Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-25 / 97. szám, péntek
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 25. www.ujszo.com 6662 Hosszú ideig az MKP volt a legmegbízhatóbb párt. Koalíciós partnerként is számíthattak rá, s miután ellenzékbe szorult, akkor sem hagyta cserben párttársait. A Lisszaboni Szerződés azonban komoly konfliktust okozott. Egy ideje az foglalkoztatja az újságírókat és az újságolvasókat, tárgyalt-e az MKP a Lisszaboni Szerződés megszavazása előtt a Smerrel, találkozott-e a magyar párt vezetése a legnagyobb kormánypárt vezetésével, s ha igen, mi volt a tét. Az oktatási törvény vagy egy kiadó támogatása, esetleg mindkettő? Egyes MKP-politikusok elzárkóztak a válaszolás elől, mások azt mondták, senki senkivel nem beszélt, megint mások azt, találkoztak, lobbiztak, megegyeztek. Önök szerint ki mond igazat? Csáky Pál pártelnök, aki azt állítja, nem volt találkozó, vagy Bugár Béla volt pártelnök, aid ennek ellenkezőjét állítja? Válaszukat a következő formában küldjék: ujszo(köz)válasz(köz)név, telefonszám. Az SMS-t a 6662-es telefonszámra küldhetik a T-Mobile vagy az Orange hálózatból. Egy SMS ára 3,- korona áfával. OLVASÓI LEVEL Korszerűsítés vagy leépítés? Tavaly ősszel befejeződött az 1895-1896-ban épült Po- zsony-Komárom vasútvonal korszerűsítése. Automatizálták a forgalom irányítását. Az irányítást automatizálták, de a menetidő hossza, az utazás színvonala, kultúrája, az állomások rendezetlensége nem változott. Az állomásépületek elárvultak, némelyek romokban hevernek. Várótermeik általában bezárva. A legtöbb helyen az utazók ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek. S ami a legrosszabb, a menetrenddel és az utazással kapcsolatos információk hiányoznak, vagy nem hozzáférhető helyen vannak. Ilyen információhiány volt például a legutóbbi menetrend módosításakor március nyolcadikán. Gyakran összeomlik az új irányító rendszer, emiatt sokszor késnek a vonatok. Ha hozzáveszem a vasútvonal környékének látványát, a szeméthegyeket, akkor a kép több mint elszomorító. Sajnos a vasúttársaság szóvivője, Miloš Čí- kovsky nyilatkozata szerint a helyzet ezen a vonalon nem változik. Marad a hosszú menetidő, maradnak az elavult, koszos, rozoga szerelvények. Jó lenne tudni, mi lesz a sorsa ennek a szebb időket is megélt vasútvonalnak és a hozzá tartozó berendezéseknek, létesítményeknek. Végképp lezül- lesztik, vagy a déli szárnyba is fektetnek némi pénzt!? Németh Géza, Alistál (ČTK/AP-felvôtel) SZEMSZÖG Nem csak papucs és szappan A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvényt a Magyar Országgyűlés 2001. június 19-én fogadta el. Akkor nálunk nagyon kevesen tudták, miről szól a „státustörvény”. Szlovákiai politikai erőknek köszönhetően a törvényt kissé megcsonkítva a Pázmány Péter Alapítványon keresztül sikerült elérni, hogy a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége legyen az oktatási-nevelési támogatás lebonyolítója. Gomba módra szaporodtak az alapszervezetek, hiszen csak így lehetett a „pénzhez” jutni. Az első években a pedagógustársadalom is érdekelt volt, sajnos, két éve az iskolák támogatása megszűnt. Miért írom, hogy sajnos? Az SZMSZSZ és az SZMPSZ közösen hozta létre a Pázmány Péter Alapítványt. Ez ellen se szülő, se pedagógus nem tiltakozott. Évente jött az anyaországi támogatás. Mára bebizonyosodott, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, pontosabban egy székházban. Valakinek érdeke lehetett, hogy a nem kívánt testvér ne részesülhessen a javakban. Mint az SZMSZSZ elnöke a kezdettől részt vettem minden pályázati fórumon. Minden összejövetelen az igazgató asszonyunk is megjelent. Napokig tartó egyeztetések után letettük a tervezetet, hogy szövetségeink tagjai kiegészítsék, módosítsák. Minden évben elszámoltunk a támogatási összegekkel. Megérezte a szülő, hogy mennyire számít rá az iskola. Megértettük a kor szavát, hogy a magyar iskolának többet kell nyújtania. Ennek elengedhetetlen feltétele a jobban felszerelt szaktantermek, laboratóriumok, könyvtárak. Közösen döntöttük el, mire van szüksége kisiskolánknak. Minden kelléknek gyermekeink vették hasznát. Több esetben ennek köszönhetjük, hogy a gondolkodó szülő azért döntött a magyar iskola mellett, mert jól felszerelt. Meggyőződésem, hogy jól felszerelt iskolával, jó együttműködéssel továbbra is meg tudjuk tartani magyar oktatási intézményeinket. A jó és nemes célra fordított pénzből is gyermekeink részesülnek. Többlettudást szereznek, mely örökre az övéké marad. Kakas Pál, a nagysallói Magyar Szülők Szövetsége elnöke A teherfogalom fekete péntekéi A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma A közúti forgalomról szóló törvény módosításával a már létező munkaszüneti napokon történő teherforgalom korlátozásán kívül délután 16.00 és 20.00 óra között péntekenként is kizárja az autópályákról, gyorsasági utakról, valamint az 1. osztályú közutakról a teher- és kamionforgalmat. Próbáljuk meg elképzelni, mi is történne, ha a tervezett korlátozás életbe lépne. Péntek, délután négy óra van. Azok a kamionok, amelyek Szlovákiába irányulnak kénytelnek megállni a határok előtt és idegen országban korlátozzák a forgalmat! Folyamatosan érkeznek a teherautók, négy óra elteltével egy hosszú sort alkotnak majd, amely mint egy végtelen folyó nemcsak az autósztrádán hömpölyög majd, ahol még adott az előzés lehetősége, de a többi úton is, ahol az előzésre nincs lehetőség. Nem nehéz elképzelni, hogy ez a helyzet miképp gátolja majd a többi jármű haladását. Ugyanebben az időben Szlovákia több tízezer lakosa is az autópályák, közutak, (városok, községek) útjai mellett állítja le gépkocsiját. Mivel a teherautóknak kijelölt parkolókban csupán néhány száz szerencsésebb talál helyet, a többiek a várható büntetés ellenére is többnyire a tilosban parkolnak. Hiszen oda, ahol parkolni kellene és lehet, már nem fértek el... A szükséges és nélkülözhetetlen szociális és higiéniai (illemhely) feltételekről, netán gyorsbüfékről csak álmodhatnak. Slovakia Združenie cestných dopravcov Slovenskej republiky Az utak mentén leállított kamionok négy órán keresztül akadályozni fogják a közúti forgalmat. A személyautók pedig úgy kerülik majd ki őket, ahogyan lehet - olykor tiltott irányból is. Akadnak persze kétségbeesett kamionosok, akik nem találva alkalmas parkolóhelyet folyatják majd útjukat. A legközelebbi kereszteződésnél viszont leállítják őket a rendőrök, és nem kerülik el a minimum napi keresetüknek megfelelő összegű büntetést sem. Más sofőr kénytelen volt leállítani teherautóját néhány kilométerrel a gyárkapu előtt, ahol készenlétben várakoztak rá a rakodómunkások. Hasztalan, a sofőr nem szállította le az árut, a gyártó veszteséget szenvedett. De ez még nem minden. Délután négykor félreállította kamionját az a sofőr is, akit csupán néhány kilométer választja el otthonától. Egy hete nem látta családját, de pechjére időt veszített az ország nem befejezett autópályaszakaszain. Olyan utakon tekergeti, amelyeket évekkel ezelőtt be kellett volna fejezni - legalább is az illetékesek ígéretei szerint -, ám ahol az autósok araszolva haladnak csak előre. Péntek van, letelt a munkaidő. Többségünk a hétvége minél kellemesebb eltöltésének terveivel van elfoglalva, ám a félreállított kamionokban több tízezer sofőr várakozik arra, míg a törvény engedélyezi hazatérésüket... Tévedés ne essék, ez nem egy fiktív közúti helyzet forgatókönyve. Ez reális következménye a belügyminisztérium törvénymódosításának.
