Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-14 / 111. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 14. Oszt-Veszt 27 A végzős diákok többsége határozott elképzeléssel rendelkezik a közeli jövőt illetően, saját érdeklődési körük szerint választanak szakot Orvos leszek vagy mérnök, pereket terelő jogász... Akinek feltett szándéka a továbbtanulás, általában olyan szakirányra is beadja a jelentkezését, amely távol áll elképzeléseitől, de szinte biztosra vehető, hogy felve­szik - addig is, amíg újra meg nem próbálhatja a hőn áhított szakot. Ez a B terv. De szükség van-e egyálta­lán ilyenre manapság, ami­kor már az egyetemeket is elérte a diákhiány? ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Amikor már jogra sem kell fel­vételizni, és a legtöbb helyre át­lag alapján is bejutnak a diákok? Amikor már egyetlen jelentkezé­si lapot sem dobnak vissza az egyetemek, hanem inkább felhív­ják a középiskolát, hogy kijavít­sák, amit kell? A somorjai gimnázium végzőseinek egy kis csoportjával beszélgettünk a továbbtanulásról. A diákok mindegyikének határo­zott elképzelése van a közeli jövőről. Pályaválasztásnál inkább csak kikérték a szülők véleményét, de mindegyikük saját elképzelése szerint választott szakot. Nyerő a Comenius és a Közgazdasági Egye­tem, na meg a Műszaki. Csehor­szág felé is kacsintgatnak, hallot­ták, hogy ott jobban szeretik a ma­gyarokat, mint a szlovákokat. A komáromi Selye János Egyetem­nek nincs jó híre, mondják, mert oda mindenkit felvesznek, és túl könnyű elvégezni. Ugyanúgy érte­sültek, hogy némely reálszakot le­hetetlen elvégezni a szlovák egye­temeken, mert akkora a követel­mény, és a szlovákkal is akadnak gondok az első pár hónapban, de ez nem tántorítja el őket, inkább állnak elébe. Külföldre nem na­gyon vágynak, mert aki ott tanul, az szerintük kint is marad, és ők ide kötődnek. Egyelőre. Majd a felsőoktatási intézmény által nyúj­tott lehetőségeken belül talán, egy- egy szemeszterre... Szavaikat a somoijai Madách Imre Gimnázium igazgatója, Tren- csík János is alátámasztja. Csak el­vétve akad olyan diák, aki határo­zottan külföldön szeretne tovább­tanulni. Tavaly 105 diákból mind­össze 4-en mentek külföldre, az idei 59 végzős közül szintén csak néhányan jelentkeztek magyaror­szági és csehországi egyetemre. Egyikük Újhelyi Gabriella, aki táj­építészetet szeretne tanulni. Cseh­országon gondolkodott, de egyik ismerőse inkább magyarországi egyetemet ajánlott, mondván, azt ott oktatják a legmagasabb színvo­nalon. Tisztában vannak-e a munka­erő-piaci igényekkel? - kérdem. Hogyne, nagyon keresettek a pin­cérnők - mondják a diákok egy emberként. Félretéve a tréfát, hellyel-közzel átlapozták az egye­temi útmutató azon részét is, amely a jövőbeni érvényesülési le­hetőségeket sorolja fel az egyes szakok tekintetében. Ez azonban már a távoli jövő, amelyről még nincs olyan'határozott elképzelé­sük. Az előttük álló feladatokra koncentrálnak, a jó ádag megszer­zésére, az érettségire és a júniusi felvételikre. Majdnem mindenki­nek van egy B terve arra az esetre, ha nem minden úgy sikerülne, ahogy azt most elképzelik. A fő, hogy továbbtanuljanak. Addig is, nincs lazítás - mondják -, kemény a gimi utolsó éve. Ráadásul akad­nak szakok, például a pszichológia vagy a közgazdaságtan, amelyekre különórákon kell felkészülni, mert a középiskolai tantervben nem szerepelnek. Apropó tanterv: már az írásbeli érettségin is találkoztak olyan feladatokkal, amelyeket egy­általán nem tanultak a négy év alatt. Kíváncsi volnék, vajon' mit mondanak majd a felvételik után... Érződik a diákok hozzáállásán, hogy könnyebb a bejutás az egye­temekre? - kérdezem már az igaz­gatótól. Trencsík János szerint a legtöbben céltudatosak, komolyan veszik a tanulást, csak elvétve akad olyan, aki az „úgyis felvesznek va­lahova” szlogennel fejezi be a gim­náziumot. Tavaly a diákok 95%-a jelentkezett felsőoktatási intéz­ménybe és ugyanennyit fel is vet­tek. 40% műszaki vagy természet- tudományi szakra ment, 20% vala­milyen bölcsész szakot választott, 10% az orvosi, állatorvosi vagy gyógyszerészeti szak mellett dön­tött, 5% pedig á Selye Egyetemen folytatta a tanulmányait. A lévai gimnáziumban A nyolc éve alakult Lévai Magyar Tanítási Egyházi Gimnáziumban eddig három osztály hatvan diákja érettségizett le, s idén újabb 12 ta­nulóval gyarapodik ez a szám. A gimnáziumot jelenleg 40 diák láto­gatja. A rekord 72 tanuló volt, tehát kis létszámú tanintézményről van szó, egy a magyarság szempontjá­ból peremhelyzetű városban, ahol ráadásul 30 éven keresztül nem volt magyar gimnázium. Az eddigi tapasztalatok szerint a továbbtanulók kétharmada-há- romnegyede humán szakot vá­laszt. A statisztikai adatokat bön­gészve az is kiderül, hogy a leg­kedveltebb egyetemi városoknak sorrendben Nyitra, Komárom és Budapest számít. Feltűnő, hogy bár Pozsonyba a testnevelési és a műszaki egyetemre járnak diá­kok, de a Comenius Egyetemet jelenleg senki sem látogatja. Kiss Beáta tanárnő, az iskola pályavá­lasztási tanácsadója szerint a lé­vai gimnazisták döntő többsége magyarul akar továbbtanulni. Er­re - az egy magyar szakot kivéve - a Comenius Egyetem nem ad le­hetőséget, míg a másik három vá­rosban anyanyelvükön tanulhat­ják a választott tárgyakat. Nyitra a közelségével is hódít, hiszen alig 45 kilométerre található Lé­vától, és hagyományosan sokan A somorjai Madách Imre Gimnázium végzőseinek kis csoportja tanulnak ott tovább. Komárom 90 kilométerre van, s még Buda­pestre is kevesebbet kell utazni, mint Pozsonyba, hiszen a magyar főváros 120 kilométerre van, míg Pozsony majd 140-re. Kiss ta­nárnő azt is elmeséli: a volt diá­kok beszámolói szerint Budapest olcsóbb, mint a szlovák főváros, a kollégiumokba könnyebb beke­rülni, és szerényebbek az árak, mint Pozsonyban, s ugyanez vo­natkozik az utazásra vagy a min­dennapi kiadásokra is. Ötven diák továbbtanulási ada­tait vizsgálva a legközkedveltebb­nek a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem számít 11 diákal, ezt kö­veti 10 tanulóval a komáromi Se­lye János Egyetem, Budapest több felsőoktatási intézményét pedig szintén ennyi diák látogat­ja. Az idők során kikerült Léváról pécsi, brünni, gödöllői, nagy- szombati, besztercebányai egye­temista is. A lévai gimnázium egyházi fenntartású, de eddig mindössze egyetlen diák válasz­totta a magyar mellé a hittant szakpárnak. Egy másik diák papi pályára készült, de végül nem je­lentkezett teológiára, inkább kül­földön vállalt munkát. A volt diá­kok között van leendő építész, politológus, óvópedagógus, pszi­chológus, közgazdász, biológus, építész, jogász, agrárszakember és persze számtalan tanár. A jelenlegi negyedikeseket kérdezve is beigazolódik, hogy a pozsonyi Comenius Egyetemnek periférikus szerepe van a tovább­tanulás szempontjából, ha valaki beadta is ide a jelentkezési lap­ját, csak sokadik helyen, biztosí­tékként. A megkérdezett kilenc tanuló általában az érdeklődési körének megfelelő szakon szeret­ne továbbtanulni, kevésbé fonto­sak számukra a pragmatikus megfontolások, viszont általá­ban lényeges szempont a magyar nyelv és a magyar közeg. A buda­pesti Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakát, a budapesti Corvinus Egyetem tu­rizmus-vendéglátás szakát és az ELTE andragógia szakát, vala­mint a nyitrai Konstatntin Egye­tem Szociális Tudományok és Egészségügy Karának egészség- ügyi életmentő szakát többen is lehetőségként említik. Felmerül Brünn, oda vállalkozói gazdaság­tan, illetve informatika-matema­tika szakra készül egy-egy diák. Egy fiatalember Miskolcra men­ne, gépészmérnök szeretne len­ni. Egy diáklány Budapest, Kassa és Pozsony orvosi egyetemére is beadta a jelentkezését, de ugyan­úgy vonzza az anglisztika az EL- TE-n és a Károli Gáspár Reformá­tus Egyetemen, továbbá akár ve­gyészmérnök is lehet belőle, hi­szen Besztercebányára és Po­A felvételi egyre kevesebb egyetemen jelent izgalmat (Képarchívum) zsonyba is erre a szakra jelentek- zett. Egyelőre nem tudta eldön­teni, mi érdekli a legjobban, je­lenleg leginkább leérettségizni szeretne. A diákok zöme legalább két- három iskolába is beadta a jelent­kezését, de volt, aki hét helyre is jelentkezett. A lévai gimnazisták azt mondják, általában az inter­neten keresztül tájékozódnak, de fontos a „szájhagyomány” is, má­sok tapasztalata. Hajtman Béla igazgató elmondta, az egyes tan- intézmények, szívesen jönnek el a középsikolákba és mutatkoznak be a diákok előtt, s a Diákhálózat is minden évben szervez egy ren­dezvényt, melyen a legkülön­bözőbb szakokon, városokban, egyetemeken továbbtanuló egye­temisták mesélnek a végzősök­nek: kedvet csinálnak nekik vagy éppen óva intik őket. A királyhelmeci gimnáziumban érettségiző diákok közül évről évre egyre többen folytatják tanul­mányaikat valamelyik hazai vagy külföldi felsőfokú oktatási intéz­ményben. Két évvel ezelőtt az itt végzettek 88,75 százaléka lett főis­kolás vagy egyetemista, az elmúlt évben pedig már a tanulók 89,08 százaléka tett sikeres felvételi vizs­gát. Az idén kilencvenegy végzős szeretne továbbtanulni: bölcsész­karokra negyvenhatan, orvosi egyetemre huszonnégyen, műszaki főiskolára harmincketten jelent­keztek, közgazdaságtant huszon­ötén hallgatnának, de a termé­szettudományi, a közigazgatási, az állatorvosi vagy a jogi karokra is je­lentkeztek a fiatalok. (Természe­tesen a diákok egy része élt a le­hetősséggel, és egyszerre több ok­tatási intézménybe is beadta a fel­vételi kérelmét - a szerk. megj.) Szabó Mária, a királyhelmeci gimnázium igazgató-helyettese el­mondta, hogy az elmúlt években a náluk érettségizettek közül a leg­többen bölcsészkaron folytatták a tanulmányaikat: 2006-ban hu­szonnyolcán, 2007-ben huszon­egyen tettek sikeres felvételi vizs­gát, 2008-ban negyvenhatan je­lentkeztek ezekre a karokra. A műszaki főiskolák és a közgazda­ságtant oktató intézmények ugyan­csak vonzzák a diákokat, az előbbit az elmúlt három évben 13, 21, illetve 32 tanuló választotta, az (B. Józan Mónika felvétele) utóbbiakra pedig 14, 10, illetve 25 fiatal jelentkezett. Az egészségügy­ben szintén viszonylag sokan dol­goznának felsőfokú képesítéssel, ám az megfigyelhető, hogy a jogi pályát már korántsem tartják annyira vonzónak a fiatalok, mint néhány évvel ezelőtt. Az idén mindössze hatan jelentkeztek erre a szakra, a múlt évben azonban egyetlen érettségiző diák sem vá­lasztotta a jogi egyetemet. A királyhelmeci gimnázium egykori diákjai közül viszonylag so­kan tanulnak külföldi főiskolán vagy egyetemen. Magyarországra természetesen inkább a magyar tagozat volt diákjai mennek, a szlovák osztályokban végzettek egy része pedig Csehországban szeret­ne diplomát szerezni. Az azonban megfigyelhető, hogy míg a ma­gyarországi főiskolákon továbbta­nulók száma az elmúlt években nem változott meg jelentősen, Csehországba egyre kevesebben mennek az itteni gimnáziumból. Szabó Mária azt is elmondta, hogy a diákok többsége a pálya- választáskor elsősorban nem racio­nális szempontok szerint hozza meg döntését, a későbbi érvénye­sülés, a majdani munkabér vagy a végzettségből adódó elhelyezkedé­si lehetőségek nem elsődlegesek számukra. Zömmel olyan szakot választanak, amelyet valamilyen okból érdekesnek találnak, s a döntésüket általában tanáraik és szüleik érvei és tanácsai miatt sem változtatják meg. A tanulók szoci­ális helyzete és a között, hogy me­lyik felsőfokú oktatási intézményt választják, nehéz bármiféle össze­függést találni. A szélsőséges hely­zetektől eltekintve, nem csupán a család anyagi helyzete a döntő, hisz sok fiatal manapság a főiskolai tanulmányai mellett munkát is vál­lal, illetve igénybe veszi a külön­böző ösztöndíjak kínálta lehetősé­geket. Ezért arra is van példa, hogy a szerényebb körülmények között élők távolabbi, esedeg külföldi is­kolát választanak. Nagyobb problé­mát jelent, hogy a tanulmányaikat sikeresen befejező, és a régióba visszatérő diplomás fiatalok egy ré­sze - a térségben uralkodó gazda­sági viszonyok miatt - nem tud a végzettségének megfelelő munka­körben elhelyezkedni. Ők általá­ban kénytelenek a megszerzett tu­dást később az ország távolabbi pontján vagy külföldön kamatoz­tatni. (jóm, fin, leczo) Jövő heti számunk témája: Mi van a faiun túi A rovatot szerkeszti: Lakatos Krisztina

Next

/
Thumbnails
Contents