Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-24 / 120. szám, szombat

26 Presszó ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 24. www.ujszo.com nyolc gyerekkel. Az esküdt uram­mal tizenhét évig éltem, a másik­kal - andódi parasztlegény volt - huszonhat és fél évig. Két éve halt meg. Nagyon jó ember volt. Én már öreg vagyok, nekem nem kell a szerelem, de akin tudok, azon segítek. Mert elkél a segítség, a családokban is sok a gond. Az enyémben is. Boldogult testvérem fiacskájának is segítettem, hogy felvegyék az egyetemre. Mérnöki­re ment. Zsebkendővel intéztem. Én kötöm meg a csomókat. - Aki magánál tartja a zsebkendőt, nyu­godt lehet. Peres ügyekben is se­gítségünkre lehet, kinyitja a bíró szemét. Csomók a zsebkendőn Mindegyik kabalához más vará­zsigét mond, de hogy mit, azt nem árulhatja el. Hirtelen nem találunk zsebkendőt. Kati, a háromgyerekes anya, testvére legkisebb gyereké­nek, a pár hónapos Amarilla- Kasszandrának a pelenkájából pró­bálja elkészíteni a varázserővel bíró talizmánt. Nem sikerül. Kati néni legyint: - Ezek mind papír zseb­kendőt használnak, az pedig nem felel meg erre a célra, csak a férfi­zsebkendő, a női erre kicsi. Csomó­kat kötök rá. Középen egy nagy csomó, ez jelképezi a bíró szemét, hogy nyíljon ki, és lássa meg az igazságot. A széleken levők az el­lenség szemei. Ha nem bírósági tárgyaláson használják a zseb­kendőt, akkor a középen levő cso­mó nem a bíró, hanem a „fejes” sze­me. A megcsomózott zsebkendőt háromrét kell hajtani, egyik csomót középre, a bíró szemére, a másikat ugyancsak a bíró szemére, de a má­sik feléről, hogy a három csomó egymáson legyen, és az egészet össze kell kötözni - piros fonallal. Szerelmi bánatokat szüntet meg, házasságokat tesz rendbe. Több száz pár talált egymásra Dinkó Ka­talinnak köszönhetően.- Kislányka korom óta foglalko­zom ezzel. A nagyanyáimtól és az öregasszonyoktól tanultam, Emma nénihez is jártam, ő híres jósnő volt. Mindig kérem a Szűzanyács­kát, hogy segítsen elrendezni a dol­gokat. Sok fiatal imádkozni se tud. Felkeresik ártó szándékkal is, hogy átkozzon meg valakit. Ilyes­mit nem vállal: határozottan visszautasítja. Az átok mindig visszaszáll - szájból kebelbe. A fia­talembereket figyelmezteti: lányos háznál vigyázniuk kell: nehogy megetessék őket... A legjobb, ha semmiféle ételt nem fogadnak el. Szerencsés zokniúsztatás Szerelmi kötésként a zokni hasz­nálatos. Kati néni egyik esetét em­líti: a fiú elhagyta a lányt, terhesen. Vissza kell őt hozni. Van valami rongya otthon? - kérdezte az elha­gyott leánytól. Legjobb lenne egy pár zokni, lehetőleg piszkos vagy használt, semmi esetre sem új. A két zoknit összeköti piros fonallal, közben „mond rá valamit”. - Utána becsomagolom és vízre teszem, de állóvíz nem jó, csak folyóvíz. Mire a hangyák megeszik, a hűtlen szerel­mes visszatér. - Kivételesen az el­hagyott lány tette a vízre a zoknit, miközben azt mormolta, hogy „ásó, kapa, nagyharang válasszon el”... A zokniúsztatás szerencsésen végződött: a hűtlen fiú visszatért kedveséhez. Kábítószeres fiút is „kigyógyí­tott” szenvedélyéből. Hogyan? Be­szélgetett vele. Kati néni, meg kellene néznie a házat, amit a fiamnak vettem, kér­te egyik látogatója. Valami nincs rendben, mert hívom be a kutyát, de nem jön, csak nyüszít. Biztosan rossz szellemek tanyáznak a ház­ban, s azoknak ott semmi keresni­valójuk, mondta Kati néni.- A békességes szellem marad­hat! - De honnan tudni, hogy a szellem jó-e vagy rossz? - Mond­tam, hozzon három szál szőrt a ku­tyából, de nem vágottat, hanem szakítottat, ahány szoba van, annyiszor hármat - azt össze kell csomózni, meggyújtani, és azzal ki­füstölni a helyiségeket. A rossz szellemek eltűnnek. Sok a boszor­kány körülöttünk, akik fekete má­giát űznek, de nagyon nehéz őket felismerni. Az elvált fia édesanyja - Ilonka nászasszonya - látogatja Kati né­nit, és nemcsak a rokonság meg az unokák miatt, hanem gondjai meg­oldásáért is. Az unokák ugyano­lyan rajongással szeretik Kati nagy­mamát, mint ahogy ő is szereti negyven unokáját és hat déduno­káját, meg az úton levő hetediket. Dinkóéknál matriarchátus van. A nagymama adja ki a parancsot, mi legyen aznap a menü. - Muszáj nekik szót fogadni! A vejeknek és a gyerekeknek is. - Közös a konyha, Kati lánya főz - tizenöt személyre. A krumpliból tizenöt kilót pucol meg egyszerre, és az irdatlan mennyiségből estére már nem na­gyon marad. Aznap lecsót készí­tett, szalagos tésztával, meg csibe­pörköltet, annyit, hogy vacsorára is maradjon. De vacsorára öt kiló sült csibecomb éppen hogy elég. A leg­jobb evő a tizenhat éves Évi. Tizenöten laknak az üveghegyi házban Rontáslevétel - kézzel Három generáció: Dinkóéknál matriarchátus van Születési adatokból is jósol, akár írásban is. Leveszi a rontást. - Van, aki virággal veszi le, én kézzel. Annyi jós lett hirtelen, mint eső után gomba. De nem tudnak sem­mit, csak bolondítják az embere­ket. Bárkiből nem lehet jós, jelnek kell lennie.- Dinko Katalin negyven unokája közül néhánynak határozottan van hozzá adottsága. Egyikük Évi, erre utal a feje búbján a két holdacska - forgó. Fodrásznak készül. A nagy­mama a tenyerén viseli a jelet, há­rom keresztet. - A negyedikes Márk is fogékony rá, állandóan itt van ve­Kereszt-jelek a tenyéren lem, érdekli, amit csinálok. Úgy fo­gom tanítani, hogy mindig elmon­dom, mit kell tenni. Évikét már oda­állítom levenni a rontást. Szól a mobil. Kati nénit keresik. A telefonáló velem is hajlandó né­hány szót váltam, de csak a kereszt­nevét árulja el és a korát. Esztinek hívják, hatvanhét éves. „Elégedett vagyok a Katika nénivel, mert akár­milyen problémával fordultam hozzá, mindig segített.” Konkrét példákra vagyok kíváncsi. Esztike sorolja: „Tudni akartam, sikerrel já- rok-e a bíróságon. Azt mondta, le­gyek nyugodt... De arra is figyel­meztetett, hogy nagy baj lesz... lett is, az egészségemmel. Akármit kér­deztem tőle, mindig megmondta az igazat. Félévenként felkeresem, de ha kell valami, telefonon ad ta­nácsot. A nyitott ablak alatt egy férfi várakozik - kissé türelmetlenül, alig váija, hogy elmenjek. Nem akar velem találkozni. Kati néni közben elküldte, vegyen zseb­kendőt, ő majd megcsomózza, mágikus szavak mondogatásával 5-10 percig a kezében tartja, hogy „átadja neki az erőt”. Fontos ügyek intézésekor legyen nála, egyébként az autó kesztyűtartójá­ban tarthatja. De a szerencsét ho­zó, illetve varázserővel bíró taliz­mánt időnként meg kell újítani; a zsebkendő egy év után el­veszíti az erejét... Megiszom a kávé­mat. Túl erős, sza­badkozom. Mert ez cigánykávé, világosí­tanak fel vendéglátóim. Ha gyengével kínálná­nak, az irigységet jelen­tene. Lassan búcsúzom. Kati kikísér, tiltakozik: az udvart ne fényképez­zem, még nem tették rendbe. (A szerző felvételei) Személyesen, telefonon, írásban

Next

/
Thumbnails
Contents