Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-26 / 121. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 26. www.ujszo.com Mundmczó Kornél (Reuters-felvétel) Mundruczó Kornél sikere a Cannes-i Filmfesztiválon A Deltáé a kritikusok díja ÖSSZEFOGLALÓ Mundmczó Koméi Delta című filmje nyerte el szombaton a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének (FIPRESCI) díját a 61. Cannes-i Filmfesztiválon. Hiller István kulturális miniszter telefonon gratulált a rendezőnek. A világ egyik legjelentősebb filmes seregszemléjére akkreditált kritikusok az Arany Pálmára jelölt hivatalos versenyprogram 22 alkotása közül, de a nemzetközi zsűritől függetlenül választották ki a szerintük legjobb filmet. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium az MTI-hez eljuttatott közleményében emlékeztet arra, hogy Mundmczó Kornél idén az egyetlen közép-kelet-európai alkotó a filmművészet elsőrangú seregszemléjén Cannes-ban, ahol a magyar filmesek közül eddig Szabó István Mephisto című filmjét 1981- ben, míg Makk Károly Egymásra nézve című alkotását 1982- ben ismerték el FIPRESCIkülöndíjjal. Mint írják, a fiatal magyar rendezőgeneráció kiemelkedő alakja, Mundmczó Koméi állandó alkotótársával, Petrányi Viktóriával készítette a Delta című filmet. A forgatókönyv Bíró Yvette és Mundmczó Koméi közös munkája, az operatőr Erdély Mátyás volt. A két főszereplő Tóth Orsi és a világhírű szabadkai hegedűművész, Lajkó Félix, aki először látható mozivásznon. A kommüniké kitér arra, hogy idén Fliegauf Benedek Womb című forgatókönyve nyerte el a legjobb közép-kelet-európai forgatókönyvnek járó Krzysztof Kies- lowski-díjat szerdán Cannes-ban. „A magyarok számára az idei cannes-i részvétel azért is különleges, mert még soha nem fordult elő, hogy a magyar filmesek minden kategóriában és fómmon jelen legyenek” - olvasható a közleményben. A 61. Cannes-i Filmfesztivál eredményhirdetése tegnap lapzártánk után ért véget, (mti, ú) A 61. Cannes-i Filmfesztiválon nagy sikerrel szerepelt Juraj Lehotský Vak szerelmek (Slepé lásky) című egész estés dokumentumfilmje is, amely pénteken elnyerte a CICÁÉ (Művészmozik Nemzetközi Szövetsége) Award for Art Cinema díját. Képünkön a film egyik szereplője; aki elfojthatatlan anyai ösztönnel vágyik saját gyerekre (Képarchívum) Dokumentumfilm Michelangelo Antonioniról Egy különleges dimenzió MTl-HÍR Madrid. A festészet volt az utolsó kommunikációs eszköz a 92 éves, egyik oldalára béna, már beszélni nem tudó Michelangelo Antonioni számára. A tavaly nyáron elhunyt vüághírű filmrendezőnek özvegye, Enrica emléket állított a Michelangelóval című dokumentumfilmben, amelyet a minap mutattak be a madridi Documenta fesztiválon. Egy öreg kéz látható az indító jelenetben. Határozottan húzza meg a rajz vonalait, de a színeket már egy fiatal képzőművész viszi rá a mester utasításai alapján. Ez adja meg a film légkörét, amelyet Enrica Antonioni még 2005-ben, két évvel félje halála előtt készített. „Michelangelo hosszú utat tett meg a halálig. A színek, a formák, a tér elvitték őt egy különleges dimenzióba, amely éltette. A zöldek és a sárgák és főként az absztrakció gyógyította. Ismert, hogy kölcsönösen csodálták egymást Mark Rothko kortárs festőművésszel, akinek Antonioni a következőket írta: »Ön és én ugyanazt csináljuk. Ön festi a semmit, én filmezem«” - idézte az asszonyt az El País című spanyol napüap. Juhász R. József legújabb kiállítása a tárgyi és a vizuális kultúra archeológiájaként is értelmezhető Egy lehetséges múlt a jelenben (Somogyi Tibor felvétele A tagadás és a kizárólagosság a két leggyakrabban megfogalmazott vád a kortárs művészet ellen, az alkotó és a művészetkritikus esetében ez a hagyományok, a régmúlt korok eredményeinek ignorálása, a szépségre, a mívességre, a nagy történetre való re- zignálás formájában van diagnosztizálva. HUSHEGY1 GÁBOR Pedig a napjaink aktuális - tehát nem a képiség és vizualitás 19. századi, az akadémizmus és historizá- lás béklyóitól szabadulni képtelen - művészete az, amely a maga összetett tárházával olyan múlt és jelen közötti kapcsolatok láttatásá- ra képes, amiről korábban azt hittük, hogy kizárólag a történettudományok tárgya lehet. Ez nem csak vizuális élmény formájábanje- lenik meg, hanem az elméletírók és a művészetkritikusok is hozzájárulnak az új felismerés közvetítéséhez. Nem kevesebbről van szó, mint ellenpólusként megfogalmazott művészeti korszakokról és művészetszemléletekről, amelyekről a művészeti alkotás elemzése révén kiderült, hogy nem is állnak olyan távol egymástól. Több mint két évtizede, egyetemi tanulmányaim során Wilhelm Worringer Absztrakció és beleérzés című tudományos értekezése jelentett üyen felismerést (kortársainak pedig a 20. százd hajnalán), a kitűnő tudós a maga eszmeisége és tudományos módszertana keretében kereste annak kulcsát, miért jelenthet azonos szellemi élményt a középkor és az avantgárd művészete, mi a közös nevező a gótika és az expresszionizmus, a gótika és az absztrakt művészet között, annak ellenére, hogy több évszázad választja el egymástól őket. Ez valamint a Worringeréhez hasonló szövegek és elemzések tudatosítjákve- lünk egy-egy kor művészeti pluralizmusát, valamint azt is, hogy a stílus, az izmus vagy a műfaj nem lehet a művészeti teljesítmény egyedüli mércéje. Bár a modernizmus kizárólagos vagy-vagy szemléletét mára végérvényesen felváltotta a posztmodem által szorgalmazott és csaknem parttalanná vált, minden megmérettetés iránt ambivalens is-is művészetszemlélet. Továbbra sem árt résen lenni, hogy ezúttal se az értékelések egyszerűsítéséhez, az összemérhetetlen teljesítmények egalizálásához járul- junkhozzá. A múlt és jelen kapcsolatának kortárs művészetben való megjelenése domináns eleme Juhász R. József legújabb His Master' s Voice című kiállításának, ami egyben a tárgyi és a vizuális kultúra archeológiájaként is értelmezhető. A múlt század első feléből és közepéről származó kovácsoltvas-szerkezetek, faintarziák, a még korosabb historizáló tölcsérek, a barokkos képkeret muzeológiai világába lépünk. Ám e tárgyak nem csupán a közelmúlt fennmaradt, porosodó és szuvasodó emlékei, eredeti rendeltetésüket feladva új szerkezet részeként kelnek életre. Nem mindennapi ez a társítás: a varrógép és a gramofon funkcionális egyesítése szerkezeti és formai szempontból is komoly kihívás, ám sokak számára azonnal irodalmi konnotációkkal szolgál - a varrógép a varrónők sanyarú sorsának kizsákmányoló eszköze. Ám mindezt most feledhetjük, hiszen a varrógép, mint pl. a SINGER márkájú, a művészet közvetítőjévé - szó szerint éneklővé - válik, a His Master's Voice-mítosz, a lemezen őrzött hang válik hallhatóvá. Juhász R. József a száztíz éve létező márka egy lehetséges értelmezését kínálja, mégpedig emléket állítva a hangrögzítés, a hang és kép szinkronizálásának technikai vívmányainak. Bármennyire is csábító, ezúttal a varrógép nem a szürrealista képzettársítások világába vezet minket, de a dadaizmus talált tárgya vagy a szürrealisták által átalakított talált tárgy sem vezetne célba bennünket. A neodadaista törekvések már rokoníthatók Juhász szerkezeteivel, ám ez utóbbiból hiányzik a harcias avantgárd póz. Ami azonban közös bennük, s ez további művészek felé is nyitja az értelmezés lehetőségét - az a több esetben is tetten érhető IRÓNIA. Juhász R. József a rá jellemző módón látványosan vállalja művészed gyökereit. Néhány hónappal ezelőtt az érsekújvári Művészeti Galériában bemutatott His Master's Letters cí,ű sorozatával a kassáki művészeti örökség iránti elkötelezettségét fogalmazta meg, mintegy visszatérve a vizuális költészet vüágába. A somorjai zsinagógagalériában bemutatott tárgyak viszont tagadhatatlanul kötődnek Juhász performer-tevé- kenységhez, elvégre a kiállítás címével azonos előadásának pillanatfotója is látható a táralton. A in- termedialtás világában tevékenykedő akcióművész a szó-kép-hang- mozgókép-test-technika-mozgás összetett világát vetítette ki e tárgyakra. Jó bizonyítókkal szolgál, hogy a „más kreativitás” művészete sem teljesen egységes, jelzi ezt az a hiányérzet, amit az interaktivitás modem technikai eszközének a mozgásunkat figyelő, arra reagáló szenzor hiánya kelthet. Helyét a múzeumi tárgyak, a technikatörténet iránti tisztelet, a társművészetekkel szembeni előzékenység és a befogadó választási lehetősége veszi át. A tárlatlátogató nincs kész tények elé állítva, rajta múlik a befogadás teljessége. Ám ez a mozzanat, immár a posztmodem tapasztalat birtokában is az avantgárd művészeti világgal rokonítja Juhász R. József műveit. Egy lehetséges múltolvasatot kapunk ezen a kiállításon, a mai multimedialitás személetet kivetítve az egy évszázaddal korábbi korszakra. Juhász R. birtokában van az elmúlt műtörténeti periódus tapasztalatának, ezt bizonyítja a kiállítás és koncept egyik kulcsfontosságú eleme a mára emblematikussá vált cégér és reklám- a tölcséres gramofont hallgató kutya. E kultúrtörténeti toposz, a mi esetünkben a tömegkultúra termékének művész általi kisajátítása, ám csak mértékkel, nincs átírva, csak felülírva. A kiállítás üzenete: a személyes előadás, a művész közvetítő szerepe továbbra is nélkülözhetetlen és he- lyettesíthetetlen. (Juhász R. József: His Master's Voice - Egy lehetséges múlt. At Home Gallery, Somotja, 2008.május5-30.) OTTHONUNK A NYELV í i B V-.. ...... '«.V - . előtagú szavainkról Euro-/euróSZABÓM1HÁLY GIZELLA Valószínűleg olvasóink is emlékeznek arra, hogy az iskolában azt tanulták: a nyelven belül a társadalmi változások elsősorban a szókészletben mutatkoznak meg. Ez a tétel kiválóan szemléltethető euro- elótagú szavainkon. Ha felütjük a régebbi kiadású idegenszó-szótá- rainkat azt láthatjuk, hogy az Európával való kapcsolatosságot jelölő euro- előtagú összetett szavakból alig található bennük egy-kettő. A Bakos-féle szótár nem is régi, 1994-es kiadásában összesen hét ilyen szó van: eurodeviza (nem a kibocsátó ország bankjánál elhelyezett konvertibilis betét), eurodollár (nem amerikai bankban elhelyezett dollár), Eurofighter (európai államok által kifejlesztett harci gép), eurokommunizmus (egyes nyugat-európai kommunista pártok ideológiája az 1970-1980-as években), eurokrata (az Európai Gazdasági Közösség híve), eurora- kéta (Nyugat-Európába telepített rakéta), Eurovízió (nyugat-európai országokközötti televíziós lánc). Az 1994-es kiadás óta eltelt 14 évben jelentős társadalmi változások történtek Európában, így létrejött és fokozatosan bővült az Európai Unió, bevezették a közös valutát, az eurót. Mindez a nyelvre is hatással volt, hiszen az Osiris Kiadónál tavaly megjelent idegen- szó-szótárban már 47 euro- vagy euró- előtagú szót számolhatunk össze. A fent említett hét szó közül mindegyiket megtaláljuk ebben az új szótárban is, közülük az eurok- ratá-nak kibővült a jelentése, ugyanis mai első jelentése: ’az Európai Unió bürokratikus ügyintézését végző, elfogadó (személy)’. Az is megfigyelhető, hogy ma már az euro- előtagú szavak nagy része az Európai Unióra vonatkozik, az euró- előtagúak pedig a közös valutával, az euróval kapcsolatosak. Az Európai Unióra vonatkoznak például ezek az összetett szavak: euroblabla (az Európai Unióra vonatkozó mellébeszélés, bürokratikus nyelv), eurohivatalnok, euro- honatya, eurointegrációs, eurokép- viselő, eurokonform (ami megfelel az Európai Unió eszméjének), eu- romagyar, euronorma (az Európai Unióban érvényes norma, szabvány), europolitikus, euroszkepti- cizmus, eurosztrájk, eurorégió. Az euróval mint fizetőeszközzel kapcsolatosak az eurócent (az euró váltópénze), euróklub, euróövezet (az eurót hivatalos fizetőeszközként használó országok csoportja, illetve térség). Természetesen számos euro- kezdetű szónak megmaradt az eredeti, Európára utaló jelentése, ilyenek pl. az eurocentri- kus (mindent Európa nézőpontjából látó), eurocity (nemzetközi gyorsvonat), eurokulturális (az európai kultúra általános jellemzőinek megfelelő). Az euro- előtagú szavak számos tulajdonnévben (pl. vállalatnévben) is előfordulnak, nem egy esetben a forgalmazott termékek európai eredetére, kiváló minőségére utalva. Ezzel kapcsolatban említenünk kell néhány terméknevet is, amelyet a szlovákiai magyarság használ. Az egyik az irattartóba való átlátszó, lefűzhető műanyag ta- sak, amelyet nálunk szlovák köl- csönszóval euroobal-nak nevezünk (Magyarországon hivatalosan szintén idegen szóval nevezik meg: lefűzhető genotherm). Azeuroobal bekerült az említett Osiris-féle ide- genszó-szótárba, akárcsak a volt Jugoszláviában gyártott és nálunk is forgalmazott eurokrém (mogyorókrém) . Nem közli viszont a szótár az euroablak, euroajtó, europrofil (ritkábban: eurohranol) szavakat. Köztudottan így nevezik nálunk a többkamrás profilokból (azaz eu- roprofil-bóT) álló kerettel ellátott, esetlegesen hőszigetelt üvegezésű modem nyílászárókat. Mivel újabban lényegében csak ezeket gyártják (műanyag vagy fa profilokból), Magyarországon legfeljebb csak a gyártó nevével különböztetik meg őket, pl. Fenstherm műanyag és alumínium nyílászárók, Rehau profilok stb.
