Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-22 / 94. szám, kedd
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 22. www.ujszo.com VISSZHANG Nem csak papucs és szappan . Úgy érzem, reagálnom kell az Uj Szó április 17-én megjelent, Viszály az oktatási támogatások miatt című vezércikkre és az Iskola utcában megjelent beszélgetésre, amely a lévai iskola igazgatójával készült. Nem helyénvaló, hogy általánosítanak. A személyes sérelmek nem biztos, hogy érdeklik a nyilvánosságot. Tudom, a „legjobb védekezés a támadás”, és ha még nyilvános is, indulatokat válthat ki. Mint szülő fontosnak tartom védeni a Pázmány Péter Alapítvány munkáját. Ez a támogatás nem az iskoláknak, hanem azoknak a gyermekeknek nyújt segítséget, akik magyar tanítási nyelvű iskolába járnak. Igen is helyénvaló, hogy a gyermek elsőszámú jogi képviselője - én, szülő - anyagi feltételeimhez szabva válasszam ki, gyermekemnek mire van szüksége a pályázat adta kereteken belül. Más országokban a szülő kapja meg ezt az oktatási és nevelési támogatást. Csak örülhetünk annak, hogy nálunk a Szülői Szövetségek vállalták ezt. Most már csak azt nem értem, miért a Pedagógus Szövetség és a Katedra Társaság szeretné eldönteni, mire fordítsuk a gyermekeinknek szánt támogatást?! Példa értékűnek hoznám fel az iskolánk igazgatóságát, melynek nem az a célja, hogy elvegye a tanulóknak szánt juttatás egy részét, hanem nyitott szemmel jár a világban, és száz más lehetőséget ragad meg, hogy az iskola pályázatok útján pénzhez jusson, így lett felújított iskolánk, műfüves pályánk... És ha elfogynának a Szülői Szövetség tartalékai, nekünk, szülőknek a gyerekekkel karöltve kell akár papírt gyűjtenünk, hogy a versenyek útiköltségét téríteni tudjuk. Tehát meg kell fogni a munka végét is. A gyermekeinknek szánt összeget pedig költsük a gyermekeinkre, mert így mindenkinek egyformán jut: segédeszközre, váltópapucsra, könyvre és kirándulásra egyaránt. Ezt a pénzt úgy is be lehet osztani, hogy mindenből részesüljenek. Az iskolák pedig keressék meg azokat az anyagi lehetőségeket, melyekből gyarapodni tudnak. Hajtman Borbála a párkányi Magyar Szülők Szövetségének elnöke KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ krónika Egységes felmérés kell Egységes felmérésre, az intézmények és a politikum összefogására van szükség Székelyföld gazdasági fejlesztése érdekében, hangzott el a Csutak István és a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredái kara szervezte Székelyföld-vitában. A szakemberek, politikusok megállapították, Székelyföld' gazdasági helyzetéről egymásnak ellentmondó statisztikák, vélemények jelentek meg, melyek nem mindig fedik a valóságot. Emiatt nem alakult ki egységes koncepció az autonómia szükségességéről, a régió átalakításáról és fejlesztéséről. Ezért létrehozzák a Székelyföldi Fejlesztési Központot, mely az egységes felmérés elkészítését is vállalná, jelentette be Biró A. Zoltán, az EMTE Társadalomtudományi Intézetének professzora, aki szerint a térség lakossága „önellátásra van berendezkedve a székelység, rövid távú tervezésre, és idegenkedik az újdonságtól is” - mondta. A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (SITA-felvétel) SZEMSZÖG Morbus hungaricus Magyar betegség. Európában így emlegették a tüdőbajt hosszú évszázadokon keresztül. Joggal tehették, mert még a harmincas évek szűkre szabott hazája is „ezernyi fajta népbetegség” melegágya volt. Ma mit értünk magyar betegségen? Leírható-e a diagnózis? Kezelhető-e a kórság? Napjaink gümőkórja a megosztottság. így vált a rendszerváltoztatás éllovasából az unió beteg emberévé Magyarország. A politikából a hétköznapokba leszűrendő irracionalitás, a folyamatos kampány ígéretspirálja törvényszerűen megmérgezte a gazdasági életet. A bajt csak fokozza, hogy az anyaországi megosztottságot leképezték a határon túli nemzetrészek. így hatalmasodhatott el a morbus hungaricus a felvidéki magyarság gyűjtőpártjában is. A múlt hét már megint egymillió koronás kérdést vetett fel. Igaz, a Duraynak első fokon kiszámlázott összegtől eltérően ezúttal saját soraink közül került ki a „perbefogó”. A múlt héten a közös célt felülírta az öncél. A közérdeket az önérdek. Éppen ezért a reálpolitika alighogy megszületett, már meg is bukott. Tényleg ennyire reménytelenek vagyunk? Már minket is „fortélyos félelem igazgat”, és nem „csalóka remény”? Amely bármennyire csalóka is, de halványan ott pislákol a holnap fölött. Persze a holnap a mából nézve még olyan messze van. A karrierpolitikus ezért ragadja meg két kézzel a mai napot. A karrierpolitikusnak tehát mindkét keze tele van. Sárral. Tele van, amíg el nem dobja. Egyet persze mindig elfelejt: aki sarat dobál, területet veszít. Pláne, ha a saját lábunk alól szedi ki a sárrá ázott talajt. így képződik a lejtő, amely természeténél fogva csúszós. A szomorú csak az, hogy nemcsak a sarat dobáló csúszik le a lejtőn, hanem mindannyian, akik a lábunk alól elveszítettük a talajt. Nem közép-európai jelenség, de nálunk különösen szembeötlő, hogy a politikát gazdasági érdekcsoportok formálják. A politika és a gazdasági élet összefonódása az eredeti tőkefelhalmozás velejárója. A rablókapitalizmusból a szociális piacgazdaságba való átmenetet ez az elit kövezi ki. Jól bevált tengerentúli és nyugat-európai recept szerint. Az eliten belüli mobilitás az idő előrehaladtával vagy felgyorsul: kiteljesedik a polgári demokrácia, vagy a helyzeti előnyök konzerválódnak: latin-amerikanizá- lódik a társadalom. Mi merre tartunk? Latin-Amerikának mára a neoliberális dogmatika bukása után már csak a hamis egyenlőség kultusza maradt. A chavezi szociális köntösbe bújtatott államkapitalizmus. Amely rendszer a félperifériás fejlődés minden hibáját magában hordozza. Fő ismérve a vezérkultusz és a messianizmus. A vezér a ,jó atya'”, aki látszólag nagy egalizátor, de valójában a helyzeti előnyöket konzerválja. Robert Fico politikája erre a sémára épül, de más társadalmi környezetben. Mi nem vagyunk Latin-Amerika. Éppen, mert nem vagyunk Latin-Amerika, csak idő kérdése az elitcsere. A jövő nagy kérdése az, hogy a szükséges és elkerülhetetlen mobüitást is a lobbyérdekek fogják-e kikényszeríteni? Ha így lesz, csak a szereplők változnak, a politika megmarad az öncélú érdekérvényesítés eszközének. Ha a nemzedékváltás szerves folyamat eredményeként következik be, akkor tere nyílhat egy újfajta politikának, amely az önérdek helyett a közérdeket helyezi előtérbe. Kolek Zsolt ntse édesanyját önti SMgfgf® Köszöntse édesanyját ön is SMS-ben! Küldje el SMS-ben jókívánságait édesanyjának! Április 22-től 30-ig (éjfélig) a 6669-es számra a következő formában: MAMA(szóköz)az üzenet szövege Anyák napi üzenetét május 3-án megtalálja az Új Szóbanj^f^ Május első hetében keresse a 9 szerencsés édesanya nevét, akiket lapunk ajándékkal lep meg! A 160 karakteres SMS ára 36 korona áfával. Kérjük, az SMS szövegét ékezet nélkül írja. A műszaki szolgáltatást az A-SMS Kft. nyújtja, kizárólag az Orange és a T-Mobile ügyfeleinek. Kevés olyan szívmelengető ünnep van, mint az anyák napja. Ekkor köszöntjük édesanyánkat, s megköszönjük neki mindazt a szeretetet és gondoskodást, mellyel születésünk óta elhalmoz bennünket.
