Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-02 / 77. szám, szerda

28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 2. www.ujszo.com Az új egyházmegyék kialakításánál az volt a cél, hogy a püspökök közelebb kerüljenek a hívekhez - legalábbis a hivatalos indoklás így fogalmaz szombati egyházmegyében je­lentős marad a magyar katoliku­sok száma: itt maradt a duna- szerdahelyi, a galántai, a vág- sellyei, a komáromi és az ógyal- lai esperesség, de itt is a szlovák esperesi kerületek lesznek több­ségben. A nyitrai püspökséghez eddig mindössze néhány zobor- aljai magyar egyházközség tar­tozott, most oda csatolták az ér­sekújvári, a párkányi és a zselízi esperesség magyar plébániáit, ahol így a 20 százalékot sem éri el a magyar hívek száma. Legújabb hírek szerint több ma­gyar lelkipásztor is megerősítette, hogy a Szlovák Püspökkari Konfe­rencia nagyböjt harmadik vasár­napjára kiadott pásztorlevelét, amelyet eddig mindig két nyelven küldtek el az egyes plébániákra, a nyitrai és a besztercebányai egy­házmegyék magyar plébániái csak szlovákul kapták meg. A Szlovák Püspökkari Konferencia szóvivője, Jozef Kováčik ugyanak­kor nem érti, miért beszél bele a szlovákiai egyházmegyék új fel­osztásába a Magyar Koalíció Párt­ja. Az MKP - amely a közel négy- százezer szlovákiai magyar kato­likus érdekeit is képviseli - termé­szetesen sérelmesnek tartja, hogy az új egyházmegyék kialakítása­kor (amit a Szentszék nemrég ha­gyott jóvá) a szlovák katolikus püspökök nem gondoltak a közel 400 ezer szlovákiai magyar kato­likusra. Vagy éppen gondoltak, és úgy gondolták, ideje felgyorsítani a szlovákká válásukat. Éppen azt az elvet tagadva meg, amelyért Cirill és Metód egy évezrede küz­dött. Egy az Isten Kilencesztendős voltam, ami­kor 1962-ben a második vatikáni zsinat elfogadta azt az elvet, hogy a katolikus liturgiát anya- nyeíven lehessen tartani a temp­lomokban. Végül is egy az Isten, és fontos, hogy a hívek értsék Is­ten igéjét és a Szentírást. Úgy tűnik, Szlovákiában ezt is át kell fogalmazni: Egy az Isten nyelve. Természetesen szlovák. Komáromi imanapok Másfél évtizede több mint öt­venezer szlovákiai magyar kato­likus hívő aláírásával kérte ma­gyar nemzetiségű püspök kine­vezését. Ezt a kérésüket képvi­selőik 1995-ben személyesen el­juttatták a Szentatyához. Tavaly a Pázmaneum Társulás is eljut­tatta hasonló kérését XVI. Bene­dek pápához. 1990-ben megin­dult a Komáromi Imanapok so­rozata, s eddig tizennyolc alka­lommal imádkoztak a magyar katolikusok Komáromban ma­gyar papi, szerzetesi hivatáso­kért és magyar főpásztorért. Főpásztor helyett kaptak új pász­torokat. Isten bárányai - püspökök birkái? Tavaly nyáron maroknyian gyűltünk össze a dereski te­metőben, hogy emlékez­zünk Dúdor Pistára, a tragi­kusan korán elhunyt festőre. Talán azért csak maroknyian, mert bár Pis­tának rengeteg barátja volt, a mai világban nem min­denki engedheti meg magá­nak, hogy az ország távoli pontjairól elzötyögjön egy eldugott kis gömöri falucs­kába, vagy többszöri átszál­lást, vagy benzinköltséget vállalva. Kisjövedelmű csa­ládnál egy ilyen út felborít­hatja a havi költségvetést. KÖVESDl KÁROLY A temetőből bementünk a kis templomba, hogy részt vegyünk a Pista emlékére celebrált szent­misén. Amikor a katolikus pap először nyitotta szóra a száját, azt hittem, valami furcsa tájszó­lással beszél. Egy-két mondat után kiderült, nem tud magya­rul, pontosabban kínosan töri a magyart. Aztán szlovákra váltott, hogy enyhítsen saját kínjain. Súgva kérdeztem padtársam: honnan jött ez a pap? Harkács- ról, jött a válasz. Harkács ugye­bár ugyanannak a Túróc-pataknak a völgyében fekszik, és ugyan­olyan magyar község, mint De- resk. Ezen a ponton párommal összenézve felálltunk, és kimen­tünk a templomból. Nem akar­tunk feltűnést kelteni, csendben távoztunk. Ácsorogtunk a templom előtt, és néztük a békésen napfürdőző falut. Az idüli képet semmi sem zavarta, csak a temető fenyőfái suhogtak hátul a szélben. Pistára gondoltam, és arra, biztosan fo­rog a sírjában. S eszembe jutott nagyanyám temetése, ahol szin­tén szlovák nyelvű papot kellett elviselnünk. Színmagyar gömöri faluban. Már ekkor motoszkált bennem a gondolat, hogy bár szüleim katolikusnak keresztel­tek, voltam elsőáldozó, és ma is fejből fújom a liturgia nagy ré­szét, hiszen annak idején minist- ráltam, ideje lenne kilépni ebből az egyházból. Ha nem lehetek báránya a katolikus anyaszent- egyháznak, birkája ne legyek. Az évtizedek során úgyis hitetlenné váltam. Az ilyen elhatározások természetesen nem születnek egyik percről a másikra. Lassan érlelődnek. Különösen, ha az ember nem gyakorló keresztény, és megannyi köpönyeget fordí­tott embertársához hasonlóan nem tülekedik a templomban, hogy az első padok valamelyiké­ben foglaljon helyet, hanem csak valahol a lelke mélyén őrizget valami töredéket az egykori hitből. Ami talán egyszer... Konstantin öröksége Hogy is van ez az anyanyelv­vel? Ä katolikus egyház évszáza­dokig hadakozott a nemzeti nyel­vek használata ellen a liturgiá­ban. A keresztény liturgia ősi nyelve, tudjuk, az arámi volt. Ezt használta Jézus az utolsó vacso­rán, s ezt váltotta fel a latin, amely évszázadokon keresztül volt legfontosabb kifejezőeszkö­ze az egyház egységének. Ponto­sabban: a terjedő kereszténység a Római Birodalom területén a keleti részen a görögöt, nyugati részén a latint használta, s ez lett a liturgia nyelve is. A nyugaton kialakult ún. triglosszia-elv sze­rint csak három nyelvet lehetett használni Isten igéjének közvetí­tésére: a hébert, a görögöt és a latint. A kilencedik században ennek alapján vádolták eretnekséggel morvaországi német hittérítők Szent Cirillt (Konstantin) és Me­tódot, amiért a szláv nyelvű li­turgiát terjesztették. Cirill a „ve­lencei vitában” észérvekkel és bibliai idézetekkel védte meg ál­láspontját, rávilágítva annak fontosságára, hogy a hívők ért­sék a szentírást és a liturgikus szövegeket - több mint ezer év­vel megelőzve a II. vatikáni zsi­nat (1962) ez irányú tanítását. Konstantin tizenkét keleti népet sorolt fel (köztük a türköket is), Hogy is van ez az anyanyelwel? amelyek írásbeliségük révén sa­ját nyelvüket használják a litur­giában, és utalt rá, hogy még sok hasonló nép van. Rómába érkez­ve Cirill és Metód tisztázta ma­gát a vádakkal szemben, aminek hatására II. Hadrián Metódot Morvaország és Pannónia érse­kévé nevezte ki,, és engedélyezte a szláv liturgikus nyelvet. Igaz, már akkor is szerepet játszottak a geopolitikai megfontolások. Nemzetállami misszió? Nem szükséges hangsúlyozni, mit jelent Cirill és Metód a szlo­vákság számára. Joggal tehető fel hát a kérdés: nem az ő öröksé­gükkel és tanításukkal áll-e szemben ma a szlovák katolikus egyházvezetés, amikor nyelv- rendőri-átnevelői missziót telje­sít azzal, hogy mások nyelvének tudatos elsorvasztására törek­szik? Mert nem hiszem, hogy van arra logikus magyarázat, miért helyeznek szlovák papokat ma­gyar községekbe, mondjuk Má- tyusföldön, Gömörben vagy a Csallóközben. Vidékjáró útjai­mon számtalanszor tapasztalom, hogy színmagyar, vagy magyar többségű falvakba - s érdekes módon éppen azokba, amelyek­nek (a gyülekezet nagy megelé­gedésére) híres és művelt lelki- pásztoruk volt azelőtt - szlovák papot küld az egyházmegye. Nem törődve azzal, hogy meg­alázza a híveket, és kellemetlen helyzetbe hozza a papot is, aki­nek így nehéz elfogadtatnia ma­gát a hívekkel. S természetesen (Jón Kroslák felvétele) Isten igéjét is nehezen érti meg a magyar ember, ha nem az anya­nyelvén közvetítik neki. Magya­rán: azok a püspökök, akik oly előszeretettel hivatkoznak az egyház autonómiájára az állami politika ellenében, a nemzetálla­mi eszme felé kacsingatnak, és a kisebbségek asszimilációjának gyakorlatát folytatják. Leszalámizott magyar hívek Nem véletlenül váltott ki fel­háborodást a szlovákiai magya­rok körében az új egyházmegyei felosztás, amely az eddig 4 egy­házmegye területén élő magyar katolikusokat 6 egyházmegyére szórta szét. A felosztásnál ugyanis az állami közigazgatás­hoz hasonlóan úgy állapították meg az egyházmegyei határo­kat, hogy a magyar hívek min­denütt kisebbségbe kerüljenek. A Pozsonyi érsekségbe került a somorjai és a szenei esperesi ke­rület, míg az ipolysági és a nagy­kürtösi a besztercebányai püs­pökséghez tartozik. A nagy­Liturgikus nyelv A katolikus egyház liturgiájá­ban hivatalosan elfogadott nyelv. - Az apostolok idejében a nép nyelve: Jeruzsálemben arám, másutt gör. és lat. Ny-on eleinte a gör., a 3-9. sz: csak a latin nyelvet használták. A 9. sz: Sz. Cirill és Metód honosí­totta meg a szláv nyelveket. K- en a népnyelv használata meg­maradt, s amikor a különféle szakadásokból és eretneksé­gekből unióra léptek Rómával, továbbra is használhatták saját —ükét. 1963-ig elfogadott ~ volt a latinon és gör-ön kívül a megfelelő szert-okban az arab, etióp,' káld, kopt, magyar (gör. kat-oknál), ószláv, örmény, ro­mán, szír. A II. vatikáni zsinat után fokozatosan minden nem­zeti nyelv ~ lett. 1979: a 342 élő nyelv és dialektus mellé a róm. szert-ban —ként fölvették az eszperantót is. Az élő nyelvek változásai a —et is érintik. A —re is vonatkozó követelmény, hogy tükröznie kell az istentisz­telet szent jellegét (ne legyen vulgáris), hallás után könnyen követhető, tehát egyszerű le­gyen (áttekinthető mondatok, idegen szavak, bonyolult fordu­latok kerülése). - A 20. sz. elején a — engedélyeztetése egy-egy szert, identitásához tartozott (hajdúdorogi mozgalom, hajdú­dorogi görögkatolikus püspök­ség). A sz. folyamán a nemzeti kisebbségek létének egyik összetevője lett a — kérdése (pl. a (csángóknál), (lexikon) « < < I I 4 4 I 4 < < i I Nemzeti alapokból pályáznak - a tervek 2004-ben készültek, akkor 13 milliós beruházás lett volna, a mai árak mellett már 15-16 millióra volna szükség Az uniós alapokkal a térrendezésnél számolnak GAÁL LÁSZLÓ Vágkirályfa. Az önkormányzat tervei között szerepel a helyi szlo­vák alapiskola felújítása. Az Euró­pai Unió alapjaiból megpályázható támogatás feltételeinek nem felel­nek meg, egyéb pénzforrást kény­telenek keresni. „A beruházásnak legalább nyolcmillió koronásnak kell lennie. Nekünk az előzetes ter­vek szerint 3,5 millió koronára lesz szükségünk, ezenkívül a gyereklét­szám sem éri el a feltételben meg­határozottat - tájékoztatott Ber- gendi Ferenc polgármester. - Ezért akarunk a nyitrai kerületi iskola­ügyi hivatalon keresztül a nemzeti alapokból pályázni”.-A régi iskola- épület alapjait meg kell erősíteni, a falakat szigeteim, az ablakokat és az ajtókat kicserélni. Az előző vá­lasztási időszakban megépült szo­ciális létesítményeket, vécéket fe­dett folyosó kötné össze az iskola- épülettel, az épület új tetőt kapna. Emellett az uniós alapokkal is szá­mol az önkormányzat, ezekhez a főtér felújítására pályáznak. Ebben járdaépítés, aszfaltozás, díszburko­lat, buszmegálló, filagória, játszó­tér és parkoló kialakítása szerepel. A terveket még 2004-ben elkészí­tették, akkor 13 millió koronás be­ruházás lett volna, a mai árak mel­lett már 15-16 millióra volna szük­ség. A környezetvédelmi miniszté­riumba még novemberben bead­tak egy pályázatot egy hulla­dékgyűjtő udvar megépítésére. „Itt elsődleges osztályozást végez­nénk. Ezzel együtt egy kis komp­osztálót is létrehoznánk. Az hulla­dékudvarra megpályázott tízmü- lió koronának a fele kellene az épí­tési kiadásokra, a másik fele pedig a gépekre. Az udvarban üveg, pap­ír, műanyag flakonok, zöldhulla­dék, színesfém és tetrapack gön­gyölegek válogatása folyik majd. A gyűjtőudvart olyan helyen épí­tenénk meg, amely a falu összes pontjáról jól elérhető, és a lako­soktól ingyenesen átvesszük a hul­ladékot” - tájékoztatott Bergendi Ferenc. Pnis -'.m# ® >|JV ; } jj$p Tggf .v ~ jpS'f B|pSr ijjÉ ! Wv ff i*' g A falu szent jobbot ábrázoló köztéri szobra (Szőcs Hajnalka felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents