Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-19 / 92. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 19. Szalon 13 rom, egy az ablak alatt. A tizenegyediket épp az imént fejezte be, a festék még meg sem száradt rajta.- Itt az idő - hallatszott megint az ajtóból.- Hisz már megyek - válaszolta Klement mester. De a kötényt nem vetette le. Ehelyett a sarokban álló székre ült. Tenyerébe temette arcát. Nehéz férfikönnyei hangosan toppantak a kőpadlón. Az idő megelőzte. Tizenegy, tizennégy helyett.- Elkéstem, nem győztem - hüp- pögött. Három koporsó még mindig hiányzott, de már nem volt ideje elkészíteni őket. Tizennégy helyett csak tizenegy volt. A maradék háromra gondolt, s nem tudta, mi is lesz velük.- Elnök elvtárs - sürgette a hang az ajtóból -, pár perc múlva kezdődik az ülés. IIIllIIIIlllIIIIIIlIllIllIIIllIirTTTTl 1952. november 13-án Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai titkárságának ülésén azokról az ítéletekről döntöttek, melyeket néhány nap múlva a Slánský-féle államellenes összeesküvők vezetőségének ügyében hirdetnek ki tizennégy kommunista vádlott fölött. Ennek az ülésnek a végén az egykori asztalos, most a Csehszlovák Köztársaság elnöke, Klement Gottwald így szólt:- Akkor hát adunk tizenegy kötelet meg három életfogytiglant. 1967-es epizód Antonín Novotný elnök évekig kitűnően aludt. Azonnal elnyomta az álom, mihelyt lefeküdt, s műidig valami szépet álmodott. így volt ez az ötvenes évek elején, amikor az elvtársai fölött ítélkeztek, majd az ötvenes évek második felében is, a személyi kultusz kritikájának idején, nemkülönben a politikai foglyok rehabilitációja alatt, a hatvanas évek elején. Csakhogy hatvanhét nyarán ez megváltozott. Vagy nem tudott elaludni, vagy éjfél után fölriadt, s reggelig hánykolódott az ágyban. Ha meg végre hajnalban elaludt, borzalmas álmai voltak. Az első rémálmát július húszadikán jegyezte föl zsebnaptárába. Azt álmodta, hogy egy nagy terem közepén áll, lába betonban. Körülötte a CSKP Központi Bizottságának tagjai állnak, s apró vörös csillagokkal dobálják. A csillagok sarkai borotvaélesek, minden csillag, amely eltalálja, mélyen a húsába vájódik. Amikor az elnök felébredt, azon töprengett, vajon a politbüró tagjai tényleg ilyen jól tudhatnak-e célozni. Néhány nappal később az elnök azt álmodta, hogy egy öreg T-34- es szovjet tankot vezet. Az a feladata, hogy a Šumava hegységen át lépjen német területre. Mikor azonban a tank túljut ä hegység gerincén, és ereszkedni kezd, irányíthatatlanná válik. Antonín hirtelen a gép elején találja magát, rákötözve. A tank egyre gyorsabban halad, zúdul a fák és a sziklák között. Hasztalan fordítja el az elnök a fejét, az ágak az arcát csapkodják, szemét szurkálják. Feltartóztathatatlanul közeleg a vég. Az augusztus huszonhetedikére virradó éjjel is valami rettenetes álma volt az elnöknek. Reggelre ugyan már csak homályos emlék maradt, de annál rémisztőbb. Arra emlékezett, hogy valami kettős keresztre volt fölszögezve. A kezén és lábán ejtett sebei, ahol a szögek keresztülhaladtak, pokolian fájtak. Keresztje körül emberek táncoltak és énekeltek, tarka, múlt századi falusi viseletben. Amikor Antonín jobbra nézett, messze a távolban egy halmot látott, melyen az övéhez hasonló kereszt állt. Jobban odanézett, s megállapította, hogy arra a keresztre is ő van fölszögezve. Inkább balra nézett tehát, de ott is volt egy ugyanolyan halom, s azon a harmadik keresztre feszített elnök. Szörnyű kiáltással ébredt. Testőrségének két tagja, akik kétoldalt feküdtek mellette, azonnal kibiztosították a gépfegyverüket. De lőni megint nem volt kibe. Szerény reggelit követően elgyötört állapotban ült be az elnök a Tatra 603-asba. A hosszú útra valahová egy Martina vagy Martin nevű, szlovák faluba az utolsó pillanatban emellett a gépkocsi mellett döntött. Nem volt annyira föltűnő, mint a szovjet Csajka vagy a Zil. Az utazás simán zajlott, ám az elnököt annál rosszabb balsejtelmek gyötörték. A Prágából Martinba vezető országúti nyugalmat vihar előtti csöndnek érzékelte. Arra gondolt, hogy az elnöki konvoj előtt az ellenség ürítette ki az utakat, az ő éberségét elaltatandó. S ez részben sikerült is nekik, Novotný elvtárs ugyanis Žilina magasságában elszunyókált. Semmit nem álmodott. Csak a testőr hangjára ébredt, mely arra figyelmeztette, hogy már Martinban vannak. Az elnök kinyitotta a szemét, s kinézett az ablakon. Egy magas emelvényt látott, mely föltűnően hasonlított az elmúlt éjszakája riasztó álmának dombjához. A pódiumon népviseletes férfiak és nők táncoltak. Ismerte őket, ugyanazok voltak, akiket álmában is látott. Az elnök elsápadt. A konvoj befordult a szomszédos utcába. Az elnök autója a Matica slovenská épülete előtt állt meg. A testőr ajtót nyitott, az elnök kiszállt. Tekintete a nagy zászlóra esett: hármas halmon kettős kereszt. Ilyen keresztre szögezték föl álmában. Most is érezte csuklójában a szögek okozta fájdalmat. De akkor már az elnökhöz odasiettek a helyi funkcionáriusok. Egy fickó is, kezében késsel. Az elnök a legmagasabb testőre mögé bújt.- Elnök elvtárs, régi szlovák szokás szerint kenyérrel és sóval üdvözöljük a Matica slovenskában. Az elnök elé odafurakodott egy lány, fatálcán hatalmas cipóval. A fickó, aki addig markolászta, a cipó mellé helyezte a kést. Az elnök gyorsan megragadta. Ha ő markolta, ellenségei közül senkié sem lehetett. Reszkető kézzel leszelt egy kis görbe karéjocskát. Sót hintett rá, és szertartásosan a szájához emelte. Az utolsó pillanatban azonban a tenyerébe gyúrta, s üresen ragozott. Ha mérgezett volt a kenyér, az elnök-ellenségei most épp arra gondolhattak, hogy ördögi tervük sikerülni fog. A Matica slovenská gondnoka az épületbe invitálta az elnök elvtársat. Valamit a város és az intézmény múltjáról magyarázott neki, de szavai Novotnýnak az egyik fülén be, a másikon ki. Az elnök az őt körülvevő térre összpontosított. Mindenütt emberek tömege. Tüda- tosította, hogy nem képes mindegyiküket ellenőrizni.- A legnagyobb készültség - súgta oda az őrség parancsnokának. A gondnok, Pešek vagy Pašek, nevét Novotný nem értette jól, javasolta, hogy az elnök elvtárs hja be magát a Matica slovenská emlékkönyvébe. Ez egy faasztalon volt kirakva. Az elnök zavartan körülnézett. Arra ment ki a játék, hogy ne lásson maga köré, hogy előrehajoljon, és kitegye magát egy tarkólövésnek. Csak legyintett az emlékkönyvre, s továbbment.- Elnök elvtárs, ugye beszélhetek önnel négyszemközt? - kérdezte a gondnok. Novotný bólintott, de azonnal meg is bánta beleegyezését. Rámutatott három testőrre, hogy tartsanak vele. A gondnok csodálkozva nézett az elnökre, de az olyan képet vágott, mintha minden rendben lett volna. Amikor bementek az irodába, az elnök sokáig mérlegelt, hová üljön. Mindenekelőtt nem szeretett volna háttal ülni az ajtónak. Persze, a támadás érkezhetett akár a jobb oldali nagy szekrényből is.- Máte to tady hezké - dicsérte meg sunyin az elnök a berendezést. Odalépett a szekrényhez, s mintha csak kíváncsiságból, kinyitotta. Ott volt. Egy fejsze, hosszú nyelét rituális jelek díszítették. Peška, Paška vagy hogy is hívták azt a gondnokot, kedélyesen összecsapta a tenyerét, s felrikkantott:- Lőttek a meglepetésnek! Ezt a szekercét önnek készítettük, elnök elvtárs, a szerető Szlovákia gyönyörű ajándéka az elnöknek. Novotný szóhoz sem jutott ekkora szemtelenség és cinizmus hallatán. Felötlött benne, hogy utasítja a testőreit: azonnal lőjék le ezt a merénylőt. A gondnok félreértette az elnök arckifejezését, és széles mosollyal kihúzta asztalának fiókját, melyből elővett egy akkora fadobozt, hogy abban egy revolver meg egy gránát is nyugodtan elférhetett.- És ez a mi másik ajándékunk. Szlovákiáról és a szlovákokról szóló értékes dokumentumok fakszimiléje. Nézze meg!- Konec! - kiáltotta az elnök. - Nem kellenek az ajándékaik. Megyek! Antonín Novotný előrelátóan visszautasította a felajánlott szálláslehetőséget is a helyi hotelben. Konvojával azonnal Prága felé vette az irányt. Martint elhagyva azonban kombájnok bukkantak fel az úton, melyek az árvái egységes földműves-szövetkezetek földjein való aratás után visszatérőben voltak a štúrovói gép- és traktorállomásra. Ezek a hatalmas gépek már nagyságuk okán is veszélyesek voltak, arról nem is beszélve, hogy ügyesen átalakíthatták őket ágyúval és golyószóróval felszerelt harckocsikra. Az elnök utasítására a konvoj irányt változtatott. Rövid üldözés után a hatszázhármasok maguk mögött hagyták a kombájnokat. Követőinek megtévesztése céljából az elnök úgy határozott, hogy téljenek le a főútról. A konvoj csak a Gaderská dolinái vadászház előtt állt meg. Novotný parancsára az autókat ehejtették az erdőben, ő meg a testőrparancsnokkal a ház ellenőrzésére indult. Megint bebizonyosodott, mennyire előrelátó volt. A személyzet szobájában két vadászpuskát találtak. Vagyis a ház alkalmazottai is az összeesküvők közé tartoztak. Az elnök utasítására elővezették az autókat az erdőből, s azonnal távoztak. De nem Antonín Novotný lett volna, ha nem járt volna túl az ellenségei eszén. Ezúttal az üres gépkocsik trükkjét alkalmazta ellenük. A sofőröket kivéve mindenki kiszállt az autókból. Azok aztán az országúton hajtottak Prágába. Maga az elnök és hat leghűségesebb őre nyugati hányba fordulva az erdőnek vette útját. Szlovákiának jókora darabján kellett keresztülverekedniük magukat. Útközben juhásztanyákat és árván álló lakhelyeket támadtak meg, a falusiaktól elszedték az ennivalójukat és a ruhájukat, melyekben aztán nem keltettek feltűnést. A szlovák-morva határt csak szeptember elsejének kora reggelén lépték át. Pár órával később az elnök elvtárs katonai főiskolák hallgatói előtt szónokolt. Felszólította őket a harcra, főleg a liberalizmus ellenire. Este találkozott a szovjet nagykövettel, s megkérte, hogy a Szovjetunió dobjon le a Martin nevű szlovák településre egy atombombát. A támadással az amerikaiakat lehetne megvádolni. A nagykövet tolmácsolta ezt a javaslatot a Kremlben. A válasz kitérő volt. Novotný megértette, hogy már Moszkvában is vannak rosszakarói. PAVOL RANKOV (Részletek a Stalo sa prvého septembra [alebo inokedy] című történelmi regényből, mely a Kalligram Kiadónál jelenik meg rövidesen. Cs. G.ford.)
