Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-10 / 108. szám, szombat
PRESSZÓ 2008. május 10., szombat m ; (H 2. évfolyam 19. szám Szakadjunk el a bevett sémáktól! A jól megoldott tárolás sok esetben a fantázián is múlik 28. oldal Pergős-fodros szoknyák Milyen hossz és fazon divatos ebben a szezonban? 29. oldal 31. oldal Miről fantáziáinak a férfiak? Egyenruhás csajok, a titkárnő átváltozása vagy a lebukás lehetőségének izgalma... I Vacsorára szilvuplé Bármilyen heti vagy havi lapot nyitok ki, biztos lehetek benne, hogy valamelyik oldalán fogyókúrával kapcsolatos anyagra lelek. Az első számú súlyellenség általában hirdetés formájában böki ki a szemem, azt mondja, a kisujjamat se kell mozdítani, csak valamiféle tablettákat vízben feloldani, lehajtani, s viszi a súlyomat, mint a pinty, de lehet a reklám tárgya tea is. Aki nem hiszi, járjon utána, hogy egy hét alatt egy mázsát fogytam, régen XXXXLLLL-es ruháimon is alig bírta fölhúzni a férjem a villámzárat ma már a mínusz S is lötyög rajtam. Mellékelve két fotó, az egyiken egy sima bőrű elefánt, a másikon egy, a fölis- merhetetienségig ráncos elefántbőrbe bújtatott piszkafa. A következő tétel a hírességek. Szülés előtt, között, után, plusz harminccal és mínusz negyvennel. Akinek a reggelije két pohár csapvíz tízperces tornával, ebédje natúr pitypangszár, vacsorája egy pohár csap víz. Közben kocogás a futószalagon, gyaloglás a lépegetőgépen, mert ez mind in, de a sarki kisboltba is kocsival kell menni három kifliért - nem, ebből ő nem eszik, ez a család többi tagjának reggelije, uzsonnája, vacsorája. A harmadik felvonásban ismeretlenek árulják egyre fogyó testüket, lehet, jó pénzért, ők, ha kenyeret esznek, akkor kenyérrel, ha húst, azt hússal - egyre divatosabb az elválasztó étrend. A negyedik böjtöl. Léböjtöl. Reggelire répalé, tízóraira zellerlé, ebédre almaié, vacsorára szilvuplé. No de, ezek után következnek, igaz, néhány oldallal hátrább a heti étrend című receptek. Mindenki talál köztük kedvére valót. Kivéve azokat a szerencsétleneket, akik mindjárt az első oldalaknak hisznek, és annak, hogy ötvenévesen is épp olyan hamvas az ember belülről kikapart bőre, mint egy tinilányé, és összerándul a gyomruk, ha meglátják a végy egy evőkanál zsírt, egy fej vöröshagymát, húsz deka szalonnát, egy kiló karajt, vagy öt tojást, akármennyi lisztet, kakaót, tejszínt stb. kezdetű receptet. A hisztiroham pediglen akkor következik be, amikor a tavalyi tavaszi kiskosztümöt csak télikabát alá vehetnék föl, mert hiába fogyóztak, a szoknya nem lett nagyobb. Grendel Ágota Ma már a régmúlt idők anyagi bázisa eltűnt, nem minden kékvérű rendelkezik vagyonnal, inkább csak a társadalmi felelősség számít Hogyan élnek a mai nemesek? Magyarországon.nemesi címet és hangzatos neveket nemcsak örökléssel, hanem különböző érdemekkel, szolgálatokkal, illetve kellően sok pénzzel is lehetett szerezni. Utánajártunk néhány kék vérrel kapcsolatos mítosznak, és annak is, hogy mit jelent ma kiváltságosnak lenni. CH1LEMBU KRISZTINA Nemesnek a középkori társadalmak születési előjogokon nyugvó politikai, gazdasági és jogi privilégiumokkal rendelkező társadalmi rétegét nevezzük, mondta Hangodi László történész-muzeológus. A legmagasabb presztízsű arisztokraták, a főnemesek, illetve a „bocskoros” nemesek, akik gyakorlatilag paraszti életkörülmények között éltek, egyaránt ide tartoztak. A kiváltságos réteg gyökerei a kora középkori Európában alakultak ki, országonként azonos és eltérő jellegzetességekkel. Nemesnek nemcsak szülemi lehetett, hanem bizonyos érdemek és szolgálatok alapján az uralkodók nemesi címeket adományoztak. Hadi érdemekkel, vitézséggel, békeidőkben pedig egyéb gazdasági vagy diplomáciai szolgálatokkal lehetett kivívni ezt az uralkodói kegyet. A 16-17. század a nagyszámú nemesítések időszaka volt. A legenda szerint XIV. Lajos kertésze azért kapott nemesi címet és birtokot, mert nemcsak a tavaszi spárgaszezonban, hanem egész évben gondoskodott arról, hogy mindig jusson a király asztalára a vágyfokozó ételből. A 17. századi Erdélyben például a fejedelem ménesének „lóherélő mesterei” is kaptak nemesi címet, a címereken pedig azok a bizonyos lószerszámok láthatók, amelyekkel a köz- tiszteletben álló munkát végezték. Nemesi címet csak a király (fejedelem) adományozhatott. A 16-17. században a nemesek aránya igen magas volt Magyarországon, a teljes lakossághoz viszonyítva 4-5 százalék. Akkoriban csak Lengyelországban volt több kékvérű. A nemesi cím az előjogokat biztosította ugyan, de nem kísérte a nemesítést minden esetben birtokadományozás. Címekhez és előjogokhoz ilyenkor igen, de konkrét gazdasági előnyökhöz az adományozott nem jutott, míg mások egész falvakat vagy várakat is a magukénak mondhattak. A nemesi címet a 17. századtól jó pénzért meg is lehetett vásárolni, így alakult ki a taláros (tallé- ros) nemesség, mondta a történész. A feltörekvő polgárság a politikai életben is rész akart venni, ám Európában ekkor még a feudális előjogok voltak a meghatározóak. így elengedhetetlen volt, hogy a gazdasági befolyás mellé olyan jogokat és jogosítványokat is szerezzenek, amellyel a nemesség együtt járt. Mindez igen jövedelmező volt a királyi kincstárak számára. Aki nemesi címet akart szerezni, egyszerűen bement, fizetett, és elkészítették az általa igényelt oklevelet és címert, és megtörtént a szertartásos átvétel is. Magyarországon a 19. század második felében az ipari vállalkozók és a pénzügyi befektetési területen dolgozó nagypolgárok nem kis része vásárolt nemesi címet. Nem mindenki élt az első éjszaka jogával A számos nemesi előjog közül Magyarországon az egyik legfontosabb a politikai jogok gyakorlása volt. Csak a nemesek voltak választók és választhatók (ez alól az 1848^19-es szabadságharc időszaka volt a kivétel.) A másik fontos előjog az adómentesség volt, a magyar nemes „az vérével” adózott: ha az uralkodó úgy kívánta, a magyar nemes kötelessége volt a király táborába vonulni. A számos előjog (vámmentesség, ingyenmunka igénybevétele, kilenced stb.) mellett az első éjszaka joga minden olyan nemest megilletett, aki birtokán és a tulajdonába tartozó falvakban joghatóságot gyakorolt. Franciaországgal ellentétben Magyarországon ez soha nem vált tömeges gyakorlattá. A nemesi jogokat egy kormányrendelet szüntette meg 1948-ban. Az ipszilonos nevek mítosza Ha valaki a középkorban elnyerte a nemesi jogállást, egy előnevet is a magáénak mondhatott. Ez egy olyan település (táj, város) neve volt, ahol a családnak a nemesítés időszakában vagy korábban volt birtoka, illetve amely a család történetében fontos szerepet játszott. Előfordult, hogy a nemes nemcsak egy, hanem két birtok nevét is kaphatta nemesi előnévként, mondta Dr. Hajdú Mihály professzor, az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének oktatója. A nemesi előnév nem egyenlő a családnévvel. Annak azonban, hogy egy név i- re vagy y-ra végződik, semmi köze a nemesi származáshoz. „Ez egy írástörténeti hagyomány - mondta a professzor. - Az ország keleti részén hagyományosan i- vel írták a neveket (Bocskai, Rákóczi), míg nyugaton a jobbágyok neveit is y-nal írták. Ezért van az, hogy a Rákóczy név y-nal is előfordul, az anyakönyvező írási szokásainak és vallási hovatartozásának, iskolázottságának megfelelően. Az y-os írásmódot inkább a katolikus iskolákból kikerült jegyzők, oklevélírók használták, a protestáns intézményekben tanult hivatalnokok pedig többnyire i-vel írták a neveket. A 19. század második felétől a pénzért vásárolt nemesi címekhez tartozó nevek esetében korlátozásokat vezettek be. Voltak bizonyos „védett” családnevek, például a Hunyadi, Rákóczi neveket elvileg már nem lehetett felvenni. (A gyakorlatban azonban ez nem így működött, néhány tisztségviselőt rá lehetett venni a védett nevek engedélyezésére.) A nemesi címet a 17. századtól jó pénzért meg is lehetett vásárolni, így alakult ki a taláros nemesség
