Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-16 / 89. szám, szerda

26 Oszt-Veszt ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 16. www.ujszo.com Komoly fejlesztések a szlovak-ukran határon A terep Norvégiát idézi LECZO ZOLTÁN Az Európai Unió keleti kapujá­nak is nevezett, 98,5 kilométernyi szlovák-ukrán határszakasz Szlo­vákia schengeni övezethez való csatlakozása után egyesek szerint a világ egyik legszigorúbban el­lenőrzött országhatárává vált. Szlovákia 2003-tól folyamatosan több száz millió korona EU-s támo­gatást kapott a műszaki fejleszté­sekre. 2006 szeptemberétől tesztel­ték a jobb rádió-összeköttetést biz­tosító új rendszert, és a munkála­tok során új adótornyokat is elhe­lyeztek. A határt őrző szerveknek éjjellátó készülékeik és hőkameráik vannak, a meglévő gépkocsipar­kot is folyamatosan fejlesztik. A ré­gi Lada Nivákat lecserélték, terep­járókat, quadokat és motorkerék­párokat vásároltak. Problémát je­lent ugyanis, hogy a határ mellett- főleg az ország északkeleti részén- több helyütt nincsenek gépkocsi­val járható utak, s ezek hiánya nagyban megnehezíti az őrzést. Nemzetközi megfigyelők állították, hasonlóan nehéz terepviszonyokat csak Norvégiában láttak. A terep néhol télen csak motoros szánok­kal járható, a határőrök már üye- nekkel is rendelkeznek. A fejlesz­tés keretében néhány éve minden határőr új téli és nyári felszerelést kapott, fejenként mintegy 47 ezer korona értékben. A határőrök szá­ma jelentősen emelkedett az el­múlt időszakban, és a határ men­tén Szlovákiában hét új szolgálati épületet emeltek. A határőrök az európai információs rendszer segít­ségével már a határon megállapít­hatják, hogy az általuk ellenőrzött személyt körözik-e, elkövetett-e va­lami törvénybe ütközőt, vagy egyéb ok miatt nem került-e a rendőrség látókörébe. A schenge­ni csatlakozás óta a Bodrogközben és az Ung-vidéken több járőröző te­repjárót látni az utakon, és a szú­rópróbaszerű gépjármű-ellenőrzé­sek száma is növekedett. Elfogott ü- legális bevándorlókról és lefülelt ci­garettacsempészekről a megszigo­rított ellenőrzés ellenére is hallani lehet híreket. Akik megkapják a menekültstátust, ezzel együtt okmányokhoz, tartózkodási engedélyhez jutnak (Somogyi Tibor felvétele - archívum) A bősi menekülttáborban most nyolcvanan élnek, a döntésre vagy a láthatatlan fuvarosokra várnak Osztrák és spanyol cégvezetők is ideköltöztek Vegyes házasságok másképp SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. Egzotikus diaszpó­rát nehezen találni a városban, csak az egészségügyben dolgozik néhány jeles szakember, akik vala­melyik szlovák vagy cseh orvosi egyetem elvégzése után már nem tértek vissza a hazájukba. Vietnami árusok szép számmal akadnak azonban a városban, korábban a pi­actéren találkozhattunk velük, ma már mutatós boltjaik, vendéglőik vannak a város központjában, és la­kásaik a Nyitra-parti lakótelepen. Arról is tudomásunk van, hogy egy görögországi vállalkozó házat épített, családot alapított Érsekúj­várban és utazási irodát nyitott a városközpontban. A város ipari ne­gyedében található osztrák és spa­nyol cégek vezetői hosszabb-rövi­debb időre itt bérelnek lakást, há­zat maguknak, egyesek ide is köl­töztek a családjukkal. Vegyes há­zasságok tehát ma már nem csak szlovák és magyar fél házasodásá- val jönnek létre. A Czuczor Gergely Alapiskolá­ban érdekességként tartják számon Mátyásnak, az egyik elsős kisfiú­nak az esetét. A gyermek édesanyja tajvani származású, a korábban szlovák óvodát látogató kisfiával angolul beszél. Mivel az édesapa annak idején magyar alapiskolába járt, a család úgy döntött, hogy a gyermek is ezt az intézményt fogja látogatni. Mátyás fél éven keresztül járt az alapfokú intézmény nulla­dik, felkészítő osztályába, és gond nélkül sikerült felzárkóznia. Ma már az első osztályosokkal folytatja a tanulmányait. JEGYZET Ferde szemű Mona Lisák KOZSÁR ZSUZSANNA Ha kimegyek a kassai bolhapiac­ra, szinte mást sem látni az áru­sok közt, csak ferde szeműeket. Élénken csacsognak egymás kö­zött számunkra értheteden, fura nyelvükön, mosolyognak min­denkire, azonnal, készségesen ugranak, ha azt látják, valaki az áru iránt érdeklődik. Távolról sem olyan agresszívek, műit mondjuk az arab bazárok árusai Tunéziában, akik a vevőt erőszakkal ráncigálják boltocs­káikba. Koreai vagy kínai bará­taink csupán roppant udvaria­sak, nem esik nehezükre a ki­szolgálás, a vevő százféle igé­nyének, hirtelen támadt kíván­csiságának kielégítése. Nem vi­selkednek úgy, mintha szívessé­get tennének, mintha terhűkre lennénk. Mosolyognak, keveset beszélnek. Udvariasságuk, jóin­dulatuk a küszöbig kísér min­denkit, ha vásárolt, ha nem, nem hőbörögnek azon, hogy a kedves vevő feltúrta az egész készletet, aztán a termékeket le­fitymálva odébbállt. Vajon csak azért jellemzi őket ez a csendes határozottság, mert nem otthon vannak, a maguk országában, a maguk kultúrájában? Vajon ha Kínában, Koreában árulják por­tékájukat, ők is rámenősebbek? Vagy alaptermészetükből adó­dik, valamiféle velük született jó modorból, hogy kedvesek ve­lünk, pedig többségünk csak ak­kor veszi észre őket, ha tényleg szüksége van rájuk? Hiába pró­bálok ferde szemű embertársa­im leikébe nézni, áthatolhatat­lan a fal, nem tudom kitalálni, mit tartanak rólunk, szlovákiai lakosokról. Tudják-e, hogy az or­szágon belül nem csupán szlová­kok élnek, akiknek nyelvét sajáf jószántukból, makacs szorga­lommal tanulták meg ezek a messzi Ázsiából idetelepültek, hiszen nem tudnának másképp kereskedni. Nem tudom, rájöt- tek-e, hogy csehek vagy magya­rok vagy ruszinok is megfordul­nak a kassai vevőkörben, hiszen ezek mássága külsejükről nem ismerhető fel, csupán egymás közt ejtett szavaikból, ami talán egy kinai fülének csak fel nem fogott, meg nem értett szlovák beszéd. Nem tudom, mit gon­dolnak rólunk. Csak annyit tu­dok, hogy nem láttam még sem­milyen kisebbségi jellegű ren­dezvényen, hogy ázsiai szüle­tésűek szerepeltek volna, hogy valamilyen módon meg akarnák mutatni magukat a városnak és világnak. Meghúzódnak szeré­nyen, teszik a dolgukat, moso­lyognak és hallgatnak. Aligha­nem védekeznek vele. Menedékjog - a végtelen történet A nyomor nem elfogadható indok Szlovákiában 2007-ben 2643-an kérvényezték a menekültstátust, ebből 1693 esetben leállították az eljárást, 458 esetben megalapo­zatlannak ítélték és elutasították a kérelmet. Menedékjogot mind­össze 14 személy kapott, és 82 esetben döntöttek a más kategóriába tartozó kiegészítő védelem mellett. Az ENSZ Menekültügyi Főbiz­tossága (UNHCR) tavalyi jelentésben kritizálta a visszautasított ké­relmek magas számát. A Migrációs Hivatal viszont tartja magát a 2007januárjában életbe lépett törvényhez, amely szigorúan kiköti, hogy menedékjogot csak az kaphat, aki pl. háború vagy üldöztetés miatt kényszerült hazája elhagyására. A nem megfelelő anyagi kö­rülmény nem tartozik az elfogadható indokok közé. A Migrációs Hivatal adatai szerint egyre kevesebben kérvényezik a mene­kültstátust. A szarvai menekülttábort pl. 2000-ben 150 fő befoga­dására tervezték, jelenleg pedig - információink szerint - mind­össze 15-en laknak ott. Szlovákiába 2007-ben Pakisztánból érkez­tek a legtöbben. Második helyen Oroszország szerepelt, több mint százan érkeztek Bangladesből, Irakból és Moldáviából is. (jóm) Bős. A menedékjog odaítélé­se terén Szlovákia nem tar­tozik a különösebben nagy­vonalú államok közé - a százalékos eredményességi mutatók az EU-n belül ná­lunk a legalacsonyabbak. LAKATOS KRISZTINA A képet azért árnyalja, hogy to­vábbra is inkább tranzitországnak számítunk, az eljárás az esetek nagyobb részében nem jut el a vé­géig, az alanyai ugyanis külön­böző úton-módon korábban eltűnnek a hazai hatóságok szeme elől - jegyzi meg Peter Babiak, a bősi menekülttábor igazgatója. A nagyközségben megközelítőleg másfél évtizede működik mene­külttábor, a Dunaszerdahelyi já­rásban hasonló létesítmény talál­ható Nagyszarván, és ilyen típusú tábor működik a Nagykürtösi já­rásban, Apátújfalun is. Szabad mozgást lehetővé tevő táborokról van szó, ahol azt kö­vetően helyezik el az illegális ha- tárádépőket, hogy túlestek az első meghallgatásokon, vizsgálatokon, és menedékjogért folyamodtak. A tábor elvileg maximum 90 napos átmeneti szállásként szolgál - a törvény értelmében a Migrációs Hivatal ez alatt köteles elbírálni a kérelmet. A határidő azonban kito­lódhat, ha az önmagát menekült­nek valló személy körülményei to­vábbi vizsgálatot igényelnek, vagy ha a hivatal elutasító határozatot hozott - ilyenkor a kérelmező a ke­rületi bírósághoz, majd a leg­felsőbb bírósághoz fordulhat. Ha mindenütt elutasították, újra indít­hatja az egész eljárást, tehát a me­nedékjog kérelmezése akár végte­lenbe nyúló történetté is válhat. A bősi táborban is vannak olyan lakók, akiknek az ügye több mint egy éve húzódik. Az igazgató el­mondja, esetükben egy törvénymó­dosítás lehetővé teszi az ún. kiegé­szítő védelem - vagy ahogy a szak­zsargonban nevezik: ,Jds menedék­jog” - odaítélését, ennek alapján egyebek között munkát vállalhat­nak. Az álláskeresésben különböző civil szervezetek segítenek, a „hősi­ek” közül többeknek a nagyszomba­ti autógyárakban találtak munkát. Hogy müyenek a táborlakók ki­látásai? Akik megkapják a mene­kültstátust, ezzel együtt okmá­nyokhoz, tartózkodási engedély­hez jutnak. Letelepedhetnek Szlo­vákiában, vagy a szlovák útlevél­nek köszönhetően próbálkozhat­nak külföldön is. Az itteni beillesz­kedésüket további hivatalok segí­tik. Zólyomban működik az a köz­pont, amely az első hónapokban egyengeti a bevándorlók útját: munkát, szállást keres a számukra. Utána rajtuk áll, hogyan és merre boldogulnak. Ez az egyik le­hetőség. Gyakoribb eset viszont a bevezetőben már említett „csendes eltűnés”. Ezt a módszert elsősor­ban az a réteg alkalmazza, amelyik eleve nem Szlovákiában szeretett volna lehorgonyozni. Úgy mennek tovább, ahogy hozzánk érkeztek - láthatatlan fuvarral, vélhetőleg embercsempészek segítségével. Persze az is megtörténik, hogy he­tekkel, hónapokkal később ismét a bősi tábor kapujában állnak. Az EU tagországai, így Szlovákia is elfo­gadta a Dublini Egyezményt, amely szerint a menedékjog odaítélésére vonatkozó eljárást ott kell lefolytat­ni, ahol azt először elindították. Ezért aztán az a személy, aki ná­lunk akadt fenn a hálón, menedék­jogot kért, majd továbbállt, később pedig másik EU-tagországban ke­rült a hatóságok látómezejébe, visszatoloncolják Szlovákiába - magyarázza Peter Babiak. A bősi tábor az elmúlt másfél évtizedben olyan „csúcsszezono­kat” is megélt, amikor 800-1000 menekült élt itt, és a vízi erőmű építésekor munkásszállónak fel­húzott komplexumon belül öt épületet használtak. Jelenleg csak egy épületet bérel a Migrációs Hi­vatal, így sincs zsúfoltság, a lakók száma nyolcvan körül mozog. A családoknak saját lakóegység jut - 2 szoba fürdőszobával. A nők pillanatnyilag tízen vannak, a gyerekek tizenöten. A tábornak saját óvodája van, egy kislány a helyi szlovák alapiskolában tanul. Áz igazgató elmondja, fennállá­suk óta nagyjából 35 állam polgá­rai fordultak meg náluk - a több­ség inkább gazdasági, mint politi­kai menekült. Gyakori vendégek az indiai szubkontinensről ér­kezők, a legkülönfélébb arab or­szágok lakói és a szovjet utódálla­mok polgárai. Szerényebb szám­ban, de afrikai menekültek is akadnak, továbbá volt már kubai és dominikai lakójuk is. Sót, kért menedékjogot a táborban cseh és lengyel állampolgár is - nyilván megvolt rá a személyes okuk. A rendszerváltás előtt több angolai, kubai és vietnami vendégmunkás dolgozott a gépiparban A bevándorlók zárt csoportokat alkotnak SZÁSZl ZOLTÁN Rimaszombat. Annak ellené­re, hogy a térség gazdaságilag az ország legelmaradottabb része, már a környéken is megjelentek ázsiai országokból származó be­vándorlók. Az afgán nemzet tag­jai közül például több elismert szakorvost ismernek Rimaszom­batban, az indokínai államokból származók közül a vietnamiak­nak kisebb, mintegy félszázra be­csülhető csoportja él és dolgozik a városban, a koreaiak pedig a frissen ide telepedett autóipar kö­zépvezetéseként találtak itt új ott­honra - körülbelül tucatnyian. A rendszerváltás előtt több an­golai, kubai és vietnami vendég- munkás dolgozott az akkor még működő gépiparban, közülük azonban csak néhányan marad­tak itt, főleg olyanok, akik szlovák állampolgárral kötöttek házassá­got. Áz idegen országokból érke­zettek beilleszkedése természete­sen nem könnyű itt sem, a régió többnyelvűsége, többnemzeti­ségű összetétele önmagában is eléggé nehezen kiismerhető hely­zet lehet a friss bevándorlóknak. Az afgán értelmiségiek példá­san összetartanak, ők már évtize­dek óta itt élnek, információink szerint a családok is összejárnak alkalomadtán. Az indokínai or­szágokból érkezett bevándorlók is tartják a kapcsolatot egymás közt, ezek a csoportok azonban kifejezetten zárt társaságot alkot­nak. Elvétve sem találkozni velük például nyilvános szórakozóhe­lyen, ez alól csupán a városban igen közkedveltté vált keleti kony­hát vivő kisvendéglő a kivétel, ahol esténként zárás után találkoz­nak néhányan viszonylagos rend­szerességgel. A Rimaszombatban élő bevándorló kisvállalkozók ki­váló üzleti érzékkel búnak, szor­galmasak, a piaci árusok pedig odafigyelők, udvariasak, se­gítőkészek. Idejük legnagyobb ré­szét a munka tölti ki, nagyon ke­vés társadalmi eseményen jelen­nek meg. Az elmúlt fél évtizedben a gö- möri településen bevándorlók el­len elkövetett rasszista indíttatású bűncselekményről nincs infor­máció. Egyelőre békében élnek együtt szlovákok, magyarok, ro­mák és bevándorlók. A pozitív példák mellett sajnos a közel­múltban egy szomorú eset is tör­tént. Egy Rimaszombathoz közeli településen évek óta állandó lak­hellyel rendelkező, ide nősült, af­rikai származású férfi sokéves itt- tartózkodás után öngyilkosságot követett el.

Next

/
Thumbnails
Contents