Új Szó, 2008. április (61. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-12 / 86. szám, szombat

26 Presszó ÚJ SZÓ 2008. ÁPRILIS 12. www.ujszo.com Feleségével, Natasával és gyerekeikkel nek. Meg akartam tanulni az an­golt, gondoltam, annak hasznát ve­szem, akkoriban nem volt itthon túl sok lehetőség arra, hogy forgas­sak. Mit mondjak, érdekes élmény volt, először volt papírom arra vo­natkozóan, hogy nem szabad dol­goznom. Aztán rájöttem, hogy bár el tudom képzelni ott az életet, Amerika azoké, akik fiatalok, egészségesek. Mert akinek nincs jó biztosítása, elveszett ember. És lát­tam, tapasztaltam sok minden mást, eleget ahhoz, hogy másképp lássak sok mindent. Amikor vissza­jöttem, rá is csodálkoztam, miről fecsegnek a kollégák a színházi bü­fében. Ebből is az cseng ki, hogy bár közvetlen és néha mókás fickó­nak ismerik az emberek, a való­ságban kevés az olyan valaki, akit igazán közel enged magá­hoz. Általában jól kijövök az embe­rekkel, nincsenek ellenségeim - legalábbis úgy hiszem. Azzal, hogy elég sok a munkám, itt, Po­zsonyban és Prágában, de másutt is, dolgozom a tévében, a színház­ban, nincs is időm komolyabb kapcsolatokra, családi látogatá­sokra, vagy arra, hogy rendszere­sen sportoljak. Ezt egyszerűen nem tudom összehozni a mun­kámmal. Pedig annak idején eljárt teni­szezni, még a színházi tornákra is benevezték. Az akkor volt, most már fáj a kö­nyököm... Alibinek jó. Magam nem játszhatok, s nehéz partnert találnom, ha magam se tudom, hogy mit hoz a holnap, mi­lyen ajánlatot kapok, hová kell mennem. Annak pedig, hogy éven­te egyszer-kétszer kimenjek a pá­lyára, nincs nagy értelme. S olyan barátom, akit bármikor leakasztha­tok, nincs. Ebben talán annak is van sze­repe, hogy megnősült, családot alapított. Május második felére várjuk a harmadik babát. A legnagyobb problémám a családdal is az, hogy a gyerekek keveset lámák, sokat vagyok távol. Tamara és Timur nem nyafog, hogy miért nincs otthon a papa, miért nem megy velük gyakrab­ban ide meg oda? Szerencsére nem, de lehet, hogy azért, mert így szokták meg. Igaz, míg Timur kicsi volt, én vol­tam otthon vele, én vettem ki a szülési szabadságot, de ez az egy év a valóságban úgy festett, hogy én voltam a családban a harmadik gyerek. A nagymamák megfőz­tek, besegítettek sok mindennel. A fiam hároméves lehetett, ami­Timurnak és Tamarának májusban kistestvére születik Az Inkognito műsorában Magda Pavelekovával kor azzal akartam neki kedves­kedni, hogy készítek finom kaka­ót. Mire Timur elkerekedett szem­mel megkérdezte: »Papa, te tud­nál ilyet?« Aztán dolgozni kezd­tem, sokat voltam Prágában, a gyerekek ebben nőnek fel. Sok minden hárul a feleségemre, de hát ezt már a hölgyek megszok­hatták, mi, férfiak csak ilyenek vágjunk. Az én dolgom az, hogy ha megjövök, ellenőrzőm, me­göntözték-e a füvet, működik-e otthon minden szerkentyű. Ha nem, hívom a szerelőt. Vannak menedzserek, ban­károk, politikusok, akiket csak hétvégén látnak a gyerekeik. A menedzserekhez képest az az előnyöm, hogy engem a lányom és a fiam legalább a tévében lát. Per­sze, hiányzóm nekik, és ők is ne­kem. Ha nem így lenne, főhetne a fejem. Igaz, néha úgy érzem, hogy csorba esett az atyai tekintélye­men: a múltkor megjöttem Prágá­ból, és kedveskedni akartam a gyerkőcöknek, hogy kiviszem őket sétálni megjátszani, mire együtte­sen rohantak megkérdezni a ma­mát, mehetnek-e. Megrögzött agglegényként is­merték, most lassan már három- gyermekes családapa. Hát igen, sok minden megválto­zott az életemben, már nem kóbo­rolok éjszakánként, ha befejezem a munkám, igyekszem haza. Ha fog­adásra, estélyre hívnak, a felesé­gemmel megyek. Annak idején magyar színé­szekkel is dolgozott. A Más szerelemre és a Weekend egymillióért-ra nagyon szívesen emlékszem, de Cserhalmi György­re és Bán Jánosra is. Mindkettővel, úgy érzem, nagyon jó baráti vi­szonyba kerültünk, s akkoriban fogadkoztunk is, hogy tartjuk a kapcsolatot, találkozunk, de azóta se láttam egyikőjüket sem. A szí­nész élete olyan, mint a vándoréi gányoké, sokszor addig tart a kap­csolat, míg folyik a forgatás, aztán az egyik megy délre, a másik északra. Már sokszor készültem, hogy átugrom Magyarországra, de nem beszélem a nyelvet. A forgatás idején hogy társa­logtak? A népszerű színész a csehországi szépségkirálynő-választáson épp Tolmács segítségével. De nem a Petra Némcová lelki és testi szépségét térképezi fel nyelv okozza a gondot... Rengeteget szerepel, s ezáltal folyton szem előtt van, a bulvár minden lépését figyeli, ezt épp néhány hónapja keserűen ta­pasztalta. Ahhoz, hogy ezt egy házasság elbírja, megértő, okos partner kell. Azt hiszem, Natasa üyen, más­képp nem bírná elviselni. A nejem Oroszlán jegyében született, egy­részt vezéregyéniség, másrészt vi­szont tisztában van vele, mivel jár az én foglalkozásom, s ezt tolerál­ja - és tud is bánni vele. Ez nyilván azért is sikerül neki, mert mint jogász pontos érték­rendet állított fel magában és magának. A gyerekek állnak a középpont­ban - én néha segítek neki, máskor meg útban vagyok. Elég kevésszer lehet útban. Ma az egyik legfoglalkoztatot­tabb színészek egyike. Sokat for­gat Prágában és itthon is, most épp a Szépségkirálynő-választás műsorvezetője volt mindkét or­szágban. Amikor telefonon hív­tam, épp lázban volt, hogy még meg kell tanulnia a kísérő szö­veget. Tény, hogy manapság több a munkám, de ez csak két-három A színész élete olyan, mint a vándorcigányoké, sokszor addig tart a kapcsolat, míg folyik a forgatás, aztán az egyik megy délre, a másik északra éve indult be, amióta nálunk is kezdtek vüágra jönni a sorozatok. A fűm még mindig kevés, remé­lem, hogy ez is megváltozik las­san. Ha azt vesszük, Szlovákiában olyan tizenöt évig tartott a hét szűk esztendő, ami pedig elég hosszú idő. A mi nemzedékünk­nek, a középkorosztálynak még szerencséje van. Remélheti, hogy talán megéri, hogy újra lesz szlo­vák film, de az idősebbek elől el­vették ezt a lehetőséget. Régebben színházban és film­ben is sokat láttuk. Melyik áll kö­zelebb a szívéhez? A színpadon közvetlen kapcso­latban áll a színész a közönség­gel, s a szerepet kezdettől a vég­kifejletig maga vezeti. Szerintem itt mutatkozik meg leginkább, mire képes és irályén színész valaki. A filmben, ha jó a rendező, az ope­ratőr, a vágó, a gyengébb szí­nészből is lehet szupersztárt farag­ni. Nem tudnám megmondani, mi áll hozzám közelebb: a színház egy alap, örökös öröm a színész számára, s ráadásul, amit ott meg­tanul, kamatoztathatja a televízió­ban, mert ott sokkal gyorsabban pörög minden, a forgatás is. Ezért szeretem a kamerák előtt is a munkát. Anélkül, hogy megsértene bár­kit, voltak olyan rendezők, akik­kel szívesebben dolgozott? Olyan, aki ha szerepet kínált, semmiképp sem utasította visz- sza? Erről nagyon nehéz beszélni, nem szeretnék senkiről megfeled­kezni. Sokat forgattam Pavol Hasp- rával, nagyon szerettem vele dol­gozni, de ugyanúgy Ľubo Vajdičká- val, Dušan Trančíkkal, Dušan Ra- pošsal, a színházban Jozef Bedná- rikkal... Csehországban a Repülőtér forgatása befejeződött. Van újabb szerepe? A Nova tévének új sorozatot forgatunk Prágában Expozitúra címmel, ezek detektív történetek, nekem nincs minden részben jele­nésem. Ebben negatív szerepet játszom, aminek örülök is, szere­tem a változatosságot: a Re­pülőtérben pozitív hőst alakítot­tam. Fábián doktor is inkább ne­gatív, bár néha felfedezhető nála valami emberi...

Next

/
Thumbnails
Contents