Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-30 / 101. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 30.

Oszt-Veszt 27

Tetováláskor sohasem csak egy tű dolgozik a bőrön, a körvonalak kidolgozásakor 3-14 tű mozog egyszerre, satírozáshoz, kitöltéshez az ún. fésűs tűket használják

Különbözünk - a minta legyen egyedi és személyes

Horváth Gábor műhelyében (A szerző felvétele)

Párkány. „Ha azt látod, hogy a gépet sem tudja összerakni, akkor futás! Ha pedig azt, hogy nincs tisztaság, szintén futás! Továbbá, ha nem steril kazettából, fóliából veszi ki az illető a tűt, és ráadásul már az első mozdulatnál folyik a véred, akkor szintén uzsgyi!” - kezdi a beavatást Horváth Gábor a szakma rejtelmeibe.

BUCHLOVICS PÉTER

A szigetszentmiklósi fiatalember nem mindennapi pályát választott: tetoválómesterként a közelmúltban nyitott szalont Párkányban, s műhelye ma már a legkeresettebbek közé tartozik a régióban. Ügyes kezét, pontos, tiszta munkáját, egyedi kidolgozású mintáit dicsérik tetkós körökben. Kézműipari középiskolát végzett Budapesten, keramikus lett, világéletében remekül rajzolt. ,Jlatéves lehettem, amikor egy feltehetően börtönviselt fickó karján láttam egy teljesen élethű kígyót, a csuklójáról tekeredett fel a lapockájához, s onnan a nyakán keresztül az arcához, tehát a kígyó fejét már az illető arcára tetoválták. Rögtön eldöntöttem, hogy nekem ilyen kell, mire anyám rögtön fejbe is csapott” - meséli Gábor. Később aztán budapesti lakásán, hobbiból kezdett tetoválni: alapos előtanulmányok után, s minden szükséges kelléket szakboltokból szerzett be. Elmondja: a magyarországi tattoo-kultúra jóval fejlettebb és szerteágazóbb,

mint a szlovákiai, csak a Nagykörúton több szalon van, mint egész Szlovákiában, s persze a műszerparkhoz szükséges háttér is jóval fejlettebb. Itt, Szlovákiában elsősorban az interneten keresztül rendeli meg a szükséges kellékeket és eszközöket, Pozsonyból vagy Prágából.

Tudnivalók alapfokon

Ha már egyszer eldöntöttük, hogy tetováltatunk magunkra valamit, akkor tudnunk kell a következőket: egy komoly szakember

nem vállal tetoválást, ha ittasan megyünk a szalonba, vagy ha másnaposán tévedünk be, elutasít továbbá akkor is, ha pikkelysömörünk, övsömörünk vagy bármiféle bőrbetegségünk van. Emellett illik előtte alaposan letisztálkodnunk. Szőrös bőrfelület nem jöhet számításba, ha vérzékenyek vagyunk, akkor szintén nem nekünk találták ki a tetkót. Gábor megjegyzi, a csajokat például akkor sem fogadja, ha menzeszük van: „Nem azért, mintha ilyenkor ne lehetne tetoválni, de a lányok érzékenyebbek, van, akihez ebben

az időszakban szólni sem lehet, nem hogy órák hosszat karistol- gassuk őket.” A pigmenthiányra Gábor szerint lehet tetoválni, nagyon kell vigyázni azonban a szemölcsökkel, anyajegyekkel, ő ezeket inkább kikerüli.

A bőrfelületet előtte természetesen alaposan fertőtleníti, mindig új, steril tűket használ, s a gép többi részét is fertőtleníti. Amit pedig nem lehet sterillé tenni a gépen, azt speciális fóliával takarja le. Minden egyes alkalomkor új, steril kesztyűben dolgozik. „Ami a tisztaságot illeti, nincs alku, a legkisebb engedmény is gyulladáshoz, komplikációkhoz vezethet. Ha valaki egy bonyolultabb, nagyobb felületű mintát szeretne, azt nem is lehet egyszerre megcsinálni, minimum négyszeri-ötszöri beülésre van szükség” - taglalja Gábor, és azt javasolja, hogy tetoválás után, ületve amíg nem teljesen kész a mű, tiszta orvosi vazelinnel kell bekenni az érintett felületet. Gábor szerint nem igaz, hogy a tetoválófestéktől bőrrákot lehet kapni. Aki komolyan veszi a szakmát, az bevizsgált, bőrbarát anyagokat használ, s ezek a termékek nem tartalmaznak szintetikus adalékokat.

A jelszó: megjelölni!

Tetováláskor valójában a gépet irányítjuk, pontosabban a mozgó tűket. Ezek rozsdamentes acélból készülnek, és sohasem csak egy tű dolgozik a bőrön. A minta körvonalainak a kidolgozásakor 3-14 tű dolgozik egyszerre, satírozáshoz, kitöltéshez az ún. fésűs tűket használják.

„Természetesen rengeteg minta és változat van, ugyanakkor a trendeket is figyelni kell, mert ebből tanulsz. Vannak örök dolgok, alapmotívumok, ezek esetén igazán újat csak a kidolgozásban tudsz felmutatni. Én világéletemben saját magam szerettem a mintákat megrajzolni, továbbfejleszteni. Ám abból is rengeteget tanulhatsz, ha megnézed, hogy miként tetováltak mondjuk egy horgonyt ötven éve, harminc éve és most - fűzi tovább a szót Gábor. - Az eljárás először a polinéz törzseknél dokumentálható, akik rendszeresen tetoválták

magukat, sőt maga az angol tattoo is egy polinéz szóból, a »tatau«-ból származik. Ez egyrészt hangutánzó szó, másrészt azt jelenti: jelöld meg! A törzstagok tetoválásaiból az illető egész életét, státusát ki lehetett olvasni. Nálunk az emberek főképp azért tetováltatnak magukra különféle jeleket, mintákat, hogy emlékezzenek, vagy kifejezzék a személyes kötődésüket valamihez, valakihez. A lényeg az, hogy különbözzünk, a tetoválás legyen egyedi és személyes. Ezért sem szeretem, ha pusztán divathóbortból valaki bejön és tetkót akar, főképp olyat, amilyen másnak is van. Mert aztán jön a megbánás. Márpedig az igazi tetoválás örökös és személyre szabott.”

Gábor minden testrészre tetovált már, beleértve a legintimebb zónákat. Pontosan tudja, melyek a legérzékenyebb helyek. Ezekre nagyon gondosan lehet csak felhelyezni a tetkót. Az arc, a nyak, a hajlatok, a combok belső fele mind-mind érzékeny felület, és azzal is tisztában kell lenni, hol van a legtöbb hajszálér. A szakember nem azért tetovál, hogy maradandó hegeket okozzon, hanem azért, hogy a megrendelő örüljön és elégedett legyen, maga a végeredmény pedig esztétikai élményt is jelentsen.

Gábor lépésről lépésre beszéli meg a kliensekkel, hogy mit is szeretnének, közösen választják ki a mintát. „Aki tetoválást szeretne, annak tudnia kell, hogy az elhatározása egy életre szól. Épp ezért én előbb magát az embert is szeretem megismerni, mielőtt a géphez nyúlok” - zárja a szalonban tett „tanulmányi kirándulásunkat” Horváth Gábor.

„Mosogass" - mondják a profik, de keveslem a bizalmat, megegyezünk, időnként birtokba vehetem a sörcsapot, ám az elmélet jobban megy, mint a gyakorlat

Egy este a pult mögött

LAKATOS KRISZTINA

Nagymegyer. Május elsejei fogadalmamat teljesítve megragadom a munka végét. Nem keresek extrákat, maradok a kézre eső végénél - vendéglátósnak állok. Nagymegyeren aki alkalmi munkát keres, legkönnyebben ezen a területen talál. Főleg nyáron, amikor a munkavállalás lehetséges legalsó korhatárát alig megütő gyerekek is hadba állnak. A szakma becsülete érdekében azért mondjuk el: szezonban egy-egy helyi vendéglátóhelyen akár szabadságoló pedagógusoknak is adhatunk borravalót.

De visszatérve saját karriertörténetemhez: előzetesen rövid egyeztetés a tulajjal, és máris kész a megállapodás: szombat estére csapos leszek Nagymegyer zenés kocsmájában, a Big Man Pubban. Azaz, hogy a munkakörömet pontosabban körülírjam: erre az estére a kisegítő csapos segédje lehetek. A tápláléklánc ugyanis a következő: a „főnök” a huszonhét éves Pityu, ő stabüan itt dolgozik, már hét éve húzza. Hétvégén bejár kisegítem Zoltán, aki egyébként civilben a helyi kereskedelmi akadémia diákja. Ennek ellenére rutinos öreg rókának számít, harmadik éve viszi alkalmanként a boltot, önállóan dolgozhat pénzzel, asztaloknál, pultnál. És ezek után jövök én, a kézilány.

Szombaton este hétkor állok be a pult mögé. A kocsma még üres, csak a nyerőgépeknél és a csocsóasztalnál álldogálnak páran. Pityu azt mondja, hét közben igazából csak a kedvükért érdemes kinyitni: a fogyasztás minimális, de a gépek mennek. Magunk között azért azt is megbeszéljük, hogy drága a hely, azok járnak ide, akik kifejezetten ezt a hangulatot keresik, és hajlandók megfizetni a hozzáadott értéket. Az igazi nagyüzem péntek, amikor élő rockzene szól a pubban, ez az este a fiataloké. Szintén erős a szombat, de a vendégkört a korosabb generáció alkotja - este örökzöldeket játszik egy helyi zenekar. Ráadásul szombaton vacsorázni is lehet. A kocsma egy cég a szomszédos étteremmel, ha az tele van, vagy a kedves vendég szívesebben ülne le zene mellett, itt is elé teszik az étlapot. Estére mi is nagyobb vacsoratársaságot várunk, három asztalt foglaltak le. Előzetesen annyi tudható, hogy nem nagyon kedveljük őket: idegenek, a határőrség üdülőjében szálltak meg, talán valamilyen továbbképzésen vannak, egy hete már jártak itt, ettek-ittak, és az 1189 koronás számlához adtak kereken 1 korona borravalót. Ráadásul az egyik úriember lekezelő és arrogáns volt. Szóval: megjegyeztük őket.

Közben a fiúkkal gyors megállapodás születik, mit csinálhatok. „Mosogass” - mondják, de keveslem a bizalmat, így megegyezünk, hogy időnként csapolhatok is. Gyorsan megismerkedem két speciális tárggyal: a kefés-spriccelős pohármosó alkalmatossággal, majd a misztikus sörcsappal. Ez

utóbbi az igazi tétje a beugrásomnak - eddig kimaradt az életemből, most viszont végre birtokba vehetem. Túdták önök, hogy a sörcsapon tulajdonképpen két csap van? A felső kar, amit ha előre húzunk, folyik, ha hátra tolunk, habzik a sör. De a trükk az oldalt található kis csapocska: ezzel a sugár sebességét állíthatjuk, ha habosabb a kelleténél, egyszerűen visszaveszünk a tempóból.

Az elméletet első szóra elsajátítom, a gyakorlat azonban nem megy ilyen simán. Túl habos, lassan folyik, rosszul zárom el a csapot... - a kollégák néznek egy darabig, aztán inkább félretolnak.

Időközben megtelt a helyiség, több asztalnál nagyobb társaság ül, ötösével-hatosával rendelik a folyékony kenyeret, nincs idő a szórakozásra. A mosogatóban viszont felhalmozódtak a poharak, tűnik, mint amikor hirtelen pénz Ha azzal végzek, a nyakamba állt a házhoz, amit azonnal meg csaphatok egy méretes abroszt - kell ünnepelni. A luxus szelleme némi törölgetés, pohárfényezés lengi be a pillanatot: a gyerekek itt is hozzátartozik a kiszolgálás- gyümölcslevet kapnak szívószálhoz. lal, anyuci gin-tonicot rendel, a

Ahogy haladunk előre az esté- férfiak sörre szavaznak, némi rö- ben, egyre nagyobb buli kereke- vid gyorsítóval. A pult végébe a dik. A pódium előtti apró téren városi tévé munkatársai húzód- táncolnak, minden asztalnál szó- nak be, vörösbort isznak szódá- rosan összepréselődve ülnek, a val, több körben. Bejön két helyi bárpultnál pedig álldogálnak a aranyifjú öltönyben, whiskyt ren- későn érkezett vendégek. A füst delnek és vastag szivarra gyújta- már marja a szemem, jószerével nak. Alkalmi hódolóm is akad: az csak azokat látom, akik a közvet- idősebb úriemberen látszik, hogy len közelemben horgonyoznak le. alapozott már valahol. Inkább így is érdekes - mondhatni: de- csak sejtem, hogy barátkozós mokratikus - a felhozatal. Tíz kö- megjegyzésekkel közeledik, mert rül például a „nagycsalád” állja el jó, ha minden tizedik szó eljut a kilátást. A szituáció olyannak hozzám. Igyekszem kedvesen,

(Kovács Zoltán felvétele)

empatikusán mosolyogni - suhogósán van, a nyakában kilós aranykereszt, és Nagymegyeren sosem lehet tudni.

Lassan éjfél, az én műszakom befejeződik. Míg automatikusan jár a kezem, azon gondolkodom, pluszos vagy mínuszos ez a tapasztalat. Arra jutok, hogy inkább plusz. Az öt óra munka átmosta az agyamat, szellemileg szinte kipihent vagyok, fizikailag pedig nem törődtem össze annyira. Igaz, megközelítőleg sem talpaltam annyit, mint Pityu és Zoltán. (Közbeszúrom gyorsan: a másnapot félig heverő helyzetben töltöttem a fotelben. Nem bírtam kiegyenesedni. De éjjel még fit voltam és fiatal.)

Hogy a munkakörömet pontosan körülírjam: a kisegítő csapos segédje lehetek

Persze más eredményt kapnék, ha anyagiakra számítanám át az estét. A fiúk órabére nem éri el az ötven koronát, így ha a saját munkámat kéne ehhez képest arányosan díjaznom, bajban lennék. Figyelembe véve a segédcsa- pos-asszisztensi státust, nagyon nagyvonalúan 200 koronát állapítok meg. De csak azért, mert ennél kevesebbet végiggondolni is kínos lenne. Félreértés azért ne essék - a munkám fejében itt és most nem járt pénz. Elfogadtam viszont honoráriumként egy kis sört alkalmi kollégáimtól. Azt is szigorúan a pult másik, vendégoldalán. Mert mint megtudtam: kizárt, hogy a pincér munka közben fogyasszon.

Jövő heti számunk témája: Leporolt műemlékek

A rovatot szerkeszti: Lakatos Krisztina