Új Szó, 2008. május (61. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-09 / 107. szám, péntek
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. MÁJUS 9. www.ujszo.com RÖVIDEN Új dráma - New Drama Pozsony. Ma kezdődik, s május 14-ig tart a főváros Színházi Intézetében (Jakubovo námestie 12.) a Kortárs szlovák és világirodalmi fesztivál negyedik évfolyama, kortárs drámák bemutatóival. Kísérőrendezvények: alkotóműhelyek, színházi felolvasóestek, konferencia a színházi múzeumokról, alkotói találkozók a közép-európai színházi intézetek képviselőivel. Magyarországi vendégek: Galgovics Tamás, Huszár Szilvia (Magyar Színházi Múzeum és Intézet), Vargha Mihály, főszerkesztő (Építészfórum). Főrendező: a pozsonyi Színházi Intézet, társrendező: MKKI, Pozsony. (Részletek: www.theatre.sk) (ú) A műemlékvédelem Oscar-díjai Brüsszel. Tíz-tízezer euróval jutalmazott Europa Nostra műemlékvédelmi díjakat ítélt oda az Európai Bizottság csütörtökön értékes építészeti alkotások megőrzésében végzett kimagasló tevékenység elismeréseként hat programnak. A díjazottak között van a bonchidai (Bontida) Bánffy-kastély megőrzésére vonatkozó romániai tervezet. A Kolozsvár környéki program az oktatás kategóriában kapott kitüntetést, mert összesen tucatnyi ország egyetemi hallgatóit és restaurátorait vonták be a munkálatokba. (mti) (Fénykép: REUTERS/Kimberly White) PENGE Heverő patkófő, ír gamandorhanga Bojtorjános koldustetű, közönséges ebnyelvfű, heverő patkófű, ír gamandorhanga. A növények nevezéktana valóságos költészet. Bettes István tollán viszont egészen biztosan azzá válik. Őszintén szólva, én nem vagyok a szeparációs irodalommodell híve, hiszem és vallom, hogy a gyerekvers akkor jó, ha nemcsak a gyereknek mond valamit, ha nem valamiféle csökkentett értékű, rímes gügyögés vagy rigmus, de nem is pedagógiai célzatú, bizonyos életkorhoz mért bicegős elmésség, mint amilyenekkel lépten-nyomon találkozni. -A Hidegvölgyben című kötet vérbeli verseket tartalmaz. Bettes egy virágár- vaház lakóit (akik kiszorultak a díszkertekből) teremti elénk a legtöbbször rendkívül plasztikusan. Az egyes növények karakterét természetesen a nevük hordozza, vagyis mondhatjuk, Bettes a magyar nyelvet fogja fel árvaházként, s a nyelv roppant rétjeit kultúraként. A Piros gyújtoványfű természetesen bíbortüzű, az ürüm az örömbe vegyül, a nagy meténget „nincs macseta, / mi metélje, / úgy merül az / elme-éjbe. ” Sorolni lehetne hosszan a merészebbnél meBettes István Cbfidegvölgyben (Virdgversek ~ gyermekeknek) •v-ií részebb, gyakran a műfajából kilépő költői megoldásokat, melyek a legtöbb esetben elevenné teszik ezt a kis, valóban nem csak gyerekeknek szóló kötetkét. Az utolsó vers (Kis cseplesz tátika) W. S. sírjára szánt csokor. Weöres Sándor valóban olyan verseket írt, melyeket gyerek és felnőtt Értékelés: ••••••OOOO egyaránt élvezni tud, melyek anyanyelvűnk zeneiségének legragyogóbb csodái. Bettes nem veszi fel vele a versenyt, az ő verseszménye korántsem a szimultán verszene létrehozására irányul, nála elsősorban a névből adódó zene, és a név fokozatos destruálásából fakadó szókreációk zenéje adja meg egy-egy költemény ritmikai alaptónusát, noha ez nemegyszer idéz elő verselési egyenetlenségeket. A „tátika—mátika” fordulat megidézi Weöres híres sírversét, s egyúttal arra is rámutat, hogy minden látszatértelmetlenség mögött értelem és érthető nyelv rejlik, mely olykor csakis a hangzásvilágból sejthető meg. Hogy Bettest mennyire foglalkoztatják a növények, azt korábbi művei is tanúsíthatják. Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki szívesen emlékezik a költő a Kalligramban publikált Mácsonya, Vándorbuzér meg a többiek... című „kisebbségi verses, gizgaz sanyarújátékára”. És egyéb költői háttéranyagnak ott van a rokokó Faludi Ferenc zseniális Tündérkertje a maga megelevenedő virágaival, de felidéződnek Esterházy Pál zenélő-táncoló virágai is. (Sőt, talán Aldo Pa- lazzeschi futurista kertje is, Weöres fordításában!) Feltétlen érdemes még kiemelni, hogy a könyv kedvet csinál a latin nyelvhez, hiszen a „tudományos” karaktert erősítendő a növények latin nevükön is szerepelnek. (Persze, a gyanú azért végig ott motoszkált bennem, hogy vajon a megnevezett növények közül valamennyi létezik-e, vagy némelyik pusztán Bettes költői találmánya.) (Bettes István: Hidegvölgyben, Lilium Aurum, Du- naszerdahely, 2006.) A Don't Worry, Be Happy című világsláger előadója nem egyszerű énekes, hanem egy egyszemélyes zenekar Bobby McFerrin beavat Pozsony. Több mint húsz év után május 17-én másodszor érkezik Pozsonyba Bobby McFerrin hangvarázsló, a természet csodája, akinek hallatán tapasztalt énektanárok is hitetlenkedve csóválják fejüket. JUHÁSZ KATALIN Annak idején a pozsonyi dzsessznapok vendégeként a PKO közönségét ejtette ámulatba, ezúttal pedig egy egész teniszcsarnok- nyi embert igyekszik szólóban elvarázsolni kivételes adottságaival és ellenállhatatlan humorával. A világ McFerrint egyetlen dallal azonosítja. A Don’t Worry, Be Happy 1988-ban nemcsak hogy az év dala lett Amerikában, hanem sokak szerint a huszadik század második felének legvidámabb slágere. A zenészcsaládból származó Bobby McFerrin, aki a világ első „a capella”, azaz hangszerek nélküli vokális dzsesszalbumát jegyzi (The Voice, 1984), egy napon legnagyobb meglepetésére a popzenei slágerlisták élén találta magát egy olyan dallal, amelyet saját bevallása szerint csupán barátai szórakoztatására írt. A tálcán kínált popkarrier helyett a karmesteri pálcát választotta, Leonard Bernstein szárnyai alatt képezte magát, és mostanában rendszeresen vezényli kedvenc zeneszerzői, Mozart és Beethoven műveit a világ legjobb szimfonikus zenekarainak élén. Tíz Grammy-díj tulajdonosa, húszmillió lemezt adott el, emellett klasszikus műveket ír át énekhangra és zenekarra, sőt ő maga is komponál szimfonikus műveket. Az ölébe pottyant népszerűséget az iskolai zenei oktatás fontosságának propagálására, a klasszikus zene széles körben való megszerettetésére és persze a jazzműfaj popularizálására is igyekszik kihasználni. Ezzel kapcsolatos Bobby McFerrin másik világelsősége: ő volt az első vakmerő énekes, aki zenekar nélkül, egymaga lépett színpadra, hogy két órán át lekössön egy stadionnyi embert. Ezek a vokális improvizáción alapuló, rávezető-jellegű, az alkotás folyamatát, a dal születését bemutató interaktív, azaz közönségénekeltető koncertek azt is demonstrálni hivatottak, hogy a dzsessz nem csupán a vájt fülű kisebbség zenéje. Pozsonyban is ilyen beavatásélményre készülhetünk, mivel Bobby McFerrin ezúttal sem hoz magával zenekart. A szervezők előzetesen csak annyit árultak el, hogy rajta kívül lesznek még né- hányan a színpadon, ám ők nem az öltözőből lépnek a reflektorfénybe, hanem a nézőtérről. Négy oktávnyi hangjával, hihetetlen hangugrásaival és hajlítása- ival, teljesen egyéni énektechnikájával McFerrin nem egyszerű énekes, hanem igazi zenei polihisztor. Vokális felfedező és innovátor, aki a jazzt, a népzenét, a világzenei hatások sokaságát egyéni módon kombinálja a klasszikus zenei formákkal. Az egyes zenei műfajok sztereotípiáin túlmutatva képes olyan hangon megszólalni, amely tökéletesen a sajátja. Az a capella éneklést ötvözi scattel (azaz az értelmetlen szótagokból összefont dallammal) - játékosan, magas fokú rögtönzési készséggel, hangszer-imitációkkal és jóféle humorral. Egészen újszerű légzéstechnikájának köszönhetően még a levegővételből is képes hangot faragni, nem beszélve azokról a hangokról, amelyeket mellének ritmikus ütö- getésével hoz létre. Egy egyszemélyes zenekar érkezik tehát május 17-én a pozsonyi Sibamac Arénába, (a nemzeti teniszcentrumba): nem szorul kísérőkre, mivel bármilyen hangszert képes utánozni. Sőt állítólag a helikopter, a madár- számysuhogás és az operakettős is jól megy neki... A nem mindennapi koncertre még kaphatóak jegyek, ez ügyben a www.bobbymcferrin.sk internetes portálon érdemes szétnézni. A forgalmazókat egyáltalán nem érdekli, mennyire színvonalasan kivitelezett egy-egy illusztráció... Véget ért a IX. Illusztrált Könyv Biennále KOVÁCS ÁGNES Dunaszerdahely. Május 3-án, egy szakmai szimpózium keretében véget ért a IX. Illusztrált Könyv Biennále idei rendezvény- sorozata, amelynek otthont a du- naszerdahelyi Vermes-villa, vagyis a Kortárs Magyar Galéria adott. Három előadás, rövid eszmecsere, taggyűlés alkotta a záróprogramot. Nem gyűlt össze túl sok ember a szimpózium alkalmából, de igazi szakmai megbeszélés volt. Pataki Tibor, a Magyar Illusztrátorok Szövetségének elnöke a magyarországi könyvillusztrációról, az illusztrátorokról és a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről tartott előadást. Hodossy Gyula, a Lilium Aurum kiadó vezetője megpróbálta megmagyarázni, mit miért tesz a kiadó, és miért éppen úgy, ahogy. Előadásában sajnálatosnak mondta, hogy az illusztrációkat ületően jelenleg nincs szükség művészi megközelítésre: a forgalmazókat egyáltalán nem érdekli, mennyire színvonalasan kivitelezett egy-egy illusztráció, és mennyire követi a kortárs művészeti trendet. Mint mondta, sajnos, Disney a meghatározó, amelyet el lehet adni. Bár az idei biennále Legszebb Könyv kategóriájának nyertese a Gyenes Gábor és Václav Kinga által kivitelezett Mátyás királysága című könyv, ugyanez a kiadónak ráfizetés. Mindeközben a jelenlevő grafikusművészek zöme nemcsak könyvillusztrátorként ismert, hiszen a legnagyobb pozsonyi, prágai vagy budapesti szaktekintélyektől tanulta a szakmát, a könyv filozófiáját, az illusztráció lényegét és alapelveit, a tipográfiát, a tördelést vagy akár magát a könyvkötést is. Szabó Ottó festőművész, a bi- ennálét szervező Rovás elnöke is előadott a virtuális jelenről és a nagy kihívásról, amely a művészekre vár. Kitért a számítógépes grafika, a digitális világ és a hagyományos grafika konfliktusára. Mint mondta, nem állt szándékában senkit sem meggyőzni vagy elvenni a kedvét a klasszikus értelemben vett alkotástól, csak arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy mint információs adatbázis, mint kommunikációs eszköz vagy akár mint képző- művészeti segédeszköz a számítógép kikerülhetetlen. ,M fiatal művészek értékrendje is megváltozott, elképzelni valamit és fejből lerajzolni, ma már maradinak számít. Elképzelni valamit és számítógépben megtervezni, gyorsan és rugalmasan alkalmazkodva a megrendelőhöz vagy az iskola koncepciójához, stílushoz, nyugati művészeti újságokból kilesett kortárs irányvonalakhoz, a berlini galériákban bemutatható furcsaságokhoz” - mondta Szabó Ottó. Szabó H. Kinga művészet- történész, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának elnöke fájlalta, hogy a tagság alig húsz százaléka vett részt a szimpóziumon, habár taggyűlést is hirdetett. Voltak olyanok, akik illusztrátorokként ugyan kiállíthattak a biennále alkalmából, de sem a megnyitóra, sem a szimpóziumra nem jöttek el. És vannak, akik évek óta nem vesznek részt a társaság semmilyen rendezvényén. ľfcjfc, j k' • Hí Wmm k a i ML. Hodossy Gyula, a Liliunt Aurum kiadó vezetője a kiadók álláspontját fejtegette (Szabó Ottó felvétele)
