Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-21 / 117. szám, szerda

r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. május 21., szerda . 5. évfolyam, 21. szám 27. oldal Puszták és majorok népe a XXI. században A szocializmusban a gazdaságokban nagy szükség volt a munkaerőre 29. oldal Mátyás királlyal, Gömörországban A serkei parkban közéleti emberek cseréltek tapasztalatot 30. oldal Gyenge nem gyengélkedett Vágkirályfai győzelem idegenben; Vígh Renáta tovább ontja a gólokat Tizenhat év után végre az állam is támogatni fogja a Pusztaváron folyó ásatásokat. A 11. században épített nevezetesség Zólyom városától délnyugatra fekszik. Mára csak romjait szemlélhetik az oda látogatók. A hagyományok szerint az ódon vár falai között szenderült örök nyugalomra Szent László király. (Ján Krošlák felvétele) JEGYZET Patkoljuk meg a cigányokat? KÖVESDl KÁROLY Két évtizeddel a rendszerváltás után végre a szlovákiai romák is felfogták az idők szavát. Alexan­der Patkoló, a Szlovákiai Roma Kezdeményezés (RIS) elnöke legalábbis rájött, mi húzza le a hazai cigányságot. Az ok: a roma gyerekek nem tudnak szlovákul. Hogy könnyebben beilleszkedje­nek a többségi társadalomba, át kell hangszerelni a gondolkodá­sukat szlovákra, s ezért a nemze­tiségi iskolákban több szlovák­órára van szükség, állítja Patko­ló, aki nemrég felszólította az oktatási minisztériumot, hogy a készülő közoktatási törvényben több szlovákórát írjanak elő a nemzetiségi iskolákban, és emel­jék az államnyelv oktatásának színvonalát. Ha Patkoló urat a jó szándék ve­zérelné, még azt is mondhat­nánk, rendben van a dolog. Ha a roma vezetőt a szegregáció (ma­gyarul: kirekesztés) zavarja, és azt szeretné, hogy a szlovákiai cigányság a nyelvváltással meg­könnyítse az integrációt (ma­gyarul: beilleszkedést), ám le­gyen. Felejtsék el a gyökereiket és nyelvüket, és váljanak szlová­kokká. Vagyis asszimilálódjanak (olvadjanak be, adják fel identi­tásukat). Ezzel legalább megdőlne Ján Slotának az a hagymázas elmélete, amely sze­rint a szlovákiai magyarok zöme nem más, mint magyarul be­szélő cigány. Bár ha az ember belegondol, az erőszakos szlová- kosítás elég nagy káoszt idézne elő a dél-szlovákiai magyar ci­gánygyerekek fejében. Otthon, a családban cigányul, a helyi kö­zösségben, mondjuk a faluban magyarul, az iskolában szlová­kul, azaz három nyelven kellene beszélniük. A büingvista gyakor­lattal szemben Patkoló triling- vistává tenné az általa képviselt cigányságot. Persze, tudjuk, nem erről van szó. Túlságosan is küóg a lóláb. Patkoló úr követelése kísértetie­sen egybeesik az oktatási minisz­térium azon igyekezetével, hogy a nemzetiségi iskolákban növelni kell a szlovákóraszámot. Patkoló sem a cigány iskolákat emlegeti, hanem következetesen a nemze­tiségi iskolákat. Azaz: a magyar, az ukrán, a ruszin és a többi szlo­vákiai kisebbségért aggódik. Kér­dés, kérnek-e ötletéből a többiek, s osztják-e aggodalmát, ami vél­hetően nem az ő fejében fogal­mazódott meg, hanem másoké­ban. Patkoló politikai megrende­lésre aggódik, és kérdés, milyen ígéretet kapott ennek fejében? A kérdések kérdése mégis az, hogy mit szólnak ehhez az ötlethez maguk a romák? Hajlandók-e va­jon három nyelven kínlódni, amikor maga az iskolába járás is teher a számukra? Üdvözlik-e Patkoló úr ötletét, vagy kikérik maguknak? Tágabb összefüggésben nézve a dolgot: Alexander Patkolónak ajánljuk szíves figyelmébe Gé- mesi Ferenc magyarországi ál­lamtitkárjavaslatát, amely sze­rint a magyar kormány a parla­ment elé terjeszti a cigány nyelv használatának kiterjesztésére vonatkozó törvényjavaslatot. A terv szerint öt éven belül Ma­gyarországon minden hivatalos intézményben köteles lesz be­szélni legalább egy hivatalnok a romani és a beás nyelvet. Törté­nik mindez a regionális és ki­sebbségi nyelvek chartájának szellemében, amit Magyaror­szág mellett Szlovákia is elfoga­dott annak idején. Ha Szlovákia a charta szellemében akarna el­járni, természetesen itt is ez len­ne a követendő példa. Azon egy­szerű oknál fogva, hogy a ci­gány kisebbségnek ugyanolyan szent joga az anyanyelv haszná­lata, mint a többi európai ki­sebbségnek. Kérdés persze, kinek a jogaiért aggódik Patkoló, és kinek az ér­dekeit képviseli. Mert az általa tolmácsolt követelés valahogy úgy fest, mint a pártállami idők praktikája, amikor a kommunis­ta vezetők a nép szájába adták a rohadt nyugati imperializmus elleni harc jelszavait. Lefordítva a rendszerváltás előtti nyelvre: Előre a lenini úton a romák nyelvi jogaiért és érvényesülésé­ért, nyelvük kiirtásával!

Next

/
Thumbnails
Contents