Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-17 / 114. szám, szombat
26 Presszó ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 17. www.ujszo.com szülők tudják jobban - legbelül ő még kislány. Pénteken, a Fed- Cup-meccs előtti edzésen is úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, sőt a kívülállónak az volt a benyomása, hogy talán élvezi is a figyelmet. Edzés közben fél szemmel ki-kikacsinga- tott a lelátóra, igaz, ennek megvolt a maga oka. Az egyik páholyban ülő, nyúlánk csokifiúnak szólt a gyengéd pillantás. Mint hamarosan kiderült, a kékpólós fiatalember nem más, mint Gael Monfils francia teniszező. Egy idő után Monfils is vette az ütőt, előbb Dominika edzője, majd a lány volt a partner, de nem valanú parádésan ment neki a játék. Ó talán jobban meg volt szeppenve, mint a barátnője. Mert Dominika néhány kíváncsi újságíró előtt nem csinált titkot belőle, hogy a 193 centi magas Gael, akinek Dominika a maga 161 centijével csak a hónaljáig ér, nemcsak edzőpartnerként jött Pozsonyba. Az ukrán Szergej Sztahovszkij már a múlté, s a hazai futball külföldön játszó egyik legnagyobb sztárja, Filip Šebo is hiába csapta neki a szelet. „Egy hónapja járunk együtt; Miamiban, a játékospartin találkoztunk. Gael megszólított, felkért táncolni. Szimpatikus, kedves, figyelmes, nagyon jószívű fiú - lelkendezett a lány, de arról sem feledkezett meg, ami kettejük legfontosabb dolga: a teniszről. - Gaelnek javulnia kell a ranglistán.” Hát igen, jelenleg az 53. Az utóbbi időben nem remekel, sokszor az első fordulóban kikap, pedig már azt is megkóstolta, milyen a legjobbak között lenni, hiszen két éve 23. volt. Útban a csúcsra Dominika, bár két évvel fiatalabb barátjánál, tudja, hogy mennyire nehéz a felfelé vezető út. Bár neki, mint egyedüli gyereknek sok mindent megkönnyí- tett a család. Nem volt hiánya semmiben, nem kellett visszafognia magát, mint számos más tehetségnek, aki mögött nem állnak jól szituált szülők. Erről Vladimír Pláteník - akinek nem volt pénze, hogy megfizessen egy profi edzőt, a szövetségtől pedig nem sok segítséget kapott - is tudna beszélni... Dominika szülei nem teniszezők. A mama jogász, soha nem sportolt, édesapja, aki a testnevelési karon végzett, vízisíző volt, a nagyapa futballkapus. „A véletlen játéka, hogy én teniszező lettem. Anyu úgy akarta, hogy női sport„Mivel kicsi vagyok, egy helyett hármat kell lépnem. De ennek is megvan a maga előnye. Gyorsabb és fürgébb vagyok, mint a magas lányok." Dominika a néhány kíváncsi újságíró előtt nem csinált titkot belőle, hogy gyengéd érzelmi szálak fűzik Gael Monfils francia teniszezőhöz ágat válasszak, mondjuk műkorcsolyázást vagy járjak balettre, de ehhez nekem nem fűlt a fogam. Egyszer, csak úgy unaloműzőként elvitt egy teniszakadémiára, ahol egy kis gyerekütőt nyomtak a kezembe. Akkor valahogy megtetszett, s ott ragadtam...” Három éve három ötös állt a neve mellett a világranglistán, 2006-ban 156.-ként rangsorolták (megnyerte Pozsonyban a Ritro Slovak Opent), a tavalyi év befejeztével 51. volt. Eddig töretlen az útja. Idén már a világ legjobbjai között emlegetik, s a legjobbak is megismerték, megjegyezték a nevét. Dominika jót nevet, amikor azt mondja, Jankovics és Csakvetadze nem köszön neki. Persze, lehet, egy kicsit lódít, hogy az előbbi állítást nyomatékosabbá tegye. A nagy csillagok elvárják, hogy tiszteljék őket. Persze azok, akik felfelé törnek, igyekeznek megszabadulni attól, hogy a csokinővérek, Sarapova, meg a hozzá hasonlók szentek és sérthetetlenek. Elhitette magával - és néhány sztárral ugyancsak - Dominika is. Februárban Dauhában elsőkategóriás (Tier I) tornán a negyeddöntőbe jutott, előbb a svájci Patty Schnydert verte ki, majd a többszörös wimbledoni győztes Venus Williamset. S áprilisban jött a már említett amerikai kaland... „Nem voltam különleges tehetség - ismeri el. - Kicsi koromtól azt hallottam, hogy túl kicsi vagyok, a tenisz nem az én sportom. De megszerettem, s azt mondtam, bebizonyítom, hogy az.” Motivációnak nincs híján, ezt mestere és a kondiedzője, Maroš Molnár is hangoztatja. Meg azok, akik ismerik. „Mivel alacsony vagyok, egy helyett hármat kell lépnem. De ennek is megvan a maga előnye. Gyorsabb és fürgébb vagyok, mint a magas lányok. És nagyon sokat dolgozom, hogy pótoljam azt, amit a természet elmulasztott. S úgy érzem, mindent lehet pótolni. Néhány éve még nagyon izgulós voltam, csak később jöttem rá, hogy emiatt vesztettem el néhány meccset. Ma sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, nagyobb az önbizalmam. Ez úgy magától jön - azzal, hogy idősebb, tapasztaltabb vagyok, hogy megértettem, minél felkészültebben megyek ki a pályára, annál biztosabb, lezserebb, nyugodtabb vagyok.” Nem baj, hogy csinos A teniszpályákon nagyon sok csinos lány rohangál. A modellügynökségek nem hagyják ki a lehetőséget, s miért is hagynák, közülük sokan modellként is megállnák helyüket. Dominika is kapott ajánlatot... Mint minden mutatós, fiatal hölgy, ő is szereti a szépet - igazi nő. Ad magára, eljár manikűröshöz, elvétve, ha ideje engedi, kozmetikushoz és fodrászhoz is, főleg, ha valahová készül. De hát a szabadideje nagyon kevés. A Fed Cup után öt napot itthon maradt, de azt se tudta, mihez kezdjen. Pedig annyi mindent beütemezett: az iskolát - levelező tagozaton sportgimnáziumba jár - edzést, barátokat, ligameccset... A közönség, főleg annak férfi tagjai, nem sajnálkoznak, ha egy játékos nemcsak ügyes, hanem szép is. Ehhez kétség nem fér. De vajon egy teniszezőnek van valami előnye abból, ha csinos, vagy sokkal jobban jár egy izompacsirta? „Minél csinosabb egy sportoló, s ez nem csak a teniszben érvényes - magyarázza Dominika mestere - annál jobban el tudja magát adni, a szép lányok iránt sokkal nagyobb a menedzserügynökségek érdeklődése.” Ezekben a dolgokban tanácsot ugyan adhat az edző, ha felkérik, de a döntést a lányra és annak szülébe bízza. Egyébként is van, aki törődjön vele, az Octagon, amely az IMG után a második legnagyobb játékos-ügynökség, intézi a dolgait. De néha tárgyalni kell a szponzorokkal, intézni a repülőjegyet, a vízumot, mert Dominika mindenre nem ér rá. No meg, az igazság az, hogy a legjobbak már elvárják, hogy a legapróbb részletig mindenre odafigyeljen az edző, esetleg a körülöttük lévő kis csapat. Ők teljes komfortot élveznek, egyetlen dolguk van, hogy teniszezzenek. Minél jobban. Ezen az úton indult el Dominika is. Még nagyon az elején jár, de most már csak tőle függ, hová és müyen gyorsan jut el. Vladimír Pláteník, aki tavaly február óta irányítja Cibulková felkészülését, próbál belebújni tanítványa bőrébe Domčának jó a természete, mindig fel van dobva ÚJ SZÓ-INTERJÚ Míg Dominika ügyes-bajos dolgait intézi, az edző megbeszéli a legfontosabb dolgokat a szülőkkel. A 32 éves Vladimír Pláteník, aki nemrégiben még maga is aktív játékos volt, 2000- ben fejezte be pályafutását, tavaly február óta irányítja a második legjobb szlovákiai játékos felkészülését. Mindketten az út elején járnak - Dominika játékosként, mestere edzőként. A tapasztalat ugyan hiányozhat, viszont annál nagyobb a motiváció. Igyekszem belebújni a tanítványom bőrébe, s úgy vettem észre, hogy ez eddig segítségemre van. Apai örökség, hogy jó szemem van a mozgást illetően, tudom, mi kell a teniszben, rálátok a hibákra, a legapróbbakra is. Ennek bizonyítéka, hogy Nagyo- vá, Cervanová, Cibulková az én vezetésemmel érte el a legjobb helyezést, s a fiatalok, Czafíková. és Kachlíková is visszakerült az első kétszázba. Dominikát úgy jellemzik, hogy harcias, szívós leányzó, de van egy hátránya - a kis termete. Amikor az első tornákra elmentünk tavaly az év elején, folyton azt hallottam a szakemberektől, hogy alacsony, s emiatt behatárolt. Aztán egy idő után rájöttem, olyan dinamit van a kezében és a lábában, ami kevés társának. Még nem volt kidolgozott játékterve sem, világos volt számomra, hogy ha kifinomítjuk az egyes ütéseket, - főleg a röptéi és a második adogatása volt gyengébb -, kidolgozunk egy jó taktikát, ő maga is elhiszi, hogy egyenrangú ellenfele lehet a legjobbaknak. Önbizalom terén sokat segített neki a Fed Cup: tavaly a csehek elleni mérkőzésen megszorongatta az első tízben lévő Vaidišovát, aztán nyáron az akkor harmadik szerb Jankovics csak három és fél órás csata után tudta legyőzni. Már előtte is olyan benyomást keltett, hogy önbizalomban nem szenved hiányt. Domčának jó a természete, mindig fel van dobva... Happy gengszter, mondogatja egy híres edző, aki szerint pontosan ez a típus kell a teniszhez. A szülők nagyon jó feltételeket teremtettek neki, mindig azon voltak, hogy jó edzők irányítsák, ami pedig anyagüag igényes. Dominikának nagy szerencséje van, hogy a család támogatni tudta. A szülei jól nevelték, szigorúak voltak vele. Kellőképpen motivált; látja, ha szorgalmas, az eredmények sem maradnak el, ezért nem kell hajtani, keményen edz magától is. • • • Még szerencse, kettejük között csak jó tíz év a korkülönbség. Ennek megvan az az előnye, hogy edzőpartnerként még mindig jobb színvonalon játszom, mint ő, mellettem csak javulhat a játéka. A másik előny, hogy a gondolkodásban is közelebb állok hozzá, mint az idősebb trénerek, korosztályának problémái nekem sem idegenek, és sok mindenben hasonló az ízlésünk is - zenében, a filmek, szórakozás terén. Szórakozni is kell, de csak azután, ha elvégeztük a munkát. Milyen Dominika valójában? Néha még bohó, gyerekes, de Vladimír Pláteník edző és tanítványa, Dominika inkább legyen feldobott és boldog, mint ráunt. Találkoztam néhány olyan lánnyal, akinek egy idő után megy az idegeire az állandó körforgás, a tornák egymásutánja. Dominikát néha fékeznem kell, mert a felnőtté válás nála sem egyszerű, (uk)
