Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-02 / 77. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 2.

Szülőföldünk 29

Nagy sikere volt a Cimbora Klub Bugyuta világ címmel bemutatott új műsorának (Csupor! István felvétele)

Oláh Ibolya nagyon meglepődött, amikor Kanyicska Csaba festőművész átadta neki a beszélgetés alatt róla készült portrét

(Szabó Péter felvétele)

Udvaráról és Tardoskeddről is jöttek fiatalok

Megmozdult a diákság

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

Érsekújvár. A húsvéti ünnepek miatt idén csak március idusáig tartottak a XXXIX. Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok. A Csemadok érsekújvári alapszervezetének vezetősége műsoraival megszólította a vidéki közönséget és a régióbeli diákságot is. A Gipsy Cimbalom Band nagyszabású koncertje után bemutatkozott Bugyuta világ című új műsorával a Czuczor Gergely Alapiskola tanulóiból verbuvált Cimbora Klub. Telt ház fogadta a Czuczor-napok idei vendégét, Oláh Ibolyát is, a Megasztár énekverseny egyik kiemelkedő tehetségét. Nagy meglepetés volt Ibolya számára, amikor átvette Kanyicska Csaba amatőr festőművésztől a beszélgetés alatt róla készült portrét. A

közönség megtekintette az 56 csepp vér című rockmusicalt, a film vetítését követően a jelenlévők megtudták, hogy a kulturális rendezvénysorozat idei társ- szervezője, az Érsekújvári Rockszínpad hamarosan ezt a darabot viszi színre az érsekújvári fiatalokkal. Hétköznapi komédiák című darabjával szórakoztatta a nagyérdeműt az ÉS?! Tanyaszínház, és megnyitották az érsekújvári színjátszást bemutató tárlatot, amelyet számos színpadi díszlet tett érdekessé.

A Csemadok első alapszervezete Érsekújvárban alakult 1949. március 20-án, és először 1969- ben rendezték meg a városban a Czuczor-napokat. Az alapszervezet legutóbbi évzáróján tizenhét diák kérte a felvételét a kulturális szervezet soraiba, (száz)

A majorban élők felnéznek azokra, akiknek volt merszük beköltözni a nagyközségbe

Jánosházán nem látják a nyomorból vezető kiutat

Nem minden portán van víz, villany vagy szociális helyiség

Tardoskedd/Jánosháza. Kétszer áll meg az autóbusz a Tardoskeddtől hat kilométerre fekvő Jánosmajor- ban. Reggel, amikor beviszi a gyerekeket a falu iskolájába és a betegeket az orvoshoz, majd délután három óra tájban, amikor hazahozza őket.

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

játszanak. Az egyik kislány édesanyja elárulja, családjuk Nagykürtösről került a majorba, élettársa pedig Léváról érkezett ide a szüleivel, egyikük sem dolgozik. Irigylik azokat, akik többre vitték, és mára munkát, szebb otthont találtak a központban. Nagyra tartják azokat az ismerőseiket, egykori majorlakókat, akik megengedhették maguknak, hogy beköltözzenek a nagyközségbe, (száz)

A ma Jánosházának vagy Já- nosmajornak is nevezett egykori Tagi major korábban primáši-, majd püspöki birtok volt, ma Tar- doskedd részét képezi. A helyiek közül - mintegy húsz család él itt - az idősebbek még emlékeznek a jól működő állami gazdaságra, amely munkát adott nekik. Azóta az enyészeté lettek istállók, gazdasági épületek.

A lakók többsége állami támogatásból él, és költséges, fáradságos dolognak tartja az álláskeresést. „Az érsekújvári Osram cég alkalmazottja voltam, de nem bírtam az utazást. Ahhoz, hogy valaki dolgozzon, elő kell teremtenie az utazásra, ruhára és élelemre valót. Naponta három és fél kilométert tettem meg kerékpáron az állomásra, onnan vonatoztam a városba. Este ugyanígy jöttem haza, a fizetésem felét arra költöttem, hogy dolgozni játjak. Akkor sem volt több pénzünk, mint amennyiből most élünk” - panaszolta az ötvenes éveiben járó József. A férfi szociális segélyből él a feleségével együtt, a lakbér és a rezsiköltség kifizetése után havi 4-5 ezer koronából gazdálkodnak.

Óvodáskorú gyerekek szaladgálnak az utcán. A kicsik közül egy sem jár óvodába, nappal az egyik omladozó ház sötét helyiségében

A községi óvodában volna a helyük, ám a majorban élő gyerekek nappal az egyik omladozó ház sötét helyiségében múlatják az időt (Csuport István felvételei)

Felújításra szorul a híd

A jánosháziak elárulták, félnek átkelni a csatorna feletti hídon, mivel a védőkorlátja nem biztonságos. Juhász György polgármestertől megtudtuk, komoly gondot okoz a falunak a Jánosmajorban élők hátrányos helyzete. „Nagy szükség volna a majorba vezető út felújítására is. Tulajdonjogilag az út egyes szakaszai a mai napig nem rendezettek. A major területén egykor állami birtok működött, és több egyéni bútok is található ezen a részen” - árulta el Juhász György. A helyieket bevonták a közhasznú munkába. A jánosháziak örömmel éltek a lehetőséggel, nagy segítség volt a számukra, hogy a majorban dolgozhattak.

VISSZHANG

Ajándékozzunk

ingatlanadót?

Az Új Szó március 5-i számában a Szülőföldünk című melléklet első oldalán közli Leczo Zoltán Ajándékozzunk ingatlanadót című jegyzetét, mely a Ki- rályhelmecen, illetve a város önkormányzatában kialakult tarthatatlan (?) helyzetre mutat rá. A helyi önkormányzati képviselők többségének úgymond nem sikerült megszavazni az ingatlanadó kivetéséhez szükséges helyi érvényű rendeletet. A sikertelenség azt jelenti, hogy a város kasszájába pár millió szlovák koronával kevesebb folyik be. Ismerve a keleti régiók helyzetét, ez nem elhanyagolható összeg. A helyzet azonban nem reménytelen, legalábbis szerintük. Nem kell ide rendelet. A lakosok majd önkéntes alapon összedobják a hiányzó pénzt, és ajándék formájában kerül a város kasszájába.

Csak meg kell őket szólítani, és készségesek lesznek. így érvelnek ők. Mert ez ám a demokrácia magasabb fejlődési foka, ahol a polgár nem valamilyen rendelettel, befizetési csekkel „megerőszakolva“ fizeti be a reá kivetetet adót, hanem magától, meggyőződésből. Majd a szakemberek eldöntik, hogy ezt az ún. önkéntes adófajtát törvényileg milyen adókategóriába sorolják.

Ilyen esetek is előfordulnak az immár lassan két évtizede alakulgató demokráciánkban. Mert azért alakulgatunk...

Leczo Zoltán is leúja, elemzi, hogyan is jutottak a dolgok idáig. A helyzet általában mindig a négyévenként megtartandó helyhatósági választásokkal, illetve ezek előtt kezdődik. Kapósak, divatosak lettek az önkormányzati tisztségek, mind a polgármesteri, mind a képviselői poszt. Megszerzésük a helyi hierarchia szintjén rangot és egyéb előnyöket jelent(het). A legtöbb helyen ezekre a posztokra van jelölt éppen elég. Ez nem is lenne baj. Minél nagyobb a választék, annál jobban érvényesülje) a demokrácia intézménye a helyi közéletben. Hogy sokan közülük hol voltak eddig, mi említésre méltót csináltak, esetleg mit tettek le a köz asztalára, az üyenkor vajmi keveset érdekli az embert, főleg a választópolgárt. Pedig ezekre a posztokra készülni kellene, megnyilvánulni a helyi közélet valamely területén. Ismerni kell(ene) szűkebb pátriánk minden négyzetméterét, a településen belül élő emberek mindennapi gondjait, bajait, nem utolsósorban az önkormányzatiság működésének legalapvetőbb elemeit.

Ez a fejlettebb demokráciákban így működik. Nem is rosszul.

Aztán egy kis gyomortágító étel és lélekmelegítő ital után elhisszük az új megváltójelöltnek, hogy megválasztása esetén az most már mindig így lesz. És ez a folyamat sok helyen négyévenként ismétlődik. Aztán fokozatosan elmarad az ingyengulyás, az ahhoz járó lélekmelegítő. Aztán az új választások közeledtével új remény fénye vülan. Az odake- rülés esetén, ahogyan Leczo Zoltán is írja, osztani kezdenek bennünket. Mieinkre, tieitekre, egyenlőkre és még egyenlőbbekre, esetleg a köz javát akarókra, akiknek pedig esetleg valamiről más a véleménye, a köz fejlődése gátlóira.

A polgár meg ebben a forgatagban kapkodja a fejét, lassan rájön, hogy ismét átrázták, jól kibabráltak vele. Közömbössé válik a köz dolgai úánt. Ez a közöny aztán nagyon kedvez azon negatív jelenségek kialakulásának, melyekkel településeink nap mint nap szembesülnek. Hogy melyek azok, ki-ki maga döntse el. Á közelmúltban évértékelő gyűlés zajlott az egyik településen. Olyan részletesen és mélyen elemezték (számokkal és egyéb mutatókkal alátámasztva) a helyi közösség további fejlődésének irányát, hogy a jelenlévő magas rangú vendégek is elismerően bólogattak. Mint mondták, ők is ritkán találkoznak helyi szinten üyen magas szintű, reális elképzelésekkel, és ezek megvalósításához szükséges részletes elemzéseket. Igen ám, de ezeknek a szép terveknek, elképzeléseknek a megvalósítását azok az ellentétek, feszültségek gátolják,

melyek kívülről és belüúől is megosztják a kivitelezésükhöz szükséges erőt, nem utolsósorban az energiát. Mondta is az egyik felszólaló: ahány ember, annyi nézet, nem vagyunk egyformák, de a közös tenni akarás összeköt bennünket. Hát igen, a szép programot sikerült közösen kidolgozni, a megvalósítás már nem sikerült a fentebb leírt okok miatt. A vesztes pedig a helyi közösség. Sok baj van még a helyi demokráciákkal. Sok helyen csak nem akar betörni falvainkba, sem annak vezetése, sem pedig lakosai nagy részének gondolatvüágába. Jó lenne néha elgondolkodni ezeken a dolgokon. Még Királyhelme- cen (esedeg máshol) is. Főleg a lakosoknak. Hogy választott képviselőik ne nézzék őket levegőnek. De ez már az ő dolguk, hiszen ők választották őket.

Németh Géza, Alistál