Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-14 / 87. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 14. Vélemény és háttér 5 Es képzeld el, hogy ezt még átfogják számolni euróra (Peter Gossányi karikatúrája Csákynak nem az a dolga, hogy Dzurinda és Hrušovský választóinak tetszelegjen Hol itt az árulás? HGYEEŐ Merkel a bojkott ellen Ellenzi a pekingi nyári olimpiai játékok bojkottját a német kancellár. Ezzel kapcsolatos álláspontját Angela Merkel egy vasárnapi lapin- tetjúban fejtette ki, hangsúlyozva, hogy az nem segítene a tibetieken. Emlékeztetett, hogy az 1980-as moszkvai olimpia bojkottja sem hozott semmifajta eredményt azon kívül, hogy az 1984-es Los-Angeles-i játékok ellenbojkottjához vezetett. Az olimpiai játékok sokkal inkább arra nyújtanak lehetőséget, hogy tárgyalásokat folytassunk a kínai felelősökkel - jelentette ki Merkel, s reményét fejezte ki, hogy a nyári olimpia egyben a párbeszéd olimpiája is lesz. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung c. lapnak nyilatkozva a kancellár utalt arra, hogy a német-kínai tárgyalások jelenleg több szinten is folynak. Egyik fő céljuk a kínai kormány és a dalai láma közötti közvetlen párbeszéd előmozdítása. Merkel ugyanakkor nyomatékosan utalt arra, hogy a maga részéről ismét találkozni kíván Tibet szellemi vezetőjével. A kancellár tavaly szeptemberben a német fővárosban fogadta a dalai lámát, ami a német-kínai kapcsolatokban jelentős feszültséghez vezetett. Berlini megfigyelők a feszültség újbóli kiéleződését jósolják annak nyomán, hogy a dalai láma májusban ismét Németországba érkezik. Mivel a kancellár a vizit tervezett időpontjában külföldön tartózkodik, hivatalos közlés szerint helyette Norbert Lammert parlamenti elnök fogadja. Ez ellen Peking már előzetesen tiltakozott, a Bundestag elnöke azonban rendkívül határozott levélben visszautasította a tiltakozást. A német konzervatív politikus egyidejűleg aggodalmát fejezte ki „a tibeti és Kína más részem kialakult helyzet miatt”. Merkel május után tervez találkozót Tibet szellemi vezetőjével. (MTI) Feltételezem, hogy a szlovákiai magyarság jelentős részének fogalma nincs arról, mi a Lisszaboni Szerződés. Honnan is tudná, hiszen arról, mit jelent ez a dokumentum az unió tagországainak s ezen belül esetleg kisebbségeinek, nem sokat olvashatott az elmúlt időszakban. LOVÁSZ ATTILA Azt viszont nagyon jól tudja, mennyi az alap- és középiskolás gyermekének óraszámában további három plusz óra, aminek még csak nem is az a célja, hogy a gyerek jobban megtanuljon szlovákul (s vajon minek, hiszen nem a szlovák, hanem az európai munkaerőpiacon kell helytállnia, mire munkaerő lesz belőle). A szlovákiai magyar tudja, hogy heti öt óra helyett négy vagy esedeg három, az neki jobb. (A sajtótörvény pedig nem befolyásolja a Fábry-show sugárzását.) A szlovákiai magyar azt is tudja, hogy az MKP esedeges kormányzati részvétele nem teszi olcsóbbá a kenyeret, de az biztos, hogy a hivatalos rangra emelt magyargyűlölet kormányzati időszakokban szünetel. Könnyebb hát lélegezni és a szerencséden világvégi régióknak is csöppen itt- ott valami. A szlovákiai magyar választó tehát nem feltétlenül tartja árulónak Csáky Pált és csapatát. És, végtére, Csákynak nem az a dolga, hogy Dzurinda vagy Hrušovský választóinak tetszelegjen. Abból a honi magyarságnak semmi haszna nem lesz. Az már viszont mégiscsak elgondolkodtató, amit a Sme kommentálja feltételez, hogy Csákyék múlt heti rituális tánca Ficóék megtámogatásánál az MKP-közeli vállalkozói érdekcsoportok malmára vizet hajtandó következett be. Feltételezni sem merjük, de ha valóban ez történt, akkor bizony az árulás minősített esetének ismérveit merítené ki a szavazás, csak nem az ellenzéket, hanem saját választóit árulta volna el a párt. De ez más téma. Arról viszont igenis szólnunk kell, hogy Csáky rossz üzletet kötött. Egyrészt olyan üzletemberrel kötötte, akinek szavahihetősége - hát, finoman megfogalmazva is kétségbe vonható. Olyan üzletemberrel, aki a mai támogatottságával maga a törvény, és sokáig nem lesz szüksége az MKP-ra. Olyannal, aki nyugdíjbiztosítás vagy egészségügyi ellátó rendszerek kapcsán bármikor lódít akkorát, mint népének történelme kapcsán, s olyannal, aki a szegénységet ajkára vön mások izzadtságának gyümölcseit osztogatja a jövő nemzedékek rovására. Ha a tervezett öt helyett nem a mai három óra szlovák lesz az iskolákban, hanem négy, rossz a bolt. Ha pedig csak három lesz, akkor is, mert egy termékért kétszer fizettünk. Merthogy most a három ingyen van. Megéltük a Pátria kapcsán, hogy törvényes kötelezettség teljesítését adta el a kormány gesztusként, majd saját gesztusát kérte számon a törvény megvalósítójától. Az efféle partnerre mondják azt, hogy nem párbajképes. De hát a nemi szervek pejoratív elnevezésének hely- és irányhatározós napi használatának idején a párbajképtelenség már nem sértés. Csak attól még igaz. Ezért cselekedett helytelenül az MKP frakciója. Gordon Brown népszerűsége mélyponton, már leváltásáról pletykálnak Bukik a brit miniszterelnök? MT1-F1GYELŐ Mélypontra süllyedt a kormányzó brit Munkáspárt népszerűsége, Gordon Brown miniszterelnök személyes támogatottsága pedig olyan mértékben és ütemben zuhan, amilyenre a hasonló felmérések hét évtizedes történetében még nem volt példa - derül ki a legfrissebb, tegnapi felmérésekből. Londoni sajtóértesülések szerint a Labour belső köreiben már Brown utódját keresik. A The Sunday Times megbízásából elvégzett havi közvélemény-kutatás szerint az ellenzéki Konzervatív Párt 44 százalékon áll; az 1997 óta hatalmon lévő Munkáspártot 28 százalék támogatja. Ä tory ellenzék 44 százalékos népszerűsége 1992 óta a legmagasabb. Ha ugyanez a szavazat- arány érvényesülne egy tényleges parlamenti választáson, a konzervatívok hatalmas, az összes többi frakció együttes létszámához képest száznál is nagyobb mandátumtöbbséggel vonulhatnának be a londoni alsóházban. A Munkáspárt parlamenti többsége jelenleg 65 fő. A felmérés szerint különösen drámai Gordon Brown személyes választói támogatottságának összeomlása. A YouGov, a legnagyobb brit közvélemény-kutató adatai szerint a kormányfő tevékenységével tavaly augusztusban a megkérdezettek 65 százaléka volt elégedett, és 17 százalék elégedetlen; az áprilisi felmérés során éppen 65 százaléknyian mondták, hogy Brown rossz munkát végez kormányfőként, és csak 28 százalék tartotta jónak a miniszterelnök tevékenységét. Brown támogatottsági rátája - az elégedettek és az elégedetlenek arányának különbsége - ennek alapján kevesebb mint egy év alatt plusz 48-ról mínusz 37-re zuhant. A The Sunday Timesban közölt elemzés szerint ilyen mértékű és sebességű személyes politikusi népszerűségvesztésre a hasonló felmérések kezdete, vagyis a 30-as évek óta nem volt példa a brit belpolitikában. A választóknak most már alig 11 százaléka hisz abban, hogy a Munkáspárt - amelynek élén a tavaly nyáron leköszönt előző kormányfő, Tony Blair egymás után három választási győzelmet aratott - meg tudja nyerni a legkésőbb 2010-ben esedékes következő parlamenti választást is. A The Sunday Times forrásai szerint emiatt a Labour alsóházi padsoraiban most már pánik kezd eluralkodni. A Munkáspárt és Brown népszerűségének szabadesése az elemzés szerint - a súlyosbodó gazdasági gondok mellett - elsősorban abban gyökerezik, hogy a kormányfő tavaly ősszel hirtelen visszalépett az előrehozott választásoktól, jóllehet ennek lehetőségét előtte hosszú heteken át lebegtette, megerősítendő saját mandátumát. Ezután a Brownról mint határozott vezetőről addig kialakult kép egyik napról a másikra szertefoszlott. Ebben a helyzetben a The Sunday Times forrásai szerint most már egyre nyíltabban felmerül a párton belül, hogy Gordon Brown meddig maradhat posztján. A lap által idézett egyik Labour-bennfentes szerint Jogos az a kérdés”, hogy a Munkáspárt nincs-e olyan helyzetben, mint a toryk 1990 őszén, amikor a Margaret Thatcher elleni (végül végre is hajtott) pártpuccsot fontolgatták. A lap a lehetséges utódjelöltek közül David Milibandnek, a 42 éves külügyminiszternek adja a legnagyobb esélyt. A kelet-európai zsidó bevándorlók gyermekeként született politikusra már tavaly is erőteljes nyomás nehezedett, hogy induljon Brown ellenében a Blair távozása utáni utódválasztási kampányban, de Miliband akkor ezt még visszautasította. KOMMENTÁR mm HBHHBNHHíBMBBMBMhHi sm Hókuszpókusz! BARAK LÁSZLÓ Nyugodt szívvel kijelenthető, a Magyar Koalíció Pártja elnökébe, Csáky Pálba már abban a pillanatban bele volt kódolva a későbbi „árulás” lehetősége, amikor pártja elnökségének tudta nélkül - vagyis tulajdonképpen áruló módon - szövetséget kötött Mikuláš Dzurindával. Amely szerint, ha Robert Ficóék egy sajtószabadságot veszélyeztető jogi normát vernek át a parlamenten, nem segítenek nekik a Lisszaboni Szerződés ratifikációja során. Miközben az MKP politikusainak is csak a farkcsóváló tollnokok róluk írt ódái smak- kolnak ám! Cselekményeik esetleges sajtóbeli kritikáira pedig általában semmivel sem kevésbé reagálnak vicsorogva, mint ahogyan Fico szokott volt... Csáky tehát eleve képmutató módon állt rá a szóban forgó egyezségre. Csak azért, mert pillanatnyi szereplési lehetőséget látott benne. Semmivel sem vette azonban komolyabban azt, mint a nem is oly régen épp általa fölmelegített Beneš-dekré- tumok problémakörét vagy éppen a látens szlovákiai magyar autonómiaigényeket. (Jó tudni, Csáky épp a minap tagadta meg mindkét áltata nemrég még oly vehemensen forszírozott ágendát. Azokban a szlovák lapoknak adott interjúkban, amelyekben Dzurindáék cserbenhagyásának okait magyarázta...) Aszinte kizárólag önérdekű alkalmazkodás, no és a kóros rögtönzések embereként az sem jutott Csáky eszébe, amikor belecsapott Dzurinda tenyerébe, hogy mérlegelje, mi lesz vajon, ha Fico akár az EU alapszerződése szlovákiai ratifikációjának kockáztatása árán is megregulázza a sajtót. Mivel sokkal veszélyesebbnek tartja azt önmagára és az általa képviselt népbutító politikai vonalvezetésre nézvést, mint tulajdonképpen nem létező parlamenti ellenzékét! Amelynek pártjai, a Dzurinda-féle SDKÚ-DS, a legbigottabb kereszténydemokratákat tömörítő KDH és az alkalom szülte „karrierpolitikusok” alkotta MKP emberei, az általuk elvesztett parlamenti választások után két évvel sem tudták civilizált módon földolgozni a hatalomvesztés sokkját. Lásd, az SDKÜ-DS-ben folyó testvérháborút, a KDH dezer- tőreit és persze azt az MKP-ban immár egy éve lezsírozott vezető- váltást, amelynek kampányában éppen Csáky piszkított az elnöki fészekbe, hogy aztán ó maga üljön bele... Csakhogy egy kormányzó párt elnöke és egy ellenzéki pártelnök között kb. olyan a különbség, mint egy vipera és egy vízisikló között... Csáky tehát kénytelen a következőképpen kalkulálni: Neki, egyszersmind az MKP-nak középtávon, vagyis a legközelebbi parlamenti választásokat követően, egyetlen túlélési lehetősége van, ami rtem más; mint az, hogy újra kormányra kerüljön. Jelen pillanatban pedig úgy néz ki, a legközelebbi „kormánybelépőket” is Fico osztja majd... Nos, kizárólag erről szólt az MKP múlt heti pálfordulása, Dzurinda cserbenhagyása. Amelynekkapcsán az eleganciára, a felelősségtudatra, az MKP európaiságára, Szlovákia meg a szlovákiai magyarság érdekeire hivatkozni nem más, mint gagyi politikai marketing, célirányos porhintés, azaz cinikus kampányhókuszpókusz. Mindent összevetve az MKP-ra vonatkozó axióma tehát a következő lehet: A Magyar Koalíció Pártja épp olyan flexibilis (divatosabban szólva, „sztreccses”, vagyis simulékony) szervezet, mint amilyen Csáky Pál jelleme. Folyomány: Ha a helyzet úgy kívánja, akár Magyar Kommunista Párttá is „átkeresztelődik...” JEGYZET Beteg telefon JUHÁSZ KATALIN Péntek éjjel egy külföldi fővárosban hirtelen elnémult a telefonom. Azt mutatta, nincs térerő. Pedig a centrumban voltam, roamingom rendben, készülékem vadonatúj, és fél órája még vidáman sms-eztem. A helyzet reggelre sem javult, nem tudtam hívni, nem tudtak utolérni, pedig sok fontos intéznivalóm lett volna. Persze az is lehet, hogy csak én tulajdonítottam különös fontosságot ezen beszélgetéseknek, amelyek nem jöhettek létre. Az interneten megtaláltam és kölcsön telefonról felhívtam a hazai ügyfélszolgálatot, ahol egy szimpatikus férfihang biztosított afelől, hogy előfizetésem „aktív”, nincs hiba a kapcsolatban, azaz a készülékkel történt valami. Garanciális masináról van szó, nem szívesen vittem volna külföldön szervizbe, mégis ez lett a vége. Az interneten sikerült kideríteni a légvonalban legközelebb eső szakember telefonszámát. Menjek bátran, kettőig nyitva van, és nyugod- jakmeg, óvatosan piszkál majd bele a készülékbe, észre sem veszik odahaza a garanciális javításnál. A helyszínen azonban „Rögtön jövök” táblácska fogadott. Tíz perc, negyedóra, emberem még mindig sehol. Mérgemben úgy döntöttem, a közeli plázában veszek egy új telefont. Üsse kő, legfeljebb kenyéren és vízen élek fizetésig! Pár perc múlva már egy szolgálatkész fiatalember mutogatta a választékot, épp az árat számolgattam át koronára, amikor a zsebemben megszólalt a beteg telefon. Hangosan, vígan, mintha mi sem történt volna, mintha csak álmodtam volna a lidércnyo- másos délelőttöt. Úgy perdültem ki a boltból, mint nyertes a lottózóból. Utólag elemezve a történteket világos, hogy mobiltelefon-függő lettem. Eszembe sem jutott például venni egy telefonkártyát és fülkéből hívogatni az ismerősöket. A telefon- fülkék ráadásul visszahívható- ak, mint ezt mindannyian tudjuk. Ennél is riasztóbb felismerés, hogyha elveszíteném a mo- bilomat, tényleg el lennék szakítva a világtól, mert a sajátomon kívül egyetlen számot se vagyok képes megjegyezni. Anyámét, apámét sem. A rendőrségét sem. A modern kor embere nem csakkézzel írni felejt el szép lassan, hanem egy hathét számjegyből álló számsor megjegyzésénekképessége is visszafejlődik benne. Próbáljátok csak ki, kedves ismerőseim! Hívjatok fel anélkül, hogy megnéznétek a számomat a telefon memóriájában! De csakholnap, ma még külföldön vagyok...
