Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-02 / 102. szám, péntek
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 2. www.ujszo.com RÖVIDEN Magas elismerés Toldy Máriának Budapest. Toldy Mária énekművésznek, a Vasutas Zene- és Képzőművészeti Iskola tanárának több mint négy évtizedes előadóművészi és zenepedagógiai tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta a köztársasági elnök a Miniszterelnöki Hivatalt vezető Kiss Péter miniszter kezdeményezésére, a miniszterelnök javaslata alapján. A kitüntetést Toldy Mária szerdán vette át a parlamentben, Kiss Pétertől. Kiss Péter köszöntőjében kiemelte: az énekesnő életútját áthatja az aktív közösségi munka, a tanítás, a kulturális értékek bemutatása, megőrzése, az ifjú tehetségek felkarolása. Toldy Mária az 19^6-os táncdalfesztivál megnyerése után előadóművészi különdí- jat kapott. Olyan lírai fesztiválslágerek fűződnek a nevéhez, mint a Rövid az élet és a Más ez a szerelem. 1971-ben kezdett el tanítani, majd végleg elkötelezte magát a musicaloktatás mellett. (MTI) PENGE ggsüiigsssmwm--* .>,•*>1 A zsebemben van egy vadgesztenye Mesterházi Mónika meglehetősen ritkán jelentkező, halk szavú költőink közé tartozik Versvilágát alapvetően hatá:' rozza meg a létszorongatottság nyomasztó érzése, az emberi kapcsolatok analitikus boncolásának folytonosan előtörő igénye. A hétköznapok apró- cseprő dolgai mögött észrevett, leleplezett bölcselet számára azonban szinte mindig estik nyelvi konstrukció, és minduntalan az ürességbe vagy a jelen- téses csöndbe vezet át: „Kavics süllyed a vízfelszíne alá. /Nincs nyugtalanság, hogy felszínre űzze. ” Mesterházi költészete patikamérlegen kimért szavak szövedéke: takarékosságában impozáns líra, mint Nemes Nagy Ágnesé vagy Pilinszkyé, illetve a kötetben többször is megidézett mesteré, Géher Istváné. A vers maga az emlékezet mechanizmusait a táj eróziójához hasonlítva hozza felszínre: ,/l homokkő, minta költők agya, csupa / rejtélyesen összefüggő em lékdarab. ” A létezés helye, a táj tere így válik fokozatosan a psziché tökéletes pontossággal elkészíthetetlen és mások számára mindig rejtélyes maradó térképévé. Mesterházi költészetének egyik legizgalmasabb eleme és technikája, ahogy ötvözni képes a tárgyi valóságot a hozzárendelt vagy egyenes szubjektum létélményével: ,/l zsebemben van egy vadgesztenye. / Szorongatom. Tanul szo- rongani. ” Ez a kettős játék minden vershez hozzárendel egy objektív, távolságtartó, hűvös tekintetet és egy belülről, az intimitás legközepéből kitekintő arcot is. Ez a kettős játék szintezi is a szövegvilágot: a Rilke felől érkező befogadó analitikus precizitása az alanyi kitárulkozásra áhítozó őszinteségigényű olvasó csodálatos és szinte példátlan módon nagy valószínűséggel ugyanott találkozik. A kötet címe (Sors bona) Zrínyiié utal, a jeles barokk költő jelmondatára: a nihil aliud azonban elmarad. Ez a beszédes hiány, ez a végigmondat- lanság, ez a csonkolásos meg- idézés éppen a vezéreszme hiányára látszik utalni. Minden más van, csak jó szerencse nincs: de a hajó már elindult, a szirének éneke zeng a távolból, hív és csábít az ismeretlen, „És csak a vers próbál elszabadulni, ha tud.” De „mért bolyong, akinek van otthona?”- kérdezi az Ének című költemény utolsó sora. Az önként vállalt Odüsszeia a költőiét univerzális, fokozatosan leépített metaforarendszerévé emelkedve hatja át a kötet verseit. Ä shakespeare-i szonett iránti vonzódás folytán a zeneiség ellensúlyként jelenik meg, s teremt számos esetben értelmezési bázist az olvasó számára: „Bezárt a színház, és ott a helye/ e képes nyelvnek is”- vallja a metaforikus hagyományról a költő. A líra tétje immár a képtelen nyelv kifejezőképessé tétele, noha „a semmit akarni kevésbé nehéz”, és „a költészet nem szomorú vasárnap, / csak kitartott, pontos hétköznapok”. A nagy metaforarendszerek leépítését elvégző, a legtöbb esetben hatványozottan finom nyelvezet kínálja e líra talán legjobb teljesítményeit, de buktatóit is. A humor is olykor-olykor megjelenik és túlnő az irónián: erre kitűnő példa a Morgens- tem-dal filozófiai megfontolásokat rejtő látszatkönnyedsége: „mégnem álmos az elme/de már elmos az álom / se életem nem élem/se halam nem halálom”. A dalszerű dúdolás keresetlen egyszerűsége szintén gyakorta válik a kötet meghatározó hangmegütésévé egy-egy szakaszon belül. A negyedik könyvével jelentkező „Mesterházi Mónika ma kétségkívül egyike a legjobbaknak” - írja Ferencz Győző. És igaza van. (Mesterházi Mónika: Sors bona. Válogatott és új versek, Bp., Osiris, 2007.) Értékelés: • • • • •• • • O O Nincsenek eredeti ötletek, megoldások: valahogy mindent beleng a „déja vu" hangulata Az „ős-Borisz” Pozsonyban A táncosok minduntalan Marína (Jolana Fogašová) közvetlen közelében forgolódnak (Fotó: SND) Nem különösebben jó, de nem is különösebben rossz a Szlovák Nemzeti Színház új épületében bemutatott Borisz Godunov. Olyan se ilyen, se olyan. Ami jó, és ami még Pozsonyban nem volt: ezúttal az utólagos kozmetikázások nélküli „ős-Borisz” zenéjét halljuk. VOJTEK KATALIN A rendezés (Marián Chu- dovský) és a színpadkép (Jozef Ciller) nem viseli magán markánsabb személyiség kézjegyét. Nincsenek eredeti ötletek, megoldások. Valahogy mindent beleng a „déja vu” hangulata. Nem túl eredeti ötlet egy hatalmas harangot tenni meg a színpad dominánsává, amely ott van az összes jelenetben: ez borul a halott cár fölé is, majd hirtelen eltörik, leválik egy darabja, és kezdetét veszi a kromi forradalmi jelenet. Ez csak egy a számos túl direkt, szájbarágós utalás közül: azt a törést kívánja jelezni, amelyet Borisz Godunov halála és a távozását követő általános zűrzavar jelentett az ország életében. Végigkísérik az összes jelenetet a hatalmas vérfoltokkal tarkított fehér drapériák is: hol kendők a lázadó parasztok asszonyainak kezében, hol térítők a kocsmajelenet asztalain, de ott látjuk őket, némi aranyszínű anyaggal kombinálva, a cári palotában is, hogy aztán halotti lepellé változva borítsák be a zárójelenet szereplőinek mozdulatlanná merevedett testét. A gyengébbek kedvéért keresztek meredeznek elő alóluk, jelezve: egész Oroszország egy nagy temetővé változott. A déja vu kelléktárához tartozik a meggyilkolt cáre- vics hófehér alakja is, amely a záróképben bukkan fel. Operaelőadásaink visszatérő vendége lett a multifunkcionális díszletelem: itt egy dobogószerűség látja el ezt a feladatot. De akár asztalt, akár lócát vagy kerevetet jelez, a szereplők végiggyalogolnak rajta, amiben nincs sok logika. Zavaró, hogy Fjodor cárevics Borisz monológja alatt a színen marad, ha a háttérbe húzódva is, ami megosztja a figyelmet, holott az opera egyik kulcsjelenetéről van szó. Ugyancsak zavaró a lengyel kép zsúfoltsága: a táncosok minduntalan Marina közvetlen közelében forgolódnak, félő, hogy elsodorják a helyéről. Ettől eltekintve Chudovský jól oldotta meg a tömegjeleneteket, pedig sok felvonulás zajlik ebben a műben, hisz Borisz mellett a kórus a másik főszereplő. Teljesítménye Pavol Pro- cházka karigazgató munkáját dicséri: a kar tömören, magvasan szólt, különösen a kromi jelenetben volt imponáló. A zenekar is igyekezett kitenni magáért. Stefan Lano, a művet betanító amerikai vendégkarmester, a Buenos Aires-i Teatro Colon zenei igazgatója izzó drámaisággal szólaltatta meg Muszorgszkij elementáris hatású, lenyűgöző muzsikáját. Az énekesek - egy-két kivételtől eltekintve - a pénteki premieren nagyon ingadozó színvonalú teljesítményt nyújtottak. A távozó legenda, a mostani Borisszái aktív énekesi pályáját befejezni kívánó Sergej Kopčák nem a legjobb diszpozícióban énekelt. A közönség ennek ellenére - vagy épp ezért, szolidaritásból, buzdításként, hálából a régi emlékezetes előadásokért - hatalmas ovációban részesítette a felvonások után és az opera végén. Grigorijt Ivan Choupenitch énekelte. Alakításának nincsenek különösebb hibái, de különösebb erényei sem. Tisztességes, korrekt produkció - aszemélyiségésahang varázsa nélkül. Ugyanez mondható el az előadás szinte minden szólistájáról: A Sujszkijt éneklő Jozef Kundlákrók, a Piment alakító Jozef Benciről, a máskor kitűnő Jolana Fogašováról (Marina), Emüie Ŕe- záčováról (Xénia), Denisa Šlep- kovskáról (Dajka) és František Ďuriačról, aki túl fiatal és túl kevéssé kormos hangú Varlaam szerepére. Figyelemre méltó alakítást nyújtott mind vokálisán, mind színészi- leg Ondrej Sáling a Bolond és Monika Fabianová Fjodor cárevics szerepében. Jó volt Sergej Tolstov Rangonija, Jitka Sapara-Fischero- vá (Kocsmárosné) szép hangját mindig öröm hallani. S hogy azok, akik látni szeretnék az előadást ne járjanak úgy, mint e sorok írója, aki lekéste a koronázási jelenetet, inkább ideírom: az előadás a szünetekkel együtt több mint négyórás, ezért nem hétkor, hanem hat órakor kezdődik. A free jazz legjobb hazai és kelet-európai képviselői holnaptól május 11-ig Dunaszerdahelyen Igazi világsztárokat is láthat-hallhat a közönség AJÁNLÓ Dunaszerdahely. Május 3-ától 11-éig tart az Are you Free? elnevezésű zenei fesztivál. A free jazz és más műfajok legjobb hazai és kelet-európai képviselői mellett igazi világsztárokat is láthat-hallhat a közönség a városi művelődési központban. Kedvcsinálóként álljonitta fellépők névsora. MÁJUS 3., SZOMBAT Shades of jazz on Noir A luxemburgi Ana Isabell Ordonez nevéhez köthető projekt egy, a film noir stílusában keletkezett mozgóképet kísérő improvizáció. A zenei ötlet Herb Robertsontól, a világ egyik legjobb free jazz trombitásától származik, társai a zenélésben szintén világhírű zenészek: Frank Gratkowski Németországból, Tóth Evelin, Benkő Róbert Magyarországról, Mezei Szilárd Szerbiából és Zlatko Kaucie Szlovéniából. Dres ch Quartet A Dresch Mihály alapította kvartett 2002-ben megjelent Hungarian Bebop (BMC Records) című albuma nagy nemzetközi visszhangot keltett, a felvételéhez egy valódi legendát, Archie Sheppet sikerült megnyerni. „Dresch a magyar népzene és a jazz termékeny fúziójának egyik legmeghatározóbb létrehozója” - John Fordham (The Guardian). MÁJUS 4., VASÁRNAP Pulcinella (FR) A Pulcinella nevű kvartett a franciajazz új generációjának egyiklegígéretesebb képviselője. A szaxo- fon-bőgő-dob klasszikus felállását a tangóharmonika egészíti ki. Előadásaikat, felvételeiket a humor és a par ódia járja át. The Eastern Boundary Trio (USA HU) A New York-i avantgárd jelentős figurájának találkozása aközép-ke- let-európai lüktetéssel. Koncertjeiken saját szerzeményeiket hallhatjuk szabad rögtönzésekkel társítva, zenei gondolatok határokon átívelő párbeszédét az improvizáció egybekovácsoló erejével. MÁJUS 9., PÉNTEK Radovan Tariška, Ondrej Krajňák(SK) Áz alt szaxofonon játszó Tariška a szlovák jazz egyik legerőteljesebb fiatal tehetsége, s kora ellenére az európai élvonalhoz tartozik. Ondrej Krajňák virtuóz zongorista és zeneszerző. Oscar Peterson ösztönzésére döntött a jazz mellett, akinek zenéje annyira lenyűgözte, hogy meggyőzte édesapját, készítse fel a fiatal jazz-zenészek zsolnai seregszemléjére - itt a fesztivál felfedezettje lett... Pavel Fajt (CZ) Ha a világban a cseh zene szóba kerül, nagyon hamar felmerül Pavel Fajt neve. „Drum Trek” című szólókoncertje kihívás saját hangszere számára: Fajt ütős hangszerekkel, elektronikus eszközökkel, játékokkal és saját hangjával sikeresen küzd mega feladattal - a több mint egyórás szóló nemcsak hogy Grencsó István végig ébren tartja érdeklődésünket, de egy egész zenekar hangzásátkelti. MÁJUS 10., SZOMBAT Information (SK) Dunaszerdahelyi és környéki fiatalok barangolása a samplerek, a break beatek és a zenei idézéstechnikák világába. Nu Folder (SK) A Nu Folder kulcsfigurája ifj. Peter Lipa zongorista, zeneszerző, aki immár tíz éve az igényes zene egyik szószólója. A projekt másik kitűnő zenésze Lubor „Umelec” Priehrad- ník, a trombita mestere. A kiváló énekes, Svetlana Kraushuber lenyűgöző hangterjedelmével, bársonyos hangszínével és meglepő energiájával képes meghódítani a hallgatókat... Trottel (HU) A Zenekar 1989 óta rója Európa útjait, miután megjelent első lemeze Bordeline Syndroma néven a francia Gougnaf Mmnt. Kiadó gondozásában. Az azóta eltelt idő több százezer kilométert, vagy ezer koncertet és tíz lemezt eredményezett, miközben számos barát, zenész megfordult az együttesben, mindig más és más hangszerekkel új ízzel gazdagítva a zenét. MÁJUS 11., VASÁRNAP Öles a Öles (PL) A két testvér, Marcin és Bartlo- miej Öles a lengyel jazzélet legkreatívabb és legfontosabb szerzői és zenészei közé tartoznak. Ugyanakkor a jelen legjobb lengyel ritmusszekciójaként emlegetik őket. Mind a zenészek, kritikusok és a jazzrajongók is nagyra tartják művészetüket. Grencsó Biokollektíva (HU) A szaxofonos és fuvolás Grencsó István több zenei formáció vezetője. 1985-ben alapította meg saját zenekarát, a Grencsó Kollektívát. Grencsó szabad szelleme, a zenei divatirányzatoktól független gondolkodása, és nem utolsósorban viszonya a hangszeréhez a nagy ze- nészekközésoroljákőt. (ú)
