Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-26 / 121. szám, hétfő
Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 26. TALLÓZÓ THE TIMES Napokon belül nyilvánosan távozásra szólíthatják fel Gordon Brown brit miniszterelnököt a kormányzó Munkáspárt vezetői a párt népszerűségének zuhanása és az elvesztett helyi és időközi választás nyomán. A szombati brit sajtó értesülései szerint arra is van esély, hogy Brown maga ajánlja fel lemondását. A The Times azt írta, hogy Brown jövője szempontjából „kritikus” lesz a június 2-ai frakcióülés, ugyanis ha a kormányfő fellépése nem bizonyul meggyőzőnek, a párt valamely vezetője nyilvánosan távozásra szólíthatja fel. A lap értesülései szerint a frakció magas rangú tagjai Jack Straw:t, a Labour veteránját, a jelenlegi igazságügy-minisztert jelölték ki arra, hogy megmondja Brown- nak: a parlamenti pártcsoport elvesztette bizalmát iránta. Slota rajtakapásához hasonló esetben magára valamit is adó politikus minimum lemond A törvény szolgái A tisztelt házelnök szerint minden kóser Slota (illetve Rafaj) aláírásával a jelenléti íveken, az ügyészség nem lát okot arra, hogy vizsgálódjék, emiatt a rendőrség sem rest kivonni magát az ügyből, eközben szép sorban derülnek ki mindazon visszásságok, amelyek csak a tegnap világra jött kérődző szerint lehetnek véletlenek Maiina Hedvig ügyében. S az ország hallgat, szép csöndben várja a Kánaánt az euró bevezetésével. LOVÁSZ ATTILA Pedig nagy bajok vannak itt. Olyan dolgok tanúi lehetünk, amelyek közvetlenül veszélyeztetnek egy társadalmi berendezkedést, a szó legszorosabb értelmében kérdőjelezik meg a demokratikus jogállam intézményét, aminek következménye pedig a diktatúra lappangó épülése. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy az Unió és a NATO úgysem engedi, dehogynem, nem Szlovákia a világ közepe és nem itt fújják a passzátszelet. Ha az ember fia (adózóként) aláír egy olyan okiratot, amelynek alapján pénzhez jut, majd kiderül, hogy az okiraton nem az ő aláírása szerepel, s közjegyzői felhatalmazása sincs a valódi aláírónak, bűnvádi eljárás lesz a vége - nagyon helyesen. Ha a tisztelt adófizető nem fizet be 100 korona adót, néhány év alatt a többszörösére duzzadt adósságállomány akár a házába, komoly vagyontárgyaiba kerülhet. Ha jóváhagyják a közúti szabálytalanságok új büntetőtarifáit, röhöghetünk nagyokat a száguldozok lemeszelésekor, de arcára fagy a mosoly annak a Trabant-tulajdonosnak, aki a 30 ezret csak családja lakásának jelzálogosításával tudja kifizetni. Ezzel szemben van itt egy politikus, aki ország világ szeme láttára csal (lásd a csalás büntetőjogi megfogalmazását a Btk.-ban), az állami szervek pedig hallgatnak. Pedig a rendőrségnek és az ügyészségnek az a dolga, hogy cselekedjen, szükség esetén pedig felkérje a T. Házat, fossza meg a képviselőt mentelmi jogától. Ezt már csak azért is meg kell cselekedni, hogy kiderüljön, mely képviselők hánynak fittyet a jogszabályokra s értelmezik önmagukat törvény fölött álló übermenseknek. Slota rajtakapásához hasonló esetben magára valamit is adó politikus minimum lemond, mert ha nem teszi, lenézi választóit. S lenézi az a kormányfő is, aki csalóval pak- tál. Itt nincs mese, mert ha lehet nyílt színen csalni, méghozzá a törvényhozás házában, vége a világnak. S vége a világnak akkor is, amikor az erőszak nemcsak állami monopol (nagyon helyesen), hanem hatalmi pozícióból törvénytisztelő polgár ellen felhasználható monopol. Hogy Malina Hedvig ügyében semmi sem kóser, már akkor világos volt, amikor a belügyminiszter diadalittasan jelentette be, Hedvig hazudik, pedig mint belügyminiszternek nem volt jogosítványa élő aktában kutakodni. Azon a bizonyos 2006 szeptemberi sajtótájékoztatón épeszű embernek világos volt, a rendőrségi végszó megrendelésre készült, most pedig a tények is erről beszélnek. S láss csodát, a nyomozást vezető, jogi szakképesítéssel rendelkező nyomozótiszt továbbra is a helyén van, s újabb emberek viselt dolgaiban jár el. Vajon mekkora lehet a hitele? Vajon nem köpheti-e szemen ezt a nyomozót egy mobilt eltulajdonító kiskamasz, aki saját bűnének legitimációját látja a rendőrségi fuser munkában és Slota nyíltszíni bűnözésében? Vajon mennyire lesz jogkövető az a társadalom, amelynek elitjei a tévékamerák előtt szemrebbenés nélkül fedeznek bűncselekményeket? Hedvig ügyében Kaliňák miniszter, a jelenléti ívek ügyében Slota az az ember, akitől elvárható a politikai kultúra minimuma: a távozás. Ha ez nem történik meg, s erre még az ellenzéktől sem jön politikai nyomás, akkor azt kell gondolnunk, a közhangulattal ellentétesen igenis emelkedő életszínvonal és fogyasztás okán még azt is elfogadjuk, hogy hűbéri viszonyokban éljünk, mert a „nobilitásnak” mindent szabad. Ha a törvény szolgái köpnek a jogszabályokra, vége a világnak. Annak a világnak, amit T989 után szeretnénk (vagy már csak szerettünk volna?) felépíteni. A lerészegedésig való ivászat és az alkalmankénti erős berúgás gyakori a kamaszok körében Új stratégia a fiatalkori ivászat kezelésére MTl-HÁTTÉR Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) globális stratégiát tervez, hogy felvegye a küzdelmet a fiatalok tivornyái és más, ártalmas alkoholfogyasztási szokások ellen, melyek évente 2,3 millió idő előtti halálért felelnek. „Az alkohol ártalmas használata komoly közegészségügyi problémákat okoz” - mondta Alá Alwan, a WHO igazgatóhelyettese a szervezet közgyűlésén. Az egészségügyi miniszterek szerint a WHO káros alkoholhasználat elleni stratégiáját „minden rendelkezésre álló tényre és létező jó gyakorlatra kellene alapozni, figyelembe véve az eltérő nemzeti, vallási és kulturális környezetet”. „A lerészegedésig való ivászat és az alkalmankénti erős berúgás gyakori a kamaszok, valamint a fiatal felnőttek körében, és az alkohol negatív hatása erősebb mindkét nem fiataljai között” - mutatott rá a WHO. Az előtanulmány, melynek két éven belül kell elkészülnie, az államok számára ajánlott nemzeti intézkedéseket is tartalmazza majd. Ez vonatkozhat az alkoholos italok marketingjére, az ár képzésére és elosztására, valamint a közfigyelmet felkeltő kampányokra. A WHO 2003-ban hozta tető alá az első globális, népegészségügyet érintő egyezményt, mely a dohányt vette célba a ci- garettás dobozokon elhelyezett erőteljesebb figyelmeztetésen és a reklámozás, szponzorálás korlátozásán keresztül. Egy évvel később a növekvő mértékű elhízást okozó rossz étkezési szokások ellen hirdetett háborút. Az alkohol évente 2,3 millió idő előtti elhalálozást okoz, mely az összes halálozás 3,7 százaléka a WHO adatai szerint. A túlzásba vitt italozással összefüggésbe hozhatók a közlekedési balesetek, az öngyilkosságok, a bűnözés, az erőszak, a munkanélküliség és a rendszeres lógás is. A dohány és a magas vérnyomás után az alkohol a harmadik a kockázati tényezők sorában, melyekkel a fejlett országokban élőknek szembe kell nézniük. Szív- és érrendszeri betegségekhez, májzsugorhoz és rákbetegség kifejlődéséhez vezethet az italozás. Az elmúlt évtizedben megduplázódott az alkohollal összefüggő betegség miatt kórházba került emberek száma Angliában, mutatták ki a múlt héten nyilvánosságra hozott adatok. Franciaországban fontolgatják, hogy megtiltják a bárokban a „happy hours” szokását, amikor olcsóbban kínálják az alkoholt, valamint a tömény italok árusítását az éjszakai klubokban, hogy ezzel is segítsenek megfékezni a fiatalok nagy ivászatait. Roselyne Bachelot-Narquin, francia egészségügyi miniszter elmondta, hogy miközben tovább csökken az országban az alkoholfogyasztás, a veszélyes nagyivászatok szaporodnak. Egészségügyi aktivisták üdvözölték, hogy a WHO élére állt az alkohol elleni küzdelemnek. Az Alkoholgyártók Globális Csoportja szerint a WHO döntése „kiegyensúlyozott és konstruktív”. A csoport elkötelezte magát a WHO-val való együttműködés mellett a „felelőtlen és helytelen fogyasztás csökkentése érdekében”. KOMMENTÁR A kocsma közepén BARAK LÁSZLÓ Legutóbb e hasábokon arról értekezett Hankiss Elemérre, a közismert szociológusra hivatkozva egy kolléga, hogy akkor lesz élhető Magyarország, ha vezetői majd nem négy, hanem csak két keréken akarnak közlekedni. Természetesen a politikusi rongyrázásról, nyegleségről van szó, amely külsőségeiben is jelzi, hogy Közép-Eu- rópában egyelőre sajnos korántsem a teljesítmény szerint alakulnak ki az elitek, hanem az alkalom szülte kalandorság, finomabban szólva a vakszerencse és a kapcsolati tőke nyomán lehet felmászni az uborkafára. Miért ne gondolkodna és cselekedne hát ilyen helyzetben másként a közember, aki a műkarrierek, a mondvacsinált sztárok, a köztörvényes bűncselekmények büntetlen elkövetőinek életviteléhez képest álmodik önmagáról. Mindez persze csak a külcsín, mondhatnók, csakhogy a külcsínből elég nagy biztonsággal következtemi lehet a belbecsre is. Konkrétan arra, hogy a legkevésbé sem saját tehetségüknek köszönhetően döntéshelyzetbe kerülő vezetők külsőségekben megmutatkozó kivagyisága általában komolyjellemhibákkal is jár. A mindennapok szolgáltatnak erre számos példát a parlamenti politikusoktól kezdve a legutolsó önkormányzati kiskirályokig bezárólag. Itt van például a dunaszerdahelyi önkormányzat esete az általa törvénytelenül kiszabott parkolási díjjal. A szóban forgó önkormányzat azt üzente a város területén kijelölt parkolóhelyeket használó gépkocsivezetőknek a múlt héten, hogy akkor is be kell fizetniük a parkolási díjat, ha a vonatkozó hatályban levő városi rendelet törvénytelen. Miután tudomásul vették a járási ügyészség az önkormányzathoz ez ügyben megküldött hivatalos tiltakozását. Merthogy az önkormányzat ráér még 60 napig, hogy kijavítsa az általa elkövetett hibát... Mit tükröz vajon a szóban forgó üzenet, ha nem azt a cinizmust és arroganciát, amely sajnos sajátja számos vicinális politikusnak is. Mert, ha ez esetben is nem a hatalom arroganciája, a nyegle úrhatnámság, mi több, a törvények semmibevétele, hanem a lakosság körültekintő szolgálatának ideája és a törvénytisztelet jellemezte volna a város vezetőit, fogják magukat, és a szóban forgó ügyészségi tiltakozás nyomán azonnal felfüggesztik törvényellenes rendeletük hatályát. Legalább annyi időre, amíg a jogi normákkal összhangba nem hozzák azt. Ehelyett azt üzenték a tehetetlenségre kárhozatott közembereknek, mi vagyunk a kocsma közepén, mi gyakoroljuk itt a hatalmat, ti pedig, ha tetszik nektek, ha nem, kus- soljatokés igazodjatok... Ezek után vajon miként várhatná el az ember, hogy a parlamenti képviselők, a kormányzati politikusok intelligens mértéktartással kezeljék azt a helyzetet, amelybe a választóik átverése, a vakszerencse folytán vagy éppen sógor-koma alapon kerültek. Ók vajon miért ne hazudnának, csalnának, amennyi belefér? Miért váltanák a luxuslimuzinokat biciklire...? FIGYELŐ Megosztott Magyarország Ezzel a címmel közölt a magyar belpolitikai helyzetről első oldalas szerkesztőségi kommentárt a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Georg Paul Hefty, a lap magyar származású szemleírója rámutatott: Magyarországon Európa egyik legkülönösebb „duumvirátusa” kormányoz. Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor szilárd közösségben uralja az országot, noha halálos ellenségnek számítanak. Az első a miniszterelnök, a második az ellenzéki vezető. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az egyik dönt, s a másik csak szemléli a dolgokat. Orbánnak újra és újra sikerül meghiúsítani azt, amit Gyurcsány elkezd. S ezáltal sikerült felrobbantania a tíz évig fennállt MSZP-SZDSZ kormányszövetséget is. A kisebbségi szocialista kormány saját túlélésének biztosításán túl semmit nem tud keresztülvinni, miközben még két év van a soron következő választásokig. Az ország magas inflációval, növekvő adósságokkal és az euróbevezetés halványuló kilátásaival küzd: a lakosságnak pedig különösen fáj, hogy egyes országok - például a szomszédos Szlovákia - megelőzték az egykor mintaországnak számító Magyarországot.Éppen ez az egykori státus a politikai zűrzavar egyik oka. A másik pedig a magyar viszonyok között egyedülálló politikai tehetségeknek számító Gyurcsány és Orbán közötti rivalizálás. Hefty szerint amit a választók az MSZP-től várnak, azt soha nem tudta teljesíteni. Vagy azért, mert az SZDSZ megakadályozta ebben, vagy mert a párt élén álló milliomosok becsapták őket - fogalmazott a cikkíró, idézve Gyurcsány őszödi beszédét. A baloldali kormánypárt által hat éve követett liberális gazdasági irányvonal a másik, tulajdonképpeni „polgári” pártot annyira sarokba szorította, hogy Ór- bán nacionalista és protekcionista ígéretekben keresett menedéket. Ezzel a lakosság nagyarányú támogatását nyerte el, a választásokon a szavazatok több mint 50, sőt talán 60 százalékára számíthat, de az ellenzéki vezető népszerűsége érdekében túl sokat kockáztat. A konzervatív lap elemzője szerint egy ilyen kormányváltás kilátásának túl nagy ára van. Orbán a visszaállamosítási jelszavakkal elbizonytalanítja a külföldi beruházókat, a magyarok számára pedig teljesíthetetlen reményeket kelt, pártbeli munkatársainak hangneme gyűlölködő, s egyre mélyebben megosztja a társadalmat. A radikális erők pedig arra számítanak, hogy Orbán pártja megtűri őket. A másik oldalon népszerűségének hanyatlása, továbbá reformpolitikájának megvalósíthatatlan- sága miatt Gyurcsány egyre ingerültebb és következetlenebb. A szerző szerint ugyanakkor sem Gyurcsány pártjában nincs olyan személy, aki őt a siker kilátásával válthatná fel, s Orbán pártjában sincs senki, aki a mérséklet, a lakosság megnyugtatása irányában tudna hatni.
