Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-24 / 120. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 24. Presszó 27 „Mi az a Ciszjordánia? Ugyanaz, mint a rendes Jordánia, csak fél hanggal följebb" Játszd újra, Kern! Woody Allen Játszd újra, Sam! című vígjátékát negyed százada mutatta be a Vígszínház, Valló Péter rendezésében, Kern András főszereplésével. Az előadás azóta is táblás házakat vonz. Jeles dátum a darab történetében 2008. április 19., amikor is 400. alkalommal hangzott el a pesti színpadon a már klasszikussá vált párbeszéd: „Mi az a Ciszjordánia? Ugyanaz, mint a rendes Jordánia, csak fél hanggal följebb”. MÁTRAHÁZI ZSUZSA A Játszd újra, Sam! rendezőjét, Valló Pétert a hajdani darabválasztásról kérdeztük. Jó barátságban voltunk, vagyunk és remélem, maradunk Kern Andrással, kerestem valami neki valót színművet. Mivel mindketten Woody Allen nagy rajongóivá szegődtünk, örültem, amikor a kezembe került ez a darab. Mit látott benne? Bizonyára nem csak a szórakoztatás lehetőségét, mert abban az időben mindig kellett akadnia a háttérben vagy a mély rétegekben valamilyen „üzenetnek” is. A főszereplő tipikusan gátlásos, neurózisra hajlamos, művész-értelmiségi férfi, akit Woody Allen a filmjeiben és Kern a színpadon nagyszerűen megjelenít. Alkata nem is annyira ritkaság, mint az ember gondolná. A darab sok humorral mutatja meg ennek a típusnak a természetrajzát, amelyhez kicsit magunkat is tartozónak véltük. Melyik a kedvenc poénja a darabban? Amikor Kernnek elmeséli az egyik hölgyszereplő, hogy B 12-es vitaminkúrán van, s erre Andris azt válaszolja: „Ismerem, anyámnak is adták.” Megkérdezi a hölgy, hogy régóta ismeri-e, mire Andris: .Anyámat? Egészen kiskorom óta.” Emlékszik még a bemutatóra, amely 1983-ban az akkor még ünnepnek számító november hetedikére esett? Nem a premier maradt meg bennem, hanem egy megnézés. Azt az eseményt hívjuk így, amikor a színház igazgatója és a rendezői gárda ismeri meg a készülő előadást. Szeretett mesterem és atyai jó barátom, Horvai István volt akkor a Vígszínház igazgatója. Ültem hátul az asszisztensemmel, akivel azt vártuk, hogy Horvai jókat fog nevetni. De nem reagált, egy hang sem kísérte a poénokat, néma csönd volt, Horvai csak görnyedten hajladozott. A darab rémes, fagyos hangulatban ment végig, s azt láttuk hátulról, hogy az igazgató egész idő alatt fészkelődik. Kérdeztük magunktól, hogy ez most nem jó, ez most megbukik? Végül megtudtuk, hogy Horvainak rettenetesen fájt a dereka, rátört a lumbágó, nem bírt nevetni a fájdalomtól. Mi a hosszas siker titka, hiszen nemzedékek nevettek ezen a darabon? Főképpen Kern Andris személyisége, az a szeretet, ami egész színészetét és pályáját körülveszi, de a szerzőn kívül természetesen nagyon sokan közrejátszottak abban, hogy az előadás minden estéje forró, hatásos és hangulatos legyen. Szerénytelenség volna magamat is megemlítem, de Ha„Egyszer majd abba kell hagyni, de remélem, ez még nincs túl közel" (Az RTL-Klub felvétele) na fogadást! Azt hittem, meg fog bukni az előadás. Tüdtam, hogy Woody Allen jó darabot írt, de ahhoz már nem volt érzékem, hogy megérezzem, ez egy pesti színházban is ennyire sikeres lehet. lász Jutka, Balázs Péter, Egri Márta, Hegyi Barbara nevét nem hagyhatom ki. Még Humphrey Bogart is beledolgozott ebbe; a darab főszereplője fantáziaképeiben mindegyre tőle, a kemény, férfias hősöket alakító színésztől akarja megtudni a sikeres férfiélet titkát. Azt is a hosszú széria zálogának gondolom, hogy az előadáson nem érződik: ez a történet New Yorkban játszódik, teljességgel magyarnak érezheti a néző. Sok önálló munkánk van benne, saját gondolataink, amitől az egész olyan, mintha köztünk játszódna. Olykor még saját szövegeinket is beleszőttük, de ezt halkan mondom, nehogy Woody Allen fülébe jusson. Kern András így kapcsolódik a beszélgetésbe: Szerintem nem a mi érdemünk, hogy magyar történet lett a Játszd újra, Sam!, hanem a szerzőé, mert ő olyan édesen és magától értetődően ír az általános emberiről, hogy az a világban akárhol érvényes. Nem akartunk szándékosan magyarítani, de addigra én már szinkronizáltam pár filmjét, s önkéntelenül másztak át, keveredtek bele az előadásba a Woody Allen más alkotásaiban csattanó poénok meg pesti dumák. Emlékszik, milyen volt az első találkozása Woody Allen ügyefogyott hősével? Főiskolás korunkban Verebessel megnéztük a moziban a Fogd a pénzt és fuss! című fűmet. Majd leestünk a székről, annyira röhögtünk. Pár évvel később mondták, hogy szinkronizáljam az Annie Hallt. A szinkronizálás komoly dolog volt akkoriban, lassabban, nehézkesebben vagy művészibben ment, mint manapság. Egy hétig tartott a munka. Sipos Áron rendezte a szinkront, vele néztük, műyen érdekes ez a pasas, milyen jól csinál fűmet. Oda voltunk érte, olyannyira hatott a mi korosztályunkra a stflusa, hogy idővel pesti kocsmákban, presszókban, néha színielőadásokban is úgy beszéltünk, mint Woody Allen. Hitte volna a próbák idején, hogy négyszáznál is több előadást megér a Vígszínházban a Játszd újra, Sam!? Nemhogy négyszáz, de huszonhárom előadásra sem tettem volMüyen baki vagy sztori vált emlékezetessé az eddigi négyszáz előadás alatt? Egy idő után valamelyest reflexszerűvé válik a játék, s egy űyen alkalommal kimentem a színről olyankor, amikor ott kellett volna maradnom. Állt bent a színpad, de fogalmam sem volt róla, hogy hibáztam. Az ügyelő „ébresztett” föl a kérdéssel: „miért jöttél ki?” „Hát, mert azt hittem, a negyvenkettedik oldalnál tartunk, pedig csak a tizennyolcadiknál jártunk.” Nem vált terhessé négyszáz- szőr ugyanazt eljátszani? Nem. A jó darabot, mint amilyen ez is, az ember huszonöt év után sem unja. Amit nem érzek a magaménak, már a második előadáson sem szeretem. Mit tippel, hány előadás lesz még a négyszázadik után? Egy darabig lehet még játszani, habár kilencvenéves korban nyü- ván nem alakíthat már az ember olyan főszereplőt, aki keresi a szerelmet. Egyszer majd abba kell hagyni, de remélem, ez még nincs túl közel. (A szerző az MTI- PRESS munkatársa) „A jó darabot az ember huszonöt év után sem unja" (Képarchívum) Harmincöt éves volt, amikor bemutatták a darabot. Ön ugyan kortalan alkat, de ez a szereplő valamicskét mégis öregedett negyedszázad alatt. Változtattak valamit ennek értelmében az előadáson? Nem változtattunk. A darabnak azon a pontján kicsit zavarban vagyok, amikor a szereplő az életkorát említi: huszonnyolc és fél éves, én pedig már, ugye, hatvan vagyok. Néha ki is hagyom az évek számát, néha meg olyanokat mondok, hogy harmincnyolc vagy negyven- kettő és fél. De ez akkor is olyan történet, amely egy fiatal emberről szól, aki keresi a helyét, a feleségét, és szerelmes. Mégis úgy érzem, hogy nincsen ezzel olyan nagy baj, a közönség elfogadja, hogy fiatalemberes szerepet játszom. RÖVIDEN NEW YORKBÓL Még egyszer a Szex és New Yorkról Azt sokan tudják, hogy az amerikaiak - és velük együtt a világ - hét évadon keresztül követték nyomon a négy New York-i szingli szexuális kalandjairól szóló történeteket a televízióban. Azzal azonban már kevesebben vannak tisztában, hogy a Nagy Alma lakói a Szex és New York forgatását megelőzően éveken át olvasták a történeteket egy helyi lapban, Carrie Bradshaw kitalálójának tollából. A sorozatot a világ 150 országában vetítették, az utolsó rész vetítésekor pedig csak az Egyesült Államokban 10 millióan meredtek egyszerre a televízió képernyőjére, hogy megtudják: van-e jövője Carrie Bradshow-nak és Mr. Bignek. Az egész estés film bemutatójakor már világszerte szingli nagyvilági nők sokasága várja a végkifejletet. A New York Observerben hetente jelent meg Candace Bushnell rovata, a Sex and the City (a sorozat eredeti címe), saját és barátnői szexuális kalandjairól. írásai 1997-re már olyan népszerűek lettek, hogy könyvben is megjelentette azokat. Egy évre rá az amerikai nézők már a tévében nézhették a sorozat első epizódját. A sorozatban végül négy főszereplő hölgy, négy különböző karakter kapott helyet, akiknek mindegyike mégis igen szabad életet él az amerikai nagyvárosban. Kapcsolatuk felhőtlen, az őket alakító négy színésznő azonban nem kötött életre szóló barátságot. A Samantha Jonest alakító Kim Cattrall volt az, aki sokáig hátráltatta a nagyjátékfilm forgatását, a színésznő ugyanis csak akkora gázsiért volt hajlandó kamerák elé állni, amennyiért a főszereplő, Sarah Jessica Parker. A négy lány között annyira elmérgesedett a viszony, hogy az egyik díjátadó gálán a három másik színésznő együtt, míg Cattrall tőlük külön foglalt helyet. Hogy a Samanthát alakító színésznő végül megkapta-e azt az összeget, amelyre igényt tartott, nem lehet tudni, de bizonyára elégedett, hiszen a film már a mozikban van. (stop) Kim a valóságban is elfogyasztott két férjet Jelenlegi kapcsolata Mark Levinsonnal, mely 1998 óta tart, stabilnak és boldognak tűnik. (SITA/AP-felvétel) Harrison Ford szőrtépő reklámja Fájdalmas beavatkozással demonstrálta testén Harrison Ford, hogy a trópusi esőerdők kiirtása az egész bolygó életét befolyásolja. Á közszolgálati reklámfilmet, amelyben gyantával tépik ki a meű- szőrzetét, a Lost There, Felt Here (Ott eltűnt, itt éreztük) mottóval meghirdetett nemzetközi környezetvédelmi kampány számára forgatta. Ford, aki a programot útjára bocsátó washingtoni székhelyű Conservation International igazgatótanácsának tagja, ritkán váűal űyen típusú tévéreklámokat, de ezúttal szó nélkül elfogadta a forgatókönyvet. „Ott voltam, amikor felvették. Valóban fájdalmas volt. Látszott az arcán, hogy nem csak megjátszotta” - árulta el a szervezet vezetője. „Amikor esőerdőket irtanak és égetnek fel, tonnaszámra kerül a széngáz a levegőbe, amit belélegzünk. Az esőerdő minden darabja, amit ott tépnek ki, minket sebez meg” - érvelt a hirdetésben Ford. A környezetvédő szervezet szerint a trópusi esőerdők kiirtása az üvegházhatást előidéző káros gázok legalább 20 százalékát engedi a légkörbe: többet, mint amennyit a vüág összes autója, teherautója és repülőgépe, (pan) Miközben Harrison Ford új Indiana Jones-filmjét népszerűsíti Can- nes-ban, távollétében New Yorkban megtartották az esőerdők kiirtása elleni kampány sajtókonferenciáját (SITA/AP-felvétel)
