hogy megfeledkezett a párt „statáriális” etikai bizottságáról, amely rendre megrendelésre, mintegyjelképes kivégzőosztagként működve képes eliminálni a „zellenséget”. Ugyebár... Simon sorsáról tehát csak olyan döntés születhetett, mint amilyen megszületett. A Simont egyelőre látnivalóan cserbenhagyó Bugár- nakköszönhetően is. Akit Csáky igen jól felmérhetett és rég fel is mért. Még a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomban eltöltött közös évek alatt. Ez a párt ugyanis sokkal inkább egy alázatos, bárgyú hívők nyáját terelgető egyházként működött, mintsem európai színvonalú politikai szervezetként. Csáky tudja, a szívére hallgató, naiv Béla a mundér, vagyis „a politikai egyház” becsületére apellálva sokkal hatékonyabban zsarolható általa, mint a lehető leggátlástalanabb gazdasági lobbi által... JEGYZET SSg’ür'ii MMMShM A felhasználói szint alatt JUHÁSZ KATALIN Valószínűleg sosem feledem azt a napot, amikor a megőrzésre nálunk hagyott, alig négyéves Erik bevezetett a számítógépes grafika rejtelmeibe. Addig fogalmam sem volt, micsoda kunsztokat tud a gépem. Gondolta a fene, hogy van például benne egy rajzolgatós program. Erik nem tud angolul, olvasni sem tud, mégis könnyedén megtalálta a Paint nevű programot, és elmélyülten firkálni kezdett a monitoron. A kész műveket egy külön e célra létrehozott, Paint címre keresztelt dossziéba rakta, a kevésbé sikerűiteket a virtuális kukába hajította. Azt is tőle tudom, hol találhatóak az interneten a különböző meseportálok, kirakok, ügyességi és képfelismerő játékok, vicces fejtörők. A kissrác labirintusokban bolyong, terroristákat üldöz, „igazi” Forma-les pályákon versenyez, sőt vadászrepülőt is tud már vezetni. Nála talán csak Pétiké ügyesebb, aki három és fél évesen keresett és talált magának az interneten kifestőt, majd szépen kinyomtatta és „manuálisan” festette ki. Bár neki könnyű, a papája számítógépes rendszer- gazda, a gyerek hétévesen már azt is meg tudta mondani (első pillantásra), mennyibe került a gépem, majd hozzátette, hogy szerinte csúnyán átvertek, mert a processzorom bizony nem a legjobb. Aztán a nyomtatót vette szemügyre, rögtön tudta, hol kell bekapcsolni, sőt ki is nyitotta, hogy a „tonert” is szemügyre vehesse. Inkább nem néztem oda. A múlt héten végre felfogtam, hogy hasztalan kapaszkodom, lemaradásom a számítás- technikai készségek felhasználói szintű elsajátítása terén immár behozhatatlan. A kilenc és fél éves Dani ugyanis megkért „szkájpon”, hogy legyek szíves tömörítve átküldeni neki azt a bizonyos letöltött CD-t. Igyekeztem okosan nézni a webka- merába, de a kis csibész valószínűleg rájött, hogy fogalmam sincs, miről beszél. Megismételte a kérést, ezúttal lassan, tagoltan, ahogy a nagymamával szokott beszélgetni. Munkahelyi elfoglaltságaimra hivatkozva ezen a ponton megszakítottam a beszélgetést, a CD-t pedig inkább holnap feladom postán. Csomagolok mellé valami szép könyvet is, hadd higgye, hogy ezért...
