Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-17 / 114. szám, szombat

PRESSZÓ 2008. május 17., szombat Nadrágban is sikkesen! Milyen pantallót válasszunk, ha nem tökéletes az alakunk? 29. oldal Törökország legjobb nyaraláhelyei Hova is menjen, aki még nem járt erre soha? 30. oldal A rúzs 125 éve Világszerte a legkelendőbb kozmetikai termék 31. oldal Névjegy Dominika Cibulková Kedvencei Született: 1989. május 6., Pozsony Testmagasság és -súly: 161 cm/55 kg Profi teniszező 2004 óta Tornagyőzelmek WTA/ITF: 0/2 Világranglista-helyezés: 29 (ápri­lis 14.) Legnagyobb sikere: Döntő Amelia Islandben (2008) Pénzdíj 2008/karrier: 177 881/363 257 USD Edzője: Vladimír Pláteník, előtte Peter Hrunčák Klub: Slovan SlSP Példaképe: Kim Clijsters Kedvenc pálya: salak, hard court Szín: arany Étel: minden, főleg a juhtúrós galuska Ital: kofola Film: Forrest Gump Könyv: Harry Potter Zenekar: Rytmus Színész: Jessica Alba Háziállat: Pupi, a yorkshire terrier Város: Párizs Sport: (teniszen kívül) sízés Gyengéje: vásárlási láz (főleg retikül) (SITA-, ČTK- és Reuters-felvételek) Minden győzelem után meglepi magát egy minőségi kézitáskával Dominika Cibulková szlovák teniszcsillag körül a Sarapova elleni döntő óta teljesen megváltozott a világ Szép, mint az anyja, ügyes, mint az apja Katarína Cibulková csak mo­solyog a megjegyzésen, amikor azt mondom, lánya szép, mint az anyja és ügyes, mint az apja, MilanCibulka, gentleman módján hozzáte­szi, hogy más tekintetben is volta lányának mit örököl­nie az édesanyjától. URBÁN KLÁRA Dominika Cibulková elpáholta az idén Schnydert és Venus Willi- amsot, nemrégen Azarenkát, Csakvaetadzét és Mauresmót is... Évente kétszer hölgybuli van, anyja kíséri a lányát a tornára, egyébként neki itthon van tenni­valója, ügyvédi irodájában és par­lamenti képviselőként. A berlini viadalra együtt utaztak, a papa maradt itthon. Az Amelia Island-i torna óta, ahol Dominika egymás után püfölte el a legjobbakat, döntőt játszhatott Mária Sarapo- vával (6:7,3:6), óriási a felhajtás a tizenkilenc éves pozsonyi lány körül. Lépni sem tudott, hogy ne akar­jon tőle valaki valamit. Ez egyrészt jó, hiszen arról szól, hogy a fiatal hölgy, aki mellesleg nagyon csinos is, rendkívül népszerű lett, tele vannak vele a hazai lapok címol­dalai. Hirtelenjében megváltozott körülötte a világ. Ahová megy, autogramot kérnek tőle, megállít­ják, rengeteg meghívást, felkérést kap különböző rendezvényekre. Miamiban vásárolgat Alig jelent meg a schwechati repülőtér kijárójában, körbeag- gatva táskákkal, mint egy kará­csonyfa, már kattogtak a fényké­pezőgépek. Charlestonból, ahol az Amelia Island-i siker után mindjárt az első körben kikapott, (pontosabban feladta, amiben lu­das volt fájó combizma) gyorsan utazott haza, hogy kúrálja magát, ezért aztán nem volt ideje ked- venc'szórakozásának, a vásárlás­nak hódolni. Pedig volt miért, az Amelia Island-i 'fináléban való részvételért csaknem 31 ezer eu- rót, azaz egymillió koronát zse­belt be. Szerencse, hogy még előtte Miamiban végigjárta az üz­leteket. „Pólókat vettem magam­nak és anyának ruhákat, parfü­möt, mindent, ami tetszett. Ja, és egy retikült...” - kacag Dominika vagy Domca, ahogy a barátai be­cézik. A retikülvásárlás már hagyo­mány, sőt, amolyan függőség: ahányszor elégedett, ha nagy csa­tát nyer, ezzel lepi meg magát. Kí­váncsi lennék, hány van belőlük, de nem árulja el. Azt mondja, re­méli, egy egész rakás lesz. Persze, attól függ, hogy egy bizonyos idő után mit tart majd még nagy meccsnek. Mert egyesek szemében nagy­nak tűnhetett az üzbégek elleni mindkét találkozója is a Szövetsé­gi Kupában, ami váraüanul szoros lett. De valójában azért lett ilyen, mert Dominika nem játszott iga­zán jól. Nemcsak a sérülés, az út okozta fáradtság játszott közre, hanem inkább az, hogy nagyon jó akart lenni. Ebben jócskán hason­lít Dominik Hrbatýra, aki ha a Da­vis-kupában lép pályára, még a lelkét is otthagyja. Természetesen a kettejük közötti jó egy évtized­nyi korkülönbség a tapasztalat te­rén is meglátszik, Dominiknak már ritkán remeg a térde az izga­lomtól, a nagy akarástól, Domini­ka vállára, bevallja vagy sem, azért még nagyon nagy terhet ró a felelősség. De lassan ő is megta­nulja elviselni. Ugyanígy a nagy felhajtást is, vagyis azt, hogy minden léptét lesik a kamerák. Bár úgy tesz, hogy őt ez csöppet sem zavarja, azért - s ezt az edzője és a I Rú, Rúzsos csókok Vannak olyan földi dolgok, amelyek soha az életben nem vonzottak. Ma ugyan nem ér­dekel, de régebben foglalkozta­tott, miért is van az, hogy a nők nem eredeti szépségükben vagy nem szépségükben, de legalább természetességükben akarnak pompázni. Miért van az, hogy lilára festik a szemhéjukat, ar­cukat alapozzák, púderozzák, pirospozsgásra színezik, hiszen így egy szem nem sok, annyi napfény sem éri, igaz, tavasszal nem látszanak a szeplők, télen meg a szél cserzőmunkája. Mi­ért virít vörösen az ajkuk, gusz­tustalan foltokat hagyva min­den pohár szélén. Ez utóbbira legföljebb azt a magyarázatot találtam, hogy így nem tévesz­tik el poharukat, tudják, ebből ittak, másnak meg biztosan nem lesz gusztusa arra, hogy tévedésből fölhörpintse a ma­radékot. Lejjebb a körmök, elő­ször a kéz körmei, kezdetben szintén vörösben, ma már min­tákkal díszítve, mesterségesen meghosszabbítva, valamiféle műkörmökkel. Bezzeg az én gyerekkoromban nem kellett ilyenekkel pepecselni. Ha vala­mi nem stimmelt a tanító néni szerint, vonalzóval kaptunk né­hány kormost, lett is színes ujj­végünk rövidesen. (A hiba csak abban volt, hogy a fiúk is kap­tak, sőt, ők kaptak csak igazán, s abban az időben bizony nem volt divat a férfikozmetika- manikűr-pedikűr.) És a láb, no, az volta csemege. A színes láb­körmök. Amikor először láttam ilyent, megijedtem, éppen szól­ni akartam az illetőnek, hogy nem látja, nem érzi, vérzik a körme, aztán észbe kaptam, ez nem vér, csak lakk. Hogy magá­ra vonja a férfiak tekintetét? Miért éppen tíz lábköröm? Ha az arca, az alakja, ne adj Isten, értelme nem vonzza a pasikat, hogyan lehet tíz körömben bíz­ni? (Tíz körömmel ragaszko­dom hozzád?) A legnagyobb rejtély akkor is a rúzs maradt. Egek, ha ezek csókolóznak, a rúzs áttestálódik a fiú szájára, beleborzongtam. Meg, mit szól­nak hozzá otthon? Mi lett ebből a fiúból?! Aztán feltalálták a csókálló rúzst, igaz, biztosan nem azért, mert engem kirázott a hideg a rúzsváltás gondolatá­tól is. Mega szájfényt. Külön­böző ízekben. Ha egy kis nya­lánkságra vágynának a lányok, asszonyok, csak megnyalják a szájuk szélét, s már érzik is az eper semmihez sem hasonlít­ható, édes ízét. Grendel Ágota onlit- Ágota I

Next

/
Thumbnails
Contents