Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-30 / 101. szám, szerda
28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 30. www.ujszo.com Amióta a komáromi református teológián évente heten-nyolcan végeznek, sok a lelkész, kellenek a helyek. A nyitrai szolgálat jó és biztos állásnak számít „Személyes érdekek lehetnek a háttérben” „Meggyőződésem, hogy az ítélet nem az április 19-i tárgyaláson született, hanem jóval előbb. Az már csak egy előre megírt színjáték volt" (Somogyi Tibor felvétele) Április 19-én, szombaton Hanván ülésezett és példa nélkül álló döntést hozott a református egyház fellebb- viteli bírósága. Hat lelkészt - köztük a Kamocsán szolgáló Iliás Tamást, a Kistár- kányban szolgálatot teljesítő Nagy Zoltánt és a nyitrai gyülekezet lelkészét, Kosár Károlyt megfosztották a palást viselésének jogától. Az indoklás szerint azért, mert elváltak. Az alábbiakban ők mondják el, mit gondolnak a történtekről. VRABEC MÁRIA Kosár Károly a prágai Károly Egyetem teológiai karán végzett, tizennyolc éve lelkész, és közel egy éve elvált ember. Utóbbi miatt most megfosztották a palástjától, pedig az egyházi törvények nem tiltják a válást. Annak idején, amikor házasságuk válságba jutott, lelkész feleségével a püspököt is megkeresték. Akkor sem tanácsot, sem lelki támogatást nem kaptak, most viszont mindkettejüket menesztették. Egyáltalán esett szó arról, hogy a válást rossz szemmel nézné, elítélné az egyház vezetése, vagy hogy az ilyen következményekkel járhat? Nem. A lelkészek családi életével csak akkor foglalkoztak, ha az botrányos volt. Egyébként magánügynek tekintették. A mi házasságunkban az első krízis négy év után, 1994-ben következett be - akkor úgy döntöttem, azt az életvitelt nem tudom összeegyeztetni a hivatásommal. Elköltöztem a családomtól, és önként lemondtam a szolgálatról. A feleségemmel végig tartottuk a kapcsolatot, és egyre inkább úgy éreztük, a négy gyerek miatt is újabb esélyt kell adnunk magunknak. 1996-ban újra összeköltöztünk, és én kérvényeztem a szolgálatba való visszavételemet. Nyolc évig szolgáltunk Nagygéres- ben, ott született az ötödik gyerekünk. Akkor mit szóltak a feljebbvalói ahhoz, hogy elhagyta a családját? Semmit. Tüdtak róla, de nem foglalkoztak vele. Én magam döntöttem úgy, hogy amíg nem tisztázom a családomon belüli viszonyokat, a lelkészi szolgálatot sem folytatom. Az akkori püspök, Mikó Jenő ezt jóváhagyta. Sajnos, egy idő után újra kiderült, hogy nem tudunk együtt élni a nejemmel. Anyagi gondok is nyomasztottak, az élet dolgairól pedig egyáltalán nem gondolkoztunk egyformán. A feleségem abban látta a házasságunk megmentésének esélyét, ha új környezetben kezdünk mindent újra. Az ő kezdeményezésére jöttünk 2004 júniusában Nyitrára. Másfél év után azonban kijelentette, nem akar velem maradni. 2006 novemberében elmondtuk Erdélyi Géza püspöknek, hogy válunk. Mit mondott? Semmi konstruktívat. Tudomásul vette a döntésünket, és kész. Arról szó sem volt, hogy ezért később még a lelkészi palástommal fizethetek. Azóta egyedül él a nyitrai parókián? A feleségem a három legkisebb gyerekkel ment el, a nagyfiúnkat és a nagylányunkat nálam hagyta, aztán a harmadik fiunk is itt élt egy ideig. Most a nagyfiammal élek, ő már egyetemista. Mi lett a felesége gyülekezeteivel? Én hivatalosan a nyitrai gyülekezet lelkésze vagyok, ő Al- sószőllősön, Valkházán és Kismá- nyán szolgált. Bár erre senki nem kért, és a mai napig nem is neveztek ki ezekbe a gyülekezetekbe, másfél éve mindhárom helyen én látom el a szolgálatot. Arról mikor szerzett tudomást, hogy egyházi bíróság elé állítják? Januárban járt itt egy zsinati megbízott, aki kihallgatott engem, a volt feleségemet, és a gyülekezet néhány tagját. A jegyzőkönyvet el sem küldte, a jóváhagyásom nélkül olvasták fel a bíróságon. Először az egyházmegyei bíróság tárgyalta az ügyet, annak a döntését hagyta most jóvá az egyetemes egyházi bíróság. Volt lehetősége megvédeni magát, hozzászólni a vádakhoz? Meghallgatás már nem volt, csak azt kérdezték tőlem, hogy amikor visszamentem a családomhoz, a gyerekek vagy a feleségem miatt tettem-e. Mondtam, hogy mindkettő számított, de nem tudom, szerintük mi lett volna a jó válasz. Lehetett számítani ilyen szigorú ítéletre? Nem. Az elvált lelkészeket mostanáig semmilyen módon nem vonták felelősségre. Az ítélet indoklását sem értem, mert én nem éltem erkölcstelen életet, és senkit nem botránkoztattam meg. Ráadásul a Szentírással is összeegyeztethetetlen ez az eljárás, hiszen a Biblia kimondja: ne ítélj, hogy ne ítéltess, a krisztusi tanítás pedig a megbocsátás lelkületéről szól, nem pedig a mások feletti pálca törésről. Mivel bocsátották el Önöket a szolgálatból? Megköszönték az eddigi munkánkat és közölték velünk, hogy az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Később felhívott a püspök és azt mondta, ő is úgy véli, a büntetés súlyosabb, mint a bűn, és nem ért vele egyet. Nem az ő döntése volt az egész? Meggyőződésem, hogy az ítélet nem az április 19-i tárgyaláson született, hanem jóval előbb. Az már csak egy előre megírt színjáték volt. Van rá mód vagy esély, hogy később visszatérjenek a szolgálatba? Jelenleg nincs, de állítólag májusban elfogad a zsinat egy olyan törvényt, amely ezt lehetővé teszi. A püspök kilátásba helyezte ezt, amikor felhívott, de azt is hozzáfűzte, hogy ha nyilatkozom a sajtónak, a döntés megmásítha- tatlanná válik. Mit gondol, mi lehet ennek az egész ügynek a hátterében? Ha valóban az egyház megtisztítása lett volna a cél, akkor nem csak az elmúlt öt év alatt, hanem a régebben elvált lelkészeket is menesztik. Most is tízen álltunk a bíróság előtt, de csak hatunk felett hoztak üyen súlyos ítéletet. Hogy a többiek válása miért más, azt nem értem, de azt sejtem, hogy személyes érdekek és szövetségek lehetnek a háttérben. Amióta a komáromi református teológián évente heten-nyolcan végeznek, sok a lelkész Szlovákiában, kellenek a helyek. A nyitrai szolgálat jó és biztos állásnak számít, mert ez a gyülekezet komoly ingatlanokkal rendelkezik, minden körülmények között el tudja tartani a lelkészét. De az is lehet, hogy a püspökválasztások előtti helyezkedés áldozatai vagyunk. Miből fog ezek után megélni, tartásdíjat fizetni a gyerekeire? Fogalmam sincs. Nem félek a fizikai munkától, rengeteget dolgoztam építkezéseken, négy lepusztult parókiát hoztam rendbe, és a nyitrai templomot is mi újítottuk fel a gyerekeimmel, de mivel komoly bőrbetegségben szenvedek, nem dolgozhatok folyamatosan vegyi anyagokkal. Máshoz nem értek, ezért amikor elvették tőlem a palástot, valóban munka- nélkülivé tettek. Május elsejével lép érvénybe a döntés. Addig elhagyja a parókiát? A parókia a gyülekezeté, innen nem tehetnek ki. Ha küldenek Nyitrára egy másik lelkészt, akkor át kell adnom a helyemet neki, de nincs hová mennem. Mindezek után el tudja képzelni, hogy a visszavételéért folyamodjon? Amikor lelkész lettem, vállaltam, hogy egész életemben minimális fizetésért fogom szolgálni az Istent, az embereket és az egyházat. Tudtam, hogy soha nem lesz saját házam és vagyonom, de ennél fontosabb volt számomra a szolgálat. Soha nem az embereknek, hanem Istennek akartam megfelelni, és bár sérelmek értek, az elhivatottságomat nem vették el tőlem. „Ezeknek a dolgoknak semmi köze Kálvin János tanaihoz. Nem látom értelmét, hogy más fórumokhoz forduljunk, az egyházi döntést megváltoztatni nem tudják" A kamocsai gyülekezet tagjai kitartanak Iliás Tamás mellett SZÁZ ILDIKÓ Kamocsa. Hanván az egyházi fellebbviteli bíróság ítélete után az utolsó szó jogát kihasználva Iliás Tamás református lelkész szót kért, és megköszönte a főtiszteletű uraknak az öt év szolgálat után iránta tanúsított objektivitásukat. Mi következett még a bírósági ítélet után? Volt feleségem felé fordultam, és tőle is elbúcsúztam. Sírva köszöntem meg neki a hosszú és fájdalmas másfél évet. Másnap, vasárnap életem legszívszorítóbb istentisztelete volt. A vendég igehirdető arról beszélt, hogy örömmel énekeljünk és dicsőítsük az Urat. Érezni lehetett az gyülekezeten, hogy ez nem az öröm pillanata, és az igehirdetés befejeztével az Úr asztalánál én is mondtam pár igét, életem vezérigéit, a konfirmációs igémet, a teológiára indító igémet, és őszintén elmondtam életem történetét a gyülekezetnek. Délután a mennyezetet bámultam, és a gondnokommal, Korpás Elekkel folytatott beszélgetés után úgy döntöttünk, világi fórumokhoz fordulunk. Egyetlen hely volt, ahol készséggel fogadtak bennünket, a köztársasági elnök irodája. A polgári ügyekkel foglalkozó hivatal vezetője fogadott, végre valaki meghallgatott. Az egyházon belül bárkinek bármit mondhattam, senkit nem érdekelt. Az elnöki hivatalban nem a problémám egyházi, hanem a munkajogi oldalát vizsgálták. Megígérték, hogy a napokban keresni fognak a munkaügyi tárca szakemberei. Az elnöki hivatalból a kulturális tárca egyházi ügyekkel foglalkozó osztályára ment. Ott hogyan fogadták a panaszait? Egyáltalán volt értelme ennek a pozsonyi útnak? Az elnöki hivatal tisztviselői egyeztettek azonnali találkozót a kulturális minisztérium egyházi ügyekkel foglalkozó osztályának a vezetőjével. Ján Jurán nagyon készséges volt, örömmel fogadott és döbbenten hallgatta, mi a helyzet a református egyházban. Két tanácsot adott. Azt mondta, írjak levelet a püspöknek, amelyben kérem ügyem felülvizsgálását. Ezt a kérelmet április 23-án saját kezűleg vittem be a püspöki hivatalba. Vendéglátóm másik tanácsa az volt, hogy a kamocsai gyülekezet forduljon a református világszövetséghez. Nem látom azonban semmi értelmét, hogy további világi fórumokhoz forduljunk, mert ezen az ügyön és rajtunk segíteni nem fog senki. A világi szféra nem avatkozhat bele az egyház ügyeibe. A gyülekezet kiáll ön mellett. Szomorú vagyok, és összetörtek az elmúlt hónapok, napok eseményei, de nem magam felett szo- mörkodom, hanem mint Isten elhívott szolgája sírok a református egyház felett, mint ama bizonyos próféta ama bizonyos város felett. Hiszem és vallom, hogy ez nem a református egyház! Ezeknek a dolgoknak semmi köze Kálvin János tanaihoz. Elsősorban emiatt vagyok elkeseredve. A kamocsai gyülekezetre mindenben számíthatok, szállást és munkalehetőséget is felajánlottak. Nemcsak a helyiek, hanem a tágabb régióban élők is. Kapott visszajelzéseket arra vonatkozóan, hogy nem csak az elnöki hivatal, a kulturális minisztérium, hanem a kereskedelmi csatornák segítségét is kérte az elmúlt napokban? Több visszajelzést is kaptam. Sokan csodálkoztak, hogy ilyesmi valóban megtörténhet - az elvált lelkész azért lakói, mert elhagyta a felesége. Iliás Tamás arra éri a gyülekezetei, imádkozzon: ne érte és a hozzá hasonló sorsú szolgatársakért, hanem a református egyházért (Csupor! István felvétele)
