Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-29 / 100. szám, kedd

8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 29. www.ujszo.com (SITA/AP-felvétel) mnmmmm Aki olvassa, adja át Keresem azt a losonci ma­gyar szülőt, aki szeptember­től a magyar óvodába szerette volna beíratni gyermekét, de nem tehette meg; aki a loson­ci magyar alapiskolába sze­retné beíratni a gyermekét, de nem vették fel őt a magyar óvodába; azokat, akik tudják a választ arra, miért kell tönk­retenni, ami jó és magyar. Ke­resem az igazgatót, aki tudja, egy pedagógiai értekezletről szóló jegyzőkönyv akkor ér­vényes, ha az érdekeltek is­merik a tartalmát, és aláírá­sukkal igazolták, egyet­értenek azzal. Keresem azo­kat a losonciakat, akik az igazságra is kíváncsiak, nem csak a pletykákra; azokat, akik nem hagyják magukat manipulálni, és azokat, akik kérdeznek is, nem csupán állí­tanak. Keresem azokat, akik Losoncon építeni akarnak, nem gyűlölködni, hanem együttműködni, akik erőszak helyett az emberséget választ­ják. Gyetvai Judit 6662 Egy ideje az foglalkoztatja az újságírókat és az újságolvasó­kat, tárgyalt-e az MKP a Lissza­boni Szerződés megszavazása előtt a Smerrel, találkozott-e a magyar párt vezetése a legna­gyobb kormánypárt vezetésé­vel, s ha igen, mi volt a tét. Az oktatási törvény vagy egy kiadó támogatása, esetleg mindket­tő? Néhány politikus elzárkó­zott a válaszolás elől, egyesek azt mondták, senki senkivel nem beszélt, mások azt, lobbiz­tak, megegyeztek. Önök szerint ki mond igazat? Csáky Pál, aki azt állítja, nem volt találkozó, vagy Bugár Béla, aki ennek el­lenkezőjét mondja? Kérdé­sünkre az alábbi válaszok ér­keztek: Módszeres hadjárat folyik az országban. Ragyogóan kivá­lasztott célpont a nemzettudat, és egyáltalán nem akadály, ha­nem előny, hogy érveik hami­sak. Hobo Bugár mond igazat. József Csáky nagyon lejáratta ma­gát, de lesz még választás! Bu- gárnak van igaza. Mucsek Bugár úr mikor fogadja már el végre, hogy nem őt választot­ták meg?! Ez egy újabb taktiká­ja volt, hogy ártson Csákyék- nak. Egy somorjai olvasó Ha van megegyezés a Smer és az MKP közt, az SNS háta mögött, akkor Csaáky elárulta az MKP-t és a magyar iskolákat. B. Bugár a szavahihetőbb, neki hiszek Gombos Katalin Bugár mond igazat. Róbert Csáky vagy Bugár? Mindegy. Alattomos, sunyi magyarok. Valaki Az MKP akkor fog megtisz­tulni, ha Simon és Bugár távo­zik a pártból és nem piszkít to­vább a saját fészkébe! Csak így tovább, Csáky úr! Hun A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. SZEMSZÖG A rend megtartásának gondja Mindnyájan természetesnek tartjuk, hogy közösségi életünk minden területén rendre van szükség. Rend nélkül összekuszá- lódnának életünk dolgai, csorbát szenvedne a rendezett és bizton­ságos együttélés. De a rend alap­ját képező törvények a különböző kultúrájú vagy világnézetű közös­ségekben eltérnek egymástól. A keresztyén egyházaknak és az egyházi törvényeknek, különösen a 2. Vatikáni Zsinat óta, közös alapja a Szentírás. A református közösségek igyekeznek már a gyermekek szívébe is bevésni, hogy „hitünk és életünk egyetlen szabályozója a Szentírás”. Ebben a könyvben pedig a mindennapi életünk rendjét szabályozó tör­vény első paragrafusa a szeretet törvénye. Es ha mostanában a na­pi sajtóban mégis olyan esemé­nyekről olvasunk ezzel az egy­házzal kapcsolatban, amelyek az emberekben kérdéseket vetnek fel és indulatokat korbácsolnak, akkor szükséges megkérdeznünk, mi történik itt, hogyan alakulnak ki az egyházban is ilyen sajnálatos állapotok. A totalitárius társadalmi rend lelkisége és módszere bizonyos vonatkozásban -sajnos - behatolt az egyházakba is, ami ma is nem kevés lelki kárt okoz ezeknek az egykor viszonylag homogén kö­zösségeknek világi és lelkészi tag­jaiban is. Azokban az évtizedek­ben szorongva figyeltük az egy­házakban az olyan célirányos tör­vények alkotását, amelyeket egy jól átgondolt terv megvalósításá­nak érdekében alkottak. A tör­vényhozók ma sem mindig gon­dolják át elég alaposan egy-egy célirányos törvény gyakorlati al­kalmazásának esetleges követ­kezményeit. A házassági együtt­élés harmóniája a család és a tár­sadalom közös érdeke. Minden ember lelkisége, testi és lelki adottsága különbözik a másik emberétől. Nem* csoda, ha néha problémák, feszültségek vannak a házaséletben. Ezeknek a válságos állapotoknak együtt érezni tudó, szeretetteljes lelki gondozásra van szüksége. Sajnos, a lelki gon­dozás sem tudja mindig vissza­hozni a kívánatos harmóniát, de ez olyan harc, amit nem szabad könnyen feladni. Ha fiatalok há­zassága kerül válságba, még lel­kipásztorok esetében is, igénybe kell venni idősebb lelki gondozó testvérek segítségét. A lelki gon­dozás az egyháznak az igehirde­tés mellett a legfontosabb felada­ta. Ezért az egyház élenjáró őrál- lóinak ilyen esetekben mindenek­előtt lelki gondozást kell végezni, és csak akkor kell más eszközhöz nyúlni, ha ez eredménytelen. A más eszköz, a fegyelmezés akkor indokolt, ha nyilvánvalóvá válik, hogy a lelkipásztor életvitele csa­ládi életének a rendezetlensége a tiszta életre is kötelező lelkipász­tori eskü ellen vétett. Ebben az estben a lelkipásztornak alázattal el kell fogadnia a fegyelmezést. Ezeket a gondolatokat nem most írom le először. Megírtam ezt egyházunk első őrállóinak is, amikor olyan egyházi ügyben, amelynek én is szenvedő alanya voltam, egyházunk neve tisztasá­gának és az én nevem tisztaságá­nak érdekében nagy szükség lett volna a szívvel és szeretetteljes bölcsességgel végzendő lelki gon­dozás gyakorlására. Egy-két lel­késztárs ugyanis a bársonyos for­radalom után azzal vádolt engem, hogy a kommunista titkosrendőr­ség besúgója voltam. A körülmé­nyek arra kényszerítet'tek, hogy kérjem átvilágításomat, és ennek alapján megkaptam az ártatlan­sági bizonyítványt. Vádlóm azon­ban a sajtón keresztül is folytatta vádaskodását. Miután a Nemzeti Emlékezés Intézetétől kikértem és megkaptam a rám vonatkozó tit­kos iratokat, elhatároztam, hogy a Meggyújtott gyertya című köny­vem folytatásaként megírom poli­tikai üldöztetésem történetét, és a titkosszolgálattal átélt keservei­met, amelyhez csatolok néhányat az egykori titkosszolgálat doku­mentumaiból is. Mielőtt a könyvet befejeztem, kérvényt írtam, amelyben kértem előbb az egyházmegyei, majd az egyetemes egyházi illetékesek se­gítségét, hogy ezt a sajnálatos ügyet legújabb könyvemben a kért és megkapott megbocsátás örömhírével fejezhessem be. Ké­résem elutasítását zsinatunk el­nökségének az ügynöktörvénnyel kapcsolatos rendelkezésével in­dokolták. Ez lett egy célirányosan hozott törvény hátulütője. Nem vártam tovább, hanem bejelentet­tem az elnökségnek, hogy a köny­vet befejezem. A lelkésztársakat is értesítettem erről és arról, hogy a könyv a lelkészi hivatalokhoz re­mélhetőleg rövidesen megérkez­het, mert a mintapéldányt már megkaptam a kiadótól. A zsinati elnökség kérdésére megírtam a püspök úrnak, „hogy a könyv a va­lóságnak megfelelően fog záród­ni, de ezt a valóságot a zsinat el­nökségének sajnálatos határozata formálta. Ha tehát itt vétség tör­tént, a vétséget nem a könyv szer­zője követte el.” Ezeket a dolgokat azért írom le, hogy az olvasó láthassa, nem kívülállóként szólok hozzá közös­ségi életünk meg-megrendülő rendjének problémáihoz. Ezt gyógyítani akaró szándékkal te­szem. És egyben kérem az olva­sót, hogy a református egyházban hullámzó nem örvendetes híreket hallva ne gondoljon rosszindula­tú kritikával az egyházra, mert mi emberek, bármelyik közösségben élünk is, gyarlók vagyunk, az egyházi vezetők is azok, és ők is rászorulnak arra, hogy ha meg­botlanak, felelős közösségi társak az ő tévedéseiket is kiigazítsák. Tapasztalatból tudom, hogy ez a kiigazítási szándék nem mindig vezet eredményhez, de közösségi életünk betegségeinek a gyógyí­tása, sőt, ha még lehetséges, megelőzése érdekében ezt kell tennünk. Mindenki, aki emberséggel, jó szándékkal akar szólni vagy cse­lekedni közös emberi gondjaink megoldásában, jó dolgot művel. Tiszteljük egyházi vezetőinket, de vegyük észre, ha döntéseik nincsenek összhangban a Szent­írás szeretet-parancsával. Azt is vegyük észre, ha olyan szel­lemiségű döntéseket ajánlanak elfogadásra, amelyek talán szé­pen hangzanak, de nem segíte­nék elő, hogy közösségünk tisz- tultabb szívvel és önzetlenebb szeretetteljárjon a szebb és béké­sebb élet útján. Törtető törekvéseket ne támo­gassunk, mert az ilyen támogatá­sok következményeként formá­lódnak az olyan állapotok, ame­lyeknek rendbe hozása már na­gyon nehezen, és talán csak egyének vagy családok könnyhul- latása árán kísérelhető meg. Igyekezzünk ennek az állapotnak a kialakulását megfontolt, felelős döntéseinkkel megelőzni. Pándy Bertalan nyugalmazott lelkipásztor I I I < Kevés olyan szívmelengeto ünnep van, mint az anyak napja. Ekkor köszöntjük édesanyánkat, s megköszönjük neki mindazt a szeretetet és gondoskodást, mellyel születésünk óta elhalmoz bennünket Küldje el SMS-ben jókívánságait édesanyjának! Április 22-től 30-ig (éjfélig) a 6669-es számra a következő formában: MAMA(szóköz)az üzenet szövege Anyák napi üzenetét május 3-án megtalálja az Új Szóban Május első hetében keresse a 9 szerencsés édesanya nevét, akiket lapunk ajándékkal lep meg! A 160 karakteres SMS ára 36 korona áfával. Kérjük, az SMS szövegét ékezet nélkül írja. A műszaki szolgáltatást az A-SMS Kft. nyújtja, kizárólag az Orange és a T-Mobile ügyfeleinek.

Next

/
Thumbnails
Contents