Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-22 / 94. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 22. Vélemény és háttér 7 A világháború ténylegesen lezajlott, de a globális felmelegedésről vita folyik A Times ellen tiltakoznak az amerikai veteránok TALLÓZÓ ■■■■■■■■■■MiMMMM DIE WELT Az Európai Unió hozzá kíván járulni Koszovó gazdasági és szociális fejlődéséhez - jelentette ki Olli Rehn, az Európai Bizottság bővítési biztosa. A finn politikus kijelentette, hogy ehhez meg kell találni a megfelelő eszközöket, s ezek között egy kereskedelmi megállapodás lehetőségét említette. A bővítési biztos egyidejűleg hangsúlyozta, az EU Szerbiát is az „európai úton” kívánja tartani. Szavai szerint az úgynevezett stabilizálási és társulási megállapodás mindehhez megfelelő jelzés lenne. Ennek ratifikálására azonban csak akkor kerülhet sor, ha Szerbia teljes mértékben együttműködik a hágai Nemzetközi Törvényszékkel - tette hozzá. A Die Welt című német konzervatív napilapnak a biztos nem volt hajlandó jóslatokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy tíz év múlva hány tagja lesz az uniónak. Hangsúlyozta viszont: az új reformszérződés értelmében valamennyi olyan európai ország pályázhat a tagságra, amely tiszteletben tartja a demokrácia és a jogállamiság értékeit. „Ez nem jelenti azt, hogy nekünk minden ország jelentkezését el kellene fogadnunk” - fűzte hozzá. Az Rehn emlékeztetett arra, hogy az EU kilátásba helyezte a csatlakozás lehetőségét a nyugat-balkáni államoknak, ha teljesítik az előfeltételeket. Horvátországgal jövőre lezárhatók a csatlakozási tárgyalások, ha Zágráb felgyorsítja az igazságügy reformját és erősíti a korrupció elleni harcot. Ez esetben (legkésőbb 2011-ben) az EU 28. tagállama lehet - jelentette ki. Törökországról úgy vélekedett, hogy a csatlakozási tárgyalások 2005-ös megkezdése óta az egyik legválságosabb időszakon megy keresztül. De reméli, hogy kialakul a „kompromisszum kultúrája”, megszilárdulnak a demokratikus intézmények, és előrelépés történik a reformok terén. Első helyen a szólás- és véleményszabadságot, valamint a kisebbségek és a nők jogainak védelmét említette. Az EU júniusban két új fejezetet kíván megnyitni a Törökországgal folyó csatlakozási tárgyalásokon. Fontosnak nevezte, hogy az unió épp a válságos időkben jelezze: a belépés perspektívája nyitva áll Ankara előtt, (mti) Második világháborús amerikai veteránok tiltakoztak a Time magazin bezöldült címlapja miatt, amely az Iwo Ji- ma-i zászlóállításról készült legendás fotó „környezetvédő verzióját” ábrázolja. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A Time 85 éve másodízben döntött úgy, hogy megváltoztatja a magazin hagyományos piros szélét: a globális klímavédelem ügyének szentelt hétfői szám borítójának színe zöldre változott. A címlapon pedig egy montázs látható, Joe Rosenthal híres fényképének módosított változata. A képen a tengerészek az amerikai zászló helyett egy nagy fa törzsének feszülnek, hogy felállítsák. Hogyan nyerjük meg a globális felmelegedés elleni háborút? - olvasható a környezetvédelmi különszám címlapján. A második világháború végső szakaszában, 1945 februárjában a csendes-óceáni hadszíntéren az amerikai hadsereg óriási véráldozat árán tudta elfoglalni a Tokiótól 1200 küométerre fekvő, mindössze 21 négyzetküométer- nyi vulkanikus szigetet. A japánok a túlerő ellenére foggal-körömmel védték a szigetet, ahonnan az amerikai harci gépek már elérhették Tokiót. A 22 ezer japán katonából csak alig több mint 200 maradt életben. A 40 napos csatában csaknem hétezer amerikai katona halt meg, a sebesültek száma 16 ezer volt. Részben ez a nagy veszteség győzte meg Truman elnököt az atombomba bevetéséről: a japánok üyen elszántsága mellett az amerikaiak csak további nagy áldozatok árán tudták volna partraszállással megadásra kényszeríteni Japánt. „Ez gyalázat” - fakadt ki Donald Mates, Iwo Jima-i veterán, aki egyenesen szentségtörésnek tartja, hogy a Time üyen célra használta fel a fotót. Mates szerint helytelen és tiszteletien dolog a második világháborút a globális felmelegedés elleni küzdelemhez hasonlítani. A címlaptervezó kiáll választása mellett, szerinte világháborús nagyságrendű erőfeszítésekre van szükség a klímaváltozás elleni harcban. A montázst védelmébe vette Richard Stengel, a magazin vezető szerkesztője is, aki az MSNBC-nek a napokban úgy nyilatkozott: az Egyesült Államoknak részt kell vállalni a klímaváltozás elleni küzdelemben, amelyet a címlapképpel éppen a világháborúhoz kívántak hasonlítani. A világháború ténylegesen lezajlott, a globális felmelegedésről azonban vita folyik, egyesek ta- gadják-hangoztatja a veterán Mates, aki több társát is elveszítette az Iwo Jima-i küzdelemben, ő maga súlyosan megsebesült, 30 éven át többször műtötték, hogy eltávolítsák testéből a repeszdarabokat. John Keith Wells hadnagy, a zászlóemelő szakasz vezetője, aki könyvet is írt az ütközetről, keserűen megjegyezte: nincs elragadtatva a Time ötletétől. Szerinte a globális felmelegedés a legnagyobb vicc, amelyet valaha hallott. Tim Holbert, az Amerikai Veterán Központ szóvivője azt mondta, hogy a Time címlapmontázsa bagatellizálja azt az ügyet, amelyért a veteránok egykor harcoltak. Úgy látja: nem bizonyított, hogy a globális felmelegedés nagy fenyegetés az Egyesült Államokra, a japán császárság 1945-ben ellenben kétségtelenül az volt. A Time régóta kongatja a harangot a klímaváltozás ügyében. Legfrissebb számában azt vázolja fel, hogyan kellene Amerikának vezető szerepet vállalnia az ellene folyó küzdelemben. JEGYZET Kinek a keresztje? BUCHLOV1CS PÉTER Bárhogy alakulnak is a dolgok Püisszentkereszt körül, főképp és elsősorban a falu önkormányzatának kellene mihamarabbi és minél nagyvonalúbb lépéseket tennie. Egyszerűen azért, mert ók vannak hatalmi helyzetben, ráadásul a Szlovák Ház is az önkormányzat tulajdona. Rendben van, hogy most már írásban is szabályozni akaiják az irodahasználatot, még az is, hogy nem akaiják kizsuppolni onnan a Szlovák Kisebbségi Önkormányzatot. Az viszont roppant érdekes, hogy immár a Német Kisebbségi Önkormányzat is a Szlovák Házban kapna helyet, holott a szlovák önkormányzat szerint eddig erről nem volt szó. S furcsa indoklás Lend- vai József polgármestertől az is, hogy a Pilisi Szlovákok Regionális Egyesületének meg pont azért ajánlanának fel más helyet, mert ez egy civil szervezet, s épp a szlovákok féltek attól, hogy ha kinyitják a házat, akkor majd más civüek is beszivárognak. Ergo: ha elmegy a regionális szlovák szervezet, akkor nem fognak félni a házban maradó szlovákok a nem szlovák civüek bejövetelétől. Eléggé álságos és nyakate- kert logika. Amihez nem elég hozzátenni, hogy de azért majd ők is használhatják a házat és az irodát. Miként az is érdekes a polgár- mester érvelésében, hogy nem értenek egyet a kisebbségi ombudsman által sugallt összképpel, mert az: „egyoldalúan, az általuk nyújtott támogatások, a nemzetiségi önkormányzatnak adott, az eddigieknél tágabb működési lehetőségek elhallgatásával, valamint intézkedéseik nem teljes körű vizsgálatával készült”. Holott Kállai Ernő jelentése egyebek közt megállapítja: a kisebbség megkérdezése nélkül hagyták ki a falu statútumából azt, hogy „a közszolgáltatást nyújtó intézményekben a feliratot nemzetiségi nyelven is el kell helyezni”. Továbbá azt is, hogy méltánytalanul jártak el a helyi, kétnyelvű újság esetében, az iskolaigazgatói poszt pályáztatása ügyében, valamint a kisebbségi oktatásra való igény felmérésekor is. Persze, most utólag lehet olyanokat rebegni, hogy az ombusdman jelentését a legutóbbi rendkívüli testületi ülés határozataiban figyelembe vették, de felmerül a kérdés: mi lett volna, ha Kállai Emőék nem vizsgálódnak. Ráadásul az ombudsman ugyebár csak figyelmeztet és tanácsot ad, tehát addig húzható ez a hercehurca, amíg az illetékes megyei közigazgatási szerv parancsba nem adja a változtatásokat? Nem elég demokratának és nagyvonalúnak látszani, annak is kell lenni. KOMMENTÁR Duracell Fico GÁL ZSOLT Rendkívüli aktivitása miatt Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnököt hasonlították a reklámokból ismert elnyűhetetlen Duracell nyuszihoz, de alighanem a szlovák kormányfőre is ráillik a jelző. A baj az, hogy Fico és csapata esetében az aktivitás szinte kizárólag a piacgazdaság és a demokrácia legfontosabb intézményei elleni hadakozásban és az előző kormány reformjainak destrukciójában ölt testet. Sarkozy túlzó, főleg a bulvársajtóban és ifjú felesége révén megvalósuló állandó magamutogatásából a francia közvéleménynek elege lett, s ezt az elnök drámai népszerűségvesztése jelezte, ami aztán oda vezetett, hogy az Elysée-palota lakója alaposan visszafogta magát. Ez Ficoról és kormányáról aligha mondható el. A Duracell nyuszi az elmúlt hetekben is aktív volt. Sikerült megteremtenie a feltételeket a média megrendszabályozására. A köz- szolgálati tévé élére végre megválasztották az egykori kommunista tévéhíradók bemondóját, aki a hagyományokra akar építeni, így az állami tévé már jó kezekben van. Az újdonsült igazgató koncepciójában a reklámok kiiktatása is szerepel. A hatalom így akaija magához édesgetni a két nagy kereskedelmi csatornát (amelyek az egész tévés reklámpiacot feloszthatnák egymás közt). Ennek érdekében már az előző, rövid életű tévés vezetés is sokat tett, hisz Radim Hre- hának a reklámbevételeket egy év alatt sikerült százmillióval lefaragnia. Az elektronikus média mellett a kormány az újságokra is gondolt, az új sajtótörvénynek köszönhetően júniustól a lét lesz a tét azoknak a lapoknak, amelyek támadni merik a politikusokat. Miközben folyt a média kérdésének rendezése, a kormány a másik fő ellenség, az ellenzéki pártok felé is megeresztett pár nyílvesszőt. A legnagyobbat közülük Fico korrupciós vádakkal igyekezett sarokba szorítani. Bár a miniszterelnök vádaskodása kivételesen részben megalapozottnak tekinthető, az SDKÚ-nak való nekirontás a tunelügyek miatt sok aggasztó részletre is rámutatott. Először is, lehet, hogy Fico komolyan gondolta, az ellenzéknek börtönben a helye. Másodszor, újra nyilvánvaló lett, hogy a kormány a nyomozó hatóságok és titkosszolgálatok adataiból azt használ fel saját politikai céljaira, amit csak akar. Harmadszor, a napnál is világosabb, hogy Ficót csak aktuális politikai ellenfeleinek korrupciós múltja érdekli. Kettős mércét alkalmaz, miközben korrupcióval vádolja Dzurindát, az ország legnagyobb korrupciós ügyeiben érintett politikusokkal ül egy kormányban. Egykoronazzal kampányolt: „ahogy loptak Mečiar alatt, úgy lopnak Dzurinda alatt is”. Mára a Mečiar alatti lopásokról nyilván megfeledkezett. A sajtón és az ellenzéken kívül még néhány független állami szervezet is kifejezheti egyet nem értését a kormány politikájával. Például a Közbeszerzési Hivatal, amely változtatásokat mert eszközölni az egyik, autópálya-építésre kiírt pályázat elbírálásában, visszajuttatva a játékba egy kizárt céget. A hivatal elnökét, Angyal Bélát egyből szabotázzsal vádolta meg Fico. De a Duracell nyuszi még mindig nem merült ki, futotta az erejéből arra is, hogy újabb rohamot intézzen a nyugdíjreform ellen. Tomanová szociális miniszter asszony boszorkánykonyhájából legutóbb egy, a második ptilér veszélyeire koncentráló röplap került a lakossághoz, majd azzal is ráijesztettek a takarékoskodó emberekre, hogy esetleg korlátoznák a nyugdíjszámlákon gyarapodó összegek öröklését. Normális demokráciákban a sajtó, az ellenzék, a független igazságszolgáltatás, a nemzeti bank és az egyéb közintézmények épp azért működnek, hogy ellenőrizzék a kormányt, kiegyensúlyozzák annak hatalmát, és tőle függetlenül működjenek. Fico hatalomra kerülése óta Szlovákiában az üyen rendeltetésszerű működést a kormány állandóan támadja, miközben megpróbálja befolyásolni, ellenőrizni vagy ellehetetleníteni ezeket az intézményeket. Kérdés, meddig tart ki a destruktív nyuszit működtető elem. Mivel a népszerűségből táplálkozik (ha úgy tetszik, újratöltődik), ezért érzésem szerint sokáig, valószínűleg még hat évig. _________________ FIGYELŐ ||WIM^iBSíBIBg^lB«8MM»at8a8a8«HMeBB»aíBa88B8^ Németek Belgiumban Európai szinten is példaértékű a Belgiumban élő német közösség autonómiája. A fla- mand-vallon megosztottságról hírhedt Belgiumról kevésbé ismert, hogy ma már teljes önállósággal rendelkező német kisebbsége is van. A több mint 70 ezer fős etnikum - melyet a hivatalos belga szemlélet szerint alkotmányos jogokkal bíró, országalkotó közösségnek tekintenek - 1919-ben, az első vüág- háború utáni békeszerződések nyomán került át Németországtól Belgiumhoz. Eupen, Saint- Vith és Malmédy festői környéke mintegy 30 évvel ezelőtt alakította meg a német közösség kulturális tanácsát, amely néhány év alatt parlamentté alakult. Á Belgiumban levő öt parlament közül az égjük a németeké, 25 képviselővel. A német közösségnek emellett saját, négytagú kormányzata is van, és önálló igazságszolgáltatási egységet alkot. A német nyelv - a holland és a francia meüett harmadikként - hivatalos nyelve az országnak, a közösségnek saját rádióadója és újságja is van. A közös szövetségi kasszából a német közösség jelentős részesedést kap évente, ennek nagy részét oktatásra fordítja. A nemzetiségek, kisebbségek közti feszültségeket jogi eszközökkel, az autonómiák rendszerének kiépítésével sikerült rendezni. A fla- mand-vallon huzakodás közepette a németajkúak mindig is nagy hangsúlyt fektettek a belga állam egységére. Kormányuk a múlt évtizedben hűségesküt tett a belga állam mellett, és többször is az ország egységének megőrzésére szólította fel a franciaajkú vallonok és a holland anyanyelvű flamandok közösségét. Évente egyszer - egy napon a belga király ünnepével, november 15-én - megrendezik a közösség saját ünnepét, (mti)
