Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-16 / 89. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 16. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ FINANaAL TIMES Az európaiak szerint már nem az USA, hanem Kína a legveszélyesebb a nemzetközi stabilitásra - derül ki a Financial Timesban közzétett közvélemény-kutatásból. Az olaszok 47%-a tartotta Kínát a legnagyobb veszélyforrásnak (tavaly 26). Az olaszok a kínai exportot a nemzeti ipar számára tisztességtelen konkurenciának tekintik. Franciaországban 36% tart attól, hogy Kína veszélyt jelent a világ stabilitására, a tavalyi 22 -vei szemben. A németek 35, a britek 27%-a osztja ezt a véleményt. Csak a spanyolok vélték úgy, hogy az USA jelenti a legnagyobb veszélyt a nemzetközi stabilitásra nézve (41%), 28%-uk szerint Kína a legveszélyesebb, (mti)- Nem elég, hogy elfogadták a sajtótörvényt. Úgy gondolom, el kellene fogadni egy törvényt az újságírók likvidálásáról. (Peter Gossányi karikatúrája) Leonyid Fedun, a Lukoil alelnöke szerint Kelet-Szibériában kell hatalmas beruházásokat végrehajtani Túl a tetőzésen az orosz termelés Már tetőzött az orosz nyersolajtermelés, és valószínűleg soha nem tér vissza a tavalyi, hozzávetőleg 10 millió hordós napi szintre, mondta a Financial Timesnak a legnagyobb oroszfüggetlen termelő cég egyik vezetője. Véleményét londoni iparági elemzők is alátámasztják. MTl-HÁTTÉR Leonyid Fedun, a Lukoil alelnöke a londoni gazdasági napilapnak azt mondta: a 10 millió hordó körüli tavalyi napi termelési átlag jó eséllyel a legmagasabb, amelyet Oroszország „az ő életében” elért. Fedun az orosz helyzetet az Északi-tenger és Mexikó gyorsan hanyatló termeléséhez hasonlította, és kijelentette: az olajban gazdag Nyugat-Szibériában - az orosz kitermelés súlyponti helyszínén - „vége az intenzív olajkitermelési növekedés időszakának”. A Lukoil-vezető szerint Oroszország napi 8,5-9 millió hordós kitermelés fenntartására is csak akkor lesz képes a következő húsz évben, ha az olajcégek milliárdokat fektetnekúj mezők feltárásába. Fedun szerint a nyugat-szibériai lelőhelyek hanyatlásának ellensúlyozására Kelet-Szibériában, a Kaszpi-tenger környékén, illetve a sarkköri tengeri térségekben kell hatalmas beruházásokat végrehajtani. Az orosz olajipari vezető becslése szerint a vállalatoknak ezer- milliárd dollárt kell befektetniük az új mezők feltárásába. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) olajpiaci részlegének vezetője, Lawrence Eagles ugyanakkor a Financial Timesnak azt mondta: korai még kijelenteni, hogy az orosz olajtermelés már túljutott a tetőzésen. Eagles szerint számos olyan térség van Oroszországban, amelyeken még alig végeztek feltárást. A vezető IEA-szakértő is elismerte ugyanakkor, hogy ezeknek az olajkészleteknek a megtalálásához és piacra viteléhez Oroszországnak .jelentős beruházásokat” kell végrehajtania. Független londoni iparági elemzők azonban egyetértenek Fedun azon véleményével, hogy tavaly tetőzhetett az orosz kitermelés. A Barclays Capital, a londoni City egyik legnagyobb, rendszeres olajpiaci elemzéseket is közlő befektetési háza legutóbbi felmérésében azt írta: ellátási oldalon az első negyedév „legnagyobb meglepetése” Oroszország volt, amelyről a ház korábban azt jósolta, hogy - Brazüiával és Azerbajdzsánnal együtt -azOPEC-en kívüli termelői csoporttól várt ellátási növekmény egyik fő forrása lesz. Az átlagos napi orosz nyersolaj- kitermelés azonban márciusban 9,76 millió hordó volt, 110 ezer hordóval kevesebb éves összevetésben, és 170 ezer hordóval alacsonyabb az októberben mért tavalyi csúcsnál. Március volt a harmadik olyan hónap egymás után, amelyben az orosz termelés éves összehasonlításban csökkent. A Barclays Capital most már azzal számol, hogy az orosz kitermelés 2008 egészében is csökken az előző évihez képest, ami 1996 óta az első teljes évi visszaesés lenne. „Oroszország nem lesz az OPEC-en kívüli idei ellátási növekmény három fő forrásának egyike ... egyáltalán, semmilyen növekedésnek nem lesz a forrása, és a kérdés valójában egyre inkább az, hogy mennyivel esik vissza kitermelése”, áll a londoni befektető csoport legutóbbi olajpiaci elemzésében. Más londoni olajipari elemzők szerint nemcsak az orosz, hanem a globális nyersolajtermelés is túljutott csúcspontján. Az Energy Watch Group szakértői műhely néhány hónapja Londonban kiadott elemzése szerint ez már 2006-ban - az iparági konszenzusnál több évvel korábban - megtörtént, elsősorban a fő kitermelő térségek termelési potenciáljának vártnál korábbi és nagyobb mértékű hanyadása miatt. Az Energy Watch Group a továbbiakban a globális termelés drámai zuhanását jósolja: előrejelzése szerint a tavalyelőtt elért, átlagosan napi 81 millió hordós csúcstermelés után 2020-ban 58 millió, 2030-ban már csak 39 millió hordó - vagyis a jelenleginek kevesebb mint a fele - lesz a világ napi nyersolajtermelése. A Barclays Capital legutóbbi londoni elemzése szerint a teljes hangulatváltozást jelzi, hogy az idei első negyedév elején a 100 dolláros hordónkénti olajár rendkívüli sajtópublicitást kapott, abban az értelemben, hogy „müyen kivételesen magasra” emelkedett az árfolyam, a negyedév végére azonban már általánossá váltak az olyan szalagcímek, hogy „100 dollárra süppedt vissza az olajári’, jelezve, hogy a 100 dolláros árfolyam ma már inkább gyenge piacot jelent. A cég adatai alapján a nyugati féltekén irányadó amerikai nyersolajtípus, a West Texas Intermediate (WTI) átlagos árfolyama minden korábbi rekordot megdöntve 97,82 dollár volt hordónként az idei első negyedben, 39,60 dollárral magasabb a 2007 első három hónapjában mért árfo- lyamádagnál. A ház saját előrejelzése az idei második negyedévre még magasabb, 103,00 dolláros WTl-átla- got valószínűsít, és a harmadik negyedévre várt valamelyes visszaesés után - 98 dollár - az idei utolsó három hónapra már 104,00 dollár szerepel a legújabb előrejelzésben. A francia sajtó kételkedik abban, hogy Berlusconi képes lesz megreformálni Olaszországot Kétpólusúvá vált a politikai játéktér MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A francia napüapok vezércikk- írói kételkednek abban, hogy a képviselóházban és a szenátusban is abszolút többséget szerzett Silvio Berlusconi jobboldali koalíciója képes megreformálni Olaszországot, de a politikai megújulás lehetőségeként értékelik, hogy kétpólusúvá vált a politikai játéktér. „Segítség, Berlusconi visszajön!” - olvasható a Libération címlapján. A baloldali újság ironikus vezércikke szerint „az új Berlusconi úgy néz ki, mintha egy rosszul sikerült liftingen (fiatalító kozmetikai kezelés) esett volna át. Egy kicsit finomabban fogalmaz, de a lényeg maradt. Kívánság szerinti demagóg, pont annyira populista, amennyire kell. Elővette a jól bevált receptet, az adócsökkentést. Győzelme annak a jele, hogy rosszul mennek a dolgok az országban”. A Libération következtetése szerint „nehéz elképzelni, hogy Berlusconiból egy megreformált intézményrendszerrel rendelkező új, modem köztársaság létrehozója lehet”. ALe Figaro szinténúgy véli, hogy Berlusconi megválasztása „az olasz politikai rendszert sújtó bénultság jele”. Ajobboldali lap vezércikkírója, Pierre Rousselin ugyanakkor úgy látja, hogy a kényelmes többségű győzelemmel a kormány talán képes lesz arra, hogy a választási ígéreteken túllépve elindítsa az ország számára szükséges reformokat. A Berlusconira váró feladat óriási az ország gyenge gazdasági helyzete, a politikai intézmény- rendszer rossz működése és a rossz nemzetközi konjunktúra miatt - teszi hozzá a Le Figaro. A Les Échos című gazdasági napilap számára is elsősorban az a kérdés, hogy a „pokolinak tűnő olasz egyenletben” mekkora lesz a következő kormány mozgástere. „A politikai játék leegyszerűsödésével lehetővé válik, hogy megszűnjön az aknaszedés kimerítő játéka, mellyel a Prodi-csapatnak minden egyes költségvetési törvénytervezet benyújtásakor foglalatoskodnia kellett azért, hogy megszerezze a törékeny többséget” - véli a gazdasági újság. A Le Párisién című fővárosi napilap kiemeli, hogy Berlusconi harmadszorra nyert választást, kétpólusúvá vált a politikai játéktér, s a szélsőséges pártok egyszerűen eltűntek az olasz politikai életből. A regionális sajtó negatívan értékelte Berlusconi visszatértét. A L'Alsace szerint Olaszország „pingpongot játszik a jobb és baloldal között ... ezt a demokratikus nyelvezetben váltógazdaságnak hívják, orvosilag viszont rosszullét- ről beszélhetünk. Berlusconi 1994-es győzelme az álom és a remény győzelme volt, a 2008-as olasz választás viszont inkább fatalizmusról és nem egy nemzet lendületéről tanúskodik”. A L 'Éclair szerint Franciaország nem diabolizálhatja a megválasztott Berlusconit, mert a következő években vele kell továbbvinni Európát, de a Paris Normandie szerint az év második felében esedékes francia EU-elnökség számára inkább zavaró „az olasz üzletember előretörése”. KOMMENTÁR Lovag és ripacs AAAL1NÁK ISTVÁN Alig két év után látványosan tért vissza a hatalomba a Lovagnak becézett olasz médiacézár, Silvio Berlusconi. Nem szoros, hanem nagyon sima, majd 10 százalékos győzelme nagy meglepetés. A kényelmes alsó- és felsőházi többség lehetővé teszi számára, hogy végrehajtsa a leszállóágban tespedő olasz gazdaság számára nélkülözhetetlen - és a lakosság számára kényelmetlen - reformokat. Amelyekről az előző Prodi-kormány nem is álmodhatott, olyan gyenge volt a támogatottsága, hogy egy vidéki politikusnő visszaélései és három szavazat hiánya (a szenátusban) is meg tudta buktatni. Ez azért fontos, mert jelzi: Berlusconinak végre hozzá kell látnia a politikai intézményrendszer átalakításához, a választási törvény módosításához. Az a tény, hogy a háború utáni Itáliának már több mint ötven kormánya volt, s közülük csak egy (a második Berlusconi-kabinet) tudta kitölteni megbízatását, annak tulajdonítható, hogy a parlamentbe mindig több tucat kis párt jutott be, ezért ingatag, sokszínű koalíciók alakultak, amelyek nagyon könnyen és néha elképesztően gyorsan felbomlottak. A mostani választás ennek az átalakulási folyamatnak a kezdete lehet, a harc Veltroni Demokrata Pártja és Berlusconi kisebb pártokból álló koalíciója között zajlott, vagyis a választók lényegében két tömböt preferáltak. Ez a más országokban már lezajlott tömbösödés jele, amikor a két nagy párt mellett csak egy-két kisebb erőnek van esélye arra, hogy átlépje a parlamenti küszöböt. A kétkamarás parlamenti rendszereket tekintve az is olasz sajátosság, hogy itt a két háznak hajszálra azonos jogkörei vannak. További unikum: az alsóházat a 18 év feletti szavazók választják, de a felsőháznál a választói korhatár már 25 év. Gyakran mondják Berlusconira, hogy öreg ripacs. Tény, kijelentései olykor megbotránkoztatóak, szívritmus-szabályozója van, plasztikai műtétéivel, hajbeültetésével a bulvársajtó állandó szereplője lett. Nagyon sokszor citálták bíróság elé vesztegetésért, üzleti összefonódásokért, illegális pártfinanszírozásért. És mindig megúszta, nemegyszer azért, mert kormányfőként olyan törvényeket erőszakolt át, amelyek saját használatra készültek: őt voltak hivatva felmenteni. Tehát elképesztően arcátlan is. Mégis azt kell mondani: van valami titka, valamit tudhat ez az ember, ha a politikából kiábrándult, szkeptikus olasz választókat így mozgósítani tudta maga mellett. Két éve pottyant ki a hatalomból, s ez nem olyan hosszú idő, hogy elfelejtették volna legutóbbi, kormányfőként elkövetett gikszereit. A miértre az is nehezíti a választ, hogy a mostani kampányban még csak nem is ígérgetett fűt-fát. Persze, populista is a javából, nem feltétlenül igazmondó, de szókimondó. A precíz németeknél vagy a hűvös angoloknál a politikai pályán labdába sem rúgna. El kell tehát fogadni: van valami titka és ízig-vérig olasz. A francia lapok tegnap például kivétel nélkül kétségbe vonták, hogy képes lesz megreformálni a beteg Itáliát. Mivel mást nem tehetünk: ki kell várni a végét, de legalább az első száz napot. Ne ítélkezzünk előre. FIGYELŐ Megfigyelnék az iskolákat A belgrádi városvezetés azt akarja elérni, hogy térfigyelő kamerák működjenek a szerb főváros minden iskolájában, ennek segítségével csökkentsék a diákok veszélyeztetettségét az egyre jobban elharapózó iskolai erőszak miatt. Nemcsak a bejáratokra, hanem az iskolák udvarára is térfigyelő berendezéseket terveznek telepíteni, s rendszerbe foglalva összekötni őket a rendőrséggel. Hogy erre milyen nagy szükség van, azt az elmúlt hónapok több sokkoló esete is jelzi. A téli szünetben két lány és három fiú a pedellus éberségét kijátszva bement iskolájába, s puszta szórakozásból felgyújtotta. Az épületben levő kamerák rögzítették ugyan őket, de mivel nem voltak rákapcsolva a rendőrségre, tettüket nem lehetett megakadályozni, ráadásul a tűzoltók is későn érkeztek, már nem tudták megmenteni az épületet, mert annak nagy része már lángokban állt. Egy másik iskola fiútanulói - az oktatási intézmény udvarán - elégetették ki nemi vágyaikat lánytársaikkal, akiknek ezért cserébe drogot adtak. Ez az „üzlet” hónapokon keresztül virágzott, mire az iskola vezetése és a nyilvánosság tudomást szerzett róla, és közbelépett. Sok iskolaudvart éjszakára sem zárnak be, vagy az udvart övező kerítésen könnyen bemászhatnak, ezért aztán éjszakánként kábítószerezők, vadul italozók gyülekezőhelyévé válik, akik közt nemegy esetben akadnak fiatalkorúak is. A legfrissebb és az utóbbi idők legdurvább esete - igaz, nem a fővárosban, Belgrádban történt, hanem Szabadkán, de az egész várost erősen sokkolta: április 1-jén egy vegyipari szakiskola udvarán egy 17 éves diák - rövid szóváltás után - konyhakéssel támadt osztálytársára, akit többször erősen megszúrt. A fiút hiába próbáltak megmenteni a belgrádi klinikán, tizenkét nap múlva belehalt súlyos sérüléseibe. Az ilyen esetek elkerülésének reményében a belgrádi iskoláknak már a 65 százalékában működnek ellenőrzőkamerák - többségük a város belső részein, a külső kerületek sajnos még elég nagy lemaradásban vannak. A városi önkormányzat az elmúlt három évben 50 millió dinárt (mintegy 20 millió koronát) költött térfigyelő kamerák felszerelésére, s erre az évre is 45 millió dinárt szán az iskolai bűnözést megelőző programra. (mti)
