Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-19 / 115. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 19. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Portugália: visszatér az „y” Lisszabon. Portugália csat­lakozik a portugál nyelv he­lyesírásának egységesítéséről 1991-ben hét ország által kö­tött egyezményhez. A megál­lapodást Angola, Bissau-Gui­nea, Brazília, Mozambik, Por­tugália, Sao Tómé és Príncipe és a Zöldfoki-szigetek írta alá. Ezekben az országokban a portugál nyelvet használják, de annak írásmódja minde­nütt más volt. A helyesírást háromszor reformálták meg: 1911-ben, 1931-ben és 1945-ben, eltűnt belőle a ph és az y. Míg az előző reformok során több betűt kiiktattak, most nő a számuk: a 23 mel­lett megjelenik benne a „k”, a „w” és visszatér az „y”. (MTI) Drágám, látod, most azok a csillagok is közelebbnek tűnnek, mint a Fico-Gyurcsány-találkozó (Peter Gossányi karikatúrája) Napjainkban Magyarországon mintegy 3,5 millió ember él a létminimum alatt vagy annak küszöbén Megdöbbentő magyar szegénység Magyarországon három és fél millió ember a havi 60 ezer fo­rintos (kb. 7500 korona) lét­minimum alatt vagy annak küszöbén él, közülükminden harmadik napi 500-1000 fo­rintból tengődik. Tarthatat­lan állapot, ezen változtatni kell, a politikai pártoknak és a civileknek össze kell fogni - hangzott el a Magyar Szociá­lis Fórum rendezvényén. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum szervezője felhívta a fi­gyelmet, hogy Magyarországon súlyosbodnak a megélhetési gon­dok: a költségek emelkedése és az alacsonyan tartott bérek, juttatá­sok egyre több ember és család lé­tét és egészségét veszélyeztetik. A létminimum összegét 2006 óta változatlanul 60 128 forintban tartják nyilván. Ebből az összeg­ből nem biztosítható az alapvető szükségletek kielégítése - szögez­te le. A szociális fórum szervezője arról is beszélt, hogy az egytagú nyugdíjas háztartásra számított létminimum összege 54 ezer fo­rint (kb. 6750 korona), ennyiből több mint 850 ezren élnek. A 28 ezer 500 forintos (kb. 3565 koro­na) nyugdíjminimumban pedig csaknem 280 ezren részesülnek. A szegénység az összes háztartás 28 százalékát érinti, a gyermekes háztartások 41 százalékát, a há­rom vagy több gyermekes csalá­dok 60 százalékát. Beteggé tesz a nyomor Az elszegényedési folyamat kí­sérőjelensége az egészségi állapot idő előtti romlása. Simó Endre a példák között említette, hogy a szegények körében a szívinfarktus aránya háromszor nagyobb, mint a gazdagok körében, és a depresszi­ós megbetegedések is kétszer gyakrabban fordulnak elő a nélkü­lözőknél. A depresszióban szen­vedő szegények közül alig 20 szá­zalékot kezeinek. Ebből egyes poli­tikai és kormánykörök azt a követ­keztetést vonták le, hogy nincs szükség az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetre vagy az Addiktológiai Intézetre. A megél­hetési gondok miatt kialakuló krónikus stressz jelenti a legsúlyo­sabb veszélyforrást. A statisztikai hivatal eddigi adataiból nem derül ki, hogy a csaknem 1 millió ma­gyarországi alkoholbeteg és 2 mil­lió dohányos között hányán élnek mélyszegénységben, ezért a Ma­gyar Szociális Fórum vizsgálatot kezdeményez ennek felmérésére - jelentette be Szöőr Anna, a Civil Jogász Bizottság elnöke. A rendezvényen egy rokkant- nyugdíjas elmondta, az 58 350 fo­rintjából a lakbér, rezsiköltségek és a buszbérlet megvétele után 7720 forintja marad élelemre, gyógyszerre, ruházkodásra és kul­túrára. Hozzátette, hogy az új szabályok szerint szociális segély­re sem jogosult. Egy kétgyerme­kes családból az édesanya szintén ismertette helyzetüket: összesen 174 ezer forintból és a két gyerek után járó 24 ezer forintos családi pótlékból élnek. Összes fix költsé­gük havonta 132 ezer forint, így négyüknek 66 ezer forintjuk ma­rad ételre, ruházkodásra, tansze­rekre és egyéb kiadásokra. A har­madik „tanú” egy négygyermekes férfi volt, aki elmondta, hogy 198 ezer forintból kell havonta kijön­niük, ebből 120 ezer elmegy lak­bérre és a rezsire. Szociális bérla­kásért folyamodtak, de éppen most kapták meg az elutasító ha­tározatot. 200 000 feletti átlagfizetés Magyarországon a bruttó átlag- keresetek január-márciusban 6,5 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, azonban a reálke­reset az infláció miatt 0,7 száza­lékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest - közölte pén­teken a Központi Statisztikai Hiva­tal. A vizsgált időszakban 206 700 forintra (kb. 25 840 korona) rú­gott a nemzetgazdasági szintű át­lagos havi munkajövedelem. Az első negyedévben a nemzetgazda­sági átlagos nettó kereset 120 700 forint volt, ezen belül a fizikai fog­lalkozásúaké 88 600 forint, a szel­lemi foglalkozásúaké 156 200 fo­rint. Egybevetésül: Szlovákiában napjainkban 20 500 korona kör­nyékén mozog a nemzetgazdasági átlagbér, az év végére pedig 22 ezer koronát várnak. Miközben ta­valy Magyarországon visszaestek a reálbérek, addig nálunk több mint 4 százalékkal nőttek, és ez a pozitív irányzat idén sem törik meg. (hvg, hírsz., MTI, ú) A Ml DAS idei kitüntetettjei a toleranciát, egymás megismerését, Európa sokszínűséget népszerűsítik Kisebbségekkel foglalkozó újságírók elismerése ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Pénteken osztották ki a spa­nyolországi Santiago De Compos- telában az idei MIDAS és Habs­burg Ottó díjakat. Mindkét elisme­rés olyan újságíróknak szól, akik kiemelten foglalkoznak a kisebb­ségi témákkal, és írásaikkal hozzá­járulnak a tolerancia és a kulturális sokszínűség népszerűsítéséhez. A díjakat az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Szö­vetsége (MIDAS) osztja ki, mely­nek lapunk is tagja. A nemzeti ki­sebbségek jogainak védelmét segí­tő MIDAS-díjat idén Jens Ny- gaardnak, a németországi dán nyelvű napilap, a Flensborg Avis munkatársának ítélte oda a zsűri. A nívós kitüntetést, mely ezer eu- rós pénzjutalommal jár, a kisebb­ségek diszkriminációja ellen, az összeurópai integráció szellemé­ben, valamint a kulturális és etni­kai különbségek kölcsönös tolerá­lása és megértése érdekében tevé­kenykedő toliforgatóknak szánják. Jens Nygaard hosszú évekig írta Mindretal-sorozatát, tényfeltáró, li Jens Nygaard a kisebbségek jogaiért harcoló ri­portjaival méltán érdemelte ki ezt a díjat, hiszen írásaiban foglalko­zott a szórványban élő kisebbsé­gek, veszélyeztetett népcsoportok helyzetével, a szorbok, az észtor­szági oroszok és a különféle né­metországi népcsoportok életkö­rülményeivel. Számtalan érdekes információt és autentikus leírást Marius Cosmeanu tartalmazó tudósításai rengeteg utazással és utánajárással szület­tek. „A kisebbségek mindennapi életével foglalkozó interjúival, az újonnan feltárt és pontosított tör­ténelmi adatokkal és újságírói ob­jektivitásával Jens Nygaard fel­mérhetetlen szolgálatot tett az ol­vasóknak és a társadalomnak” - sorolja Nygaard érdemeit a zsűri indoklása. A Habsburg Ottó nevét viselő díjat olyan európai, orszá­gukban a többségi nemzethez tar­tozó újságíróknak osztják ki éven­te, akik kiemelten foglalkoznak a kisebbségvédelem és a kulturális sokszínűség témájával. Idén Mari­us Cosmeanu, a romániai Cotidia- nul napilap munkatársa kapta meg a kitüntetést, aki évek óta ír a ro­mániai kisebbségek helyzetéről. „Munkásságát két cél vezérli: na­pirenden tartani a kisebbségi ügyeket a többségi médiákban és tájékoztatni a többségi lakosságot a kisebbségeket érintő kérdések­ről. Cosmeanu megkülönböztetett figyelmet szentel a magyar kisebb­ségnek, azzal a nem titkolt szán­dékkal, hogy ilyen módon is segít­se a magyarokkal szemben meglé­vő ellenséges hozzáállás kiküszö­bölését. Marius Cosmeanu írásai nagyban hozzájárultak a románok és a Romániában élő kisebbségek közti megértéshez, elsősorban Erdélyben” - áll az európai újság­írókból álló zsűri indoklásában. A kitüntetés 2000 eurós pénzjuta­lommal jár. (ú) KOMMENTÁR A sajtó leválthatatlan BARAK LÁSZLÓ Számtalanszor beigazolódott már, hogy a szélhámosoknak igazuk van, amíg akad kuncsaftjuk, közönségük, politikai pártok eseté- ben pedig választójuk. Szlovákiában sincs ez másként évek óta, vagyis folyamatosan aratnak a szélhámosok. Csalók, alpári hazu- dozók dőzsölnek, rázzák a rongyot, ráadásul, ha netán rajtakapják őket, mindig nekik áll feljebb. Ján Slota csicskája, Rafael Rafaj pél­dául teljesen szokványosán járt el, amikor megfenyegette azt az új­ságírót, aki meg merészelte kérdezni tőle, nem gondolja-e, hogy minősített csalást követett el, amikor rendszeresen aláírt a főnöke helyett a parlamenti jelenléti íven. Erre szó szerint ezt mondta Ra­faj : „Ha ezt még egyszer megismétli (mármint a kérdést), máshol találkozunk...” Rafaj nyilván nem arra gondolt, hogy majd egy fél­reeső helyen esetleg elrendezi az ügyet a kellemetlenkedő újság­íróval, mint férfi a férfivel... Érdekes lett volna, ha imigyen kérdez vissza a megfenyegetett újságíró: Hol akarsz velem találkozni, sud- ribunkó? A mozi előtt, egy kocsma hátsó udvarában, vagy mi...? Persze nem éppen szalonképes dolog, hogy az újságírók szájon vágjanak minden egyes, önmagáról meg a jó nevelésről megfeled­kezett politikust. És nem csak azért, mert ez esetben naponta megverekedhetnének az olyan taplókkal, mint például ez a Rafaj vagy a főnöke, Slota. Meg a szlovák kormányfő, de akár az a nagy arcú szlovákiai magyar pártelnök is, aki csak azért nem paranoiás, mert őt feltehetően valóban démonok üldözik. Már, ha nem tuda­tos pótcselekvés okán keresi az ellenséget... Az effélék azok a politikusok, akik annyiszor hazudoznak célirá­nyosan vagy épp csak ösztönből, ahányszor kinyitják a szájukat. Csalnak, szélhámoskodnak, mint a vízfolyás, ha megugatják őket a kutyák, ha nem. Mert tudván tudják, úgyis halad a karaván. így az­tán akadhat legalább annyi feltétlen kuncsaftjuk is, amennyi ahhoz éppen elegendő, hogy az uborkafán maradjanak... Az egyetlen vi­gasztaló dolog ebben a tragikomikus helyzetben, hogy bármennyi­re is vagdalkoznak némely szélhámosok, van a demokráciában egy jószerével megdönthetetlen munkamegosztás. A szélhámosok, ha­zugok, csalók annak rendje-módja szerint szélhámoskodnak, ha­zudoznak, csalnak. A szabad sajtó emberei pedig, mintegy őrkutya­ként, meg- és kiugatják mindazt, amit kiszimatolnak és meglátnak. Mindenesetre biztos, a médiának is nagyságrenddel hosszabb az élettartama, mint a szélhámoskodó, hazug, de akár csupán szimp­lán ostoba politikusoknak és politikai garnitúráknak általában. Es nem csupán azért, mert törvényszerűen új és új szélhámosok kere­sik a kuncsaftokat, a közönséget. Hanem azért, mert a nagyérdemű közönség, a szélhámosokkal ellentétben, leválthatatlan. Csakúgy, mint a sajtó... JEGYZET Tudományosan a stresszről JUHÁSZ KATALIN Nyugodt és stresszmentes es­téken érdemes böngészni az in­ternetes hírportálokat, mert sa­ját magáról is sok mindent megtudhat az ember. És mert mindenkit ez a téma érdekel a legjobban, az emberek általá­ban saját bajaikra keresnek or­vosságot. Olvasom például, hogy a munkahelyi stressz nemzetközi viszonylatban is a legsúlyosabb népegészségügyi problémák egyike: kutatások szerint az Európai Unióban évente 41 millió dolgozót érint a rossz munkahelyi légkör okozta stressz. És már tudom, hogy nem vagyok egyedül. A brüsszeli kimutatás elég ag­gasztó. Az unióban minden má­sodik munkavállalót komoly stresszhatások érik, ezek a dol­gozók gyakrabban betegszenek meg, látszólag ok nélkül romlik a teljesítményük, később a munkahelyi konfliktusok szív- és érrendszeri betegségek, ma­gas vérnyomás, gyomorfekély kialakulásához vezethetnek. Új munkahelyen dolgozom, a beilleszkedési fázisnál tartok, igyekszem felmérni a lehetősé­geket, megtalálni a helyemet, kiismerni a kollégákat. Kezdek rájönni, mit lehet és mit nem, mennyit bírok elahátamon,és mi az, amit le kell raknom. A munkahelyi stressz gyorsan megtalált, pedig nem adtam meg az új lakcímem. Másféle stressz ez, mint ami előző állá­somban gyötört. Naná, hiszen mások a feladatok, a környezet, a viszonyok és a visszajelzések is. A hipertóniától ugyan nem fé­lek, mivel vérnyomásom évek óta vészesen alacsony, - olyan­nyira, hogy a családtagok kör- becsodálnak, hogy lám, ilyen is van - a munkahelyemen azon- • ban nemrég felbukkant ez a probléma, és bizony az egész kollektíva hangulatát befolyá­solja a tény, valaki közülünk vélhetően a munkahelyi stresszből kifolyólag kényszerül élete végéig vérnyomáscsök­kentő gyógyszereket nyelni. Az illető férfi. A kutatók szerint vi­szont a nők sokkal érzékenyeb­bek, és gyakrabban is betegsze­nek meg a munkahelyi stressz miatt, amely többnyire köl­csönhatásban jelentkezik a de­presszióval. Nos, mostanában gyakran vagyok szomorú, ked­vetlen, fásult, erőtlen, fejfájós. A kutatók szerint feszültségoldó technikaként gyakori a dohány­zás és a mértéktelen evés-ivás. Ez stimmel, mindhárom ön­pusztító kényszertevékenység jellemző rám. De optimista va­gyok, mert azt is megtudtam, hogy az Európai Bizottság ke­retmegállapodást javasok a szakszervezeteknek és a mun­káltatói szövetségeknek, azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a munkahelyi stressz veszélyei­re. Konkrét megelőző eszközö­ket javasolnak, például kollektív szerződést, különböző ajánlá­sokat, iránymutatást, magatar­tási és etikai kódexet, kommu­nikációs eszközöket, jobb mun­kaszervezést és munkakörül­ményeket. A tagállamoknak há­rom évük van, hogy kidolgozzák a saját megoldásaikat. Addig meg lábujjhegyen is kibírom...

Next

/
Thumbnails
Contents