Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-29 / 100. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 29. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ AMERIKAI LAPOK Az amerikai kormány megerősítette a washingtoni törvényhozásnak, hogy az amerikai hírszerzés a terrorizmus elleni harcban alkalmazhat a nemzetközi jogban tiltott vallatási módszereket is - jelentette az amerikai sajtó. A washingtoni igazságügyi minisztérium a törvény- hozásnak küldött levelében úgy értelmezte a hadifoglyokkal való bánásmódra vonatkozó genfi konvenciókat, hogy a vallatás korlátái a fogva tartott egyéntől függően eltérőek lehetnek - írta a The Washington Post és a The New York Times. Ez utóbbi szerint Brian Benczkowski igazságügyminiszter-helyet- tes a március 5-én kelt levélben kifejtette: a vallatások alatt alkalmazott erőszak „gyalázatosságát” mérlegelő Józan megfigyelők” számára lényegesnek tűnhet, hogy a vallatásnak a terrorcselekménymegakadályozása, nem a vallatott személy megalázása vagy megbecstelenítése a célja, (mti)- Sajnálom, drágám, a májust mint a szerelem hónapját megszüntetik. Már csak az eurószerelem hónapja lesz. (Peter Gossányi karikatúrája) Lehet, hogy Palacka lesz az első megbüntetett és elítélt pártpénztárnok, miközben a mutyi tovább zajlik Mutyi A politikusok lopnak, tartja a közvélekedés, és a kocsmai politológia legkiválóbb egyedei éppen azok közül kerülnek ki, akiknek sosem volt gondjuk elvinni a munkahelyükről a vécépapírt, a szövetkezetből a kukoricát, a gyárudvarról a téglát vagy a hivatalból a tollat. LOVÁSZ ATTILA A közös vagyon, akármennyire szépen fogalmazta is meg Marx, később Lenin generációja, bizony csak addig volt közös, míg gazdára nem talált. Vagy úgy, hogy valóban gazdát cserélt, vagy úgy, hogy bizonyos vagyontárgyak haszonélvezőinek köre szűkült le néhány szerencsésre. Amikor a jelenlegi MKP-elnök még miniszterelnökhelyettes korában a néhai Twist rádióban nyilatkozott, senki nem figyelt föl az autójára vonatkozó kérdésnél a válaszra: Szerkesztő úr, nem nekem van szép autóm, az az öné, mert adófizető, én csak ideiglenesen használom. Ha minden politikus ezen a szinten lenne és maradna is, nem volna semmi baj. De hát a közvagyon és a közpénz annyira nagy csábítás, főleg az agyonkorrumpált Ostblokkban, hogy nehéz ellenállni. Legutóbb a branyiszkói alagút, jobban mondva annak kapcsán az SDKÚ egykori pártpénz- tárnoka került hírbe. Ma még nem tudni, mennyire igazak az állítások, mert a népünket annyira szerető, igazságos és dolgos kormányfő már néhá- nyadszor követi el azt a hibát, hogy élő ügyekről nyilatkozgat felelőtlenül és túl korán. De ha csak a fele igaz annak, amit az alagút pénzeléséről és a rátapadó mutyiról megírt a sajtó, az az SDKÚ végnapjait jelentené. Szomorú megállapítani, hogy mindez annak a nyolc éven át vezető politikusi garnitúrának a sorsa, amely minden mutyija ellenére jó pályára állította az országot, és amelynek munkáját a mai politikai garnitúra élvezi, a lakosság nagyon nagy része nemkülönben. Szomorú megállapítani, hogy míg ezt az országot alapítása óta jobbára betyárok vezették, megfélemlítve a pandúrokat, a legnagyobb pofont Mikulás Dzurinda és csapata kaphatja. Pedig megérdemli. A két reformkormány idején sem voltunk híján a lenyúlásnak, bratyizásnak, urambátyám viszonyoknak és a mutyinak. Volt itt mobilszolgáltató-tender, repülőtársaság, banktanácsadás, vasúti pályázat, fáradt urán - ha- jaj. De volt egy aránylag tiszta és a sajtó által egészen jól követett energiaipari magánosítás - csak a Transpetrolba rondított bele a moszkvai politika kissé. És volt egy nem is olyan rosszul menedzselt szociális és egészségügyi reform, egyrészt a maga áldozataival ugyan, de a maga hozadé- kával is. És volt egy nem is olyan rosszul menedzselt szociális és egészségügyi reform, a maga áldozataival, de a maga hozadékával is. A két reformkormány azzal indított, hogy ún. Fekete könyveket gyártott az előző garnitúra gazemberségeinek gyűjteményéből. De nyolc év alatt egyetlen mutyiprivatizátort, egyetlen, az államit magáénak tartó akarno- kot sem tudott rács mögé juttatni. Miközben az SDKÚ, a baloldal, majd a kétszer az egyszeri használatra létrehozott pártok körül mindig felbukkant egy-egy szaftos botrány, nem lett következménye az IRB csődjének, a vasmű csődközeliségének, a túldrágított bősi erőműnek, a csillagos eget verdeső számláknak mohi építéséről, az anyósok és szeretők igazgatótanácsi tagságának, a romló koronának, a drága állami beruházásoknak. A két Dzurinda-kormány reformált, közben itt-ott mutyizott és rövid időn belül újra helyzetbe hozta a meciari tőketeremtő program haszonélvezőit. Most e garnitúrára rájár a rúd. Lehet, hogy Palacka lesz az első megbüntetett és elítélt pártpénztárnok, miközben a mutyi tovább zajlik, fű, fa gazdagodik meg új közbeszerzéseken (hogy csak a hokiarénát említsük), lesz példastatuálás, de ezzel véget ér a történet egy időre. Lehet, hogy Palackét sem éri utol a törvény keze, s ha lenne miért, az még rosszabb hír, mert a dezillúzió újabb tíz pontot kap. Ne lopj! - áll a tízparancsolatban, az ateista kormányfő idézgeti eleget. De az is ott van, hogy felebarátod házát, mezejét meg ne kívánjad, pedig a kisajátítási törvény pont ezt a parancsolatot hágja át. A branyiszkói sztori pedig? To be continued. Pociatek miniszter szívesebben kuksolt pozsonyi irodájában, mint az illetékes brüsszeli fórumokon Euró 2009 JARÁB1K BALÁZS Szlovákia lassan, de biztosan halad az euró bevezetése felé a következő év januárjától. Jó hír ez mindenki számára, és a Fico-kor- mány is kapaszkodik, hogy a lehető legtöbbet nyerjen az európai uniós valuta átvételével, miközben bizonyosan a saját választói veszítenek ezzel a legtöbbet. Kapóra jön nekik, hogy a nemzeti konszenzus euróügyben kezet fog az ellenzékkel, de az is, hogy egy év alatt hatalmasat változott a (pénzügyi) világ. Nagyjából két éve még simán kivágták Litvániát, pedig csupán egyetlen feltételt nem volt képes teljesíteni - az infláció megadott szint alatt tartását. Ráadásul az akkoriban még új pénzügyminisztert, Ján Pociateket a kutya sem ismerte Brüsszelben és a pénzügyi világban, ami komoly hátrány egy Ivan Miklós kaliberű pénzügyér után. Brüsszelt ugyanis illik meggyőzni és Pociatek miniszter szívesebben kuksolt pozsonyi irodájában, mint az illetékes brüsszeli fórumokon. Voltak olyan hangok is, hogy Fico külpolitikai bukdácsolása szintén komoly nyomot hagy a szlovák eu- rókérelem elbírálásában. Jött viszont a pénzügyi válság, amely - egyebek között - magával hozta a gyorsuló áremelkedést. Európa-szerte elszabadult az infláció, ám a szlovák pénz (politika) remekül tartotta magát. Keleti szomszédunknál, Ukrajnában például olyannyira dühöng a pénzromlás (éves üteme 26%), hogy a Financial Times a múlt héten féloldalas beszámolót szentelt az országnak. Míg egy éve minden kritériumot a litvánokkal szemben tanúsított szigorral bíráltak volna el, most Brüsszelnek és egész Európának egy pozitív példára van szüksége. Egy olyan országra, amely mégis megcsinálta, egy példára egész Európa számára, hogy a szigorú fiskális politikának megvan a gyümölcse euró formájában. így tehát akár tetszik, akár nem, lesz euró. Nálunk már a következő évben. Brüsszel azonban, jó tanár bácsi lévén, még pedálozik egy sort, csak hogy tovább erősítse a szlovák elhatározást, és ösztönözze a szigorú szlovák fiskális politikát a bevezetés után is. Mindenki érdeke, hogy az euró 2009-től sikeres projekt legyen, hosszú távra is. A litvánokhoz képest szerencsénk (is) van. Ámen. KOMMENTÁR A múltat végképp eltörölni GÁL ZSOLT A kormánykoalíció két kisebb pártjában már nagy az egyetértés abban, hogy a Nemzeti Emlékezet Intézetét (ÚPN) meg kell szüntetni. Az általános okokat keresve elég, ha az intézetvezetőjét (a paradox módon a Szlovák Nemzeti Párt által a tisztségbejelölt) Ivan Petranskjh idézzük. Ő azt mondta sajtótájékoztatóján, hogy „az intézet tevékenységével kockázatot jelent sokaknak a személyes boldogulására, ha bármilyen módon együttműködtek a kommunista rendszerrel”. A szlovákiai politikai elit durván kétharmadának így egyből van mitől félnie. Petransky azt is elmondta, hogy a HZDS elnöke, Vladimír Meciar kb. két héttel ezelőtt berendelte őt pártja székházába, hogy megvitassák, miként szüntetik meg a hivatalát. Mivel nem volt hajlandó elfogadni a nyilvánvalóan megalázó „meghívást”, ezért a főmufti telefonon üzente meg neki, hogy az ÚPN-t így is, úgy is megszüntetik. Nemsokára csatlakozott az átkos rendszerek dokumentációját nyilvánosságra hozó intézet elleni hadjárathoz a legszlovákabb szlovák, Ján Slota nemzeti pártvezér is. Ő múlt hét pénteken negyedmagával törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentbe az ÚPN megszüntetéséről. A nemzeti pártiak nem győzik hangsúlyozni, hogy e javaslatnak semmi köze azokhoz a leleplező információkhoz, amelyek Slota múltjáról derültek ki az intézet archívumából. Magyarán: az SNS nem azért akarja megszüntetni az intézetet, mert dokumentumaiból kiderült, hogy még 1971-ben a Ján Slota meg három társa által alkotott csoport kirabolt egy üzletet Szlovákiában, ahol 22 ezer csehszlovák koronányi árut zsákmányoltak, majd Ausztriába szöktek, ahol autók kirablásával folytatták az ámokfutást. Slota ezután egyik társával visszaszökött (Nyugatról a szocialista Csehszlovákiába!), amire komoly oka volt, hiszen az Ausztriában ragadt két bandatagra börtön várt. Mindezt az ÚPN archívumában levő dokumentumok szerint a nemzeti pártvezér apja, Milan Slota mondta el akkor, amikor a kommunista titkos- szolgálat (Stb) ügynökének szervezték be, egy évvel az ominózus eset után. Rudolf Pucík, az SNS parlamenti képviselője mégis váltig állítja, az ÚPN megszüntetésének valódi oka az, hogy „nem tölti be közszolgálati szerepét”. Az újságírók kérdésére megjegyezte: „Csak nem gondolják, hogy annyira naivak és buták lennének, hogy a pártunk elnöke ellen indított lejárató kampány és nyilvánosságra hozott hazugságok miatt rukkoltunk volna elő ezzel a javaslattal.” Nos, kedves Pucík úr, mi meg azt gondoljuk, a napnál is világosabb, hogy a Ján Slotáról előkerült információk adták a közvetlen lökést a döntésükhöz, általánosan meg azzal lehet magyarázni az ÚPN elhallgattatásának szándékát, hogy önök rettegnek attól, milyen további döbbenetes titkokra derülhet még fény az archívumból. Nem mellesleg pontosan ezzel magyarázható Meciar és pártjának aknamunkája is. Azt nem is gondoljuk, hogy az SNS-ben olyan naiv és buta lenne a vezetés, nagyon is okosan kalkulálnak, amikor azt feltételezik, hogy választóik még ezt a lépést is lenyelik, anélkül, hogy a népszerűségük csökkenése fenyegetne. Inkább az ilyen választók a naivak és buták, akik a pártvezetésnek és főképp Slotának bármit eltűrnek és elnéznek, gyakorlatilag nem létezik olyan dolog, ami a pártvezér iránti bizalmukat megingathatná. Sajnos, az ÚPN sorsa már csak a legnagyobb koalíciós párt, a Smer döntésétől függ. És ez nem sok jóval kecsegtet, tekintetbe véve a párttagság összetételét és ideológiai hátterét. Bár Dusán Caplovic miniszterelnökök-helyettes még nem ért egyet a lépéssel, kérdés, meddig ragaszkodik ő és pártja ehhez a nézethez. Egyelőre megfelel nekik, hogy koalíciós partneriekről kínosnál kínosabb ügyek kerülnek a médiába. így kivethetik a hálójukat szavazóik egy részére, és tovább hizlalhatják amúgy is nagy népszerűségüket, illetve a mindennapi alkudozások szintjén még jobban sarokba szoríthatják őket. Csak ki ne derüljön valami a Smer vezetőiről is, mert akkor egyből kiradírozza a kormány a nemzeti emlékezetet. * _______* ' Ma gyarország sírásói Magyarország sírásói címmel jelent meg kommentár a Die Pressében. A konzervatív osztrák lap véleményoldalán közölt jegyzet szerzője rámutatott, hogy Magyarország súlyos válságban van. Egy tehetetlen és/vagy felelőtlen elitnek sikerült a volt kommunista reformállamok mintadiákját úgy tönkretennie, hogy az hátul kullogó lett - írta Christian Ultsch. Példaként megemlítette, hogy a magyar gazdasági növekedés üteme a legalacsonyabb volt tavaly az EU-ban, és a munkanélküliség, az infláció, az adók és az eladósodottság mértéke egyaránt magas. A politikusok tekintélye „föld alatti mélységbe” süllyedt. Ehhez sok köze van Gyurcsány Ferencnek, a miniszterelnöki hivatalban ülő szomorú alaknak, aki mostantól kisebbségi kormány élén áll. Koalíciós partnerei, a szabadelvűek elpártoltak tőle, két okból is: egyrészt nem láttak más túlélési esélyt, másrészt, mert a szocialista kormányfő a közvélemény nyomására letért a reformirányvonaláról. A kommentár szerint nem lehet arra számítani, hogy csakhamar előre hozott választást tartanak, ezt sem a szocialisták, sem a szabaddemokraták nem engedhetik meg maguknak. Az előbbieknek a közvélemény-kutatások alapján tízszázalékos a támogatottsága, az utóbbiak két százalékra estek vissza. A nagy győztes Orbán Viktor, a jobboldali Fidesz vezetője lenne. Az országon azonban ez nem segítene. Orbán ugyanis egy piactól messze álló populista, aki a nép szája íze szerint beszél, nem pedig reformer, akire az országnak most szüksége lenne. Ami azt jelenti, hogy a magyarországi válság még sokáig elhúzódik. (mti)
