Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-21 / 117. szám, szerda
26 Oszt-Veszt ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 21. www.ujszo.com ALULNÉZET Elhagyom a várost KOVÁCS ÁGNES Nemrég úgy döntöttem, végleg otthagyom a várost. Megtévesztő, képmutató és kegyetlen. Elegem lett belőle. Diákéveim alatt kollégiumi körülmények, majd lakótelepi albérlet, zsúfoltság, szmog, idegeskedés, rohanás. Ezt tekintsem főnyereménynek? Sokáig azt hittem, szabad vagyok, azt teszem, amit akarok, független egyén vagyok. Egy egyéniség. Individuum. Azóta tudom, hogy nincs ez így. Rájöttem, hogy valóban szabad akkor lesz az ember, ha rájön, hogy óriási a felelősség, amit a szabadsággal kapunk. Szabadon választhatunk ugyanis a jó és a rossz között. S én választottam, meggyőződésem szerint a jót. Mert időközben megszületett a kisfiam is, és nem akartam, hogy lélekölő betonrengeteg között sétálgassunk. Elképzeltem, hogy ha már nagyobb lesz, naponta háromszor, akárcsak a szobakutyát, kiviszem megsétáltatni. Meg aztán hová viszem? A lakótelepi játszótereket minek is nevezhetnénk? Mindegyik lerobbant, tönkretett, piszkos és szeméttel teli. Igaz, ez a kisváros egy porfészek, de laktam én már fővárosokban is. Hát az még fárasztóbb. Szóval, a férjemmel együtt döntöttünk. Leköltöztünk falura. Mégpedig egy egészen kicsi faluba. Lakóinak száma a százötvenet sem éri el. A szülői házat kipofoztuk, felújítottuk, van hozzá hatalmas kert, zöld fű, fák, meg minden, ami a városban nincs. Vagy van, csak az nem az enyém, és nem lehet rálépni, rámászni. Akkor meg minek? A gyereket csak „kicsapom” a fűre, és elvan reggeltől estig a szabad levegőn. Hát nem jobb ez így? Egy év múltán még mindig élvezem, s tudom, hogy jól döntöttünk. Sokan kérdezik, nem hiányzik-e a város, a barátok. Őszintén szólva, amikor ott laktunk, akkor sem tudtam velük többet találkozni, mint amióta falun élünk. És hát: van telefon, internet, kábeltévé. A mi pici falunkba is bejön a világ. De mi van a bevásárlással? - kérdik megrögzött urbánus barátaim. Heti egy alkalommal bemegyünk a közeli - és tényleg közeli - városba, megvesszük, ami kell. így a kísértés is kisebb, nem költőm naponta a pénzt. Annyi biztos: egy fontos feltétele van annak, ha valaki falun szeretne élni. Autó kell, nincs mese. A buszközlekedés olyan, amilyen, vagy semmilyen. Azon is sokáig tépelődtünk, hogy értelmiségiként hogyan rendezzük be az életünket. Mert a szüléink ugye, a kétkezi munkába születtek bele. És ha kert van, akkor az valamire kötelez. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy nem fog rabszolgává tenni a kert. A szüléink vállalták, megegyezéses alapon: addig művelik, amíg kedvvel teszik. Úgy tűnik, nem mi vagyunk az egyetlen szellemi munkát végzők, akik falun szeretnék leélni az életüket. Sőt, egyre többen leszünk. A vad szocializmus városépítő folyamata után, amikor nem adtak építkezési engedélyt a falukban letelepedni kívánóknak, immár szép lassan visszaáll a normális rend. Sokan döbbennek rá arra, hogy nem csak városon lehet boldogulni, falun is teljes értékű életet lehet élni. Bár falvaink még messze vannak a nyugat minden szempontból élhető vidékeitől, de lassan már errefelé is mozgolódik valami. Nekem egyelőre annyi is elég, hogy itt nyugalom van, jó levegő és sok zöld. A többi majd jön ezután. Gúta katasztere több mint 100 négyzetkilométer Közel a megművelt földhöz V. KRASZNICA MELITTA Gúta. A kisváros településszerkezete egyedinek mondható tájainkon, talán az alföldi településszerkezethez lehetne hasonlítani - jellemezte a komáromi járásbeli Gútát Kürti Endre városi képviselő, aki a nyolcvanas évekig jómaga is az egyik tanyán, Nagyszigeten élt. Elmondása szerint a tanyavilág kialakulása egyrészt a település fekvésének köszönhető - a Feketevíz, a Kis-Duna és a Vág kisebb-nagyobb szigeteket létrehozva felszabdalta a területet -, másrészt az évszázadok során kialakult gazdálkodási módnak. „A gazdák minél közelebb szerettek volna lenni a megművelt földjeikhez, először valószínűleg csak gazdasági, majd később lakóépületeket is építettek a szántók, legelők közepén. A másik csoport pedig, amelyik kiszorult a tanyákra, a legszegényebb rétegekből került ki” - mondta Kürti Endre. A városhoz közigazgatásilag öt kisebb-nagyobb településrész tartozik, mégpedig Császta, Királyrét, Nagysziget, Örtény és Pacsé- rok; ezek további, három-húsz házból álló tanyabokrokra tagolódnak. A Kis-Duna árterén belül kialakult hajdani Kikelet tanya mára szinte teljesen eltűnt, csak néhány rom jelzi, hogy egykor itt is éltek emberek. Ha Gúta népsűrűségét nézzük, igen furcsa adatot kapunk, hiszen mindössze 100 fő jut egy négyzetkilométerre. Ez éppen a fentiekben vázolt településszerkezetből adódik, az alig 11 ezer lakosú város, ületve a hozzá tartozó tanyavilág ugyanis több mint 100 négyzetkilométeren terül el. A tanyákon a lakosok mintegy 5-10 százaléka él. És míg a hatvanas-hetvenes években szinte valamennyi tanya központjában volt kisiskola, ma már minden tanyán élő gyermek a városi iskolákat látogatja az első évfolyamtól kezdve. Az utazási költségekhez a város hozzájárulást nyújt a szülőknek. Bolt és kocsma mindmáig üzemel a tanyákon. Az egyes tanyarészek további sorsa, még pontosabban az egyes lakóházaké, elsősorban attól függ, hogy müyen messze esnek a várostól és mennyire jól megköze- líthetőek. Ilyen szempontból talán Császta és Örtény van a legkedvezőbb helyzetben. „A tanyavilág különleges jellegzetessége a városnak, amire értékként tekintünk” - mondta Horváth Árpád, Gúta polgármestere. Mindez azonban nem kis gonddal és költséggel is jár, főleg ami az utak karbantartását illeti. Mint megtudtuk, a tanyasi utak egy része, mintegy 40 kilométernyi szakasz, nem aszfaltozott, csupán kövezett, és a rendszeres javítások ellenére minősége hagy kívánnivalót maga után. A zöldterületek gondozását igyekeznek az adott területen élő közhasznú munkásokkal megoldani. Tanya a Rimaszombathoz közeli Lukva patak völgyében (Szekeres Éva felvétele) Az irodalomból ismert egykori tanyasi életforma ma már Gömörben és Nógrádban-sem létezik Nincs már tengelyt akasztó sár Aki arra kíváncsi, mi van a városokon, az azokat gyűrűként körbevevő falvakon tűi Gömörben és Nóg- rádban, az egy sajátságos világról kaphat képet. Ez a világ ugyan nem teljesen azonos a magyar alföldi tanyavilág képével, sem szerkezete, sem fejlődése, sem jelenlegi helyzete nem mutat ilyen jegyeket. SZÁSZl ZOLTÁN Míg az alföldi tanyavilág esetében egymástól nagy távolságokra eső, ritkán elszórt tanyákkal találkozhat a szemlélődő, Gömörben és Nógrádban teljesen más a szerkezet. A Gömörben korábban folytatott mezőgazdasági termelés jellegénél fogva, amelyre inkább az állattenyésztés, a pásztorkodás volt jellemző, nem tanyavilág, hanem a szállásterületeket, legelőket felügyelő majorságok, szálasok alakultak ki. Ezek korábban csak időszaki szállást biztosítottak a pásztorkodással, állattenyésztéssel foglalkozó családoknak, majd egy időben - főleg a szövetkezetek működése alatt - állandó lakhellyé váltak. A két szomszédos megye kistájai szerint is változik a nálunk tanyának tartott létforma megítélése és szerkezete. A Sajó völgyében például annyira sűrű a település- hálózat, hogy nem is beszélhetünk igazán tanya vagy tanyák kialakulásáról, üyenek csak a dombosabb vidékeken, a zsákfalvak kataszterében lévő helyeken vannak, itt is alig egy-két kilométernyi távolságra a falvaktól. A Vály-völgye például még mai is őrzi a honfoglalás kori szeres településszerkezetet. A szer ugyanis kisebb-nagyobb, egymástól jól elhatárolható területeket maga körül összefogó épületcsoportokat jelent, amelyek mára már egy nagyobb, laza szerkezetű és úthálózaté, egymástól jól elhatárolható gyepűk és dűlők összességét jelentő közigazgatási egységgé, faluvá rendeződtek. Nógrád északi részén azonban érdekes példáját láthatja a turista a nadrágszíjparcellákon gazdálkodó kisparasztok által kialakított ún. tanyavüágnak, amit „laz”-nak neveznek az itteniek. Itt a terepviszonyoknak is komolyabb szerepe van, az erősen hegyes-dombos vidéken a viszonylag kis méretű birtokok sajátságos központjaiként sűrűn szórva, mindig a terepviszonyokhoz és a birtokhatárokhoz igazodva épültek a zárt udvaros, gazdasági épületekkel határolt hegyi tanyák. Kérdés persze, hogy ma megélhetési kényszerből vagy önként vállalt életformaként vállalják a városoktól és falvaktól távolabbi, viszonylag magányos helyeken való létet a tanyalakók. Példa mindkettőre van, sőt: az üdülési célokból fenntartott, hétvégi házként hasznosított tanyák száma újabban emelkedőben van. Aki megélhetési létformaként tanyasi lakos, az általában mezőgazdasági termelésből próbál meg kisebb- nagyobb sikerrel boldogulni. Ezen a téren is vannak kiemelkedően jó példák, fokozatosan, szemmel láthatóan gyarapodó gazdaságok - és lassan lepusztuló, egyre elhagyatottabbnak tűnő, de még az élet, a munka jeleit mutató gazdaságok is. Érdekes jelenségként tartják számon a környéken a nyugateurópai „bevándorlást”, ami azt jelenti - például a Vály völgyében vagy a Szuha patak vidékén -, hogy hollandiai telepesek vásárolnak meg kisebb-nagyobb birtokokat, majd azok részleges felújítása után kiköltöznek és ott élnek viszonylag zárt közösségként vagy teljesen magányosan a külvilággal szülte alig érintkezve. A tanyák hétvégi házakká való átalakítása főleg a síközpontok környéki települések mellett elszórtan álló hegyi tanyákra jellemző, az ilyen eladó ingatlan iránt például igen komoly az érdeklődés. Az egykori, az irodalomból is ismert tényleges tanyasi életforma természetesen ma már nem létezik. Nincs már tengelyt akasztó sár, mindenütt van villany, a tanya infrastruktúrája nagyjából a hozzá legközelebb eső faluéval azonos. Hogy itt lakni mennyire jó vagy nem jó? Nos, a megkérdezettek túlnyomó többsége nem igazán tudná már máshol elképzelni az életét, igaz, az ő ádagélet- koruk hatvan év felé közelít. Lehet, alig másfél évtizeden belül szinte teljesen átalakul ismét a tanyák, majorságok, szállások, hegyi tanyák vüága, mert a kultúra és az ember változásával ez a létforma is változik. NYUGAT, 1932 Gazdasági kényszerűség Érdekességnek számíthat ma újraolvasni, amit a Nyugat 1932- ben megjelent egyik számában a tanyavilágról írt Gesztelyi Nagy László. Igen érdekes következtetéseket von le például az alföldi tanyák kialakulásáról és azok elhelyezkedéséről: „A tanyai lakosságnak a városokból külterületre költözködésének okai voltak: a folytonos szaporodás, a belterületi házhelyek drágasága, a földek feltörése, a legelő jószágra való nagyobb gondoskodás és általában a gazdasági kényszerűség; amely a legelő gazdálkodásról a szemtermő gazdálkodásra kényszerítette a lakosság nagy részét. Ha az Alföld tanyás részének a török világ előtti térképét szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy azokon a helyeken, ahol ma pusztaság, egy-egy templomrom, vagy esetleg újabban alakult tanyaközpont, vagy tanyatelepülés látható, ott a múltban virágzó falvak voltak.” A tanulmány egy másik részében arra mutat rá Gesztelyi Nagy László, hogy milyen kulturális jellemzői voltak a XX. század első harmadában a tanyasi életnek: „Akik a tanyavilág lényegével nincsenek tisztában, azok nem tudják azt, hogy az Alföld tanyavilágában legnagyobb a tu- berkulózisos halálozás, legnagyobb a csecsemőhalandóság és legkisebb az átlagos életkor. Ennek oka a legtöbb helyen a rossz ivóvíz, a helytelen építkezés, a nedves lakások, a szellőzetlen kisablakos házak, a por és a hiányos, egyoldalú táplálkozás. Általában az alföldi tanyai magyar hihetetlen küzdelmet folytat a megélhetésért, mert a gazda általános nyomorúsága mellett neki még a tanyai adottságok nyomorúságával is küzdenie kell. Értékesíteni vagy vásárolni csak úgy tud, ha 2 lovával egy egész napot tölt el a városbautazással. Ha betegje van, napi járó földre kell sokszor az orvoshoz vinnie, postát hétszámra nem kaphat, gyermeke iskolába vizen, sáron, havon, úttalan-utakon sokszor 3-5 kilométer távolságra tud csak eljutni. Lelki szükségletét nagy ritkán tudja kielégíteni. A tanyai nép lelki válságát ez a ma- gárahagyottság, a tanácstalanság és az irányítás hiánya okozza. Ez az oka, hogy még ma is él a babona, varázslat, kuruzslás, ördögűzés.” A tanyasi élettel nem lehet megismerkedni, azt élni kell - legalábbis ez volt a véleménye annak az idős bácsinak, aki terepbejáráskor a milyen a tanyasi élet kérdésre válaszolt, s valószínűleg nehéz is egyértelmű képet adni erről különleges létformáról, (szász)
