Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-16 / 89. szám, szerda

y/A SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. április 16., szerda 5. évfolyam, 16. szám 26. oldal Menedékjog — a végtelen történet A bősi tábornak 80 lakója van, a döntésre vagy a láthatatlan fuvarosokra várnak 29. oldal Tehetséges Mákvirágok Roma fiatalokat segít a tavalyi iskolaévben indult program Ötöt kaptak otthon a nagyvdvarnokiak Hat járás területi focibajnokságainak eredményei, érdekességei 30. oldal Rekordösszegű, 482 ezer eurós, vagyis körülbelül 16,2 millió koronás támogatást szerzett a Selmecbányái Szlovák Bányászati Múzeum az európai kulturális örökség részét képező műtárgyak - köztük a képen lát­ható Szent Barbara-szobor - felújítására. A projektet Izland, Liechtenstein és Norvégia támogatta. (SITA-felvétel) JEGYZET Edzőkkel a graffiti ellen? JUHÁSZ KATALIN Az ország nagy- és kisvárosaiban már rég nem az a téma, hogy va­jon művészetnek tekinthető-e a graffiti. Az illetékesek a falfirkák eltüntetésével és a firkászok fü- löncsípésével vannak elfoglalva. Nem minden falfirkász hagy ma­ga után civilek számára is élvez­hető alkotást. Mostanában keve­sen pepecselnek igényes, bonyo­lultabb rajzokkal, legtöbben meg­elégszenek névjegyük felfirkantá- sával, és már mennek is tovább. Drága a festék, kevés az idő, és rohanó világunkban a mennyiség fontosabb, mint a minőség. A háztulajdonosok és a bérlők úgy tekintenek ezekre a szaknyelven „tag”-nek nevezett gyors nyomok­ra, mint a kutyák vizeletjeleire: az illető területet foglal, a többiek tudtára akarja adni, hogy itt járt. Az önkormányzatoknak általában nincs pénzük a firkák szakszerű eltüntetésére, a rendőrség illeté­kesei legtöbbször emberhiányra hivatkozva vonogatják vállukat, mondván, nem tudnak minden sarokra járőrt állítani. A környe­zetvédők pedig azért morognak, mert szerintük valamennyi érde­kelt felelőtlenül kezeli ezt az új­kori adrenalinsportot. A graffiti a rendszerváltás után gyűrűzött be hozzánk, de mára nálunk sem jobb a helyzet, mint a nyugati országokban. A leg­szimpatikusabb és legsikeresebb megelőzési kísérlettel Prágában találkoztam, ahol néhány éve egy lelkes, fiatal polgármester vette kezébe a graffiti-ügyet. A cseh főváros leginkább össze­firkált kerületében úgynevezett graffiti-rendőröket vetettek be, akik nem az említett sarkon posztolást művelik, hanem mo­bilszámaikat osztogatják a la­kóknak. A kerületet harminckét zónára osztották, és ha a lakók festékszóróval tevékenykedő fia­talokat vesznek észre az utcán, azonnal hívhatják az illetékes rendőrt. Ilyenkor ugyanis csak tettenérés esetén bizonyítható a közvagyon rongálásának ténye, az sem elég, ha festéket talál va­lakinél a rendőr. Az akció kezde­tén a kerület hozzávetőlegesen tízezer objektumának egyharma- dán, azaz háromszázötven há­zon találtak falfirkákat, többnyi­re a legszembetűnőbb helyeken, közel 3000 négyzetméteren. Két év elteltével már csak harminc- nyolc összefirkált házfal csúfítot­ta a környezetet, jelenleg pedig alig fordul elő ilyesmi. A firká- szokat nem csak az állandó ve­szélyhelyzet kedvetlenítette el, hanem az a speciális anti-graffiti festék is, amelyet az önkormány­zat ingyen bocsátott a lakóközös­ségek rendelkezésére, és amelyről könnyedén eltávolítha­tó a falfirka. Ez jelentős motivá­ciócsökkenéshez vezetett, a srá­cokat elkedvetlenítette, hogy al­kotásaik nem maradnak fenn az utókor számára. Ez a hozzáállás a hazai illetéke­seknek is tetszik. A kassai kerületi műemlékvédelmi hivatal igazga­tóhelyettese például kötelezővé tenné az említett anti-graffiti be­vonatok használatát Kassa köz­pontjában, amely egyébként az ország legnagyobb kiterjedésű összefüggő műemlék-belvárosa. Szinte valamennyi épület védett, a tag-ek pedig nem csupán csú­nyák, de sokszor helyrehozhatat­lanul rongálják a régi épületeket, nem beszélve a több száz éves ka­pukról és a stukkós, díszített fa­lakról. Graffititaszító falfesték ná­lunk is kapható a boltban, elég borsos áron. Az önkormányzat tudtommal még nem foglalkozott a prágaihoz hasonló ingyenes fes­tékosztás gondolatával. Jobban bíznak a törvény erejében. A jelenleg hatályban lévő jogsza­bály értelmében egy-egy törté­nelmi épület megrongálásáért akár 100 ezer koronás pénzbírság is kiróható lenne, ha a rendőrök tetten érnék az elkövetőket. Erre azonban nem sok példa akad, je­lenleg a kihágásért kiróható 2000 koronás pénzbírság a leggyakoribb a városban. A rendőrök ugyanis nem futóver­senyzők, általában lassabbak, mint a firkászok, alulmaradnak az éjszakai „gyalogos üldözés” során. Talán edzőket kellene al­kalmaznia hatóságnak graffiti- rendőrök helyett...

Next

/
Thumbnails
Contents