Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-05 / 104. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 5. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Az Egyesült Államok azt tervezi, hogy jövőre további hétezer katonát vezényel Af­ganisztánba, miután NATO- szövetségesei nem hajlandók növelni kontingenseik lét­számát. Ha ez teljesül, már 41 ezer amerikai katona fog szolgálatot teljesíteni az ázsi­ai országban. Ehhez viszont szükség lesz az iraki amerikai erők csökkentésére. George Bush amerikai elnök a NATO áprilisi bukaresti csúcsán már bejelentette, hogy jövőre nö­velik az afganisztáni kontin­gens létszámát. Robert Gates védelmi miniszter pénteken közölte: gondolkodik, hogy további katonákat küldjenek Dél-Afganisztánba - ott tá­madnak a legtöbbet a tálib lá­zadók.- Mennyi az eredmény? (Peter Gossányi karikatúrája) Ez a kormány a magántőke, a magánbiztosítás elleni háborúban semmilyen módszertől nem riad vissza Nem tévedés, hazugság Richard Sulik az a közgaz­dász, aki az egységes adó­sáv bevezetése előtt Ivan Miklós miniszter elméleti guruja volt. A fiatalember analitikus képességei kivá­lóak, saját weblapján köz­érthető és különösebb gaz­dasági ismereteket nem igénylő módon érvel, so­kak örömére. LOVÁSZ ATT11A Sulik emellett pontosan szá­mol, szereti, ha az érvek korrek­tek és megalapozottak, ezért minden állításához számításokat rendel, hogy így is alátámassza mondanivalóját. Végezetül még egy érv e fiatal közgazdász mel­lett: az adócsökkentés és az egy­séges adósáv bevezetésekor a gazdasági elemzők nagy része azt állította, csökken az állam bevé­tele és azt valahogyan pótolni kell. Suliknak lett igaza: az állam bevétele már a bevezetést követő évben nőtt, a személyi jövede­lemadóból addig nem látott összeg folyt be az adóhivatal számlájára. Most Richard Sulik azt állítja, hogy a szociális tárca által a posta­ládáinkba juttatott szórólap hamis adatokat tartalmaz. A szórólapot böngészve számomra, aki szöveg­gel, szövegekkel foglalkozom hú­szon egynéhány éve, azonnal vilá­gossá vált, hogy kizárólag a II. nyugdíjpillér elleni kampány egyik részét látom. A tendenciózus szó­rólap ugyanis azt sugallja, hess ki a tőkésítő pillérből, amíg nem késő, mert ebek harmincadjára jutunk. Eközben - a szórólap állítása sze­rint - mi sem könnyebb, mint ki­lépni és csak a szolidáris nyugdíj­alapba fizetni. Amikor viszont megláttam Sulik számításait és utána számoltam, rá kellett jön­nöm: a szociális tárca szakemberei vagy nem tudnak számolni, vagy tudatosan hazudnak. Tekintettel arra, hogy a mi­nisztériumban hatástanulmá­nyok és elemzések százait végzik komoly képesítésű emberkék, csak azt tudom elképzelni, ez a kormányzat a magántőke, a ma­gánbiztosítás elleni háborúban semmilyen módszertől, tehát a nyíltszíni hazugságtól sem riad vissza. A lakosság jelentős része úgyis a bulvársajtóból tájékozó­dik, egy ilyen szórólap elolvasása után még arra is hajlamos lesz, hogy csapot és papot otthagyva rohanjon kijelentkezni a tőkésítő pillérből. Persze, már látom, hogy a mi­nisztérium elfogult embernek ál­lítja majd be Sulíkot. Az is. Sulik ugyanis mindenféle nyugdíjalap esküdt - elméleti - ellensége, te­hát nem csak a szolidáris állami alapot tartja rossznak, hanem a nyugdíjbiztosítás tőkésítő formá­ját is. Ezért nem valószínű, hogy beállna Tomanová ellen a ma­gánpénztárak védelmében kam- pányolni. Egyszerűen számolt egyet - ő már csak ilyen. A szolidaritás kapcsán viszont van némi gond. A szolidáris nyugdíj- és egészségbiztosítást sok politikai reprezentáció úgy állítja be, mint eleve nagy vív­mányt, amelyben nincs biznisz, ami az emberek javát szolgája. Pedig nem így van. A kikényszerí- tett szolidaritás nagyon csúnya dolgokat is képes okozni, például vállaltan és öntudatosan szinglik erkölcstelenségét, amikor azt várják el, hogy majd nyugdíjas­ként a más gyermeke tartsa el őket. Például olyan gyermeket, aki kötelezően szolidáris, de emiatt saját szüleit nem képes öregségükre támogatni. A szoli­dáris rendszerekkel csúnyán vissza lehet élni, ergo nem az er­kölcs és a szamaritánus világ megtestesítői azok, hanem csak finanszírozási modellek. Mint ahogyan a tőkésítő alap sem a vi­lág legcsodálatosabb intézmé­nye, de azért még nem az ördög­től való, és nem fontos szent ink­vizíciót hirdetni ellene. Mint ahogyan azt az önmagát népbarátnak hirdető jelenlegi kormányzat teszi. A szocialistáknak az egyszerű többséget igénylő szavazásoknál is gondjaik lehetnek Ellehetetlenülhet az MSZP az Országgyűlésben MTI-HÁTTÉR A parlamenti munkában sok­kal több egyeztetésre kényszerül a kisebbségi kormányzás miatt az MSZP ezentúl az egyszerű több­séget igénylő szavazásoknál is bajban lehet, ha a koalíciót fel­mondó SZDSZ vagy más frakció képviselői közül néhányan nem szavaznak velük. Az önálló MSZP-kormány 190 tagú szocialista frakcióval vág neki a kisebbségi kormányzás­nak. Ez a gyakorlatban azonban 186 képviselőt jelent, ugyanis a tartósan beteg Horn Gyula és Tol­ler László jó ideje egyáltalán nem tud részt venni a munkában, és másik két képviselő, Csákabonyi Balázs és Szántó János is bete­geskedik az utóbbi időben. Vi­szont a függetlenként bejutott Gyenesei István önkormányzati miniszterként várhatóan több­nyire a szocialistákkal szavaz majd, így 187 támogatója lehet az Országgyűlésben a kisebbségi kormánynak. A helyzetet az is bonyolíthatja, hogy ha az ülést éppen a szocia­lista Szili Katalin házelnök, vagy Mandur László alelnök vezeti, akkor eggyel kevesebb szavazata van a kormányoldalnak, hiszen az elnök csak szavazategyenlőség esetén voksolhat. (Ez természe­tesen az SZDSZ-t is érinti, ha Vi­lágosi Gábor elnököl, és a Fidesz- KDNP-t is, ha éppen Áder János, Lezsák Sándor vagy Harrach Pé­ter vezeti az ülést.) A koalícióból kilépett SZDSZ frakciójában 20 képviselő ül, ők május 1-jétől hivatalosan már az ellenzékhez tartoznak, és egyelő­re nem lehet tudni, hogy a volt koalíciós partner milyen kor­mányjavaslatokat támogat majd. Az eddigi nyilatkozatok szerint az SZDSZ konstruktív ellenzéki szerepre készül, és Róka János pártelnök szavai szerint nem fognak dacból nemmel szavazni egyetlen javaslatra sem, és nem céljuk a kisebbségi szocialista kormány megbuktatása. A Fidesz-KDNP frakciószövet­ség 162 tagot számlál. A Fidesz képviselőcsoportjából kilépett Lengyel Zoltán és Tóth András ugyanakkor azóta is következete­sen a Fidesszel szavaz, így 164 képviselő támogatására számít­hat az ellenzéki frakciószövetség. A Fidesz eddig sem támogatott kormánypárti előterjesztéseket, kivéve néhány ötpárti egyetértés­sel benyújtott javaslatot. A legki­sebb ellenzéki pártban, az MDF- ben 11 képviselő foglal helyet. Gyurcsány Ferenc április elején tartott nemzetközi sajtótájékoz­tatóján azt mondta, hogy az egy- párti szocialista kormány mérsé­kelt és felelős reformpolitikát folytat majd, és biztos abban, hogy egy ilyen politikához az SZDSZ és az MDF is támogatást nyújt. Az MDF ugyanakkor többször is világossá tette, hogy nem tá­mogat sem kívülről, sem belülről, sem kisebbségi, sem többségi baloldali kormányt. Az Országgyűlés határozatai­nak jelentős részét a jelenlévő képviselők több mint felének szavazatával hozza. Ez azt jelen­ti, hogy ha a betegeskedőket ki­véve minden képviselő jelen van, akkor összesen 382-en ülnek az ülésteremben. Ebben az esetben 192 képviselő szavazatára van szükség, hogy többséget kapjon egy javaslat, vagy a Ház elfogad­jon egy interpellációra adott vá­laszt. így az MSZP-nek műiden sza­vazás alkalmával még hat képvi­selőt kell a maga oldalára állíta­ni. Ebből egy lehet Gyenesei Ist­ván, aki független képviselőként miniszter a kisebbségi kormány­ban. Az Országgyűlés napirend­jének elfogadásához is kell ez a többség. (A Ház csak akkor hatá­rozatképes, ha a képviselők több mint fele jelen van és gombot is nyom.) Szili Katalin házelnök éppen ezért minden frakcióvezetővel egyeztetett a kisebbségi kor­mányzás parlamenti hatásairól. Állítása szerint a frakciók többsé­gének nem érdeke a parlament munkájának ellehetetlenítése. Ugyanakkor elképzelhetőnek ne­vezte, hogy a megszokott kézfel­tartás helyett gombnyomással kell majd szavazni a napirendről. Szili Katalin azt nyilatkozta, hogy a kisebbségi kormányzás miatt olyan helyzet is előállhat az Országgyűlésben, amilyenre ko­rábban nem volt példa. Gyurcsány Ferenc többször kinyilvánította, hogy a párbe­széd kormányzására készülnek, javaslataikat minden parlamenti párttal egyeztetik. Az MSZP és a Fidesz is jelezte, szigorítják a frakciófegyelmet annak érdek­ben, hogy minél több képviselő ott legyen és szavazzon is a ple­náris üléseken. KOMMENTÁR Csáky markában...! BARAK LÁSZLÓ Ha akad ebben az országban olyan közéleti érdeklődésű ember, aki nincsen tisztában azzal, hogy Simon Zsoltot az MKP OT úgy kirúgja a pártból, mintha soha ott sem lett volna, akkor ezúttal tétetik közhír­ré, hogy az ilyen halandó semmit nem tud a MKP-ról. Szóval Simon Zsolt MKP-beli napjai meg vannakszámlálva. Kizárólag ezért, mert igazat beszél, amikor azt állítja, hogy az MKP elnöke folyamatosan hazudott és hazudik. Mind a közvéleménynek, mind pedig azoknaka mezei párttagoknak, akik nem tudták, hogy a Lisszaboni Szerződés megszavazása előtt Bugár Béla és Berényi József társaságában tár­gyalásokat folytatott Robert Ficóval és a szlovák házelnökkel, Pavol Paškával. Majd az eszmecsere befejeztével 1 milliós támogatást kért könyve kiadójának, a Madách Posoniumnak. Csáky bűne egyébként korántsem az, hogy tárgyalt a kormányfővel. Sőt az sem főbenjáró vétség, főként nem e balkanizált tájakon, hogy pénzt akart intézni ki­adójának. Egy olyan hetilapot is jegyező kiadónak, amely rendre, mintegy az ő - és természetesen Duray Miklós - mamelukj aként, vagyis az MKP kritikátlan szócsöveként funkcionál. Márpedig az effé­le szolgáltatásért gázsi jár. A „szolgáltató” számára meg tök mind­egy, Csáky a Ficóék felügyelte közpénzből, a pártkasszából, esetleg saját zsebéből törleszt... Csakhogy éppen ez nem mindegy a legalább viszonylagnormális értékrendetvalló embereknek. Az üyenekto- vábbá azt sem igen kvittelik, sőt ha a tényeket cinikusan ignorálva, ország-világ szemébe hazudozik egy vezető politikus, mert így tulaj- donképpenhülyéknekvannaknézve... Csákyugyaniseztteszi. Ho­lott, amikorkalandja a nyilvánosságra került, emelt fővel beismer­hette volna, igenis politikai üzletet akart kötni az ellenféllel. És ura- mobocsá! összekötve a kellemest a hasznossal, némi „borravalót” is megpróbáltkicsikarnitőle. HaCsáky idejekorán színt vall, inkasszál néhány ejnye-ejnyét, oszt jó napot... Ó azonban az alantas hazugsá­got választotta. Hogy aztán voltaképpen az egész rábízott pártot a cinkosává züllessze. Bugárostul, Berényistül. Akkor is, ha előbbi nyíl­tan, utóbbi pedig a rá jellemző falmelléki sunyisággal ki is pofázta az igazságot. Amellyel egyébként már a kipofázás pillanatában tisztá­ban volt a sajtó minden egyes embere. Nyilván Ficónak és köreinek köszönhetően. Nekik ugyanis nagyságrenddel több eszük Van, mint Csákynak. Jól tudják, minél rosszabb helyzetbe kerül egy-egy ellen­zéki pártelnök, nekik annál szilárdabb a hatalmuk... Szóval Csáky alaposan belelépett, Simon meg ahelyett, hogy az MKP-ban még Bu­gár alatt meghonosodott képmutatással elfordította volna a fejét, be­szólt a főnöknek, hogy szaros lábbelihez nem igen megy a Hugo Boss- öltöny meg a kubai szivar... Kizárólag ez a bűne Simonnak. No és persze az, hogy megfeledkezett a párt „statáriális” etikai bizottságá­ról, amely rendre megrendelésre, mintegyjelképes kivégzőosztag­ként működve képes eliminálni a „zellenséget”. Ugyebár... Simon sorsáról tehát csak olyan döntés születhetett, mint amilyen megszületett. A Simont egyelőre látnivalóan cserbenhagyó Bugár- nakköszönhetően is. Akit Csáky igen jól felmérhetett és rég fel is mért. Még a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomban eltöltött közös évek alatt. Ez a párt ugyanis sokkal inkább egy alázatos, bárgyú hívők nyáját terelgető egyházként működött, mintsem európai színvonalú politikai szervezetként. Csáky tudja, a szívére hallgató, naiv Béla a mundér, vagyis „a politikai egyház” becsületére apellálva sokkal hatékonyabban zsarolható általa, mint a lehető leggátlásta­lanabb gazdasági lobbi által... JEGYZET SSg’ür'ii MMMShM ­A felhasználói szint alatt JUHÁSZ KATALIN Valószínűleg sosem feledem azt a napot, amikor a megőrzésre nálunk hagyott, alig négyéves Erik bevezetett a számítógépes grafika rejtelmeibe. Addig fo­galmam sem volt, micsoda kunsztokat tud a gépem. Gon­dolta a fene, hogy van például benne egy rajzolgatós program. Erik nem tud angolul, olvasni sem tud, mégis könnyedén megtalálta a Paint nevű prog­ramot, és elmélyülten firkálni kezdett a monitoron. A kész műveket egy külön e célra lét­rehozott, Paint címre keresztelt dossziéba rakta, a kevésbé sike­rűiteket a virtuális kukába hají­totta. Azt is tőle tudom, hol ta­lálhatóak az interneten a kü­lönböző meseportálok, kirakok, ügyességi és képfelismerő játé­kok, vicces fejtörők. A kissrác labirintusokban bolyong, terro­ristákat üldöz, „igazi” Forma-l­es pályákon versenyez, sőt va­dászrepülőt is tud már vezetni. Nála talán csak Pétiké ügye­sebb, aki három és fél évesen keresett és talált magának az in­terneten kifestőt, majd szépen kinyomtatta és „manuálisan” festette ki. Bár neki könnyű, a papája számítógépes rendszer- gazda, a gyerek hétévesen már azt is meg tudta mondani (első pillantásra), mennyibe került a gépem, majd hozzátette, hogy szerinte csúnyán átvertek, mert a processzorom bizony nem a legjobb. Aztán a nyomtatót vet­te szemügyre, rögtön tudta, hol kell bekapcsolni, sőt ki is nyitot­ta, hogy a „tonert” is szemügyre vehesse. Inkább nem néztem oda. A múlt héten végre felfog­tam, hogy hasztalan kapaszko­dom, lemaradásom a számítás- technikai készségek felhaszná­lói szintű elsajátítása terén im­már behozhatatlan. A kilenc és fél éves Dani ugyanis megkért „szkájpon”, hogy legyek szíves tömörítve átküldeni neki azt a bizonyos letöltött CD-t. Igye­keztem okosan nézni a webka- merába, de a kis csibész valószínűleg rájött, hogy fogal­mam sincs, miről beszél. Meg­ismételte a kérést, ezúttal las­san, tagoltan, ahogy a nagyma­mával szokott beszélgetni. Munkahelyi elfoglaltságaimra hivatkozva ezen a ponton meg­szakítottam a beszélgetést, a CD-t pedig inkább holnap fel­adom postán. Csomagolok mel­lé valami szép könyvet is, hadd higgye, hogy ezért...

Next

/
Thumbnails
Contents