Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-17 / 114. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 17. www.ujszo.com Mekis D. János: „Nagyívű-hosszadalmas vállalkozások olykor értékeiktől függetlenül (vagy éppen azok ellenére) is az érdektelenség áldozatául eshetnek..." Irodalom- és társadalomtudományi sajtószemle Annak, hogy a magyar írásbeliségnek Szlovákiában jó ideje a tudomány, az irodalomban az irodalom- tudomány a húzóágazata, folyóirat-kultúránkban is jól látható jelei vannak. SZALON-KÖRKÉP LI. ÉVF. □ 5. SZÁM / 2008. MÁJUS □ ÁRA 20,- SK A tartalomból Az Irodalmi Szemle belső tagoltságában ez úgy is megnyilvánul, hogy az irodalomtörténet-írás, az esszé, a műfordítás-elmélet és az irodalomtudomány műfajába sorolható szövegek szinte átszövik minden részét, s természetesnek tűnőén alkotják a lap gerincét; a tartalom- jegyzék szerint külön blokkot már csak a könyvkritikák és recenziók kaptak, s természetesen ezek is a fentiek tartományát erősítik. A legnagyobb terjedelmű, de ettől függetlenül is hangsúlyos tanulmány Mekis D. János összefoglaló dolgozata a Cselényi Lász- ló-költészetről, mely már hasznosítja e poézis közelmúltbeli újraértékeléseinek tapasztalatait, s részint a friss Cselényi-monográ- fia megállapításait is. Sánta Szilárdnak a szlovákiai magyar irodalom (mint olyan) kapcsán írt dolgozatából a lehető legjobb helyen és kellő teljedelemben idézi: „Minél inkább ellenszegülünk neki, konferenciák témájává választjuk, körüljáijuk, megpróbáljuk újradefiniálni, alkategóriákra osztjuk, elhatároljuk, annál inkább erősödik. És ez egyáltalán nem biztos, hogy baj.” Alabán Ferenc tanulmánya (A valóság generációs emlékezete) a kisebbségi s ezen belül a szlovákiai magyar alkotók és életművek időnek kitett, változó irodalomtörténeti s a szlovákiai magyar irodalom mint fogalom megítélését foglalja össze, ennyiben a Mekis D.-ta- nulmány Helyzet és kontextus fejezetének szélesebb összefüggéseket felvető társa. Meg abban is, ahogy a minél tágabb körű értelmezéslehetőségek mellett érvelve (és ennek dacára) ugyanazt a - „posztmodem”-nek tételezett - felfogást vélik inproduktívnak. „A szokásos falusi munkák közül csak egyre nem vagyok hajlandó:” - a mondat (befejezésével együtt) Philosztratosznak az 59. levele {Egy hölgyhöz; Polgár Anikó fordtásában) végén olvasható, ez meg abban a kis csokorban, melyet a Szemle Polgár Anikó tanulmányához csatolt. Ez is, miként a Mekis D.-tanulmány, aktuális könyv értelmezése, fogódzó és összefoglaló (Philosztratosznak a közelmúltban megjelent Erósz szárnyai című könyvéhez), számos szemléltető idézettel, természettudományos érdeklődést is kielégítő adalékkal. Az Erósz szárnyai (Philoszt- ratosz szerelmeslevelei) című munka előbb a levelek szerzőségének kérdését elemzi és tisztázza, majd néhány motívumukat (ezek közt: szakállpelyhe- dzés és hajgyilkosság!) s retorikai és mitológiai alaptételüket említi. Vittorio halhatatlansága címmel Csehy Zoltán Madarász Imre könyvét (Halhatatlan Vittorio) ismerteti: a tanulmánykötet Vittorio Alfieri tizennyolcadik századi olasz költő hatástörténetét, kultuszát, utóéletét, katalizáló szerepét követi nyomon, a szerző korábban megjelent Alfieri-monográfiájá- nak mintegy kiegészítéseként. A lapnak ugyanebben a (kritikai) fertályában rendszeresen publikáló, türelmes és jó olvasónak bizonyuló Szalay Zoltán JuGál Sándor, Hogya György, Milan Rúfus versei A valóság generációs emlékezete (Alabán Ferenc tanulmánya kisebbségi nemzeti irodalmunkról) Az első költő legendája (Emlékezés Dénes Györgyre, Duba Gyula írása) Esküvő (Aich Péter novellája) Magyarok és románok 1956 és 1989 között (E. Fehér Pál írása Földes György könyvéről) (Philosztratosz szerelmeslevelei - Polgár Anikó tanulmánya) á&evelmeá/&ue/e/c (Részletek Philosztratosz leveleiből) Félszázad, szövegfolyam (Cselényi László költői életműve - Mekis D. János tanulmánya) IRODALMI SZEMLE 2008 IRODALOM □ KRITIKA □ TÁRSADALOMTUDOMÁNY Fórum Társadalomtudományi Szemle A tartalomból: Bárdi Nándor- Szarka László Változások Magyarország és a kisebbségi... Štefan Šutaj- Sápos Aranka A magyar kisebbség Szlovákiában Ollós László Nemzeti harc és támogatás... Mária Homišinová Magyarországi szlovákok és szlovákiai magyarok Anna Jurova A szlovákiai romák Csehszlovákiában (1945-1947) Popély Arpád Az áttelepítésre kijelöltek névjegyzékei Tóth Ágnes Elűzött svábok, betelepített bukovinai székelyek Bányai Viktória- Kormos Szilvia Alsó- és Felsoszeii zsidó népessége Konferencia Könyvek hász János Pókhálóban című regényének újrakiadását recenzálja. (Az 1956-ban Budapesten, a Szépirodalminál kiadott könyv ezúttal Juhász Dósa János utószavával, rövidített, szerkesztett változatban jelent meg.) Szalay Zoltán a művet helyenkénti túlírtsága ellenére sikerült szatírának tartja. Nyelvezetére nem tér ki, pedig a különös szerzőjű (Ján Hvozdíkot rejtő) különös munkának ez a regisztere sem nélkülözi (olvasatként legalábbis) a szatirikus elemet; a regény (eredeti változata) ezzel a mondattal kezdődik: ,Amikor dr. Chudy Jaroszláv, prahai ügyvéd, Piestyanyban leszállt a prahai gyorsvonatról, két vadonatúj, de szerényebb méretű útibőröndjét a fürdőigazgatóság autóbuszának a kísérőjére bízta.” A Kalligram májusi számának szépirodalma Tőzsér Árpád négy versével indul; Az élet méze című regény újabb részletével és egy hozzá tartozó Pályi András-beszélgetéssel (Jósvai Lídia); egy sor Raymond Car- ver-kisprózával (Gárdos Júlia fordításai), s jön Borges. Ő, Borges a központi összeállítás alanya és tárgya, néhány verse és egy esszéje (Imreh András fordításai) - s hat, a rövid interpretáció hatféle technikáját bemutató dolgozat: Bartók Imréé {Borges könyvtáráról), Wirágh Andrásé {Hagyományrombolás - hagyományteremtés. Jorge-Luis Borges: Három Júdás-változat), Nádor Zsófiáé {Tlön furcsa hurkai. Narratív paradoxonok Borges Tlön, Uqbar, Orbis Tertius című novellájában), Lovas Borbáláé (Les objets trouvés, avagy Borges dekonstruk- tivista olvasásának kísérlete Az aljasság világtörténete című novellasorozatban), Krusovszky Dénesé (Nagybani bűnözők. Borges és Eastman) és Földvári Józsefé {[Vissza]élés az írással. Lazarus Morell kapcsán). Borgesen kívül az öt szerzőt (ez a lapalji kis szócikkekből derül ki) még valami összeköti: fiatal koruk, mind hu- szon-egynéhány évesek. „Nem az a nap vonul be a történelembe, amelyen a szász elmondta nevezetes szavait, hanem amelyen egy ellensége megörökítette azokat” - mondja Borges A történelem szemérmessége című esszéjében. „Tele vagyunk hamisítványokkal - idézi őt Bartók Imre -, s hozzáteszi: - Újabban a könyveink is tele vannak hibákkal.” Wirágh András egy felvetése: „Külön tanulmány témája lehetne a Borges-szövegek fordítása, illetve Pécuchet kudarcai... Flaubert állítása szerint művének az volt az egyik célja, hogy áttekintsen minden modem eszmét; ellenfelei pedig azzal érvelnek, hogy maga az a tény, hogy két bolondra bízza ezt az áttekintést, teljességgel érvényteleníti az eredményt. Ha valaki ezeknek a bohócoknak a szerencsétlenkedéséből vonja le azt a következtetést, hogy hiábavaló minden vallás, tudomány és művészet, az csupán egy szemérmetlen szofizmát vagy olcsó szemfényvesztést tár elénk. Pécuchet kudarcai nem jelentik Newton kudarcát. Borges: A Bouvard és Pécuchetvédelmében (Scholz László fordítása) 1 ennek nehézsége és lehetetlensége.” Nádor Zsófia jegyzi meg a Tlön... novella rejtett megfeleléseiről, Tlön és a hrönök kapcsán: „Egyébiránt még szorosabb analógiák is találhatóak a Tlönről szóló szövegek és a hrönök között: egyrészt Tlön maga is hrön...” Lovas Borbála öt fejezetre bontva tárgyalja Az aljasság világtörténete című novellasorozatot: A nyomok; A novellák; Legenda és valóság; Valószerűség és fantasztikum; A nevek. Krusovszky Dénes ugyanezt a novelláskötetet s kiemelten egy darabját (Monk Eastman, a nagybani bűnöző) a metafikció és a krimi felőli olvassa. Földvári József a Lazarus Morell, a szörnyűséges megváltó című Borges-novel- lát elemezve a hagyomány (és Mark Twain mint hagyomány) meg az ettől való elkülönülés, elhatárolódás kérdéskörét vizsgálja, meggyőző szemléletességgel: „Az intertextualitás sajátosságát és az interpretációt nem ismerő olvasó - hogy idevágó metaforával éljek - olyan rabszolga, akit többször átvernek és eladnak.” A francia Guillaume Metayer- nek (1972) a Borges-blokkot követő tanulmánya Kemény István költészetéről (Bárdos Miklós fordításában) több szempontból is fontos adalék, közlését indokolja, hogy eddig csak Szávai János webnaplóján volt olvasható. Günter Figal tanulmánya ( Modemitás; Kelemen Pál fordítása) pedig alapmunka. A kritikarovatban Darabos Enikő az Éltem című Pá- lyi-kisregényt elemzi {Állati szex, szörnyű öröm - nemi [v]iszonyok az Éltemben) - nemcsak a címében felvetett szempontokra összpontosítva, s olyan élvezetes szövegközelségben, mely a mű újra- olvasására sarkall. A Fórum Társadalomtudományi Szemle idei első száma mintegy kétszáz oldalon nyolc tanulmányt közöl, ezeket két rendezvényértékelő (Kontra Miklósé a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának legutóbbi konferenciájáról és Liszka Józsefé a szegedi IX. Közművelődési Nyári Egyetemről) s egy könyvismertetés egészíti ki: Majtényi Balázs A nemzetállam új ruhája című könyvét Ollós László recenzálja. Változások Magyarország és a kisebbségi magyar közösségek viszonyában (Kisebbség- és nemzetpolitika az uniós Közép-Európá- ban) címmel Bárdi Nándor és Szarka László a Kárpát-medencei magyarok kapcsolat- és viszony- rendszerének az utóbbi tíz-egyné- hány évben bekövetkezett változásait veszi sorra és összegzi, különös tekintettel Magyarországnak a határain túli magyar közösségekre gyakorolt hatására. („A határon túli magyarság kérdése nagymértékben alárendelődött a magyarországi pártpolitikai viszonyoknak. Nem a határon túli magyarok problémái, hanem a hozzájuk való viszony tematizá- lódik”) Štefan Šutaj és Sápos Aranka tanulmánya (A magyar kisebbség Szlovákia politikai életében) a 2007-ik év politikai és társadalmiszervezeti megnyüatkozásai alapján elemzi a szlovákiai magyarok oktatási és kulturális helyzetét, az aktuális szlovák-magyar viszonyt, a szlovák-magyar államközi kapcsolatokat, valamint az MKP-beli változásokat. Nemzeti harc és támogatás a magyarországi magyarságpolitikában címmel Öllös László a rendszerváltozás utáni Magyarország magyarságpolitikájának társadalmi és ideológiai mozgatórugóit vizsgálja. (,A saját kisebbségi elitet kívánó magyarországi támogató elsősorban a politikai hatékonyságot kéri számon az általa támogatott kisebbségi vezetőkön. Politikai hatékonyság alatt mindenekelőtt a magyarországi partner iránti hűséget érti, valamint annak képességét, hogy a szervezet, illetve az adott személy meg tudja-e jeleníteni a magyar kisebbség nemzeti veszélyeztetettségét a magyarországi közvélemény előtt...”) Mária Homišinová tanulmánya (Magyarországi szlovákok és szlovákiai magyarok. Empirikus elemzés a nemzeti identitás szerkezetéről) a két kisebbség etnika szerkezete közti különbségeket és közös jellemzőiket taglalja. Anna Jurová tanulmánya (A szlovákiai romák Csehszlovákiában az 1945 és 1947 közötti időszakban) az eddig kevéssé feltárt történelmi fejezet, a második világháború utáni romaellenes intézkedések fontos, tényfeltáró adaléka, („...nyilvánvaló volt az egyes hatóságok romákkal szembeni közömbös magatartása, ellenszenve és elutasítása...” Popély Árpádnak az áttelepítésre kijelölt szlovákiai magyarok névjegyzékeivel kapcsolatos kutatásaiból már adott ízelítőt lapunk Szalon melléklet, a szerző most összegző jelleggel adja közre A csehszlovák-magyar lakosságcsere és az áttelepítésre kijelölt szlovákiai magyarok névjegyzékei összefüggésében feltártakat. Tóth Ágnes a második világháború utáni dél-dunántúli etnikai változásokkal foglalkozik Elűzött svábok, betelepített bukovinai székelyek című tanulmányában. A Baranya Megyei Levéltár kutatásain alapuló munka sokat idéz a nevében is figyelemfelkeltő Népgondozó Hivatal irataiból. (,A sváb kérdés megoldásánál feltétlenül figyelembe kell venni azt, hogy nemcsak kifejezett volksbundisták ártottak a magyar földteleneknek, hanem azok is, akik kifejezetten nem mutatták ezt, de titokban annál ártalmasabbak voltak.” - Az utasítás a korszellemet is nagyon frappánsan megragadja.) Bányai Viktória és Kormos Szilvia táblázatokkal és fényképmelléklettel gazdagon illusztrált dolgozata Alsó- és Felsőszeli egykori zsidó népességének múltját eleveníti föl: a két településen valaha élt kétszáznegyven fős zsidó közösségre mára már csak a két lepusztult temetőjük emlékeztet. (cs.g.)
