Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-14 / 111. szám, szerda

28 Szülőföldünk

ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 14. www.ujszo.com

Ágh Lívia 14. jótékonysági koncertje Vágsellyén Aki megszokott széksorokat, színpadot, függönyt, hagyományos darabot vár, csalódni fog

Több rászorulónak is juttatnak a bevételből

GAÁL LÁSZLÓ

Valami piros a laktanyában

Több Piroskát és több farkast is láthatunk majd a zöld falú „erdőben" (Veronika Janušková felvétele)

Vágsellye. A vágsellyei Pro Vitae Polgári Társulás szervezésében idén 14. alkalommal rendezték meg Ágh Lívia jótékonysági hangversenyét. A szomszédos Vágkirályfáról származó, évek óta Prágában élő művésznő a milánói Scalától a Tokyói Operaházig számos színpadon aratott sikereket. Vágsellyén már hagyományosan művészbarátaival lép fel. Ezúttal Ľudovít Ludha volt a partnere, zongorán Ester Godovská kísérte. Klasszikus és modern darabok hangzottak el olasz, cseh és szlovák nyelven, de Ágh Lívia az anyanyelvén, magyarul is énekelt. A koncert bevételét, mint minden alkalommal, jótékonysági céllal osztják szét szociális intézmények és magánszemélyek között. Már régi partnereknek számítanak a Sopornya-kövecsesi (Šoporňa- Štrkovec) Szociális Otthon mentálisan sérült gondozottjai, és idén további intézményeknek, a

Viselkedészavarokkal Küzdő Gyerekek Diagnosztikai Központjának, a Collegium Históriáim Polgári Társulásnak, és egy külföldi kezelésre szoruló autista kisfiúnak, Miško Takáčnak is juttatnak a bevételből. Ladislav Gáli, a városi hivatal elöljárója a Pro Vitae nevében külön adományt, egy 20 ezer korona értékű hordozható számítógépet is átadott egy rokkant lánynak, aki a Nemeskosúti Szociális Otthon lakójaként rendszeresen ír a Slovo Šal’anov című regionális lapba, éppen ehhez a munkájához nyújt majd nagy segítséget a számítógép. A Polgári Társulás nevében Czellárik Mária elnök köszönte meg a hangverseny vendégeinek adományait. A koncerten több mint 28 ezer korona gyűlt össze, ehhez jön még az a mintegy 25 ezer korona, ami az Oldrich Majda festőművész hagyatékából tartott árverés bevételéből, valamint a koncert látogatói által megvásárolt képek árából folyt be a kasszába.

Kassa. Valóban elámul az ember, hogy Kassa legfontosabb belvárosi utcáinak közvetlen közelében mennyi még a kihasználatlan hely, hasznavehetetlen objektum. Azon is elámul az ember, mekkora helyet foglaltak el hajdanán a város szívében a kaszárnyák.

KOZSÁR ZSUZSANNA

A kiskatonák igazán nem panaszkodhattak, egy ugrásra voltak a legjobb sörözőktől és üzletektől, eltávozáskor nem kellett több kilométert utazniuk egy kis mulatság kedvéért.

Régesrég nincsenek a városban kiskatonák, a laktanyák állapota egyre elszomorítóbb, és még mindig nem tudni, mi lesz a sorsuk az épületeknek és a körülöttük lévő tágas térségnek. Holott a városban nincs elég parkolóhely, amióta gőzerővel folyik az építkezés, néhány középiskolának pedig nem ártana, ha a városhoz közel volna a kollégiuma. És néhány jó akusztikájú vagy jó megvilágítású terem „ráférne” a művészekre, kultúrára is.

Ez utóbbit már pedzegetik a kaszárnyák vonatkozásában, voltak már kísérletek a Kukučín utcai objektumok kulturális célú kihasználására. Az egyik ilyen, épp jelenleg futó projekt a Valami piros című interaktív színházi előadás, melyet szlovák-francia koprodukcióban láthat majd a nagyérdemű.

Aki azonban azt váija, hogy széksorokat, színpadot, függönyt és ruhatáros néniket fog látni a laktanyában, nagyot csalódik, ha betéved az előadásra. A Valami piros nem lesz hagyományos színdarab. Egyszerre több teremben játszódó performance lesz, a nézők nem ülnek le, hanem ideoda vándorolnak a hatalmas ho- dályban, ott időznek el, ahol jólesik, addig, ameddig jólesik. Az előadásnak se vége, se hossza nem lesz. Azaz nincs kezdési ideje, a nézőket kisebb csoportokban negyedóránként engedik a helyszínre.

Belépve egy erdőt szimbolizáló zöldre festett teremben találják magukat, ahol piros trikós színészek olvassák mikrofonba Piroska és a farkas meséjét, hol franciául, hol szlovákul. Áz erdő után egyfajta panelerdőt láthatunk, ez a meditáció helye, ahol függönyökre vetített szavakat, mondatokat véshetünk agyunkba, míg a kiutat keressük a furcsa teremből. Egy sötét színekkel festett szobában vetítés folyik, ez a farkas vacka, kis fantáziával kiszűrhető a go- molygó formákból a ragadozó fizimiskája. Egy agresszíven pirosodó helyiségben pedig Piroska lakhelyére ismerhetünk, de hogy itt mi történhet a nézővel, előre nem árulták el, akár tömegtánccá is fajulhat Piroska meglátogatása.

A szlovák-francia előadásban öt Piroska van, a lyoni Lá Hors De és a kassai Divadlo na peróne színészeiből, és alighanem farkasokból sem lesz hiány. A projekt szerves részét alkotják a franciaországi, németországi, ausztriai, magyarországi és szlovákiai emberekkel felvett beszélgetések is, ezeket az utcákon forgatták, arra kérve a járókelőket, meséljék el a Piroska és farkas általuk ismert verzióját. A tapasztalatok beépültek a produkcióba, melyet Nathalie Veuillet francia rendező komponált egységbe.

Lyon és Kassa együttműködése annál is figyelemre méltóbb, mivel mindkét város megpályázta a

kulturális főváros címet, és be is jutott a szűkebb válogatásba. Már most is több közös terv létezik, melyeket győzelem esetén a két város felhasználhat 2013-ban. Persze ehhez több kell valami pirosnál, hiszen mindkét városnak három másik jelöltet kellene legyőznie.

A Kukučín utcai kaszárnya a további tervekben is szerepel. Kulturális központot szeretnének létrehozni az épületben, melyben a különböző, kultúrával foglalkozó szervezetek otthonra találhatnának. Emellett működhetne itt egy „kulturális inkubátor” is a kezdő művészek „melengetésére”, és kiállítóhelyiségek létrehozására is alkalmas lenne a hatalmas, kihasználatlan épület. Mindenesetre méltóbb feladatot látna el, mint most, mikor javarészt csak üresen árválkodik.

A rendhagyó koncertzáró: Ágh Lívia szopránénekesnő pezsgővel kínálta a közönséget (Szőcs Hajnalka felvétele)

A nemzetközi tűzoltóversenyre Chomutovból, Pardubicéről, Tatabányáról, Sucha Beskidzkiából és Aranyosmarótról érkeztek csapatok

Nyitra megye tűzoltói ünnepeltek

ÚJ SZÓ-HÍR

Léva. A Hősök terén emlékeztek meg Nyitra megye hivatásos tűzoltói védőszentjükről, Szent Flóriánról. Štefan Mišák, Léva polgármestere köszöntőjében megemlítette, két hónapja a térhez közeli Dituria üzletközpontban kiütött tűz oltásában vettek részt a kerület tűzoltói. Miloslav Čeleš, a tűzoltó- és mentőtestület nyitrai kerületi parancsnokságának megbízott igazgatója elmondta, a 2002-es törvény alapján új feladatok vártak a tűzoltókra, a lángok oltása mellett ugyanolyan hangsúlyosak a mentési feladatok is. Megjegyezte, hosszú ideje a tűzoltóság élvezi a leginkább a lakosság bizalmát. A testület huszonkilenc tagját kitüntették vagy előléptették. A 2008-as év legjobb tűzoltója címet hatan kapták meg: a lévai Richard Psota, az érsekújvár Miroslav Moravčík, a komáromi Michal Hrabovský, a nyitrai Ján Kostolanský, a nagyatapolcsányi Pavol Gerhát és az aranyosmaróti Milan Králik. A Dituria áruház oltásánál végzett munkájukért és helytállásukért öten kaptak kitüntetést: Miroslav Varga, Miroslav Štefa- nický, Robert Phöm és Lilia Attila Léván szolgál, Jaromír Galbavý pedig Érsekújváron. A tűzoltók napján volt rajzverseny a gyerekeknek, az óvodások is köszöntötték a testület tagjait, a lévai tűzoltók bemutatóján nyomon lehetett követni, milyen technikai felszereltségű egy járási testület, és miképpen járnak el egy balesetnél, ha ki kell szabadítani egy autóban rekedt személyt. Megrendezték a nemzetközi tűzoltóversenyt is, a csehek taroltak, a legjobb csapatnak a chomutovi gárda bizonyult, őket Pardubice követte, a hazai Aranyosmarót harmadik lett, a tatabányaiak az utolsó előtti helyen végeztek, a lengyel Sucha Beskidzkia zárta a sort. (fm)

A pardubicei csapat a második helyen végzett, 12 és fél perc alatt kiszabadították a járműben rekedt sérültet (Zoller Viktória felvétele)

f

$

€

POSTA

Adalék a csetneki csipkéről szóló cikkhez

Ha tehettem volna, elmentem volna a verniszázsra... így, Kovács Ágnes írása alapján (Uj Szó, április 23., Szülőföldünk melléklet, 32. oldal) utólag engedtessék meg pár gondolatot fűznöm a témához.

Kezdem ott, hogy kora gyermekkoromban ugyancsak sokat hallottam a csetneki csipkéről, és sok szép példányában gyönyörködhettem, három kis te- rítőcske féltve őrzött kincseim közé tartozik. Nagyanyám, Var- gáné Scheffer Etelka szenvedélyes gyűjtője, értője volt az antik és vert csipkének, és maga

is csodás hímzett remekeket hagyott ránk, melyek sajnos már az idő martalékai lettek. Egyetlen darab maradt, egy hatalmas, pá- vás asztalterítő, már nem használom, csak időnként veszem elő - nosztalgiázni.

Nagyanyám a Scheffer-Markó ágon maga is rokonságban állt a Szontágh családdal, s valamikor a harmincas évek elején, mint érdeklődő gyereket, magával vitt Csetnekre. Az ipar újraélesztésében ő is nagy szerepet játszott, tanfolyamokat rendezett. Eme utak alkalmával én szinte kéjelegve gyönyörködtem Aranka néni birodalmában. Itt jegyzem meg, hogy ízlésem és életem alakulásában a csipkék és a perzsaszőnyegek esztétikuma meghatározó szerepet játszott.

Sok-sok évvel később került a kezembe hagyatékából két kis rózsaszín könyvecske a XX. század legelejéről, melyek e speciális csipke készítési technológiájának leírását tartalmazzák. Ekkor fogant meg bennem a gondolat, hogy a Hét című hetilap Századok, történetek emléksorozatában emléket állítsak Aranka néninek, s megírjam az ekkor már alig ismert csetneki csipke

históriáját. így született meg egy tanulmány, trilógia: Kezdetben vala az orsó, Csetneki csipke, majd Art protis, avagy a modern faliszőnyeg címmel.

Amikor a csipkével foglalkoztam, jártam az Iparművészeti Múzeumban is, ahol döbbenetesen kevés anyagot találtam a témával kapcsolatban s így ama két füzetecske egyikét a múzeumnak ajándékoztam. Ugyancsak sok-sok évvel később - kb.

7-8 éve - értesültem, hogy az Iparművészetiben nyílt egy kis tárlat, mely az újjászületett csetneki csipkét mutatja be. Láttam.

Tetszett. Örültem neki, de egyben kifogásoltam, hogy hiányzik belőle a kézimunka legjellegzetesebb arculata, a csipke könnyedsége, s tényleg csak akkor igazi, ha 80-as és 100-as cérnából készül, mint ahogy azt Erzsébet és Aranka csináltatta (az én időmben még gyártottuk a pozsonyi cérnagyárban ezt a finom cérnát).

Van a tulajdonomban egy további értekezés is a csetneki csipkét illetően, éspedig Hajdú András (?) tollából. A kivágott újságlap a jelek szerint az Új Szóból való, de sajnos oly szerencsétlenül van kiollózva, hogy nincs rajta a dátum, s csak stílusából következtetek, hogy jóval (

45 után íródott. Azt a kérdést fe- M

„ ,

szegett „népi muveszet-e a csetneki csipke”. Egyértelműen nem! De elsődlegesen magyar. | És ezek a magyaros motívumok a képzőművészeti főiskolát végzett Szontágh'Aranka fantáziájának termékei. Ó indította el és fejlesztette ki ezt a híressé vált házi manufaktúrát, és boldog lenne, ha tudná, hogy törekvése nem volt eredménytelen.

Varga József, ny. textilmérnök