Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-17 / 114. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 17. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Hillary tovább küzd Hillary Clintonnak esze ágá­ban sincs kiszállni az elnök- választási kampányból, a volt first lady a Die Welt című konzervatív német napilap­ban azt hangoztatta, hogy a hajrában Obamát és őt „centiméterek” választják el egymástól. Elutasította azo­kat a véleményeket, amelyek szerint immár esélytelen lenne Obamával szemben. Hillary megismételte azt a vélekedést, amely szerint sok demokratapárti szavazó in­kább a republikánus John McCainre voksolna, ha Oba­ma nyerné el a Demokrata Párt jelöltségét. Hozzátette, hogy ez fordított esetben is igaz lehet, (m) HÉTVÉG(R)E ..............-.........—...-............ Pohárráá bemísz Történhetett bármi a hé­ten, a szlovák közvéle­ményt még mindig a jégko­rong-válogatott lebőgése foglalkoztatta leginkább. A magam részéről elégedett vagyok, legalább nem üvöl- tötték az ablak alatt részeg, 18 éven aluli és felüli sze­mélyek, hogy Sloven- skooooo. HOLOP ZSOLT Majd jövőre. Már biztos, hogy a hokivébén lesz szlovák-magyar összecsapás, bár ahogy hallgatjuk a nyilatkozatokat, a magyaroknak talán nem is kell annyira félniük. Erős a mezőny, de a hét mondata mégsem politikus, hanem egy jég- korongozó száját hagyta el, aki megsértődött a szurkolók bírálatai miatt: „Pihenés helyett vállaltuk a vb-szereplést.” Ott is körülbelül így ment a védekezés. Ki hinné, hogy bármilyen hivatásos sportoló képes ilyet nyilatkozni. Jövőre viszont már csak 18 éven felüli részeg fiatalok fognak óbé- gatni az ablak alatt, mert a fiatal­korúak egy csapásra abbahagyják a piálást. Törvény született róla, hát akkor azt be kell tartani. Mint ahogy eddig is törvény tiltotta, hogy alkoholt adjanak el fiatalko- rúaknak, mégis alig tartotta be és ellenőrizte valaki. Végre egy tör­vény, amelyhez Slota szaktekin­télyként szólhatott volna hozzá a parlamentben, de nem tette. Rafa­el Rafaj szólt hozzá helyette. Két alapvető oka van, hogy nem üdítőt isznak azok a fiatalkorúak, akik nem üdítőt isznak: vendéglő­ben drágább, mint az alkohol, és főleg nem lehet tőle berúgni. A büntetéssel együtt most már 1020 korona (32 euró) lesz egy feles, és a szülők panaszkodhatnak, hogy a gyerek az utolsó fillérig (centig) mindent eliszik, nekik már nem is jut italra. Összegezve: egy betar- tatlan törvény helyett most már kettő lesz, a kezdeti rendőrségi razziák után átmenetileg több he­lyük lesz a 18 éven felülieknek a kocsmában, aztán műiden a régi mederben folyik majd lefelé a tor­kokon. Egy esetről azért hallot­tam, amikor valaki rászólt a fiatal­korúra, hogy ne igyon az utcán.- Pohárráá bemísz - dörmögte vészjóslóan a kidobóember a szó­rakozóhely előtt, mert a poharat nem szabad kivinni az utcára. Történt egy csodálatos szerep­csere a héten, amiből látni, mit tesz az ellenzéki meg a kormányzati lét a politikussal. Amikor Robert Fico ellenzéki képviselő volt, folyton azon lovagolt, hogy Ivan Mikloš csökkentse a benzin jövedéki adó­ját, de az hallani se akart róla. Most Mikloš szeretné ellenzéki képvise­lőként, hogy Fico kormányfő csök­kentse a benzin jövedéki adóját, de az hallani se akar róla. Ficónál nem csak ez az egy változás van, órákat szónokolt ellenzékben a vagyon- eredeti törvény szükségességéről, most meg hallani se akar róla. Volt egy megfigyelési botrány is a héten, amelyről igen keveset tudni, és így elég nehéz hozzászól­ni. Valakik össze-vissza nyomogat­tak egy új, hipermodern és méreg­drága berendezést a rendőrségen, amellyel állítólag nem lehet le­hallgatni senkit, nem lehet tele­fonszámokat beazonosítani, csak azt képes feltérképezni, hogy ép­pen hány mobiltelefon található egy adott területen. A kérdés csak az, minek egy ilyen hipermodern berendezés a rendőrségnek, ha csak ennyit tud. Inkább arról lesz szó, hogy tud az a masina lehall­gatni is, csak még nem jöttek rá, hogyan kell kezelni, mert nem ad­tak hozzá szlovák nyelvű útmuta­tót. És a héten az is kiderült, hogy nyugodtan lehet bohócnak titu­lálni a szenteket, az egyház meg se nyikkan. Azért vagyunk tüske Csáky Pál szemében, mert tájékoztatunk arról, ami a választóit érdekelheti Válasz Csáky Pálnak MOLNÁR NORBERT Hadat üzent az Új Szónak Csáky Pál. Belemosott bennünket olyas­mibe, aminek létezéséről eleddig egyetlen ember regélt, mégpedig ő személyesen, vagyis valamiféle gazdasági lobbiba. Másodszor próbál meg minket belerángatni saját pártja belharcaiba. Azért va­gyunk tüske a szemében, mert tá­jékoztatunk a párton belüli törté­nésekről, vagyis arról, ami a vá­lasztóit érdekelheti. Csáky Pálnak nem vagyunk elég szervilisek. Biztosíthatok minden­kit, hogy nem is leszünk. Hiába fe­nyegetőzik, hiába beszél szem­benállásról. De ahhoz, hogy az ol­vasó megértse, miért is dühös ránk az MKP elnöke, némi történelem­mel is szolgálnunk kell. Először akkor orrolt meg ránk még miniszterelnök-helyettes­ként, mikor bírálni merészeltük az európai uniós kampányt. Ugye, emlékeznek, majdnem botrányba fulladt az ellopott Európa című dal miatt. Csáky akkor levonta a konzekvenciát, és ahelyett, hogy emelte volna kalapját, elküldte szóvivőjét. Másodszor az sértette hiúságát, hogy 2006 májusában, a második Dzurinda-kormány miniszterei­nek értékelésekor ő kapta lapunk­tól a legrosszabb osztályzatot. Bí­rálni merészeltük négyéves tevé­kenységét, rámutatva, hogy pusz­tán felavatott kopjafákat hagyott maga után. Az egyetlen komo­lyabb feladata az uniós kampány volt, azt is elbaltázta. Bíráltuk, hogy nem született meg a kisebb­ségi törvény és a kisebbségek fi­nanszírozásáról szóló jogszabály sem, de a nyelvi charta alkalmazá­sához szükséges törvények sem. Ezek mind tények, s azokkal nehéz harcolni. Ezért kell olyan eszközt választania, ami ellen nehéz té­nyekkel küzdeni. Be kell a vélt el­lenfelet feketíteni, megkérdője­lezni a szavahihetőségét, s hitelte­lenné tenni. Ez lett Csáky Pál mun­kamódszere - ami egyszer már be­vált, hiszen így lett Csákyból az MKP első embere. Ez a munka- módszer nem feltételezi a tisztes­séget és az igazmondást, csupán kellő mennyiségű aljasságot és ar­roganciát. Csáky Pál azt állítja, hogy az Új Szót valójában Világi Oszkár irá­nyítja. Nem tudom, Csáky Pál tu- datosította-e, hogy ezzel nemcsak az én nevemet piszkította be, ha­nem az egész szerkesztőségét is. Mindenkiét, aki nap mint nap olyan témákkal próbálja megtöl­teni a lap hasábjait, amelyek a szlovákiai magyar olvasót érdek­lik. Helyenként személyes konflik­tusok árán, mert az újságírói mun­ka már csak ilyen. Sőt azt is mond­ja Csáky Pál, hogy neki bizonyíté­kai vannak, de egyelőre nem áll elő velük. Vajon azért nem, mert nem is léteznek? Csáky blöfföl és hazudik. S ez­után a tömérdek mocskolódás űtán békejobbot nyújt, s azt ajánlja a szerkesztőségnek, hogy fejezzük be a tájékoztatást a párt belső dolgairól. Gondoljunk csak bele: mekkora botrány kereked­ne, ha ugyanezt ajánlaná Robert Fico bármelyik szlovák napilap­nak. Csáky Pál ezek szerint nem érti a sajtószabadság, a politika és a demokrácia szót. Csáky Pál szerint az Új Szónak és az MKP- nak stratégiai partnereknek kell lenniük. Vagyis talpnyalás és semmi kritika. Fordítsuk le mindezt szlovákra. A Sme napi­lapnak és az SDKÚ-nak stratégiai partnereknek kell lenniük, vagy a Pravda napilapnak és a Smemek stratégiai partnereknek kell len­niük. Hát nem abszurd?! Mi az olvasókkal kötöttünk stratégiai partnerséget. Hogy találkozik a mi törzsközönségünk az MKP- éval, az nemzetiségünk és nyel­vünk által adott. Azonban funk­ciónkból eredően teljesen mások az érdekeink: nekünk az a felada­tunk, hogy tükröt állítsunk a tár­sadalomnak, amiből egyenesen következik, hogy kritikusan szemléljük a szlovákiai magyar közéletet is és ha kell, rámuta­tunk a problémákra. Egy pártnak viszont természetes érdeke, hogy a lehető legpozitívabban jelenjen meg a sajtóban, hiszen így tudja magához édesgetni a választókat. Csáky Pál azonban elfelejti, hogy mi nem vagyunk az MKP Hírvivő­je. Mert Csáky Pál nem érti a saj­tószabadság, a politika és a de­mokrácia összefüggéseit. Csáky Pál pontosan úgy visel­kedik, mint Robert Fico. Az aktuá­lis miniszterelnök mindig valami­lyen gazdasági lobbit emleget, ha elfogytak az érvei, ha bebizonyo­sodik, hogy rosszul látja a dolgo­kat, vagy éppen elfelejtette figye­lembe venni a tényeket. Fico is az újságírókat gyepálja olyankor, a magán-nyugdíjpénztárak és a saj­tó összefonódását harsogja, hogy hiteltelenné tegye a tőkét és a saj­tót is. Jól bevált kommunista módszer. Hogy mikor szakad meg Csáky Pál hazugságspirálja, a pártján és a választóin múlik. Mi ettől füg­getlenül továbbra is értelmezünk, s válogatjuk a lényegeset a lé­nyegtelentől. Számunkra ezzel véget ért ez a buta történet. KOMMENTÁR Híres utolsó szavak SERES LÁSZLÓ „Ha a politikusok az ország érdekében cselekszenek, akkor lesz elfogadott költségvetés 2009-re” - alig pár óra telt el azóta, hogy a magyar pénzügyminiszter ezt bírta nyilatkozni a köztévében, de én még mindig a hatása alatt vagyok. Nem tudom, hisz-e Veres Já­nos a húsvéti nyusziban vagy a Mikulásban, de ha nem, akkor bü­dzsé-téren sem kéne áltatnia magát. Mintha csak akarni kéne - komolyan mondom, óvodás szintre süllyedtünk, holott mindenki tudja, hogy fél évnél nem húzódhat tovább az az agónia, amit most jobb híján kisebbségi kormányzásnak nevezünk. Magyarországon ma a forint erősebb, mint a kormány, ami azért inkább a kormányról mond többet. A koalícióból minap kilépett li­berálisok pro forma megszavazták Gyurcsány új kormányzati struktúráját, de egyre többenjelentik ki határozottan: a szocialis­ták költségvetésére már nem adhatják áldásukat. Az ősztől való­színűleg már tényleg ellenzéki szerepet vivő, azaz egyre inkább a nem gombok felé orientálódó liberálisok nyilvánvalóan nem hagyhatjákjóvá az egypárti, egyre balrább húzó, egyre reformnél- külibb, egyre kiüresedettebb kormányzat forintosított prioritáslis­táját. Márpedig ha nincs büdzsé, akkor a kormány lemond - jelen­tette ki korrekt módon Gyurcsány, ami természetesen előrehozott választást, ergo a még reformellenesebb Fidesz nagyarányú győ­zelmét jelenti. Vannak nagyívű, stüusos, a bátor lépéseket követő politikai bukások-ez nem lesz az. Ez egy gyáva, a gazdasági szükségszerűségek helyett „a nép” hangulatát figyelembe vevő, kisstílűvé vált kormány szánalmas bukása lesz. Megint a SME fogalmaz a legpontosabban: „Gyurcsány épp most adja fel annak lehetőségét, hogy legalább a jövő jelentős államférfi­újává, azzá a politikussá váljon, aki a közérdeket képes a saját ön­érdeke fölé helyezni, aki akkor is végrehajtja a változásokat, ha vé­gül a választásokon ebbe bukik bele”. A gazdaság helyzete drámai, kurtítani kell a szociális kiadásokon, már rég be kellett volna vezet­ni a 18 százalékos egyenadót, privatázálni kellett volna az egész­ségbiztosítót, lefaragni a közkiadások tetemes részét, adó- és nyug­díjreform kell- ehelyett a kormányfő, mint aki jól végzi dolgát, le­mond minderről, és berendezkedik valaminek a napi elmenedzsel- getésére, amit valaha Magyar Köztársaságnak, ha hívtak. Ha a politikusok az ország érdekét nézik- idéztem a pénzügymi­nisztert. Ha valóban az ország érdekét nézik, és ezalatt nem a volt koalíciós partnernek üzengetnek, akkor elkezdenek úgy tenni, mintha ismernék a felelősség fogalmát, és megteszik, amit meg kell tenni. Lehetőleg még ma. A szerző a Hírszerző.hu vezető szerkesztője JEGYZET Esővízben pancsolok TALLÓSl BÉLA Vadvízi körülmények között ta­nultam meg vízben közlekedni - az úszás megnevezés arra a tevékenységemre, ahogy ide- oda eljutok valamely víztömeg­ben, enyhe túlzás. A lényeg, hogy akár a kutya, én is kievic- kélek, ha bedobnak a mélybe. Bár a stüust, aminek nem va­gyok birtokában, sajnálom, mert a stílus fontos. Lennék in­kább delfin, mint eb, hiszen mi­lyen elegáns, magasztos, fenn- költ gyönyörűség, ahogy hosszú kéznyújtással és kiemelkedés­sel nekirugaszkodik a profi úszó egy delfinvetülésnek. S ahogy ritmikus hullámzással, mintegy esztétikai töltettel irányított és uralt törzshajlításokkal átszeli a medencét. Talán ebben rejlik a baj forrása. Hogy nekem nem adatott meg a medence. Ott, azon a helyen ugyanis, ahol ke­zes-lábas kapkodással először elindultam a vízben, nem volt medence. Álló medrű vadvizek voltak csupán, de nem voltak alkalmasak strandolásra. Sze­rencsére volt folyó, sokáig kettő is, amíg hatvanöt után az egyi­ket el nem terelték más meder­be. Na, az, a mára elterelt volt eszményi hely nyári hűsölésre. Kész fürdőparadicsomként bir­tokoltuk. Széltében-hosszában kényelmesen elfért benne az egész település apraja-nagyja. Ám főleg az apraja élvezte a vi­zét, mert a „nagyja” nem járt lu­bickolni. (A mai napig nem tu­dom gyerekkorom idős felnőtt­jei tudtak-e úszni. Számukra munka volt, terménybegyűjtés, aratás, szalmakazalrakás, sző- lővenyige-hegyezés, barack­szedés, nem strand.) De ne­künk, fiataloknak volt stran­dunk. Méghozzá igazi szabad strandunk, belépő és infrastruk­túra nélkül, ahol szúnyoggu­banc, hűs bozót szolgált öltöző­ként. Álom volt a melegvizes meden­ce. Ahol nem nehezítette az elő­rejutást a sodrás, ahol nem ijesztett halak nyálkás tapintá­sa, ahol nem szúrta a talpat ka­vics, ahova nem iszapon át veze­tett az út, s ahonnan nem úgy távozott a fürdőző, hogy lókefé­vel se tudta lecsutakolni magá­ról a halszagot. Aztán utamba került a medence is. Előbb a fedettet próbálhat­tam ki, hangos rikácsolással, százezer lábbal az oldalamban, könnyet fakasztó klórszaggal, állandó csöpögéssel a mennye­zetről. Később szabadtériben is megmártóztam párszor, ám mi­vel hiperérzékenyen reagálok a nem steril körülményekre (láb- gombatelepek, egyebek), in­kább átvészeltem víz nélkül a legtrópikusabb nyarat is. Újab­ban még inkább antielőjelű ma­gatartással közelítek a meden­cékhez, mert állítólag felléle­gezhetnek a strandfürdők működtetői. Már nem kell fer­tőtleníteniük a medencék vizét az amőbák miatt. Ez pedig azért lehetséges - ha igaz a hír, és nem (medence)kacsa, mert tavaly még az amőbák veszélyesnek számítottak, idén azonban már bátran együtt lubickolhatunk velük. El kell döntenem, vagy amőbabarát leszek, vagy be­érem továbbra is esővízzel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents